Apollodorosz - Mitológia

Első könyv

I.

1. Kezdetben Uranosz volt az egész világ ura. Feleségül vette Gét, és először a százkezűeket, Briareószt, Güészt és Kottoszt nemzette vele: irdatlan termetűek voltak és mérhetetlenül erősek, s valamennyiüknek száz keze és ötven feje nőtt.

2. Őutánuk a küklópszokat: Argészt, Szteropészt és Brontészt szülte neki Gé; ezek mindegyikének csupán egyetlen szeme volt a homlokán. Őket azonban Uranosz összekötözte és a Tartaroszba hajította (a Tartarosz a Hadészban van, olyan sötét, mint az Erebosz, és ugyanannyira van a földtől, mint a föld az égtől).

3. Ezután ismét fiakat nemzett Gével, a titánokat: Ókeanoszt, Koioszt, Hüperiónt, Kreioszt, Iapetoszt és Kronoszt, aki mind közül a legifjabb. És leányokat is nemzett, akiket titaniszoknak neveznek: Téthüszt, Rheát, Themiszt, Mnémoszünét, Phoibét, Diónét és Theiát.

4. Haragudott Gé Uranoszra, amiért fiait a Tartaroszba vetette, ezért a titánokat apjuk ellen uszította, Kronosznak pedig még egy gyémántsarlót is adott. A titánok, Ókeanosz kivételével, rá is rontottak Uranoszra, Kronosz pedig levágta apja szemérmét és a tengerbe hajította. A kiömlő vér cseppjeiből lettek az erinnüszök: Aléktó, Tisziphoné és Megaira. A titánok, miután Uranoszt megfosztották a királyságtól, visszahozták testvéreiket a Tartaroszból, és Kronoszra bízták a hatalmat.

5. Kronosz azonban ismét megkötözte és a Tartaroszba zárta őket, majd feleségül vette nővérét, Rheát, de mivel Gé és Uranosz megjósolta neki, hogy önnön gyermeke fogja majdan megfosztani hatalmától, születő sarjait szép sorjában lenyelte. Lenyelte az elsőszülött Hesztiát, utána Démétért és Hérát, majd Plutónt és Poszeidónt.

6. Rhea feldühödött, és amikor Zeusszal volt viselős, elvonult Kréta szigetére, és Dikté barlangjában hozta világra Zeuszt. Az újszülöttet rábízta a kúrészekre és Melisszeusz leányaira, Adraszteia és Idé nimfára, hogy neveljék fel.

7. A két nimfa Amaltheia tejével táplálta a gyermeket, a kúrészek teljes fegyverzetben őrködtek mellette a barlangban, és dárdájukkal csapkodták pajzsukat, hogy Kronosz meg ne hallja a gyermek hangját. Rhea meg pólyába bugyolált egy darab követ, és mintha az újszülött gyermek volna, átadta Kronosznak, hogy nyelje le.

II.

1. Amikor Zeusz felnőtt, Métiszhez, Ókeanosz leányához fordult segítségért. Métisz olyan varázsitalt adott Kronosznak, amitől Kronosz kihányta a követ s nyomában a lenyelt gyermekeit is, Zeusz pedig velük együtt háborút indított Kronosz és a titánok ellen. Már tíz éve folyt a küzdelem, amikor Gé azt jósolta Zeusznak, hogy megnyeri a háborút, ha szövetkezik azokkal, akik a Tartaroszban sínylődnek. Zeusz megölte hát a küklópszok mellett őrködő Kampét, és szabadon bocsátotta őket. A küklópszok hálából Zeusznak ajándékozták a mennydörgést meg a villámlást és a mennykövet, Plutónnak sisakot adtak, Poszeidónnak pedig szigonyt. Mindezekkel felfegyverkezve le is győzték a titánokat, bezárták őket a Tartaroszba, és a százkezűeket rendelték őrizetükre. Ők hárman pedig megosztoztak a hatalmon: Zeusz az égbolt ura lett, Poszeidón a tengeré, Plutón a Hadészé.

2. De a titánoknak is voltak leszármazottai. Ókeanosz és Téthüsz nászából születtek az ókeanidák: Aszia, Sztüx, Élektra, Dórisz, Eurünomé, Amphitrité és Métisz; Koiosz és Phoibé nászából Aszteria és Létó, Hüperióntól és Theiától Éósz, Héliosz és Szeléné; Kreiosztól és Pontosz leányától, Eurübiától Asztraiosz, Pallasz és Perszész.

3. Iapetosztól és Asziától Atlasz, aki a vállán hordozza az égboltot, továbbá Prométheusz, Epimétheusz és Menoitiosz; a titánok elleni harcban Zeusz a villámával lesújtott rá, majd a Tartaroszba vetette.

4. Kronosz és Philüra sarja volt Kheirón, a felemás kentaur. Éósztól és Asztraiosztól lettek a szelek és a csillagok, Perszésztől és Aszteriától Hekaté, Pallasztól és Sztüxtől Niké, a Győzelem, Kratosz, az Erő, Zélosz, a Versengés és Bia, az Erőszak.

5. A Sztüx vizét, amely a Hadész valamelyik sziklájából fakad, Zeusz hálából az eskü vizévé avatta, amiért Sztüx a gyermekeivel együtt az ő oldalán harcolt a titánok ellen.

6. Pontosz és Gé házasságából született Phorkosz, Thaumasz, Néreusz, Eurübia és Kétó; Thaumasztól és Élektrától Írisz és a harpüiák: Aelló és Oküpeté, Phorkosztól és Kétótól a Phorkiszok és a Gorgók, akikről majd akkor mesélünk, ha Perszeuszról lesz szó.

7. Néreusztól és Dórisztól születtek a néréiszek, név szerint Kümothoé, Szpeió, Glaukonomé, Nauszithoé, Halié, Erató, Szaó, Amphitrité, Euniké, Thetisz, Eulimené, Agaué, Eudóré, Dótó, Pherúsza, Galateia, Aktaié, Pontomedúsza, Hippothoé, Lüszianassza, Kűmó, Élioné, Halimédé, Pléxauré, Eukranté, Prótó, Kalüpszó, Panopé, Krantó, Neomérisz, Hipponoé, Ianeira, Polünomé, Autonoé, Melité, Dióné, Nészaié, Déró, Euagoré, Pszamathé, Eumolpé, Ioné, Dünamené, Kétó és Limnóreia.

III.

1. Zeusz pedig feleségül vette Hérát, és Hébét, Eileithüiát és Arészt nemzette vele, aztán még számos halandó és halhatatlan asszonnyal hált együtt. Themisszel, Uranosz leányával nemzette a hórákat: Eirénét, Eunomiát és Dikét, továbbá a moirákat: Klóthót, Lakhesziszt és Atroposzt. Dióné szülte neki Aphroditét, Eurünométól, Ókeanosz leányától születtek a khariszok: Aglaié, Euphroszüné, Thaleia, Sztüxtől Perszephoné, Mnémoszünétől pedig a múzsák, elsőnek Kalliopé, azután Kleió, Melpomené, Euterpé, Erató, Terpszikhoré, Urania, Thaleia, Polümnia.

2. Kalliopé szülte Oiagrosznak - a szóbeszéd szerint Apollónnak - Linoszt, akit később Héraklész megölt; valamint Orpheuszt, a dalnokot, aki énekszavával köveket és fákat indított meg. Amikor feleségét, Eurüdikét halálra marta egy kígyó, Orpheusz leszállt érte a Hadészba, hogy visszahozza. Kérlelte Plutónt, hogy engedje vissza Eurüdikét a földre, s Plutón bele is egyezett azzal a feltétellel, ha Orpheusz útközben egyszer sem néz hátra, míg haza nem érkezik. Csakhogy Orpheusz nem tartotta be az ígéretét, hátrafordult és vetett egy pillantást a feleségére, aki már indult is visszafelé. Orpheusz találta fel a Dionűszosz-misztériumokat is; miután a mainaszok szétszaggatták, Pieriában temették el.

3. Amikor Kleió felhánytorgatta Aphroditének Adónisz iránti szerelmét, Aphrodité haragra gyulladt, és úgy intézte, hogy Kleió beleszeretett Magnész fiába, Pieroszba. Nászukból fiú született, Hüakinthosz, akiért meg Thamürisz, Philammón és Argiopé nimfa fia epekedett. Thamürisz volt egyébként az első, aki férfi létére férfiakhoz vonzódott. Később Apollón is beleszeretett Hüakinthoszba, de diszkoszával véletlenül megölte. Thamürisz, a feltűnően szép és tehetséges dalnok zenei versenyre hívta ki a múzsákat, és megállapodott velük, hogy ha ő lesz a győztes, valamennyiüket magáévá teszi, ha viszont alulmarad, elvehetik tőle, amit akarnak. A múzsák megnyerték a versenyt, és megfosztották Thamüriszt a szeme világától meg a hangjától.

4. Euterpé és a Sztrümón folyó fia volt Rhészosz, aki Trója alatt Diomédész kezétől esett el. Némelyek úgy tudják, hogy Rhészosz Kalliopé gyermeke volt. Thaleiától és Apollóntól születtek a korübászok, Melpomenétől és Akhelóosztól a szirének; róluk majd Odüsszeusszal kapcsolatban fogunk mesélni.

5. Héra nász nélkül, önmagától szülte Héphaisztoszt, bár Homérosz azt állítja, hogy Héphaisztoszt is Zeusz nemzette. Zeusz letaszította a fiút az égből, amiért a gúzsba kötött Héra segítségére sietett. Amikor ugyanis Héraklész elfoglalta Tróját és elhajózott, Héra vihart bocsátott rá, Zeusz pedig büntetésül az égboltra függesztette Hérát. Héphaisztosz Lémnosz szigetén ért földet, lába megnyomorodott, de Thetisz megmentette az életét.

6. Zeusz egyesült Métisszel, bár a leány száz és száz alakot öltött, hogy megmeneküljön az isten ölelésétől. Amikor mégis teherbe esett, Zeusz gyorsan lenyelte, mivel Gé azt jövendölte neki, hogy a most megszülető leány után fiúgyermeket fog nemzeni vele, aki az égbolt ura lesz. Zeusz tartott a jóslattól, azért nyelte le Métiszt. Amikor eljött a szülés ideje, Prométheusz, vagy mások szerint Héphaisztosz fejszével rácsapott Zeusz fejére, s a Tritón folyó partján teljes fegyverzetben kiugrott belőle Athéna.

IV.

1. Koiosz leányai közül Aszteria fürjjé változva a tengerbe vetette magát, hogy megmeneküljön Zeusz ölelésétől; azt a várost, amelynek később Délosz lett a neve, róla nevezték régebben Aszteriának. Létó egyesült Zeusszal, s miután Héra végigkergette az egész földön, Délosz szigetére érve világra hozta Artemiszt, majd az ő bábáskodásával Apollónt.

Artemisz csak a vadászatnak élt, s szűz maradt; Apollón Pántól, Zeusz és Hübrisz fiától megtanulta a jóslás tudományát, majd elment Delphoiba, ahol ekkortájt Themisz adott jóslatokat. A jósdát őrző Pűthón kígyó elzárta a jósszakadékhoz vezető utat, Apollón azonban megölte, és birtokba vette a jóshelyet. Nem sokkal később Titüoszt is megölte, aki Zeusznak és Orkhomenosz leányának, Elarénak volt a fia. Amikor Zeusz elcsábította Elarét, Hérától való félelmében elrejtette a föld alá, majd a megszületett óriás termetű Titüoszt a föld színére hozta. Később Titüosz megpillantotta a Pűthóba érkező Létót, megkívánta és erőszakoskodni kezdett vele. Létó azonban segítségül hívta gyermekeit, akik nyilaikkal leterítették Titüoszt. Még halálában is bűnhődnie kell: a Hadészban griffek lakmároznak a szívéből.

2. Olümposz fiát, Marszüaszt is megölte Apollón. Marszüasz ugyanis zenei versenyre kélt Apollónnal, miután megtalálta azt a sípot, amelyet Athéna dobott el, mivel eltorzult tőle az ábrázata. Megállapodtak, hogy a győztes kénye-kedve szerint bánhat a vesztessel. Amint megkezdődött a verseny, Apollón megfordította a kitharáját, és felszólította Marszüaszt, hogy ő is cselekedjen hasonlóképp. Mivel Marszüasz nem tudott így játszani, Apollón lett a győztes: felakasztotta Marszüaszt egy magas fenyőfára, majd lenyúzta a bőrét, és így végzett vele.

3. Óriónt Artemisz ölte meg Délosz szigetén. A hatalmas termetű Órión állítólag a föld szülötte volt, Phereküdész viszont Poszeidón és Eurüalé gyermekének nevezi. Poszeidón megáldotta őt azzal a képességgel, hogy át tudott lábalni a tengeren. Első feleségét, Szidét a szépségére féltékeny Héra a Hadészba vetette. Később Órión elkerült Khiosz szigetére, ahol megkérte Oinopión leányának, Meropénak a kezét. Oinopión azonban leitatta őt, majd álmában megvakította és a tengerpartra vetette. Órión akkor elment Héphaisztosz kovácsműhelyébe, elrabolt onnan egy szolgát, a vállára ültette, és megparancsolta, hogy vezesse el napkeletre. Amint odaért, a nap sugaraitól visszanyerte látását, és már indult is vissza Oinopiónhoz.

4. Közben azonban Poszeidón föld alatti házat készíttetett Héphaisztosszal Oinopiónnak, Eósz meg beleszeretett Óriónba, magával ragadta és Déloszra vitte. Aphrodité ugyanis azzal sújtotta Eószt, hogy egyfolytában szerelmesnek kellett lennie, amiért együtt hált Arésszal.

5. Csakhogy Órión diszkoszversenyre hívta ki Artemiszt, és állítólag ez okozta vesztét; mások úgy mesélik, hogy Artemisz nyila ölte meg, mert erőszakot követett el egy Ópisz nevű hüperboreusz leányvendégén.

Poszeidón Amphitritét, Ókeanosz leányát vette feleségül. Az ő gyermekeik Tritón és Rhodé, Héliosz későbbi felesége.

V.

1. Plutón beleszeretett Perszephonéba, és Zeusz segítségével titokban elrabolta. Démétér fáklyái világánál éjt nappá téve kereste a leányát, s már az egész földet bebolyongta érte, amikor Hermión lakóitól végre megtudta, hogy Plutón rabolta el a leányt. Úgy megharagudott az istenekre, hogy elhagyta az eget, és halandó asszony képében Eleusziszba ment. A Kallikhoron-kút mellett leült egy sziklára, amely róla kapta a "nem nevető" melléknevet. Később felkereste Keleoszt, az eleuszisziak akkori királyát. Az asszonyok többen is voltak a házban - hívták, hogy üljön közéjük, egy Iambé nevű banya pedig addig mókázott, míg végül mosolyra fakasztotta az istennőt. Állítólag ez az oka annak, hogy a Theszmophoria-ünnepen mókázni szoktak az asszonyok.

Keleosz király feleségének, Metaneirának volt egy kisfia, akit Démétér a gondjaiba vett. Mivel halhatatlanná akarta tenni, éjszakánként tűz fölé tartotta, hogy lefejtse róla a halandó húst. Minthogy Démophón (ez volt a gyermek neve) napról napra hihetetlen gyorsasággal növekedett, Praxithea megleste őket, de a lángokba burkolt gyermek láttán felkiáltott; a csecsemő azon nyomban a tűz martaléka lett, az istennő pedig felfedte kilétét.

2. Triptolemosznak, Metaneira idősebb fiának szárnyas sárkányok vontatta kocsit készített, és gabonamagot adott neki; Triptolemosz felemelkedett az égbe, és az egész lakott világot telehintette gabonával. Panüaszisz azt állítja, hogy Triptolemosz Eleuszisz fia volt; szerinte ugyanis Démétér Eleuszisznál járt. Phereküdész viszont Ókeanósz és Gé fiának nevezi.

3. Amikor Zeusz megparancsolta Plutónnak, hogy küldje vissza a földre Korét, Plutón, hogy a leány ne soká időzzék az anyjánál, megkínálta gránátalmamaggal, amit Perszephoné gyanútlanul megevett. Amikor Aszkalaphosz, Akherón és Gorgüra fia árulkodott Koréra, Démétér büntetésből súlyos követ gurított a Hadészban Aszkalaphoszra. Így aztán Perszephonénak minden év egyharmadát Plutónnal kellett töltenie, a maradék időben viszont az istenek között élt.

VI.

1. Ezeket mesélik Démétérről. Gé pedig, mivel haragudott a titánokra, világra hozta a gigászokat, Uranosz gyermekeit. Hatalmas volt a testük, felülmúlhatatlan az erejük, és puszta látványuk is félelmetes: fejükről és állukról hosszú fürtökben csüngött alá a szőrzet, lábuk helyén pedig sárkánypikkelyek nőttek. Egyesek szerint Phlegraiban, mások szerint Pallénéban jöttek a világra, és nyomban szikladarabokat és üszkös tölgyhasábokat kezdtek az égre hajigálni. De mindnyájukon túltett Porphürión és Alküoneusz, aki halhatatlan volt, amíg a szülőföldjén harcolt. Alküoneusz hajtotta el Héliosz marháit is Erütheiából. Az istenek pedig azt a jóslatot kapták, hogy isteni kéz egyetlen gigászt sem képes elpusztítani, de halandó segítségével végezhetnek velük. Amikor Gé értesült a jóslatról, elindult gyógyfüvet keresni, hogy halandó se pusztíthassa el a gigászokat. Zeusz azonban megtiltotta Éósznak, Szelénének és Héliosznak, hogy világítsanak, és így Gét megelőzve maga szakíthatta le a füvet. Ezután Athéna közvetítésével segítségül hívta Héraklészt. Héraklész elsőnek Alküoneuszt vette célba nyilával, aki földre rogyott ugyan, de azon nyomban fel is éledt. Ekkor Héraklész Athéna tanácsára elvonszolta őt Paliéné területéről. Így végezte Alküoneusz.

2. Porphürión a csata hevében nekirontott Héraklésznek, majd Hérának, Zeusz azonban vágyat ébresztett benne Héra iránt; Porphürión letépte Héra peploszát, és meg akarta erőszakolni. Héra segítségért kiáltott, mire Zeusz villámával lesújtott Porphüriónra, Héraklész pedig leterítette nyilával. Ami a többieket illeti, Apollón kilőtte Ephialtész bal szemét, Héraklész pedig a jobbot. Eurütoszt Dionűszosz ölte meg a thürszoszával, Klűtioszt Hekaté a fáklyáival, Mimaszt pedig Héphaisztosz vörösen izzó ércdarabokkal. A menekülő Enkeladoszra Athéna ráhajította Szikelia szigetét. Pallasz bőrét lenyúzta, és harc közben azzal fedte be a testét. Polübótész Poszeidón elől menekülve átkelt a tengeren, és Kósz szigetére ért. Poszeidón ekkor lehasított egy darabot a szigetből - ezt Niszűrosznak nevezik -, és azt taszította rá. Hermész, aki harc közben Hadész sisakját viselte, megölte Hippolütoszt, Artemisz Gratiónt, a moirák pedig, akik réz mozsártörőkkel harcoltak, Agrioszt és Thoónt. A többieket Zeusz sújtotta földre villámával, majd a haldokló gigászoknak Héraklész nyila adta meg a kegyelemdöfést.

3. Miután az istenek legyőzték a gigászokat, Gé még nagyobb haragra gerjedt, és Tartarosszal egyesülve Kilikiában világra hozta a félig ember, félig állat külsejű Tüphónt, aki termetével is, erejével is felülmúlta Gé valamennyi sarját. Combtól felfelé emberi alakja volt, de akkora, hogy bármelyik hegy eltörpült volna mellette, fejével pedig olykor a csillagokat súrolta. Egyik keze napnyugatig ért, a másik napkeletig, s mindkettőből száz-száz kígyófej nőtt ki. Két combja irdatlan, gyűrűző kígyótestben végződött; a kinyújtózó kígyók egészen a fejéig értek, és közben hangosan sziszegtek. Egész testét szárnyak borították, fején és arcán mocskos sörényt cibált a szél, szeme lángokat lövellt. Tüphón tehát, az idomtalan szörnyeteg sziszegés és üvöltözés közepette üszkös sziklákat hajigált az égre, száján keresztül pedig tüzes lávát okádott. Amikor az istenek észrevették, hogy megtámadta az égboltot, elmenekültek Egyiptomba, menekülés közben pedig állatalakot öltöttek. Zeusz, amíg távol volt Tüphóntól, villámokkal dobálta, majd amikor közelebb kerültek hozzá, kovakő sarlóval hajította meg, mire Tüphón elmenekült, Zeusz pedig egészen a Szűria felett magasodó Kasziosz hegységig kergette. Amikor meg észrevette, hogy Tüphón megsebesült, ölre ment vele. Tüphón a kígyóival körülfonta Zeuszt, elvette tőle a sarlót, kezéből-lábából kivágta vele az inakat, majd vállára vette az istent, átcipelte a tengeren Kilikiába, és letette a kórükoszi barlangban. A kivágott inakat medvebőrbe rejtve ugyancsak a barlangban hagyta, és egy Delphüné nevű, félig állat, félig leány nőstény sárkány őrizetére bízta. Hermész és Aigipan azonban ellopták az inakat és visszacsempészték Zeusz testébe. Zeusz, újra ereje birtokában, felült egy szárnyas lovak vontatta szekérre, a magasból villámokat hajigált Tüphónra és egészen a Nűsza-hegyig kergette; itt a moirák alaposan rászedték a menekülő Tüphónt: embernek való gyümölcsöt kóstoltattak meg vele, mondván, hogy attól még erősebb lesz. Így hát ismét menekülnie kellett. Thrákiába érve a Haimosz-hegység környékén csapott össze Zeusszal. Tüphón egész hegyeket hajigált rá, Zeusz azonban villámaival visszalökte őket Tüphónra, aki vérével áztatta azt a hegyet, amelyet - így beszélik - azóta hívnak Haimosznak. Már éppen átkelt volna a Szikeliai-tengeren, amikor Zeusz Szikeliában rádobta az Etna hegyet. Ez óriási hegység, és mind a mai napig tüzes láva tör fel belőle - állítólag az odahajított villámok miatt. De most már épp eleget beszéltünk ezekről.

VII.

1. Prométheusz vízből és földből embereket gyúrt, és megajándékozta őket a tűzzel, melyet Zeusz elől köményszárba rejtett. Amikor Zeusz tudomást szerzett a dologról, megparancsolta Héphaisztosznak, hogy szögezze Prométheusz testét a Szkűthiában levő Kaukaszosz hegységhez. Héphaisztosz engedelmeskedett, Prométheusz pedig ott raboskodott sok-sok éven át. Egy saskeselyű repült arra minden áldott nap, és lakmározott a májából, amely azonban éjszakánként mindig újranőtt. Így bűnhődött Prométheusz a tűzlopásért mindaddig, míg Héraklész meg nem szabadította - de erről majd Héraklésszel kapcsolatban fogunk beszélni.

2. Prométheusznak született egy Deukalión nevű fia, aki Phthia vidékén uralkodott, és Pürrhát, Epimétheusz és Pandóra leányát vette feleségül. Pandóra az istenek első asszonyteremtménye volt. Amikor Zeusz elhatározta, hogy kiirtja a vaskori nemzedéket, Prométheusz tanácsára Deukalión bárkát ácsolt, elhelyezte benne a legszükségesebb holmikat, majd Pürrhával együtt maga is beleköltözött. Zeusz pedig tömérdek esőt hullatott az égből, és Hellasz nagy részét elárasztotta vele, úgyhogy minden ember elpusztult, kivéve azt a néhányat, akiknek sikerült a közeli magas hegyekbe felhúzódniuk. Ekkor hasadt szét a thesszaliai hegyvidék is, és az Iszthmosz meg a Peloponnészosz kivételével mindent elborított az ár. Deukalión bárkája pedig kilenc napon és ugyanannyi éjszakán keresztül hánykódott a tengeren, míg végül a Parnaszoszon kötött ki. Amikor vége szakadt az esőzésnek, kiszállt Deukalión, és áldozatot mutatott be Zeusznak, a menekülők oltalmazójának. Zeusz elküldte hozzá Hermészt azzal az üzenettel, hogy kívánjon, amit akar; Deukaliónnak pedig az volt a kívánsága, hogy teremjenek köréje emberek. Ekkor Zeusz utasítására a földről fölszedett köveket hajított hátra a feje fölött; Deukalión köveiből férfiak születtek, Pürrha köveiből pedig asszonyok. Ez az oka egyébként annak, hogy az embereket a laasz (kő) szó alapján laoi-nak nevezik.

Pürrha pedig gyermekeket szült Deukaliónnak, elsőnek Hellént, aki némelyek szerint Zeusz fia volt, másodiknak Amphiktüónt, aki Kranaosz után Attika királya lett, harmadjára pedig egy leányt, Prótogeneiát, aki azután Aethlioszt szülte Zeusznak.

3. Hellén és Orszéisz nimfa gyermekei: Dórosz, Xuthosz, Aiolosz. A görögöket Hellén a saját neve után helléneknek nevezte el, országát pedig felosztotta fiai között. Xuthosz, akinek a Peloponnészosz jutott, feleségül vette Erekhtheusz leányát, Kreuszát, és nemzette vele Akhaioszt és Iónt, akikről az akhájok és az iónok kapták a nevüket. Dórosz a Peloponnészosszal szemközti területet kapta meg, melynek lakóit a saját neve után dóroknak nevezte el. Aiolosz Thesszalia környékén uralkodott, és az ottani lakosságnak az aiol nevet adta. Feleségül vette Déimakhosz leányát, Enaretét, és hét fiút nemzett vele: Krétheuszt, Sziszüphoszt, Athamaszt, Szalmóneuszt, Déiónt, Magnészt, Periérészt, és öt leányt: Kanakét, Alküonét, Peiszidikét, Kalükét és Perimédét.

Perimédé és Akhelóosz házasságából született Hippodamasz és Oresztész, Peiszidikétől és Mürmidóntól Antiphosz és Aktór.

4. Alküonét Heószphorosz fia, Kéüx vette feleségül; elbizakodottságukban Zeusznak és Hérának szólították egymást, és ez lett a vesztük: Zeusz mindkettőjüket madárrá változtatta, Alküonét jégmadárrá (alküoné), Kéüxöt pedig sirállyá (kéüx).

Kanaké Hopleuszt, Nireuszt, Epópeuszt, Alóeuszt és Triopszot szülte Poszeidónnak. Alóeusz Iphimedeiát, Triopsz leányát vette feleségül, a leány azonban beleszeretett Poszeidónba, szüntelenül a tengerparton kószált, két kezével vizet mert a hullámokból, s azzal öntözgette az ölét. Poszeidón egyesült vele és két gyermekük született, Ótosz és Ephialtész, vagy más néven az Alóaszok. A két fiú egy könyöknyit hízott és egy ölnyit nőtt minden áldott évben. Amikor kilencévesek lettek, és kilenc könyök szélesek, kilenc öl magasak voltak, fejükbe vették, hogy megvívnak az istenekkel. Feltették az Osszát az Olümposz tetejére, az Osszára meg a Péliont, és azzal fenyegetőztek, hogy a hegyek legtetejéről már elérik az égboltot, meg hogy a tengert is hegyekkel fogják feltölteni, és szárazföldet csinálnak belőle, a földből meg tengert. Ephialtész Hérára vágyakozott, Ótosz Artemiszre. Még Arészt is megkötözték, de Hermésznek sikerült visszalopnia őt. Végül Aphrodité Naxosz szigetén cselhez folyamodva végzett velük. Szarvas képében közéjük ugrott, s amikor célba vették volna a vadat, egymásba fúródott a gerelyük.

5. Kalüké és Aethliosz nászából született Endümión, aki az aiolokat kivezette Thesszaliából, és megalapította Éliszt. Némelyek Zeusz gyermekének mondják. Híres-szép ifjú volt, Szeléné szerelemre lobbant iránta, Zeusz pedig felajánlotta neki, hogy teljesíti egy kívánságát: Endümión azt kívánta, hogy örökké alhassék, vagyis halhatatlan és örökké fiatal maradjon.

6. Endümióntól és egy vízi nimfától - vagy mások szerint Iphianasszától - született Aitólosz, aki megölte Phoróneusz fiát, Apiszt, majd elmenekült a kúrészek földjére; itt megölte Phthia és Apollón fiait, az őt befogadó Dóroszt, Laodokoszt és Polüpoitészt, a vidéket pedig a saját neve után Aitóliának nevezte el.

7. Aitólosznak és Phorbosz leányának, Pronoénak két gyermeke született, Pleurón és Kalüdón; róluk kapta nevét a két aitóliai város. Pleurón Dórosz leányát, Xanthippét vette feleségül, és nemzette vele Agénórt, továbbá három leánygyermeket, Szteropét, Sztratonikét, Laophontét. Kalüdóntól és Amüthaón leányától, Aioliától született Epikaszté és Prótogeneia; ez utóbbi szülte Arésznak Oxüloszt. Agénór, Pleurón fia feleségül vette Epikasztét, Kalüdón leányát, és nemzette vele Porthaónt és Démonikét, aki azután Arésznak szülte Euénoszt, Móloszt, Püloszt és Thesztioszt.

8. Euénosz nemzette Marpésszát, akit Apollón akart feleségül venni, ám Aphareusz fia, Idasz a Poszeidóntól kapott szárnyas szekéren elrabolta a leányt. Euénosz kocsira pattant, üldözőbe vette őket, úgy ért a Lükormasz folyó partjához. Mivel nem sikerült őket utolérnie, megölte lovait, és a folyóba vetette magát: azóta nevezik a folyót Euénosznak.

9. Idasz eljutott Messzénébe, itt akadt rá Apollón, és el akarta tőle venni a leányt. Párviadalba kezdtek hát Marpéssza kezéért, Zeusz azonban szétválasztotta őket, és a leányra bízta, hogy válasszon: melyikükhöz menne feleségül. Marpéssza attól tartott, hogy öregségére Apollón elhagyja őt, ezért Idaszra esett a választása.

10. Thesztiosznak Kleoboia leányától, Eurüthemisztől született leányai: Althaia, Léda, Hüpermnésztra, fiaik pedig Iphiklosz, Euipposz, Pléxipposz, Eurüpülosz.

Porthaónnak Hippodamasz leányától, Eurütétől született fiai: Oineusz, Agriosz, Alkathoosz, Melasz, Leukópeusz, leányuk pedig Szteropé, aki állítólag a sziréneket szülte Akhelóosznak.

VIII.

1. Oineusz Kalüdónban uralkodott. Ő volt az első, aki Dionűszosztól szőlőtőkét kapott ajándékba. Althaiát, Thesztiosz leányát vette feleségül, és Toxeuszt nemzette vele, akit később saját kezűleg megölt, amiért átugrotta az árkot. További gyermekeik: Thüreusz és Klümenosz, egy Gorgé nevű leány, Andraimón későbbi felesége, végül Déianeira, akit állítólag Dionűszosznak szült Althaia. Ez a Déianeira értett a kocsihajtáshoz, kedvét lelte a háborúskodásban, és Héraklésznek Akhelóosszal kellett megvívnia a kezéért.

2. Althaia egy Meleagrosz nevű fiút is szült Oienusznak, bár egyesek szerint Meleagrosz Arész fia volt. Hétnapos korában állítólag eljöttek hozzá a moirák, és megjövendölték, hogy mihelyt elhamvad a tűzhelyen izzó fahasáb, Meleagrosz meghal. Ennek hallatára Althaia lekapta a hasábot a tűzről, és elrejtette egy láda mélyén. Meleagrosz pedig felnőtt, sebezhetetlen hős lett belőle, és ekképpen halt meg: Egy alkalommal Oineusz az összes isteneknek áldozott a vidék évi termésének zsengéiből, épp csak Artemiszről feledkezett meg. Az istennő haragjában különlegesen erős és hatalmas vadkant küldött a vidékre, amelyik tönkretette a vetést, elpusztította az állatokat, sőt az arra vetődő embereket is. Oineusz egész Hellasz színe-javát hívta össze a vadkan elpusztítására, és kihirdette közöttük, hogy a bőrt az állat elejtőjének ajándékozza jutalmul. A vadkanvadászatra ezek gyűltek össze: Oineusz fia, Meleagrosz és Arész fia, Drüász Kalüdónból; Aphareusz fiai, Idasz és Lünkeusz Messzénéből; Zeusz és Léda fiai, Kasztór és Polüdeukész Spártából; Aigeusz fia, Thészeusz Athénból; Pherész fia, Admétosz Pheraiból; Lükurgosz fiai, Ankaiosz és Képheusz Arkadiából; Aiszón fia, Iaszón Iólkoszból; Amphitrüón fia, Iphiklész Thébaiból; Ixión fia, Peirithoosz Lariszából; Aiakosz fia, Péleusz Phthiából; Aiakosz fia, Telemón Szalamiszból; Aktór fia, Eurütión Phthiából; Szkhoineusz leánya, Atalanté Arkadiából; Oiklész fia Amphiaraosz Argoszból; velük mentek Thesztiosz fiai is. Amikor mindnyájan együtt voltak, Oineusz kilenc napon át vendégül látta őket; mikor a tizediken Képheusz, Ankaiosz és még néhányan ódzkodni kezdtek, hogy asszony társaságában vadásszanak, Meleagrosz, aki Atalantétól is szeretett volna gyermeket, bár Kleopatra, Idasz és Marpéssza leánya volt a felesége, rávette őket, hogy Atalantéval együtt induljanak a vadászatra. Amint körülfogták a vadkant, Hüleuszt és Ankaioszt leterítette az állat, Péleusz meg - akarata ellenére - halálra sebezte Eurütiónt. A vadkant elsőnek Atalanté nyila találta el a hátán, másodszor Amphiaraosz a szemén. Végül pedig Meleagrosz átdöfte az oldalát, és megölte az állatot, bőrét lenyúzta és Atalanténak adta. Thesztiosz fiai azonban méltatlannak találták, hogy férfiak jelenlétében asszony kapja meg a jutalmat, ezért elkobozták tőle a bőrt, és kijelentették, hogy származásuk jogán őket illeti meg, ha egyszer Meleagrosz nem tart rá igényt.

3. Meleagrosz haragra gerjedt, megölte Thesztiosz fiait, a bőrt pedig visszaadta Atalanténak. Fivérei halála miatti fájdalmában Althaia elégette a fahasábot, Meleagrosz pedig azon nyomban meghalt.

Mások szerint Meleagrosz élete nem így ért véget. Amikor Thesztiosz fiai elvitatták tőle a bőrt azon a címen, hogy Iphiklosz találta el elsőnek az állatot, háborúság tört ki a kúrészek és a kalüdóniak között. Egy ízben Meleagrosz kirontott és megölte Thesztiosz néhány gyermekét, mire Althaia megátkozta őt. Ettől fogva Meleagrosz dacból otthon maradt. Amikor az ellenség már a falakig hatolt, a város lakossága könyörögni kezdett neki, hogy segítsen. Felesége unszolására végre-valahára előjött otthonából, megölte a még életben maradt Thesztiosz-fiakat, de a harcban ő is elesett. Meleagrosz halála után Althaia és Kleopatra felakasztották magukat, a halottsirató asszonyok pedig madarakká változtak.

4. Althaia halála után Oineusz feleségül vette Hipponoosz leányát, Periboiát. A Thébaisz költője úgy tudja, hogy Oineusz Ólenosz városának bevételekor kapta őt ajándékba, Hésziodosz szerint viszont apja, Hipponoosz távolította el a leányt az akhaiai Ólenoszból, mert Hipposztratosz, Amarünkeusz fia megrontotta, s azzal az utasítással menesztette őt Hellasztól távol, Oineuszhoz, hogy Oineusz ölje meg a leányt.

5. Végül vannak, akik úgy tudják, hogy Oineusz csábította el a leányt, s mikor Hipponoosz értesült erről, terhesen elküldte hozzá. Periboia szülte Oineusznak Tűdeuszt, Peiszandrosz viszont úgy tudja, hogy Gorgé; Oineusz ugyanis - Zeusz akaratából - beleszeretett a saját leányába.

Tűdeuszt, a későbbi hőst felnőtt korában száműzték, talán azért, mert megölte Oineusz bátyját, Alkathooszt, vagy - az Alkmaiónisz költője szerint - azért, mert megölte az Oineusz életére törő Melasz-fiakat, Phéneuszt, Eurüaloszt, Hüperlaoszt, Antiokhoszt, Eumédészt, Szternopszot, Xanthipposzt és Szthenelaoszt - Phereküdész szerint meg egyenesen tulajdon bátyját, Óleniaszt. Agriosz vádat emelt ellene, ő meg Argoszba menekült Adrasztoszhoz, feleségül vette ennek leányát, Déipülét, és Diomédészt nemzette vele.

Tűdeusz Adrasztosz oldalán részt vett a Thébai elleni hadjáratban, s Melanipposz halálra sebezte.

6. Agriosz fiai, Therszitész, Onkhésztosz, Prothoosz, Keleutór, Lükópeusz és Melanipposz megkaparintották Oineusz királyságát, és apjukra ruházták. Magát Oineuszt életben hagyták ugyan, de börtönében szüntelenül kínozták. Később Diomédész Alkmaiónnal együtt titkon megszökött Argoszból, és lemészárolta Agriosz fiait Onkhésztosz és Therszitész kivételével (ők ketten még idejekorán elmenekültek a Peloponnészoszra). Oineusz idős volt már, ezért Diomédész Andraimónnak, Oineusz vejének adta át a királyságot, Oineuszt pedig a Peloponnészoszra kísérte. Agriosz életben maradt fiai azonban Télephosz arkadiai otthona körül lesbe állva megölték az idős Oineuszt. Diomédész a holttestet Argoszba vitte és eltemette, pontosan azon a helyen, ahol ma az Oineuszról elnevezett Oinoé városa fekszik. Utóbb feleségül vette Adrasztosz - vagy mások szerint Aigialeusz - leányát, Aigialeiát, majd részt vett a Thébai és a Trója elleni háborúkban.