Keresés ebben a blogban

2009. október 11., vasárnap

Halotti beszéd és könyörgés (1192–1195 között)

Halotti beszéd és könyörgés (1192–1195 között)

Egykori feltehetõ olvasat:

Látjátuk feleim szümtükhel,
mik vogymuk: isá, por ës homou
vogymuk. Mënyi milosztben
terömtevé elevé miü isëmüköt
Ádámot, ës aduttå valá neki
påråadicsumot házoá. Ës mënd
pårådicsumben valou gyimilcsëk-
tül mondá neki élnië. Hëon
tilutoá ût igy fá gyimilcsétûl.
Gye mondoá neki, mérët nüm
ënëik: iså, ki napon ëmdöl
az gyimilcstûl, hålálnek
håláláål holsz. Hådlåvá
holtát terömtevé Istentûl, gye
feledevé. Engedé ürdüng intetüi-
nek, ës ëvék az tilvot
gyimilcstûl. Ës az gyi-
milcsben hålálu evék. Ës az gyi-
milcsnek úl keseröü valå
vizë, hugy turkolåt migé szakasztja
valá. Nüm hëon mogánek, gye
mënd û fajánek hålálut ëvék.
Haraguvék Isten, ës vetevé ût
ez munkás világ belé: ës lëün
hålálnek ës pukulnek fëszë,
ës mënd û nemének. Kik azok?
Miü vogymuk. Hugy ës tiü
látjátuk szümtükhel: iså, ës
nüm igy embër múlhatjå ez
vermöt, iså mënd azhuz járou
vogymuk. Vimádjuk Uromk Isten
këgyilmét ez lélekért, hugy
jorgasson û neki, ës kegyigy-
gyën, ës bulcsásså mënd û
bûnét! Ës vimádjok szen[t]
åhszin Máriát ë boudog Miháël
århångyëlt ës mënd ångyëlkot,
hugy vimádjanak érëttë! Ës
vimádjok szent Pétër urat,
kinek adot hatalm oudaniå ës
këtnië, hogy oudjå mënd
û bûnét! Ës vimádjok mënd
szentököt, hugy lëgyenek neki
segéd Uromk szinë eleüt, hugy
Isten iü vimádságok miá bul-
csásså û bûnét! Ës szobodohhå
ût ürdüng ildetüitûl ës pukul
kínzatujátúl, ë vezessë ût pá-
rådicsum nyugalmå belí, ës adjon
neki münyi uruszág belé utat
ës mënd jouben részët! Ës
kíássátuk Uromkhuz hármúl:
kyrie eleison!
Szerelmes brátim! vimádjomuk
ez szëgín embër lilkíért,
kit Úr ez napon ez hamus világ
timnücë belõl menté, kinek ez
napon tëstét tömetjök; hogy
Úr ût këgyilméhel Ábråám,
Izsák, Jåkob kebelében helhezjë;
hugy bírságnap jutván mënd û
szentëi ës ünüttei küzëkön
jou felõl johtatniå íleszjë
ût! Ës tiü bennetük. Clamate
ter: kyrie eleison!

Értelmezés:

Látjátok, feleim, szemetekkel,
mik vagyunk: íme, por és hamu
vagyunk. Mennyi malasztban
teremté kezdetben [Úr] mi õsünket,
Ádámot, és adta vala neki
paradicsomot házzá. És mind[en]
paradicsomban való gyümölcsök-
tõl monda neki élnie. Csupán
tiltá õt egy fa gyümölcsétõl.
De mondá neki, mért ne
ennék: „Bizony, [a]ki napon eendel
az[on] gyümölcstõl, halálnak
halálával halsz”. Hallá
holtát teremtõ Istentõl, de
feledé. Engede ördög inteté-
nek, és evék az[on] tiltott
gyümölcstõl, és az[on] gyümölcs-
ben halált evék. És az[on] gyü-
mölcsnek oly keserû vala
leve, hogy torkát megszakasztja
vala. Nem csupán magának, de
mind[en] õ fajának halált evék.
Haraguvék Isten, és veté õt ez
munkás világba: és lõn
halálnak és pokolnak martaléka,
és mind[en] õ nemének. Kik azok?
mi vagyunk. [A]hogy is ti
látjátok szemetekkel: Bizony,
egy ember sem kerülheti el ez
vermet, bizony, mind ahhoz járó
vagyunk. Imádjuk Urunk Isten
kegyelmét e lélekért, hogy
irgalmazzon õneki, és kegyelmez-
zen, és bocsássa mind[en] õ
bûnét! É imádjuk Szent
Asszony Máriát és Boldog Mihály
arkangyalt és mind[en] angyalokat,
hogy imádjanak érte! És
imádjuk Szent Péter urat,
akinek ad[at]ott hatalom oldania
és kötnie, hogy oldja mind[en]
õ bûnét. És imádjuk mind[en]
szenteket, hogy legyenek neki
segedelmére Urunk színe elõtt, hogy
Isten õ imádságuk miá bo-
csássa õ bûnét! És szabadítsa
õt ördög üldözésétõl és pokol
kínzásától, és vezesse õt pa-
radicsom nyugalmába, és adjon
neki mennyországba utat,
és mind[en] jóban részt! És
kiáltsátok Urunkhoz háromszor:
kyrie eleison!
Szerelmes Testvéreim! imádjunk
e szegény ember lelkéért,
[a]kit Úr e napon e hamis világ
tömlöcébõl mente, [a]kinek e
napon testét temtejük, hogy
Úr õt kegyelmével Ábrahám,
Izsák, Jákob kebelében helyezze,
hogy bírságnap jutva mind[en] õ
szentei és kiválasztottai között
jobb felõl iktatnia élessze
fel õt! És tibennetek. Clamate
ter: kyrie eleison!

Forrás:
Szöveggyûjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor.
Szerkesztette: Madas Edit. Tankönyvkiadó, Budapest, 1992, 317–318.
Benkõ Loránd: Az Árpád-kor magyar nyelvû
szövegemlékei.
Budapest, 1980, 47–49, 55–57. alapján.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!