BARÓTHI SZABÓ DÁVID: VERSENGÉS. 0146

BARÓTHI SZABÓ DÁVID: VERSENGÉS. 0146

Aténa' népét hajdon rút fergeteg
Zavarni kezdé. Bomlik szépp békeség;
Az egybe-forrott szív oszlik, mérgesül;
[p 0147] Harag, dühdtség pántzélját fel- veszi;
Lobognak egy más ellen sok tábori,
'S vért szomjúhozó zászlók.
Ezen meg-indúl némelly Bízántzius
Leó: törödik, sír, hogy zendültt Haza
Tsatáz, von újjat, villong, ránt üstököt.
Tehát akarván e' szélvészt óltani,
Fel-áll, 's a' bomlott egygyesség' kedviért
Fenn szóll a' Tanáts-Házban.
Kövér, 's felettébb vastag vólt ö nyaka:
A' Göntzi hordót gyözné puffadt hasa:
Pofája két dob, vagy fel-fútt hójagok:
Ököllel egygyez rettentö két szeme:
Nem üt magasság két singet rajta meg,
A' földröl alig látszik,
Midön fel-hág e' Szép-szólló székibe,
Az halgatók közt támad nagy zaj; nehéz
Az ö szavából eggyet jól érteni:
Komédiázó helységnek mondanád
Tanátsnak házát. Bé-várván halgatást,
Hozzájok Leó szóll így:
E' tempe testböl tsúfot kell üzöntök?
Tehát kis embert eddig nem láttatok?
Vagyon valóban még kurtább hogysem én:
Tekéntse hitvös társam' bár meg kiki;
Apróbb Uránál én kedves Sófiám,
Mert tsak térdig ér nékem.
[p 0148] Elébb nevettek, vagy nem, de bezzeg itt
Magát lakosnak nem képes tartani:
Katzag, myeritt: ottan nints eggy olly komor,
Kit a' visítás majd nem fojt: a' falak
Repedni fognak, nem szünmvén hangzatok.
Itt ismét Leót halljad.
Ha mindazáltal versengés e' bokor
Személyre rá tsap; köztem, 's kis Sófiám
Között ha támad némelly pör: mondhatom,
Az ház, az udvar szük nékünk akkoronn,
Athéna szük; eggy ágyon kik fekhetünk,
Békében midönn élünk.
Beszédje hajtott bö hasznot nép között.
Nevettek a' kinn, tartják bölts Férfinak:
Eszekbe vévén, versengés mennyi kárt
Tenyészne, bánják, szégyenlik dolgokat;
Haragjok enyhül, ottan fognak kezet,
'S élnek jó baráttságban.