ENYEDI GYÖRGY: HISTORIA ELEGANTISSIMA GISMVNDAE REGIS 0001

ENYEDI GYÖRGY: HISTORIA ELEGANTISSIMA GISMVNDAE REGIS 0001

Gyakran Historiat tudõ hallotok,
Szép dolgokat Cronikakbol oluastoc,
Ez dologrol tndom [!] nem hallottatoc,
Szep lõt dolgot mõdok kerlek hallyatoc.

Eneklésem niuitom most Tancredusrol,
Gismundarol ennec szép leaniarol.
Gisquardußrol fõ Cancellariusrol,
Végre szollok nagy szõrniü halalokrol.

Oh mely boldog az ki mâs niaualiáián,
Szokot venni példát nem maga karan,
Söt tanulni masnac niomorusagan,
Ez végre nem iaigat õ bolondsagan,

Régi pelda kõz beszedben mondhatni,
Eszt hallottuk sokaktul énekelni,
Okos roka vetet tört el kerüli,
Mint az hea szokta az horgot czufolni.

Gyakor peldák kiket nem serkenthetnec,
Mason eset karon nem tanulhatnac,
Azoc magok niaualyaian iaygatnac,
Mint Tancredus Bolondsagan ohaitnac.

Igen kazdag Tancredus Kiraly vala,
Mint ki Olasz orszagnac Vra vala,
Orszagában békességgel él vala,
Salernumban ennec lakása vala:

Vala az Kiralnac egy szép, leânia,
Keresztségben Gismunda neue vala,
[p 0002] Vén attyánac giõniõrüsége vala,
Mert ferfi magzattia neki nem vala.

Sok vr fiac Herczegek Gismundaért,
Vduarolnac Kiralnac leaniáért.

Sockan nâlla szenuednec szépségeért,
Igy faradnac iffiac leani kedueért:

Emberkorban mar szép Gismunda vala,
Viragâban élete fénlik vala,
Haszasagra iffiak heretic vala,
Ezer kérõ egy nap kéreti vala:

Nagy sokâig kiralytul tartoztatéc,
Hâzasaga Leânnac halasztatéc,
Vâra honnat iob szerenche erkeznéc,
Sok iffiaknac sziuec igen chalatéc.

Iffiu Gõrõgh Kiraly azomban iuta,
Ardeabol nagy kazdagsaggal vala,
Tancredusnac bizuan hâzâra szâlla,
Kit vrfiac fél keduel latnac vala,

Ez Kiralnac noha nem szép termeti,
Gazdagsagért de vagyon böchlületi,
Rut termetet ezzel helyére viszi,
Szép Gismundât ez hâzasul meg nieri.

Draga aiandékot attianac ada,
EOrõmeben sok kénchet osztogata,
Draga õltõzettel Gismundat lata,
Eörem utân Ardeaban indula.

[p 0003] Igen boszonkodnac ezen az iffiak,
Kic leaniert régtõl fogua farattac,
Szerelmekben hogy meg chalatkosztanac,
Boszut alnac kiralion azt kialtiac,

Tartosztatni fiat immar nem mere,
Mert orszâgât ellensegetõl felte,
Szép erõuel Orszagaban ereszte,
Mint io fiat leaniaual üduezlé.

Reouid eudõn vén Kiralt keserité,
Iffiu Kiralt mert az halâl el véué,
Szép Gismundat nagy õzuegységben eijte,

Irigyeknec sziuó0ket fel emele.

Az Orszagnac ezen nagy gongya esec,
Kiralysâgnac magua hogy el vétetéc,
Georeog birodalom aszszonyra esec,
Ebbeol kârok vitézeknec érkezec.

Nagy sirassal aszszony kesereg vala,
Szép ruhait gyaszra forditia vala,
Agyas házba be rekeszkedic vala,
Sok ideig szinet nem lâtiâc vala.

Sokan vrak közül hogy eszt meg tudác,
Mint vehetnéc eleit tanaczkozac,
Igen forog elméiekben vraknac,
Hogy az banat gyakran oka halâlnac.

Intek erre Attiahoz haza menne,
Salernumban Tancredushoz sietne,
[p 0004] Mert sziuénec igy lenne kõnyebsége,
Hogy szerelme ha nem iutna eszében.

Lõn az tanacz tõlic meg fogadásban,
Foglalatos immâr el kezulésben,
Orszagaban attiâhoz indulâsban,
Szép vduara Kiralnac nagy banatban.

Vrak sokan aszszoniokat késéric,
Tisztessé1ggel vén attiahoz már viszic,
Bânattiârol szép beszéddel kérlelik,
Orszâgârol ne feletkezzek ké1ric.

Aszszonioktul Vrak el buczuzânac,
Tankredushoz Attyához hogy iutânac,
Engedelmességgel feiét haitânac,
Hogy holtiglan nékic szolgâlnânac.

Nagy szép szockal aiândékot veuénec,
Igy aszontul vrak tiszteltettenec,
Az Orszâgnac gongyara inteténec,
Békeséggel házakhoz eredénec,

Vduarânac Gismunda meg hagyata,
Senki vra halâlât ne forgatna,
Elötte bânattiât ne ohaitana,
Hogy halalra erte magât ne adna.

Semmi vigasztalâs nem fog sziuében,
Nagy bânattal fogyatkozot eszében,
Bolondsâgbol lön illyen esküuesben,
Eltig soha nem menne hazasagban. [p 0005]

Illyen esküuését attia iaualla,
Iffiusagnak langiát ö nem gondola,
Aszszony álhatatlan voltât nem tugya,
Fogadâsât ebben czak egy sem állya.

Ninczen immâr az vén kiralnac gongya,
Leâniânak iõuendõ hazasâgâra,
Magât atta mert õró0k özuegységre,
Hiti vagyon ennec meg tartâsâra.

Gyakran vesztic attiokat igy az iffiac,
Alnok fogadâssockal az leânzok,
Keues bânat mikor érkezic reâiok,
Keszek ackor Venusra eskedniec.

Ritka higyed szerelem fogadâsa,
Eo hütinec igazan meg âllâsa,
Az hol immâr meg indolt eo folyâsa,
Ninchen senkitül bizonios hatâra.

Azért Kirâly vgy bizic leâniahoz,
Semmi ketsége nincz szep gismundahoz, [!]
Tamazkodic igaz fogadâsâhoz,
Nem gondollya ez végre néki but hoz,

Tancredusnac vduarâban egy iffiu,
Lakic vala Gisquardus io erkõlczü.
Szep termetü iambor ekes beszedü,
Erkõlczében dichiretes io iffiu.

Iamborsagért felette nagy kedueben,
Az Kiralnak ez vagyon szerelmeben,
[p 0006] Titkaiban tanacha mindenekben,
Feu dolgossa az Cancellariaban.

Az Vristen fel võtte szegény nambõl.
Semmi nemességet nem võt attiatul,
Gazdagsaga semmi ninczen Attyatol.
Mint Dauidot emelte iuhok mellõl.

Mindenekteul Vduarban bechületben,
Az Orszâgtul Gisquardus szerelemben,
Szép erkõlcze hoszta illy dichiretben,
Mongyac mélto hogy Kiraly fia legyen.

Nagy sokaknac de vagyon bantâsâra,
Hâzassâgban fõkeppen artalmâra,
Az nemeség iamborsag bizâsâra,
Gisquardusnac mint esec halâlâra.

Oh mely ritka most az olliaten nemes,
Gazdagsâgért hogy ki nem volna nemes,
Iambosâgert volna chac bõchülletes,
Pénzért minden most nemessegben niertes.

Bolondsâgnac mondom ezzel kerkedni,
Eleinknec ieléuel dichekedni,
Io erkõlchel semmit bizonitani,
Nemességnec niomdokit nem köuetni.

Igen håmar Gismunda meg valtozék,
Mert idõuel bânat meg enyhiteték,
Fogadâsâra mert õ nem emlekezék,
Az gyâsz alâ szerelem be férkezé1k.

[p 0007] Lõn hogy Kiraly Vrakat vendéglené,
Iob kész felõl szép Gismundât ülteté,
Ellenébe Gisquardust helyheszteté,
Az kegyetlen Cupido aszt õrüle.

Isznac vrac Kirallial nagy õrõmben,
Iffiac fõnec szerelemnec tüzében,
Nem szolhatnac ott egy mâssal külemben,
Czac intéssel ielt adnac szerelemben:

Sokan titkon vrfiac igyekeznec,
Aiándékal Herczegec munkâlkodnac,
Gismundânac szerelmében iussanac,
De Cupido igérte Gisquardusnac.

Fogadâsât Gismunda nem âlhatâ,
Attya elõtt töt hütit nem iaualla,
Eozuegységét sokaig nem tarthata,
Vij szerelem tüze hütit fel bonta.

Ré1gtül foguân hallottuc kõz példâban,
Alhatatlan aszszony fogadâsâban,
Hogy ki volnâ még az szép iffiusagban,
Nem kerüli lépté9t Venus âgyâban,

Az Attyâknac inné1t vagyon nagy vétkec,
Hâzassâgra illendö magzattioknac,
Nem viselic iol gondiât leânzoknac,
Tartosztatic sokâig szerenczéiec.

Nem iauallom kazdagsâgot kic néznec,
Hâzassâgban sok személt vâlogatnac,
[p 0008] Iegy ruhânac valakic cziac õrülnec,
Igaz sz49eretetnec de nem engednec.

Czuda szerelme geriede aszszonnac,
Mert Gisquardust keuannya magânac,
Ninchen emlekezeti bânattyânac,
Gyakorta int szemeiuel iffiunac,

Irgalmatlan Istennél az szerelmet,
Pogan bõlchec iriâk keserues sebet,
Sem kazdagot sem szegént az nem né1zhet,
Hâloiâban valakiket kerithet.

Szerelemnek tüzét nehéz titkolni,
Fel geriedet lângiât nehéz oltani,
Akar ki mint igyekezzéc fedezni,
Meg gyult tüznec nyluan fõstit nézheti:

Czak ez vala immár ügyekezetec,
Mint lehessen egy mâssal beszéllések,
Mert mind kettõ õrül az szeretetnec,
Az altal rettenti õket felelmek.

Igen féltik magokat küsebségtül,
Mert szerelem gyakran ninchen az nélkül,
Szep Gismunda retteg sok õrizõktül,
Gisquardusis vduari irigyektül.

Kõuetségre magokat nem bizhatyâc,
Mert hiuséget szolgâkban ritkân lâttyak,
Az Mint lehet azért igen titkollyâc,
de sziuekben szerelmet, nem ohaitiac,

[p 0009] Okos vala Gismunda õ dolgâban,
Olly szép mogya aszszonnac szerelemben,
Ockal tugya magât tartani ebben,
Nem hirdeti szerelmét beszé1dèben.

Magât oya oly igen hiuséesen,
Hogy ne esséc czâczogâs beszédében,
Mert gyakorta iffiac vesznec ezképen,
Eonnem nyeluek hoza keserues tõrben,

Az szerelmet higyed nehéz titkolni,
Kiualtképen hol foliâsât kezdheti,
Ha iárásât ockal nem kõuetheti,
Alnaksâggalis kész azt véghez vinni.

Ra gondola Gismunda batorsâgal,
Mâr dolgâhoz kezde szép okossâggal,
Mert nem szolhat külõmben mâtkâiáual,
Eot kõszõnti szép keze irâsâual,

Okos aszszony szép modot ebben lele,
Mint leuelet szerelménec küldhesse,
Egy szép õreg fuallot ehez szerze,
Fualloba leuelét be rekeszté,

Meg tanitá kõuetét mint szollana,
Az fuallot aiândékon mutatnâ,
Rõuid szoual chak iffiunac szollana,
Semmi titkât kõuetre de nem biza.

Igen meg kõszõne szé1p âiândékât,
Aszszonnac kozzâia io akarattiât,
[p 0010] Nem érti még az fuallonac titkat,
Czac gondollya sziuében akarattiât.

Tekinté meg az fuallot nem üres,
Szerelemnec leueléuel de tellyes,
Ekes beszédéuel az leuél tellyes,
Ezen eyel nappal iffiu geriedez.

Hüségesen az leuél irua vala,
Az Gisquardust mely erre inti vala,
Szemelyéuel õrõmest vigadozna,
Keues faratsagot erte ne szanna.

Igen õrül iffiu az keuansagnac,
Nem mond ellent aszszony akarattyânac`
Batrab engedni ó0 buiasâgânac,
Hogy nem keduét szegnéie aszszoniânac:

Rõuid szoual az leuel meg tanita,
Hagiot helyet Gisquardusnac meg monda,
Személy szerint hol aszoniât talâlna,
Szép virâgât Venusnac szaggathatna.

Nincz oly titok kit az szerelem nem tud,
Okossâg nincz kit fel forgatni nem tud,
Oly reitek hely kit meg keresni nem tud,
Okos bâtor mert mindeneket õ tud.

Az Kiralynac vduarahoz nem mesze,
Egy hagyatot sõtét barlang rekesztue,
Mely senkitõl mâr nincz emlekezetben,
De aszszonnac gyakran forog eszében.

[p 0011] Vta ninchen sohonnat az barlangnac,
Só0tétsége de mint vadak hâzânac,
Fel nõuése kõrül az sok tüuisnec,
Nem mondhatnâd mélto Venus házânac.

Irâsában az barlangra mutata,
Agyas hâzul az iffiunac azt irâ,
Kétségnélkül õtet ebben talâlna,
Czac az fâratsagot erte ne szánna,

Ez dologban hogy bâtrabbac legyenec,
Irigyektül hogy meg ne lâtassanac,
Került tõrbe hogy be ne akagyanac,
Sõtét eijet magoc közöt valasztâc.

Nem sok mulatsâga lõn Gismumdanac,
Ablokahoz kõtöt õnnen hâszânac,
Erõs sinort ki vert vala magânac,
Ala ereszkedéc fálân vârânac.

Siet igen az barlangot el érni,
Mert hitinec eleget akar tenni,
Noha tõuis gyenge testét érleli,
De szândékát azért hátra nem veti.

Iuta hamar Gismunda az barlangban,
Czac egyedül vagyon nehé1z vârâsban,
Gyenge sziue reteg az sõtét hazban,
Mind az altal bizic szeretõiében,

Semmi késedelem iffiu dolgában,
Siet öltõznie szattyân ruhâban,
[p 0012] Sok tüuis miat ne bantassék vtban,
Ily ruhâban vta lenne barlangban,

Faradsâgot sokat el kel szenuedni,
Nagy gyakorta félelmes hellyen iârni,
Neha vereségetis fel kel venni,
Szerelem vtân ki akar iarni,
Rest iffiakat Venus aszszony nem keduel,
Nemis lakik az félelmes szüuõckel,
Vitézkedic de chak az mérészeckel,
Vagyon ügye gyakran fegyueres kézzel.

Az szerelmet kõuetni ki akaria,
Nagy sok âlmat az szükség el mulassa,
Fâratsâgât mind semminec alicza,
Sok munkâiât gyakorta ne szâmlâllya,

Tugya vala iffiu hogy az barlangban,
Szép szerelme már varia agyas hâzban,
Semmi tartozâs nem lõn õ vtában,
Nagy hirtelen be kó0szó0ne barlangban.

Raita essék virâgnac nagy õrõme,
Mert regulta eszt ohaita õ sziue,
Erre võtte niughatatlan szerelme,
Feiet atta erte veszedelemre.

Iatczodozik bizuân mint mâtkâiâual,
Eolelgeti szép gyenge kezeiuel,
Vgy biztattia iffiat beszedéuel,
Meg maragyon szerelme vig lelkéuel.

[p 0013] Sokat vgymond virâg érted gyõtrõttem,
Szerelmedért lelkemben veszekettem,
Eozuegységem sziuem érted le töttem,
Ez mai nao magam néked engettem,

Veled sziuem keuantam õrömemet,
Régtül foguân ohaitâm széméliedet,
Szerelmedért tégy tieddé engemet,
Erre adom néked en iob kezemet.

Nagy szép ékes beszédi szârmazânac,
Szép Gismunda aiaki mosolyodnac,
Hiszen Venus hizelkedõ szauânac,
Nem gondollya ezek végre but hoznac,

Irigy âlhatatlan szerelem dolga,
Mindeneket fel forgat iârâsâban,
Széh iffiakat szinte iob vigsâgokban:
Tõrben akaszt õrõmõc iob koraban.

Chalárd Venus Parisnac mint fogada,
Szép Ilonât õrõkül neki adna,
De hirtelen mondâsât meg mâsolâ,
Menelaust mert ellene tamasztâ.

Engedé Cupido Tarquiniusnac,
Hogy vigadna az szép Lucretiânac,
De mâs felöl szinéuel Országânac,
Ra tamada szânki vetésre adâk,

Dido aszszont niaualiasul gerieszté,
AEneasnac kegyetlén szerelmére,
[p 0014] Nem sokaig tarta gyõniõrüsége,
Mert Eneast készerité tengerre.

Iuno Isten aszszon, nagy Achillesnec,
Tâborâban ada mint io vitéznec,
Szép Briseust itéle hâzasânac,
Nem sokára ada Agamemnonnac,

Lâm nincz semmi gyõniõrüség âlando,
Semmi örem öröcké maradando,
Röuid üdön de mind el változando,
Az szép õdõ vtân homály varando.

Evfélykor Kirâly minden hâzában,
Sok vigyâzást tõn õ gondolattyában,
Tõrténéc hogy lépnec felsõ vârâban,
Futni lâta szép leâniât barlangban.

Czuda nagy bânattia essek kiralnac,
Alnaksâgât hogy lâta leâniânac,
Immâr bânnya hogy hit fogadásânac,
Mert hitele but hozot vén iâmbornac.

Titkon azért örizõket állatta,
Kiuel vtât barlangnac el fogâ,
De leâniât ne bantanâc meg hagya,
Hanem târsât meg fogni paranchola.

Ily kegyetlen szândéka az kiralnac,
Ki mâr halâlt végezet leâniânac,
Ninchen mégis hireckel az iffiaknac,
Azért iârâk vtât szokot barlângnac.

[p 0015] Chak nagy hamar meg vâltozéc õrõmõk,
El fordula minden gyöniôrüségec,
Nagy siralmat hoza régi vig keduek,
Mert meg nylék titkon viselt szerelmec:

Együt léuén futamánac az kémec,
Nagy hirtelen barlangot kõrül véuéc,
Nagy alnakul Gisquardüs meg fogatéc,
Az Kiralnac eleibe viteték.

Czuda nagy bânattia Kiralnac esec,
Hogy Gisquardus az bünben talâltatec:
Hütlen néuel az iffiu neuesztetec,
Nagy sirâssal Kiraltul illy szo esec.

Iay immâr lâtom Istennec haragiât,
Vénségemnec eletemnec nagy buat,
Kiuel tartom vala sziuemnec titkât,
El ârulta neuemmel iamborságât.

Ninchen lâtom hüség az emberekben,
Sok io tétem lâm ninch emlekezetben,
Mint most lâtom gisquardus személiedben
Kié1rt leszek erdemlet fizetesben.

Igy tartodé1 hozzam az te hüséged,
Alnok iffiu ez volté1 az te hitõd,
Auagy ezé1 io tété1rt fizetésed,
Vénsé1gemnec gyâmolat fertesztetted.

Többet Kirâly iffiunac nem szolhatta,
Mert nagy bânat sziuét meg fogta vala,
[p 0016] Nagy sirással kõnyuei hulnac vala,
Mind ezekre iffiunac igy lõn szaua.

Velem vram io téted nem tagadom,
Kegyességet sõt felségednec vallom,
Szegénségbõl fel võttél nem tagadom,
Vrasâgos tisztel lâttâl iol tudom.

Iollehet orszâgodbanis hatalmad,
Meg bõchüllem sok népen birodalmad,
De ne vegye nehéz keduel felséged,
Hatalmasb vit erre hogyha meg nézed,

Ez dologban nem ember volt inditom,
De vilâgnac tüze volt en izgatom,
Emberekben lângiá kinec nagyot niom,
Az Cupido ki mindeneket le niom.

Nagyob ennek felségednél hatalma,
Hatalmadnâl higyed nagyob hatâra,
Cupidonac olthatatlan nagy lângia,
Ez vit engem sebes tüze langiâra.

Nem retteg az erõs feiedelmektül,
Tõruénieknec sem kemény igâitul,
Semmit nem fél az kegyetlen halâltul,
Nem ohattam magam illy hatalmastul.

Annâl inkâb Kiraly kezde busulni,
Gisquardusnac szauân fellyeb geriedni,
Paranchola azért tõmlõczbe vetni,
Gonossâga mert nyluân aszt érdemli.

[p 0017] Ezenkõzben Gismunda nagy vigsaggal,
Nyaiaskodic hazâban barâtiual,
Még nem tugya hogy mâtkâia bânattal,
Az temleczben kesereg ohaitâssal,

Meg izene kirâly szép leâniánac,
Vé1get vessen mingyart vigasâgânac,
Eleibe iöiön mint biráiâmac,
Véget vetni mert akar életénec.

Illyen kõuetsége lõn az kiralnac,
Nagy bânatot hoza az szép virâgnac,
Nem tudoia még az gonosz szandéknac,
Engedelmet izene mint attyánac.

Sok vrakat az kirâly bé gyüitete,
Hogy iffiakat tõruénnyel el itéltesse,
Fü tanacza Kiralnâc azt izene,
Iffiak hâzasâgat ne ellenzene.

Ezzel nem gondola hiua leâniât,
Kemény szoual vgy mutattya haragiât,
Mind az âltal nem türheti siralmat,
Rõuid szoual igy kezde el mondâsât.

Rettegnie nem tuttam személiedtül,
Gonosz aszony nem féltem illy vétkettül,
Auagy ki tart szerelmes gyermekétõl,
Iay ennékem halâlom leâniomtul.

Alnok aszszony igy âllâdé meg hitõd,
Ez valaé elõttem fogadâsod,
[p 0018] Alhatatlan volt lâm minden mondâsod,
Iai igy czalt engem tettetet iámborsâgod.

Midõn iâmbor` vradtul meg maradâl,
Eozuegységben Ardeabol meg iutâl,
Nem de ezen ackoron meg esküuél,
Eozuegy agyât hogy holtiglan tisztelné

Menelaust immâron nem czudâlon
Hogy târsâtul czalatot most gondolom,
Alhatatlan hiti aszszonnac lâtom,
Fogadâsa erõtlen mâr azt lâtom.

Oka ez volt hiszem fogadásodnac,
Vtat nithas âlnac czalârdsâgodnac,
Esküuessel hitit vethes attiádnac,
Igy busiczad vénségét életemnec.

Rolad bizon soha nem hittem volna,
Hogy illy vétek sziuedben volt titkolua,
Vénségemnec legyen meg busitoia,
Mert te voltâl lelkemnec niugodalma,

Te éretted mâr niomorult vénségem,
Minden népec kõszt szidalmas én neuem,
Gialâzatos immâr Kirali hirem,
Nem keuânom azért hozzab é1letem.

Ekessége kirâli nemzetemnec,
Gialâzattra fordula nemzetimnec,
Szép istâpia meg romla vénségemnec,
El fordula õrõme életemnec.

[p 0019] Mind testi és lelki iockal az isten,
Lâtogatot bõséggel kegyelmesen,
De meg vonta tülem ezt életemben,
Holtom vtán biro székemben ninchen,

Drâga âiandéka az nagy istennec,
Kinec iámbor magzati neuekednec,
Nem gyalâzzâc vénségét szüléieknec,
Eoregbitik io hirét nemzeteknec,

Ved leaniom magadban eszt eszedben,
Mely gyalâzat kirâli nemzetünkben,
Te miattad most eset személiünkben.
Mert nemtelent võttél agyas hâzadban,

Oh mely igen szüuemet keseriti,
Bânatimat ez dolog õregbiti,
Az szeretet sziuedet erre viszi,
Hogy az paraszt Gisquardust keduelheti.

Raitad enni nehésségem nem volna,
Személiedet ha meg bechülted volna,
Hogyha hozzâd hasonlot nésztél volna,
Az szeretet igy nem vakitot volna.

Véledé Gisquardus ki nemzetsége,
Nem tudode? szeretõd paraszt vére,
Ninch titkolua senkitõl szegensége,
Hol orszâga kit illetne személye?

Magad tudod gyermeksé1gétõl fogua,
Vduaromat nagy szegénségel lakta,
[p 0020] Magât noha io erkõlczben tartotta,
Nemességre vitte chak tudománia.

Az kik születésben nemességeket,
Bizonittyâc attyokrol czimereket,
Nagy nemzetségbõl hozzâc eredeteket,
Tudod azok viselnec nemes neuet.

Mely vrfiak nemessek vduaromat,
Lâtod lakiâc fü herczegek hâzamat,
Ha megh nem tartottad tennen magadat,
Forditottad volna ezekre orczâdat.

Auagy kazdag Tratianac Kirâlya,
Iutot volna eszedbe nõtelen fia,
Holta vtân arra néz birodalma,
Hâzassâgban néked szerzettem volna.

Nagy gyalâzot az en Kiralsâgomnac,
Szidalmâra esnék méltosâgomnac,
Szegény rendre birtoka orszâgomnac,
Holtom vtân ha lenne Gisquardusnac.

Teged az fõld iob elõttem el nyellyen,
Szemem elõl bar az halál el vigyen,
Gisquardusis ez vilâgbol el veszszen,
Hogy nem mint szekemben ez âlnok üllyen.

Véget vetec ez ârulo élténec,
Ne õrülhes éktelen szerelemnec,
Ezzel tõltöm kiuánsâgât sziuednec,
Mâr szeretõd kezében az Hohérnak,

[p 0021] Mâr két dolog sziuemet tartosztattia,
Mely kétségre sziuemet inditotta,
Nagy haragom elsõ ki ezt mutattia,
Eletednec legyek gonosz hohéra.

Okossâgbol nincz attiai szerelmem,
Masik indit hozzâd kegyelmességem,
Eszt mutattia atyai sziligységem.
Kegyelemmel hogy legyen engedelmem,

Bâtorsággal nem tudom mit müellyek,
Ha haragbol büntetésre en mennyec,
Vagy kegyelmet szerelmembó0l kõuessek,
Tegy vâlasztâst ebben neked mi teczik.

Igy az Kirâly el végezé beszédét,
Haragiâban el fordita ü szekit,
Hogy ne lâssa leaniânac személyét,
Mind az âltal üâria vâlasz tételét.

Mert kiralnac ez vala ü sziuében,
Kegyetlenség ha lenne beszédében,
Igy Leania indulna kõniõrgésben,
De meg czala vén iâmbort remenségben.

Példa legyen ez az iâmbor attiaknac,
Ne gerieszéc haragiât iffiusâgnac,
Szent Pâl mongya hogy azzal nagyot ârtnac,
Io intéssel sockal tõbbet hasznâlnac.

Az attyâkban vayki sokac nem tugyâk,
Hogy miképen magzattyokat taniczâc,
[p 0022] Tudatlanoc mert magoc sem tanultâc,
Gyermekeket ük neuelni sem tugyâc.

Tanitâsnac tisztit meg sem tanultac,
Sokan semmi munkânac aszt allitiâc,
Vereségben haragban âl aszt tugyâc,
Mint Tancredus duhöségi mutattyâc,

Iffiusâgban szeretetet ha lâtod,
Kerlek fene képen meg ne rongâllyad,
De io keduel mint io attia taniczad,
Isten szerint házasâgtul se tilczad,

Eszt hogy lâtâ Gismunda el busula,
Edes attya lâtni hogy nem akaria,
Semmi gongya latya iõuendõ kârra,
Fohâszkodék szemét veté vrakra.

Nem türheté kõnyuei hulnac vala,
Atyât nem nézheti aszt bânnia vala,
Szép szemei vérrel fordulnac vala,
Kegyelmere Kirâlt ez inti vala.

Tartosztata Gismunda nagy siralmât,
Kõnyueitül tõrli gyenge orczâiât.
Hogy ismeré Kirâlnac nagy haragiât,
Férfi szoual igi kezdé el mondâsât,

Isten nélkül semmi nem lehet tudom,
Végezése ellen ninch tanâch vallom,
Minden dolgok tülle biratnac lâtom`
Egy mâs szeretõkre negy gongyát lâtom.

[p 0023] Az szerelmet bennem nem titkolhatom,
Nemis illik az ellen rugodoznom,
Noha tüled vram atyâm vadlatom,
Erch meg mely méltatlan azokat hallom.

Méltoságát felségednec bechüllem,
Itileted vénségedhez mértéklem,
Haragodat semmiben nem kérlelem,
Hizelkedõ szockal filed sem kenem.

Aszt ne véllyed atyam hogy haragoddal,
Most en raitam hasznâlhacz busulâssal,
Nem ijeszted sziuemet fene szoddal,
Söt szerelmem gerieszted inkâb azzal.

Mert kész vagyok az halâlt meg kostolnom,
Szõrniü itileted raitam probalnom,
Szep Gisquardust hogy nem mint hâtra hadnom,
Szerelméié1rt halâlomat nam szânom.

Oka igaz nincz ebbõl feddésednec,
Hogy meg szegtem fogadâsât hitõmnec,
Nem tudodé iob engedni Istennec,
Meg bõczüluén ifiusâgât idõmnec.

Régen kellet volna rám tekintened,
Igaz attia hiuen gondot viselned,
Iffiusâgnac lângiât eszedbe venned,
Eszt hoszta higyed most az te restséged.

Iriac AEthna hegyenec sebes tüze,
Mint az napnac vgyan geriedez fenye,
[p 0024] Ezenképen iffiuságnac szerelme,
Kiuâltképen az leanzok sziuekbe.

Soha ninczen szerelemnec oly helye,
Kiuâltképpen hol verekegyek feszke,
Szép termetü iffiáknac mint sziuõkbe.
Mert Venusnac nagy kedue szép személybe.

Eletemnec most nâlam szép viraga,
Eudõm ollyan mint szépen ki nilt rosa,
Iffiusâgnac kebelemben illatia,
Hogy lehettem illy ioknac titkoloia.

Kü fal kõzõt életem nem türhetem,
Fene modra élnie sem szerettem,
Hazassagban tudod Kirallyal éltem,
Az elötis ferfiat en ismertem.

Esztelenség habok ellen euezni,
Sebes szélnec ellene igyekezni,
Nyaiasâgtul iffiakatis tiltani,
Termézetet folyâsában meg fogni.

Szép Ilonat hozod elõ példaul,
Hogy mint chalta meg hütõsét âlnakul,
Ne chudald aszt nem eset tõrtenetböl,
Nem volt hâzassâgoc illö termetbõl.

De atyâm inkâb czudalok te raitad,
Feiedelem léuén hogy azt forgatod,
Hogy szeretõm kirali nembõl nem lâtod,
Ezert dolgom iaualni sem akarod.

[p 0025] Vénségedhez itileted nem mélto,
Illyen hiuedet alâznod nem mélto,
Dichiretre hallod mindentõl mélto,
Czac magâért ki ki meg bechülendõ.

Vduaradban mindeneket bechüllök,
Vrfiakat Herczegeket tisztellec,
Ebbõl senkit azért meg nem alâzoc,
Minden rendnec tisztességet kéuânok.

Ezek kõzül kic niomiâc palotâdat,
Kazdagsâggal mutogattiâc magokat,
El szemlelte sziuem âlapattiokat,
Gisquardusnâl hasonlobat nem talâlt.

Nem volt itiletem az gazdagsâgért,
Soha senkit nem tiszteltem bâluâniért,
Esz4t szerettem oly drâga ekõlchéiért,
Azoknál nincz kik farattak keduemért.

Panaszodat penig hogy ebbõl mondod,
Ektelenül ezt én szememre hâniod,
Szegénségért szeretõm szidalmazod,
Nemessé33gét nemzetérõl tagadod.

Nem tudodé attyâm szerenche dolga,
Alhatatlan mindenben adomânia,
Egyk kézzel kit âd mâsic el vonnia,
Higyed illyen minden kazdagsâg sorsa.

Az kazdagsâg szerenchétül birtatik,
Mely igazan kõdhõz hasonlitatik,
[p 0026] Erõs széltül mikor hâborgattatik,
Azt sem tudod mely hamar el oszlatik.

Igaz ugyan ki arra tâmaszkodik,
Eleitül marattal diczekedic,
Ha szerenche akaria hamar el esic,
Hire nélkül kazdagsâg el eniészik.

Gondollyad meg fiait az szerenche,
Miként tartia kiken vagyon ereie,
Az kiket fel võt tartia meddig io kedue,
Czac az tudomânion ninczen ereie,

Nemde Quintus Scipio kazdag vala,
Ki Româban nagy Feiedelem vala,
Az szerenche aszt bõchülheti vala,
Nem tudodé tõmlõczben lõn halâla.

Nagy Agesilausnac iffiu fia,
Kazdagsâgnac oly igen õrül vala,
Lacedemont penzen el atta vala,
Ehség miat kelletéc meg halnia.

Mit mondhatnâl Quintus Emuleusnac,
Nagy Românac fõ imperatorânac,
Kazdagsâga hires vala hazânac,
Szegén lõn azt hallom diszno pasztornac.

Houa hagyuc, Romanac fü Hadnagyât,
Gellesarust egynehânszor triumphalt,
Partosoknac meg véue orszâgokat,
Kuldulâsra hoza szerenche dolgât.

[p 0027] Tarquiniust hallottad orszâgâban,
Niolcz es harmincz esztendõt Kiralysâgban,
Nagy hiresen éle nagy gonossâgban,
Gialâzatos halála lön temleczben.

Meg lâsd senkit kazdagsâgért ne bechüly,
Szegénségért soha iâmbort ne gyülüly,
Io erkõlchõt es tudománt meg bechüly,
Mert az kiuül az szerencze halni ül.

Minden külsõ szépségek el maradnac,
Mint az harmat hertelen el szâradnac,
Szép termetek kazdagsâgok el mulnac,
Az tudosok õrõke vralkodnac.

Nemességét nem tagadhat azoknac,
Illyen drâga kénczel valakik birnac,
Szerenchénec semmiben nem szolgâlnac,
Tudos embert soha ne mongy parasztnac.

Az nemesség nem czac külsõ nemesség,
Mert nem testnec de elménec ekeség,
Nem atyatul szarmazic az tisztesség,
De tulaidon természeti ekesség.

Igaz nemességet nem adhat az penz,
Nem vehetni âron mert igen nehéz,
Szin nemesség az kit az papirosson vész,
Szerenchétül az illyen nemesség vész.

Mindniaiunknac eredeti Istentõl,
Születésben szârmazunc atyáinktul,
[p 0028] Io életünc adatic czac Istentül,
Az Nemesség io erkõlch foliasâbol.

Az szép hainâl czillâg mely igen fenlik.
Tõbbi kõzzül az igen ki esmerszik,
Szép erkõlche Gisquardusnac vgy fénlik,
Nemessége mindenek kó0zõt tündöklik.

Eot szeretem Atyâm mindenek felet,
Mert mélto hozzam mindenek felet,
Mig az Isten el nem veszi éltemet,
Soha tülle nem vonszom szerelmemet,

Szübõl vallom ha az halâl el vészi,
Hitetlened szemem elöl el veszti,
Szép szeretõm igy elõlem el viszi,
Szõrniü halâlt kész leszek meg kostolni.

Gondold iol meg szeretöm nem fedheted,
Te magadis mert Gisquardust szeretted,
Nám egyebek felet meg bechülleted,
Hât ennékem szememre miért veted.

Ne szégyenlyed atyâm eszt melléd venned,
Orszâgodban Gisquardust részeltetned,
Leanioddal együt kérlec szeressed,
Neuekedic ezért io hired neued.

Ebböl gyalazatod bizony ne véllyed,
Iâmbor hiued ha Feiedelmé teszed,
Idegenre orszâgod ne ereszed,
Nem hallatlant késértesz ha meg nézed.

[p 0029] Az Romai birodalmattmeg gondold.
Mely ekédig szerenchessen biratot,
Eredetét Roma pâsztoroktul võt,
Nagy sok szegénieket feiedelmé tõt.

Hostilius Tullius paraszt vala,
Egy szolgâlo aszszonnac fia vala,
Pâsztorsâgban fel neuekedet vala,
Feiedelmé Isten emelte vala,

Ptolomeus szegény katona fia,
Szegény rendbõl nagy méltosâgra iuta,
Negyuen esztendeig AEgyptust bira,
Nagy hiuségel az Kirâlsâgot tartâ.

Az hatalmas Dariusrol mit mongyak,
Hiu voltârol hogy en semmit ne szolliak,
Poroszlonac fia bizonyal iriâk,
Persiânac kirâlya nem tagadgyâk.

Parhasius Lycastus atyafiac,
Edes szüleiektül el hâniatânac,
Egy pâsztortul istenért tartatânac,
Kiralsâgra Archadiaba iutânac.

Mit mondhatnâl Agatocles királyrol.

Minden tugya paraszt nemzetségérõl,
Hires vala hadban vitézségérõl.
Kiralysaga vala Siciliarol.

Kõuesd Attyám Maximilian Czaszârt,
Ki fel võue tudomániért deâkiât,
[p 0030] Gadareust egy kõtel verõ fiât,
Királysâgra emele mint io fiat.

Semmi rendet nem vtâl az vristen,
Személy valagatâs mert nâla ninczen,
Szegénieket pad alol elé viszen,
Nagy kegyelme vagyon õtet félõkõn.

Mond meg attyam kerlek itiletedre,
Nam nagy sokakat lâtad te vénségedre,
Vrfi rendböl ha tõb menté nagyobra,
Mondom magam kereset méltosâgra.

Auagy paraszt nembõl az kik tâmattac,
Semmi nemeséget véllek nem hosztâc,
Nagyob méltosâgokat ha talâltâk,
Nemzeteknél lõtteneké nagyobbac.

Touab immâr beszédem nem niuithatom,
Hiszem vötted eszedbe kiuansâgom,
Ha végeszted hogy szeretõm meg hallyon,
Bâr nékemis kegyelmed ne hasznâllion.

Véget vete Gismunda beszédében,
Semmi rettegés nincz bâtor sziuében,
Kirâlt eyte oly igen nagy kétségben,
Gondoladtul el aiula székiben.

Nem tudhattya mit kelyen miuelnie,
Mert iol latya igaz aszszony beszéde,
Nem engedhet igaznac mert vak sziue,
Eszt végeze hogy iffiat meg õlneie.

[p 0031] Kõz beszédben szoktak eszt iol mondani,
Az kit isten meg akar ostorozni,
Vak vereség kezdi hâzât szallani,
Elmeiében el vész io itileti,

Hitlen attya nem gondola leâniât,
Nem hiheté kõuetkõzendõ kârât,
Eijel titkon inté egy hiü szolgâiât,
Paranchola hogy meg õlné az iffiat.

Hagyâ sziué1t az iffiunac ki venne,
Semmit ne gondolna testét metélné1,
Mert igy lelke kirâlnac eszt éheze,
Boszussâgât leânian ezzel üzé.

Sietséggel hiuen ebben el iâra,
Kõntõs alol véres sziuet ki rântâ,
Az Kirâlnac hiuségesen bé adâ,
Nagy kegyelmét kirâly ezért aiânla.

Egy szép arany mosdot hamar hozatâ,
Târhâzâban kazdagb mosdo nem vala,
Kõzepire az sziuet tõtte vala,
Boszussâgât ezzel ielenti vala:

Ebéd felet Leâniât meg kémleté,
Eledelül az sziuét néki küldé,
Nagy õrõmmel aiândékon ielenté,
Szerelménec sziue volt meg ielenté1.

Boszszu helyet vedd attyad aiándékát,
Meg gondolliad raita tõtt boszusâgat,
Szübõl külte sziuednec vigasâgát.
[p 0032] Nagy õrõmmel fogad mint sziued titkât.

Kegyetlen hir Gismundât keserité,
Tagaiban testét meg hidegité,
Nagy hirtelen ebédét el feleité,
Rõuid szoual attyanac eszt izené,

Haszontalan mâr magam aiânlâsa,
Eletemet Isten meg eléglette,
Mond meg eszt atyâmnac ez ielensége,
Aiândéka en életemnec vége,

Hitlen dolgaimnac végsõ haloia,
Szerelmemnec ez penig szolgâlattya,
Legyen tölünc oly nagy hála adâsa,
Szep sziuénec arany koporsoia.

Legyen Isten Erdemlet fizetésben,
En Atyâmnac hogy fertezzét vérében,
Erdemlié eszt istentül büntetésben,
Az szerelmet késércze meg éltében.

Eszt hogy monda az mosdot altal fogâ,
Ohaitâssal viué ágyas hâzába,
Végig nitâ aitâiât minden lâtâ,
Nagy keserues sirâst az sziuen tartâ.

Büntetessenec meg istentül azoc,
Egy mâs szeretõkre az kik tâmadnac,
Szép kõtelét szaggatiâc iffiusâgnac,
Vadak szaggassak sziueket azoknac.

El veszen a ki velem most eszt tõtte,
Hogy elöttem halua szerelmem sziue,
[p 0033] Eletemet ez nyiuan irigylette,
Halâlomban legyen kedue bé tõltue,

Oh szép sziuem lelkemnec niudodalma,
Nem valaé elé1g hogy sziuem lâtna,
Lelki szemeimmel téged foglalna,
Lâtni testi szemem eszt nem kiuantâ.

Lâm lé1lekben valânk õszue kapcholua,
Szerelmünkben oly szé1pen be foglalua,
Szüböl egy mâst mindenkor látiuk vala,
Atkozot az ki minket el vâlasztâ,

Holt testedet atyâm meg bechüllötte,
Draga arany koporsoual tisztelte,
Bizony mé1ltân szemelied erdemlette,
Vduarânac mert czac te valâl szine.

Vegyed lelkem mâr vé1gsõ tiszteletem,
Kopó0rsodat ötözze meg beü vérem,
Nem kiuânom nâlad né1lkül é1ltem,
Meg kereslec lelkembenis szerelmem.

Apolgattia nagy sirással az testét,
Kõnyueitül mosa vértül az sziuet,
Kõny hullasi meg tõlték az medenczet.
Nagy ideig vgy keserge szerelmet.

Be tõltöm vgymond szerelmemnec tisztit,
Meg âllottam fogadâsomnac hütit,
Meg nem chaltam szerelmem reménségét,
Mâr fel vészem vtolso itiletit.

Oh szép Venus Iupiternec leânia,
[p 0034] Szerelemnec ki vagy Isten aszszonia,
Legy immâron sebeim gyogytoia,
Latod senki sziuem vigasztaloia,

Mire születésemre vigyâsztal volt,
Iõuendõt te hogy ha meg nem gondolsz volt,
Mire termetemre illyen gondod volt,
Ha kiuânsâgomra nem tekintesz volt.

Oh kegyetlen bâr ne lâthattâl volna,
Aniam hasât meg ne lâthattâd volna,
Nijlaiddal ram se lõhettél volna,
Halalomnac ha voltâl keuânoia,

Szüleimtül voltâl nagy kissebségben,
Almadozuan hogy neuedis emlitém,
Tekelletlen dolgod de nem gondoltam,
Hogy ezt raitam meg proballyad nem âlmattam.

Te õléd meg szép Medeat Iasonért,
Dido aszszont el vesztéd Aeneasért,
Az szép Thisbast el vesztéd Priamusért,
Mâr engemis te õly meg Gisquardusért.

Eszt hogy monda mérget foga kezében,
Az holt sziuet kapczola kebelében,
Semmi tartozas nincz kemény sziuében,
Mérget iuék hogy vég lenne éltében,
Le fordula szép Gismunda agyârol,
Fõldõn fetreng el kõlt mâr ereietül,
Nagy iay szo zeng sok leâny aszszonyoktul,
Kirâly hamar hiuattaték aszszonytul.

[p 0035] Nagy rettegue Kiraly vrackal futa,
Fõldrõl emelgeti leániât sirua,
Vgy atkozza magât mint bolond attya,
Végsõ szauât leânianac keuania.

Mâr be hunua szép szemei valanac,
Meg ismeré siralmat vén attyânac,
Vgy mint mely âlombol teczik aszszonnac.
Szemét fel emelé szola Kiralnac.

Ninchen Attyam most helye sirâsodnac,
Bolondsâgra bizony kõnyueid hulnac,
Tudod oka te voltâl halâlomnac,
Ohaitassal tarch végsó0 niaualiâdnac.

Tudod nem nagy dolgot tõlled keuântam,
Ez iffiat bizon szübõl ohaitottam,
Mâr atyai io voltod tegye hozzam,
Gisquardussal egy koporsoban niughassam.

Végsõ szaua ez lõn szép Gismundânac,
Holt sziuére haila szeretõiénec,
Nagy ereie meg indula méregnec,
Véget vete az szép virâg élténec.

Az vrackal Kiraly nagy sirâst tartâ,
Keseruesen holt testet apolgattia,
Sok âtkokat maga feiére hâniâ,
Hâzasâgnac hogy volt ellen tartoia.

Vduarais oly nagy bânatban iuta,
Nagy sirâssal Kiraly vduara rakua,
Sok ideig dob trombita halgata,
[p 0036] Sok szép ékes ruha gyaszra fordula.

Temetesre draga koporsot szerze,
Szép betückel aranybol ékesitue,
Tisztességgel mint gyermekét temete,
Az két testet egy koporsoban téue.

Negyuen napig hâzâbol ki nem lépéc,
Mert szégyenlé hogy hâzân ez tõrténék,
Orszâgtulis annira vtâltaték,
Zankiuetés kirâlyra kiâltatéc.

Süuébenis oly niughatatlan vala,
Gonossâgât lelke kiâltya vala,
Már késen dolgât ohaittya vala,
Orszâgâban kit hadna mâr nem vala.

Czuda serény az õrdõg õ dolgâban,
Nem rest ahoz hol mit kaphat torkâban,
Higyed õrül annac kit lât bánatban,
Erölkedik azt vinni haloiâban.

Irua hagyâ minden testamentomât,
Az Vrakra bizâ orszâgnac gongyât,
Agyas hâzban viué titkon hangzârât,
Altal veré kiraly ezzel ü magât.

Annâl nagyob gongyok esé1c vraknac,
Hogy meg érték halâlât Kirâlioknac,
Bodulâsa nagy vala orszâgânac,
Mert helyébe idegent vâlasztânac.

Igy veré mé1g isten Tancredus kiràlt,
Minden kazdagsâgal el veszté hâzât,
[p 0037] Idegenre iutatâ birodalmât,
Keuélységnec igy adâ megh iutalmât.

Az nagy Isten bizonyal meg bünteti,
Keuély kazdagokat semmié tészi,
Szegénieket azki semminec véli,
Kétség nélkül Isten el nem szenuedi.

Példa lehet Tancredus nagy sokaknac,
Kiuâltképen penig iambor Attiaknac,
Meg bechüluén ideiét iffiuságnac,
Ne rekeszék vtât hâzassâgnac.

Nagy dolog ez hogy semmit nem gondolunk,
Mâson eset nyaualyân nem tanulunc,
Mikor raitunk esic ackor iaigatunc,
Illyen dolog nem régen eséc kõsztõnc.

Iffiak kérlek igen ockal iâriâtok,
Hasonlockal legyen ti barâtsâgtok,
Az vak szeretetet tauosztassatok,
Isten szerént legyen tü házassâgtok.

Ez é1neknec deakbol forditoia,
Neuét vers feiében el nem titkola,
Nagy gondolât sziuét szallotta vala,
Istent kéri illy szeretettül oya.

Az szép rosa vala mâr ki nylâsban,
Piros Pünkõst hauânac kó0zepiben,
Masfél ezer hetuen negy eszténdõben,
Eszt énekle târsâhoz szerelmében.

FINIS.