Lévai Névtelen: Páris és görög Ilona históriája

Lévai Névtelen: Páris és görög Ilona históriája

(1570)

PRIMA PARS

1 Szólok szerelem dolgáról tinéktek,
És tüzének nagy lángjáról beszélek,
Kit hogy megértsetek, titeket kérlek,
Régi lött dolgot jelentek, higgyétek.

2 Ovidius írja Párisnak dolgát,
Mint megcsalta az görög szép Ilonát,
Kiért elvesztette egész országát,
Az görögök mint elrontották Tróját.

3 Páris az Priamusnak fia vala,
Kivel mikor az anyja terhes volna,
Álmában az asszony ezt látta vala,
Hogy egy lángozó üszögöt szült volna.

4 Ez lűn az bölcseknek errül értelmek:
Hogy az asszony azmely gyermeket szülne,
Országának veszedelmére lenne,
Trója birodalma azmiatt veszne.

5 Hagyá király, hogy az fiát megölnék,
Mihelt ez e világra születtetnék:
De az anyja nagy okval cselekedék,
Mert gyermek őtűle megőrizteték.

6 Adá gyermeket asszony pásztoroknak,
Adá hegyekben őrző pásztoroknak,
Hogy nevelnék az gyermeket, tartanák,
De meghagyá, hogy űk ezt eltitkónák.

7 Páris immár hogy húsz esztendős volna,
Peleus király Görögországban vala,
Feleségül Tetist elvette vala,
Vendégségben sokakat elhítt vala.

8 Köztök három istenasszony ott vala,
Az egyiknek neve szép Juno vala,
Az másiknak Pallas-Minerva vala,
Szerelemnek asszonya Venus vala.

9 Erix istenasszony úgy bosszonkodik,
Hogy lakodalomban el nem hívatik,
Azért ezen oly igen gondolkodik,
Hogy bosszúját állhassa, igyekezik.

10 Hamar egy aranyalmát, szépet, szerze,
Kire oly betűket, szépet, mettete:
„Azki legszebb köztetek, az ezt vegye!”
Kit az menyegzős nép közé vettete.

11 Három istenasszony almát meglátá,
Juno szebbnek magát mindnél alítja,
Az alma övé, Minerva kiáltja,
Venus szebbnek ezeknél magát mondja.

12 Alma miatt lakodalom megbomlék,
Erix asszontól háború szerzeték,
Asszonyok közt egyenetlenség esék,
Jupiternek hamar hírré adaték.

13 Hamar azért Jupiterhez menének,
Hogy Jupitertől megítéltetnének,
Azkit mondana űközülök szebbnek,
Az többi az almát annak engednék.

14 De Jupiter mindjárt reá gondola,
Egyiknek is véteni nem akara,
Párist azért űnékik megmutatá,
Követségül Neptunust vélek ada.

15 Páris egy barlangban aluszik vala,
Ida-havasnak oldalában vala,
Neptunus álmában megjelent vala,
Jupiter akaratját érti vala.

16 Felserkene Páris, álma halada,
Istenasszonyok személyét meglátá,
Azmiért jöttenek, azt ű megmondá,
Azért asszonyoknak lőn ily válasza:

17 „Igaz ítéletet én tiköztetek
Semmiképpen addig én nem tehetek,
Hanem mezítelen levetkezzetek,
Hogy nyilván megláttassék személyetek.”

18 Jóllehet szégyenlik, de engedének,
Az almáért mindent megkésértenek,
Azért űk hamar el-levetkezének,
Egyen-egyen eleiben menének.

19 Juno elöl az barlangban beméne,
Az Párisnak ily nagy dolgot ígére,
Hogy űnéki szépségét megítélné,
Hogy mindennél űt kazdagabbá tenné.

20 „Mondjad, Páris, hogy ezeknél szebb vagyok,
Ez világnak kéncsét mind néked adom,
Gazdagságot tenéked sokat adok,
Ez világi jót mindeneket adok.”

21 Páris erre csak keveset felele,
Hogy kimenne, az Pallast béküldené,
Azért Pallas hogy eleiben juta,
Minerva ennél nagyobbat ígére:

22 „Mondjad, Páris, hogy ezeknél szebb vagyok,
Hatalmat én neked oly nagyot adok,
Erősséget és vitézséget adok,
Mind ez világon győzedelmet adok.”

23 Páris erre csak keveset felele,
Hogy kimenne és Venust béküldené,
Azért Venus testét hogy megszemlélé,
Páris szívében hozzá felgerjede.

24 „Mondjad, Páris, hogy ezeknél szebb vagyok,
Szép házastársot én tenéked adok,
Látod szépségemet, azmint én vagyok,
Nálamnál sokkal szebb lész, azkit adok.

25 Ez világon, higgyed, hogy szebb nem lészen
Annál, azki társod tenéked lészen,
Énnálamnál is, azt higgyed, szebb lészen,
Enoné feledvén tenálad lészen.”

26 Ez Enoné ű felesége vala,
Kit az hegyen nimfák közt látott vala,
De hogy Venus testét meglátta vala,
Enonét mindjárt felejtette vala.

27 Gerjedez erősen Páris szívében,
Nem tud mit mívelni nagy örömében,
Az almát azért kéré ű kezében,
Adá Venusnak ő nagy örültében.

28 Ily választ tőn az istenasszonyoknak:
„Menjetek el, almát adám Venusnak,
Mert jól látám szépségét szép asszonnak,
Azért szolgáljatok ti az Venusnak”

29 Az két istenasszony igen haragvék,
Juno Jupiternek így bosszonkodék,
„Felesége vagyok az Jupiternek,
És húga vagyok én az nagy istennek,

30 Semmi böcsületem nem lőn előttök,
De megállom bosszúmat tirajtatok,
Soha épen nem marad ű országok,
Nemsokára megromol szép Trójájok.”

31 Jupiter űtet nagy szép szóval kéri,
Ne búdosnék, bánkódnék azon, inti,
Minden segétségét néki ígíri,
Bosszúját nemsokára hogy betölti.

SECUNDA PARS

1 Páris Venus asszont szorgalmaztatja,
Gyakran fogadását szemére hányja,
Azmit fogadott hogy néki megadná,
Az szép személt űnéki megmutatná.

2 Venusnak erre oly nagy gondja vala,
Mint nagy fogadását ű megállhassa:
Széles világot mind béjárta vala,
Ilonánál szebbet nem látott vala.

3 Ez Ilona egy király társa vala,
Menelaus urának neve vala,
Görögök közt az egyik király vala,
Az országnak felit ű bírja vala.

4 Sok számtalan kéncse királynak vala,
Gazdagságval ű bűelkedik vala,
Országában békességben él vala,
Törvényében népét megtartja vala.

5 Felesége az királnak szép vala,
Ennek neve az szép Ilona vala,
Tyndaris királnak leánya vala,
Ennek mása az országban nem vala.

6 Gyenge teste, termeti Ilonának,
Szép két szeme fekete az asszonynak,
Szemöldöke fekete homlokának,
Orcája kerekded, pirosak vadnak.

7 Füle kicsin és szép kerekded vala,
Homlokában erek meglátszik vala,
Az vér szép ereken szépen foly vala,
Felment homloka nagy szép ékes vala.

8 Szája kicsin, ajaka piros vala,
Kesken dereka középszörű vala,
Aranyszínyű szép hosszú haja vala,
Magassága szép középszerű vala.

9 Foga szájában nem rút ritka vala,
Karja, keze oly nagy szép gyönge vala,
Szeme és ajaka mosolyog vala,
Édes és bölcs beszéd őnála vala.

10 Ruhája testéhez csinálva vala,
Sok szépséggel ékesíttetett vala,
Minden öltözeti tündöklik vala,
Tekinteti nagy kedves, kegyes vala.

11 Jó erkölcsben őtet nevelték vala,
Semmi vétek benne nem látszik vala,
Kinek ez világban mása nem vala,
Szépségét ez világ csudálja vala.

12 Sokszor szép Ilonát kéretik vala,
Ezeren egykor hozzá mentek vala,
Sok úr és királyfiak látják vala,
Szépsége miatt görjedeznek vala.

13 Végre adák Menelaus királynak,
Ki nemigen tetszék szép Ilonának,
Mert termete nem szép vala királynak,
Ki lén gonoszára szép Ilonának.

14 Venus istenasszony Párist szólítá,
Szép Ilonát őnéki megmutatá,
Az módjára őtet reá tanítá,
Mint hozzá férhessen, igen oktatá.

[...]