SZEMÉLYEK
ESTRAGON
VLADIMIR
LUCKY
POZZO
FIÚ
ELSŐ FELVONÁS
Országút, mellette fa. Este.
Estragon a földön ül, s azon igyekszik, hogy a cipőjét levegye. Két kézzel dolgozik, lihegve. Kimerül, abbahagyja, zihálva pihen, újra kezdi. A játék ismétlődik.
Megjelenik Vladimir
ESTRAGON
(megint abbahagyja) Hiába, nem megy.
VLADIMIR
(szétvetett lábbal, apró, merev léptekkel közeledik) Magam is azt hiszem. (Megáll, mozdulatlanul) Sokáig nem tudtam beletörődni a gondolatba, légy észnél, Vladimir, mondtam, még nem próbáltál meg mindent. Én elölről kezdtem a küzdelmet. (Eltűnődik, a küzdelemre gondol. Estragonhoz) Szóval újra itt vagy!
ESTRAGON
Azt hiszed?
VLADIMIR
Örülök, hogy újra látlak. Már azt hittem, örökre elmentél.
ESTRAGON
Én is.
VLADIMIR
Mivel ünnepeljük meg a találkozásunkat? (Gondolkodik) Állj fel, hadd öleljelek meg! (Kezét nyújtja Estragonnak)
ESTRAGON
(ingerülten) Majd később! Majd később!
Csend
VLADIMIR
(megbántva, hidegen) Megtudhatnám, hogy uraságod hol töltötte az éjszakát?
ESTRAGON
Az árokban.
VLADIMIR
(meglepetten) Árokban? És hol?
ESTRAGON
(nem mutatja) Valahol arra.
VLADIMIR
És nem vertek meg?
ESTRAGON
Megvertek... De nem nagyon.
VLADIMIR
Ugyanazok?
ESTRAGON
Hogy ugyanazok-e? Nem tudom.
Csend
VLADIMIR
Ha jól meggondolom... ezt kérdem magamtól... azóta... nélkülem... mi?... (Határozottan) Kétségtelenül már csak egy rakás csont volnál.
ESTRAGON
(felszisszen) No és aztán?
VLADIMIR
(gondterhelten) Sok ez egy embernek. (Szünet. Majd élénken) Másrészt mi haszna - kérdem én - most elcsüggedni? Régebben kellett volna erre gondolni, egy örökkévalósággal ezelőtt, 1900 körül.
ESTRAGON
Elég volt! Segítsd lehúzni ezt a vacakot a lábamról!
VLADIMIR
Kéz a kézben leugrottunk volna az Eiffel-toronyról, az elsők közt. Akkor még voltunk valakik. Most már késő. Föl se engednének.
Estragon vadul birkózik a cipőjével
Mit csinálsz?
ESTRAGON
Lehúzom a cipőmet. Veled sose történt ilyesmi?
VLADIMIR
Mióta ismétlem neked, hogy a cipőt mindennap le kell húzni. Ha volna eszed, hallgatnál rám.
ESTRAGON
(gyönge hangon) Segíts!
VLADIMIR
Fáj?
ESTRAGON
Hogy fáj?! Azt kérdi, hogy fáj-e!
VLADIMIR
(hevesen) Mert a világon senki sem szenved, csak te! Én nem számítok. Kíváncsi volnék, mit tennél az én helyemben. És mit mondanál.
ESTRAGON
Neked is fájt valami?
VLADIMIR
Hogy fájt-e? Azt kérdi, hogy fájt-e!
ESTRAGON
(kimereszti a mutatóujját) Ettől azért begombolkozhatnál.
VLADIMIR
(lehajol) Csakugyan. (Begombolja a nadrágját) Az apró dolgokban kerülni kell a hanyagságot.
ESTRAGON
Mit feleljek? Te mindig az utolsó pillanatig vársz.
VLADIMIR
(tűnődőn) Az utolsó pillanat... (Elrévedőn) Sokára lesz, de jó lesz. Ki is mondta ezt?
ESTRAGON
Nem akarsz segíteni?
VLADIMIR
Néha azt hiszem, hogy mégiscsak bekövetkezik. Ilyenkor nagyon furcsán érzem magam. (Leveszi a kalapját, belenéz, belülről végigsimítja, megrázza, visszateszi a fejére) Hogy is mondjam? Egyfelől a megkönnyebbülés, másfelől... (Keresi a szót) a rémület. (Nyomatékosan) a RÉ-MÜ-LET. (Ismét leveszi a kalapját, belenéz) Nohát! (Rácsap, hogy ami benne van, kiessen, ismét beletekint, visszateszi a fejére) Végtére...
Estragonnak óriási erőfeszítéssel sikerült lehúznia a cipőjét. Belenéz, belenyúl, megfordítja, megrázza, körültekint a földön, nem hullott-e ki belőle valami, nem talál semmit, ismét a cipője után nyúl, a tekintete bizonytalan
No?
ESTRAGON
Semmi.
VLADIMIR
Hadd lám!
ESTRAGON
Nincs mit nézni rajta.
VLADIMIR
Próbáld meg ismét felhúzni!
ESTRAGON
(miután a lábát megvizsgálta) Hagyom, hadd szellőzzék egy kicsit.
VLADIMIR
Ilyen az ember. A cipőt hibáztatja, holott a lába a hibás. (Megint leveszi a kalapját, belenéz, belenyúl, megrázza, rácsap, belefúj, visszateszi a fejére) Ez most már kezd nyugtalanító lenni.
Csend. Estragon a lábujjait mozgatja, hogy a levegő jobban járjon közöttük
Az egyik lator üdvözült.
Szünet
Nem rossz százalék.
Szünet
Gogó...
ESTRAGON
Mi az?
VLADIMIR
Mi lenne, ha bűnbánatot tartanánk?
ESTRAGON
Mit bánjunk meg?
VLADIMIR
Mit is... (Keresi a szót) Ne részletezzük!
ESTRAGON
Azt, hogy megszülettünk?
Vladimir egészséges kacagásban tör ki, de rögtön el is nyomja, kezét az ágyékához szorítja, arca eltorzul
VLADIMIR
Már kacagni sem merünk.
ESTRAGON
Ettől is megfosztottak.
VLADIMIR
Csak a mosolygás maradt meg. (Arcán óriási mosoly nyílik, megmerevedik, egy ideig tart, majd hirtelen megszűnik) Csakhogy ez nem ugyanaz. Végtére is...
Szünet
Gogó...
ESTRAGON
(ingerülten) Mit akarsz?
VLADIMIR
Olvastad a bibliát?
ESTRAGON
A bibliát?... (Utánagondol) Belelapoztam, ha jól emlékszem.
VLADIMIR
(meglepetten) Abban az istentelen iskolában?
ESTRAGON
Honnan tudhatnám, hogy az az iskola istenes volt-e vagy istentelen?
VLADIMIR
A sitiben olvashattad.
ESTRAGON
Lehet. A Szentföld térképére emlékszem. Színes térkép volt, nagyon szép. A Holt-tengert halványkékre festették. Csak ránéztem, elfogott a szomjúság. Elhatároztam, hogy a mézesheteket ott töltöm. Úszunk, és boldogok leszünk.
VLADIMIR
Úgy látszik, valamikor költő voltál.
ESTRAGON
Az hát. (A rongyaira mutat) Kitalálhattad volna.
Csend
VLADIMIR
Mit is mondtam?... A lábad hogy van?
ESTRAGON
Dagad.
VLADIMIR
Igen, igen, tudom, a latrokról beszéltem. Emlékszel?
ESTRAGON
Nem.
VLADIMIR
Akarod, hogy elmondjam?
ESTRAGON
Nem.
VLADIMIR
Gyorsabban múlik az idő.
Szünet
Azt a két tolvajt a Megváltóval együtt feszítették keresztre.
ESTRAGON
Kicsodával?
VLADIMIR
A Megváltóval, két tolvajt. Azt beszélik, hogy az egyik megmenekült, a másik viszont... (Keresi a megmenekült ellentétét) elkárhozott.
ESTRAGON
Mitől menekült meg?
VLADIMIR
A pokoltól.
ESTRAGON
No, én megyek. (Nem mozdul)
VLADIMIR
És mégis...
Szünet
Hogy lehet az... Remélem, nem untatlak!
ESTRAGON
Nem figyelek oda.
VLADIMIR
Hogy lehet az, hogy a négy evangélista közül csak egy beszéli el így a történetet? Holott mind a négyen jelen voltak - vagyis a közelben. És mégis csak egy tud a latorról, aki üdvözült.
Szünet
No de Gogó, néha azért vissza kell ütni a labdát.
ESTRAGON
Figyelek.
VLADIMIR
Csak egy a négy közül. A másik háromból kettő semmit sem tud az egész ügyről, a harmadik pedig azt állítja, hogy azok ketten alaposan lehordták.
ESTRAGON
Kik?
VLADIMIR
Micsoda?
ESTRAGON
Egy szót sem értek...
Szünet
Kit hordtak le?
VLADIMIR
A Megváltót.
ESTRAGON
Miért?
VLADIMIR
Mert nem akarta megmenteni őket.
ESTRAGON
A pokoltól?
VLADIMIR
Ugyan... A haláltól.
ESTRAGON
No és aztán?
VLADIMIR
Feltehetően mind a ketten elkárhoztak.
ESTRAGON
És azután?
VLADIMIR
De az evangélista azt mondja, hogy az egyik lator üdvözült.
ESTRAGON
No és? Nem egyezik a véleményük, ennyi az egész.
VLADIMIR
De mind a négyen ott voltak. És csak az egyik beszél üdvözült latorról. Miért higgyünk inkább neki, mint a többieknek?
ESTRAGON
Ki hisz neki?
VLADIMIR
Mindenki. Csak ez a változat ismeretes.
ESTRAGON
Az emberek hülyék. (Kínlódva felemelkedik, sántikálva a bal oldali díszlethez megy, a távolba néz, kezét ernyőként szeme elé tartja, megfordul, átmegy a jobb oldali díszlethez, a távolba néz. Vladimir követi a tekintetével, aztán felemeli a cipőt, belenéz, és sietve elereszti)
VLADIMIR
Fujj! (Kiköp)
Estragon visszamegy a színpad közepéig, s a hátteret nézi
ESTRAGON
Gyönyörű vidék. (Megfordul, a színpad széléig megy, s a közönségre tekint) Mosolygó táj. (Vladimirhoz fordul) Menjünk innét!
VLADIMIR
Nem mehetünk.
ESTRAGON
Miért?
VLADIMIR
Godot-ra várunk.
ESTRAGON
Persze.
Szünet
Bizonyos vagy benne, hogy itt van?
VLADIMIR
Micsoda?
ESTRAGON
Az a hely, ahol várakoznunk kell.
VLADIMIR
Azt mondta, a fa előtt várjuk. (Szemügyre veszi a fát) Látsz más fát is?
ESTRAGON
Milyen fa ez?
VLADIMIR
Azt hiszem, szomorúfűz.
ESTRAGON
És miért nincs levele?
VLADIMIR
Kiszáradt.
ESTRAGON
Vége a szomorúságnak.
VLADIMIR
Ha csak nem az évszak az oka.
ESTRAGON
Szerintem ez inkább cserje.
VLADIMIR
Bokor.
ESTRAGON
Cserje.
VLADIMIR
Bo... (Meggondolja) Csak nem arra célzol, hogy rossz helyen várakozunk?
ESTRAGON
Már itt kellene lennie.
VLADIMIR
Nem mondta biztosra, hogy jön.
ESTRAGON
És ha nem jön?
VLADIMIR
Akkor holnap megint eljövünk.
ESTRAGON
És holnapután is.
VLADIMIR
Esetleg.
ESTRAGON
És így tovább.
VLADIMIR
Azaz, hogy...
ESTRAGON
Amíg el nem jön.
VLADIMIR
Könyörtelen vagy.
ESTRAGON
Tegnap is itt voltunk.
VLADIMIR
Ah, dehogy, becsapod magad.
ESTRAGON
Mit is csináltunk tegnap?
VLADIMIR
Hogy tegnap mit csináltunk?
ESTRAGON
Igen, mit?
VLADIMIR
Hát... (Megsértődik) Kételkedni, azt aztán tudsz.
ESTRAGON
Miért? Szerintem tegnap is itt voltunk.
VLADIMIR
(körbehordozza a tekintetét) A környék ismerős?
ESTRAGON
Azt nem állítom.
VLADIMIR
És akkor?
ESTRAGON
Ettől még...
VLADIMIR
No de mégis... ez a fa... (A közönség felé fordul) s ez a tőzegláp.
ESTRAGON
Bizonyos vagy benne, hogy ma estére mondta?
VLADIMIR
Mit?
ESTRAGON
Hogy várjuk.
VLADIMIR
Szombatot mondott.
Szünet
Úgy rémlik.
ESTRAGON
Meló után.
VLADIMIR
Feljegyeztem valahová. (Kotorászik mindenféle mocsokkal dagadtra tömött zsebeiben)
ESTRAGON
És melyik szombatot mondta? És szombat van-e ma? Nem inkább vasárnap? Vagy hétfő? Vagy péntek?
VLADIMIR
(izgatottan néz körül, mintha a tájban felfedezhetné az időpontot) Nem! Lehetetlen!
ESTRAGON
Vagy csütörtök.
VLADIMIR
Mit tegyünk?
ESTRAGON
Ha tegnap hiába jött el, ma semmi esetre se fog jönni.
VLADIMIR
De hiszen te azt állítod, hogy tegnap este itt voltunk.
ESTRAGON
Én is tévedhetek.
Szünet
Hallgassunk egy kicsit. Jó?
VLADIMIR
(erőtlenül) Nem bánom.
Estragon a földre ül. Vladimir izgatottan jár fel és alá a színpadon, időnként a látóbatárt kémleli. Estragont elnyomja az álom. Vladimir megáll Estragon előtt
Gogó...
Csend
Gogó...
Csend
GOGÓ!
ESTRAGON
(hirtelen felriad; ráeszmél helyzete borzalmasságára) Aludtam. (Szemrehányóan) Miért nem hagysz soha aludni?
VLADIMIR
Nagyon egyedül éreztem magam.
ESTRAGON
Álmodtam.
VLADIMIR
Ne mondd el!
ESTRAGON
Azt álmodtam, hogy...
VLADIMIR
Ne mondd el!
ESTRAGON
(mintegy a világegyetemre céloz) Az elég neked?
Csend
Nem vagy kedves, Didi. Kinek beszéljem el a magam lidércnyomásait, ha nem neked?
VLADIMIR
Tartsd meg őket magadnak! Tudod, hogy nem bírom az ilyesmit.
ESTRAGON
(hidegen) Vannak pillanatok, mikor arra gondolok, hogy okosabb volna, ha elválnánk egymástól.
VLADIMIR
Nem jutnál messzire.
ESTRAGON
Ez aztán valóban nagyon kellemetlen volna.
Csend
Nem igaz, Didi? Nagyon kellemetlen volna.
Szünet
Tekintettel az út szépségére.
Szünet
És az útitársak jóságára. (Szünet. Hízelgőn) Nem igaz, Didi?
VLADIMIR
Nyugalom.
ESTRAGON
(kéjesen) Nyugalom... Nyugalom... (Elrévedve) Az angolok ezt úgy mondanák: njugalom, njugalom. A gyerekek bájosak.
Szünet
Ismered annak az angolnak a történetét, aki kuplerájba ment?
VLADIMIR
Ismerem.
ESTRAGON
Mondd el!
VLADIMIR
Nem mondom.
ESTRAGON
Egy részeg angol beállít a kuplerájba. A kuplerájosné megkérdi tőle, milyen nőt akar, szőkét, barnát, vöröset? Folytasd!
VLADIMIR
Elég volt. (Kimegy)
Estragon fölkel, egészen a színpad oldaláig követi, s olyanszerű mozdulatot végez, mint az ökölvívók küzdelmét követő szurkolók. Vladimir visszatér, elhalad Estragon előtt, átvág a színen, a padlóra néz. Estragon néhány lépést tesz feléje, megáll
ESTRAGON
(szelíden) Akartál valamit mondani?
Vladimir nem válaszol. Estragon előrelép
Valamit közölni akartál velem? (Csend. Megint előrelép) Mondd, Didi...
VLADIMIR
(meg sem fordul) Nincs semmi mondanivalóm.
ESTRAGON
(előbbre lép) Megharagudtál? (Csend. Újabb lépés előre) Bocsáss meg! (Csend. Lépés előre. Megérinti Vladimir vállát) Ide hallgass, Didi!
Csend
Add a kezed!
Vladimir megfordul
Ölelj meg!
Vladimir megmerevedik
Hagyd, hogy megöleljelek!
Vladimir elérzékenyül. Összeölelkeznek. Estragon hátrahőköl
Fokhagymaszagod van.
VLADIMIR
A vesémet gyógyítom fokhagymával.
Csend. Estragon figyelmesen vizsgálja a fát
Most mit csinálunk?
ESTRAGON
Várunk.
VLADIMIR
Igen, igen, de várás közben mit csinálunk?
ESTRAGON
Kössük fel magunkat?
VLADIMIR
Legalább feláll.
ESTRAGON
(izgatottan) Feláll?
VLADIMIR
Meg ami azután következik. Ahova hull, ott nadragulya nő. Ezért sír a nadragulya, ha kitépik a földből. Ugye, nem tudtad?
ESTRAGON
Akasszuk fel magunkat most rögtön!
VLADIMIR
Egy ágra?
Közelebb lépnek a fához, vizsgálgatják.
Nem bízom a sikerben.
ESTRAGON
Attól még megpróbálhatjuk.
VLADIMIR
Rajta!
ESTRAGON
Majd utánad.
VLADIMIR
Nem, előbb te.
ESTRAGON
Miért én?
VLADIMIR
Mert könnyebb vagy nálam.
ESTRAGON
Épp azért te.
VLADIMIR
Nem értem.
ESTRAGON
Gondolkozz egy kicsit, hadd lám!
VLADIMIR
(gondolkozik, majd végül) Nem értem.
ESTRAGON
Megmagyarázom. (Töpreng) Az ág... a faág... (Dühösen) Miért nem próbálod megérteni?
VLADIMIR
Minden bizalmam benned van.
ESTRAGON
(erőlködve) Gogó könnyű - az ág nem törik el - Gogó meghal. Didi nehéz - az ág eltörik - Didi egyedül.
Csend
Viszont, ha... (Keresi a megfelelő kifejezést)
VLADIMIR
Erre nem gondoltam.
ESTRAGON
(miután megtalálta, amit keresett) Aki többre képes, az kevesebbre is képes.
VLADIMIR
De vajon súlyosabb vagyok-e nálad?
ESTRAGON
Te mondtad. Én nem tudom. A valószínűség egy az egyhez. Vagy majdnem.
VLADIMIR
Ezek szerint mihez fogjunk?
ESTRAGON
Ne csináljunk semmit. Az a legokosabb.
VLADIMIR
Várjunk, hadd lám, mit mond.
ESTRAGON
Ki?
VLADIMIR
Godot.
ESTRAGON
Aha!
VLADIMIR
Először lássuk, miről van szó.
ESTRAGON
Másfelől az csak jó, ha az ember addig veri a vasat, amíg még meleg.
VLADIMIR
Kíváncsi vagyok, mit mond. Az még nem kötelez bennünket semmire.
ESTRAGON
Tulajdonképpen mit kértünk tőle?
VLADIMIR
Nem voltál ott?
ESTRAGON
Nem figyeltem oda.
VLADIMIR
Nos hát... Tulajdonképpen semmi határozottat.
ESTRAGON
Kérelemmel járultunk elébe.
VLADIMIR
Úgy van.
ESTRAGON
Bizonytalan felterjesztéssel.
VLADIMIR
Így is mondhatjuk.
ESTRAGON
És mit válaszolt?
VLADIMIR
Hogy majd meglátja.
ESTRAGON
Azaz nem ígérhet semmit.
VLADIMIR
Mert meg kell hánynia-vetnie az ügyet.
ESTRAGON
Pihent aggyal.
VLADIMIR
Megbeszélni a családjával.
ESTRAGON
A barátaival.
VLADIMIR
Az ügynökeivel.
ESTRAGON
Az üzlettársaival.
VLADIMIR
Betekint az üzleti könyveibe.
ESTRAGON
A csekkszámlájába.
VLADIMIR
S csak akkor nyilatkozhat.
ESTRAGON
Ez így van rendjén.
VLADIMIR
No, ugye?
ESTRAGON
Szerintem.
VLADIMIR
Szerintem is.
Szünet
ESTRAGON
(nyugtalanul) És nekünk?
VLADIMIR
Tessék?
ESTRAGON
Kérdem, hogy nekünk?
VLADIMIR
Nem értem.
ESTRAGON
Nekünk mi a szerepünk az egészben?
VLADIMIR
A szerepünk?
ESTRAGON
Ne siesd el a választ!
VLADIMIR
A szerepünk? A kérvényezőé.
ESTRAGON
Hát itt tartunk?
VLADIMIR
Uraságod talán érvényesíteni akarja a jogait?
ESTRAGON
Nincsenek többé jogaink?
Vladimir kacag s éppoly hirtelen hagyja abba, mint előző alkalommal. Ugyanaz a játék, de nem mosolyog
VLADIMIR
Ha szabad volna, most kacagnék.
ESTRAGON
Elvesztettük a jogainkat?
VLADIMIR
(élesen) Elbaltáztuk a jogainkat.
Csend. Mozdulatlanul állnak, roggyant térddel, lelógó karral, mellükre ejtett állal
ESTRAGON
(félénken) Ugye nem vagyunk hozzákötve?
Szünet
Hallod?
VLADIMIR
(felemeli a karját) Figyelj!
Groteszkül megmeredve figyelnek
ESTRAGON
Semmit sem hallok.
VLADIMIR
Psszt!
Figyelnek. Estragon elveszíti egyensúlyát, kis híján elesik. Vladimir karjába kapaszkodik, ez utóbbi megtántorodik. Görnyedten összetapadva figyelnek, egymás szemébe nézve
Én sem hallok semmit.
Megkönnyebbült sóhajtások. A feszültség enged. Eltávolodnak egymástól
ESTRAGON
Megijesztettél.
VLADIMIR
Azt hittem, ő az.
ESTRAGON
Ki?
VLADIMIR
Godot.
ESTRAGON
Ugyan. A szél a nádasban.
VLADIMIR
Esküdni mertem volna, hogy ő kiáltott.
ESTRAGON
Miért kiáltott volna.
VLADIMIR
A lovát szólította.
Csend
ESTRAGON
Menjünk innét.
VLADIMIR
Hová?
Szünet
Meglehet, hogy ma este nála alszunk, teli hassal, a száraz, meleg szalmán. Ez csak megéri a várakozást? Nem igaz?
ESTRAGON
Egész éjjel várakozzunk?
VLADIMIR
Még nappal van.
Csend
ESTRAGON
Éhes vagyok.
VLADIMIR
Akarsz egy sárgarépát?
ESTRAGON
Más nincs?
VLADIMIR
Fehérrépám is van.
ESTRAGON
Adj egy sárgarépát!
Vladimir a zsebeibe túr, kivesz egy fehérrépát, s odaadja Estragonnak
Köszönöm. (Beleharap; siránkozó hangon) Ez fehérrépa.
Folyt. MEK - felső linken
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!