Csokonai Vitéz Mihály: Éva napra

Csokonai Vitéz Mihály:

Éva napra

Megbocsáss, óh szeretetnek

Húga! ha gáncsot vetett

A baráti tiszteletnek

A testvéri szeretet.

Én örökké óhajtottam

Nevedet: de magamért

Már két ízben fárasztottam

Debrecenbe Bagamért.

Már mennem kell; de Évámat

Mégis csak megtisztelem.

Megtisztelem és druszámat

Egyúttal megölelem,

Kérvén, hogy tégyen lantjára

Russzándai húrokat,

S tőlünk kedvellett húgára

Terjesszen áldásokat.

S ha én nem tisztelkedhetném

Óhajtott ünnepedért:

Zengjen és igyon helyettem

A te egészségedért.

Én is majd a bagaméri

Vínkót a számhoz veszem,

S amint az öcsém igéri,

Értetek tönkreteszem.

S mondom: Éljen Éva asszony!

Mondom: Éljen Évi is!

És hogy torkom meg ne asszon,

Mondom: Éljen bácsi is!

Mondom, és ezt addig mondom,

Míg a vinkó felderít,

Elvész minden búm és gondom,

S a kedvözönbe merít.

Hát kendtek majd mit csinálnak

A Benci nektár körűl?

Tudom, hogy Éván regnálnak,

Ha a pintes veszteg űl.

Szaári, ha ed kisz bort vennél,

Szaári! Hányszor cserfelik?

S Éva napját bor-isztennél

Szaári napján tisztelik.

Míg a' lenne, ha nics benne,

Tőltsünk a pohárba bort,

És míg Bagamérba menne

A Fakóm, igyunk egy sort,

Mondván: Ádámné lyánykája,

Első anyánknak druszája,

Élj anyáddal,

Élj bátyával,

Élj mivélünk,

Amíg élünk.

És engedd meg, hogy múlassunk,

Érted még egy sort ihassunk.

Mert a tanyát már elbontom

S mondom: Éljen Éva, s ponktom.

[Már én megyek,

trink! trink! trink!

Úgye, bácsi?

ez nem fing.]

1802. december 24.