Edda (eposz)

. Loki csúfolkodása

Égir, akit Gímirnek is hívtak, maga készített sört az ázoknak, amikor a hatalmas üstöt megkapta; erről beszéltem már. Vendégül hívta Ódint és feleségét, Frigget. Tór nem jöhetett: nem tért még vissza keleti útjáról. Ott volt Szif, Tór felesége; Bragi és felesége, Idunn; ott volt Tyr, a félkezű, a másik kezét Fenrir farkas harapta le, amikor meg volt kötözve. Ott volt Njörd és felesége, Szkádi, ott Frey és Freyja; Vídar is, Ódin fia. Loki szintúgy ott volt, valamint Frey két szolgája, Biggvir és Beila.

Égirnek két szolgája volt: Fimafeng és Eldir. Tűz fénye helyett a csillogó arany világított. Sör magától került az asztalokra. Békesség uralkodott a fennkölt helyen. Ki-ki felettébb dicsérte Égir szolgáit. Loki ezt nem szívelhette, és megölte Fimafenget. Erre az ázok dárdát ragadtak, kiáltozva kergették az erdőig Lokit, majd visszatértek inni. Loki is visszasomfordált, künn találta Eldirt, és szóba elegyedett a szolgával:

Loki:
1.	Mondd, Eldir, mielőtt egyet is lépnél előbbre: a dicső istenek ivadékai sör mellett miről beszélnek benn?
Eldir:
2.	Fegyverekről beszélnek, hőstettekről, a dicső istenek ivadékai. Ott benn ázok és álfok egyike sem ejt majd baráti szót melletted.
Loki:
3.	Magam megyek be Égir csarnokába, lakomájukat látni; viszek viszályt, ázoknak átkot, mézsörbe mételyt.
Eldir:
4.	Bizony, tudd: ha bemégy Égir csarnokába, lakomát látni, viszályt ha viszel, a hatalmasok közt csak te lehetsz a vesztes.
Loki:
5.	Tudd te is, Eldir; ha egymást itt így ily szitkokkal illetjük, és nyelved szaporázza, szavamra, nem én leszek, aki elnémul a végén.

Loki ekkor bement az ivócsarnokba; itt akik elöl ültek, mindjárt meglátták, és abbahagyták a beszédet.

Loki:
6.	Szomjam hozott e csarnokba engem, Loptr, hosszú útról: megkérni az ázokat, adjon egyikük nékem nagyszerű mézsörükből.
7.	De miért e némaság, komor isten-ivadékok? Szavatokat mi szegte? Határozzatok, hol lesz helyem e lakomán, vagy űzzetek el innét.
Bragi:
8.	Helyet az ázok lakomaasztalánál hiába is lesel; tudják ők, ki légyen az, akivel ételük-italuk igaz mód megoszthatják.
Loki:
9.	Emlékszel-e, Ódin, vérünket mi valamikor elvegyítettük örökre. Sört soha el nem fogadsz, így igérted, ha nem kettőnknek hozzák.
Bragi:
10.	Vídar, vedd szavam: kelj s kínáld hellyel e farkas-atyját; s te, Loki, kímélj minket becsmérlő beszédektől Égir lakomaasztalánál.

Ekkor Vídar felállt, töltött Lokinak; ő, mielőtt ivott volna, így köszöntötte mind az ázokat:

11.	Üdv néktek, ázok, üdv! Istenek és istennők, igaz ivadékok, üdv: csak neked nem, ki ott legbelül ülsz a padon, bizony, Bragi, rád értem ezt én.
Bragi:
12.	Kardot, paripát, gyűrűt: kincset javaim javából kárpótlásul kínálok; de kérlek, az ázokat kíméld, gyarló gyűlöleteddel ki ne hívd istenek haragját.
Loki:
13.	Lónak és karperecnek sosem leszel bővében, meghidd Lokinak, Bragi; ázok s álfok közt, itt mind, te vagy a harcban a leghunyászkodóbb, s leggyávább, ha lőni kell.
Bragi:
14.	Ha nem itt volnék most Égir csarnokában, csak a fejed jönne be, kezemben hoznám, hogy e hitvány hazugságokért megfizessek.
Loki:
15.	Merész vagy, valahányszor moccanatlan teheted; tégy másképp, Bragi, padok ékessége, eredj, harcolj, mérgesedj meg, majd nem mérlegelsz mindig.
Idunn:
16.	Bragi, gondolj bölcsen a vér szerinti és a fogadott fiakra, becsmérlő szavakat Lokira ne szórj itt Égir csarnokában.
Loki:
17.	Idunn, hallgass, ne ingerelj, férfifaló nők közt is legmohóbb, te: tiszta karjaid bátyád gyilkosát ölelték gyengéden.
Idunn:
18.	Lokira nem szórok becsmérlő szót Égir csarnokában; csitítom Bragit, a sörittast, dühödten egymásnak ne essetek.
Gefjon:
19.	Két áznak miért kell egymásra szitkot szórni e szent csarnokban; Loki csalatkozik: Bragi az igaz játékok és istenek barátja.
Loki:
20.	Csöndben légy, Gefjon, lásd, nem felejtem, kit csábítottál ledéren; a szőke ifjú ékszerrel édesgetett, combjaid kulcsoltad köré.
Ódin:
21.	Elment az eszed, Loki, miért haragítod magadra Gefjont: hiszen ő az ifjúság sorsának igaz értője, mint én magam e világé.
Loki:
22.	Ódin, te is hallgass; sose tudtad elosztani a harci sikert illőn, gyakorta adtad gyarló gyáváknak az isteni győzelmet.
Ódin:
23.	Ha én bármikor ekképp osztottam is adományom, gyávának a győzelmet: te a föld gyomrában nyolc télen át teleltél, tehénfejő szolgáló, szülted gyerekeidet, asszonyállatnak alítlak.
Loki:
24.	Mondják, te Szamszey szigetén sámándobokat vertél, mint a völvák; varázsló szavakkal férfinép közt forogtál; asszonyállatnak alítlak.
Frigg:
25.	Sorsotok sejtelmeit tartsátok titkon; két áz, hajdan időben merre és mint jártatok, járatlanoknak mi végre felszámlálni ma.
Loki:
26.	Ne locsogj, Frigg, Fjörgunnak lánya, faltad mindig is a férfit, így hagytad, hogy Vili és Vé öleljen, vággyal, Vídrir asszonyát.
Frigg:
27.	Lenne csak itt most Égir csarnokán Baldr-forma fiam, megvívna veled, mielőtt két darabban végeznéd e dáridót.
Loki:
28.	Mit akarsz még, Frigg, rontó beszédet; folytassam-e, felelj. Lokinak köszönd, hogy e földön többé nem látod lovagolni Baldrt.
Freyja:
29.	Elment az eszed, Loki, szórod a sértő szavakat sorra, pedig Frigg a sorsot tudja, tudom, még ha maga nem mondja is.
Loki:
30.	Féktelen Freyja, ismerlek, nyughass; gyöngeség gyöngéje, mind itt, ázok és álfok, megszeretgethették tehetős testedet.
Freyja:
31.	Hazug a nyelved, nyomorult hitvány, majd még magadra kiabálsz bajt a végén: bosszús istenivadékok haragja hajt haza innen.
Loki:
32.	Fogd a szád, Freyja, fortélyos fajzat, gonoszság bűbájosa: láttalak, csellel ágyadba csaltad a bátyád; fingod is így fortyant ott.
Njörd:
33.	Nem olyan nagy baj, ha a nőnek férje van, szeretője, vagy ez is, az is; furcsább az elfajzott áz, itt, e se férfi, se nő, nemzi és szüli fattyait.
Loki:
34.	Njörd, ne nyökögj nekem, te, keletről kezesül küldtek téged az istenekhez, így lettél Hymir lányainak éjjeli edénye, szádba vizeltek szépen.
Njörd:
35.	Kárpótlást kaptam, istenek messziről küldött kezese: nemzettem fiúgyermeket, kit senki se gyűlöl, ázok közt első helyen áll.
Loki:
36.	Mondom, Njörd, nyughass, mérsékeld büszkélkedésed; miért titkolnám tovább: nővéreddel is nemzettél már fiat, s az eredmény esendő.
Tyr:
37.	Frey a legjobb lovas az ázok udvarában, mindenben merész, lányt, férjes asszonyt fölségesen vígasztal, kötelékekből kioldoz.
Loki:
38.	Tágulj tőlem, Tyr, tudtál-e valaha is békíteni valóban? Beszédes tanúsága tűnt jobbod: jól emlékszem, hogy harapta le Fenrir.
Tyr:
39.	Jobbom ottveszett, jó: de te is vesztes vagy, farkasfajzatod oda; várhatja vasra verve a veszett ordas istenek végzetét.
Loki:
40.	Tartsd a szád, Tyr, te, akinek asszonya tőlem szült fiat: egy tallért, egy rőf szövetet, semmit se kaptál kárpótlásul, szerencsétlen.
Frey:
41.	Farkast látok, hever folyó torkolatánál, míg a hatalmasok élnek. Ha el nem hallgatsz, viszály kovácsa, vasra verve végezheted.
Loki:
42.	Kincsen vetted meg Gímir leányát, eladtad érte a kardod; majd Muszpell fiai jönnek a sötét erdőn, meglátod, mire végzed.
Biggvir:
43.	Lenne csak nemzetségem nemes, mint Inguna-Freyé: én, fényes rangú, velőnél finomabbra morzsolnálak, vészvarjú, mindened megőrleném.
Loki:
44.	Ki ez a csip-csup lény? Csóválja farkát, látom, fondorlatosan lopkod. Frey fülének csupán csivitelés vagy te kéziőrlő közelén.
Biggvir:
45.	Biggvirnek hívnak, hirtelen hírem van istenek s emberek közt. Itt örvendezem, hogy Hropt fiai sörözni összegyűltek.
Loki:
46.	Szád befogd, Biggvir, férfiak falatjából sose volt rendes részed; szalma közül se szedhettek elő, ha a férfiak kardot fentek.
Heimdall:
47.	Ledönt lábadról a sör, elveszi eszedet, Loki, térj magadhoz. A túl sok szesz botorul szaporázza szavad, nem tudod, mit beszélsz.
Loki:
48.	Hallgass, Heimdall, hajdanidőn rád rút sorsot róttak, így állsz, nyirkos hátú, nyugtalan vigyázod istenek világát.
Szkádi:
49.	Lendületes Loki, vígságod véget ér hamar, ha nyakadra nyűg kerül; így kötöznek az ázok éles sziklához, bűneidért, fagyos fiad beleivel.
Loki:
50.	Ha engem így büntetnek majd fagyos fiam beleivel, tudd meg te máris tőlem: első és utolsó én voltam ott, ahol Tjázit taglóztuk.
Szkádi:
51.	Tudd te is tőlem: ha első és utolsó voltál Tjázit taglózva, áldozó ligeteimnek s lakhelyeimnek átka verjen, valamíg verhet.
Loki:
52.	Szívesebben szóltál Lauvey fiával, amikor ágyadba édesgetted; íme, így járunk, ha másokat mocskolnánk: magunknak jut a java.

Akkor Szif Lokihoz lépett, mézsörrel kínálta kupából, és szólt neki ekképp:

53.	Egészségedre, Loki, idd ki a dérhideg italt a drága kupából; egyedül engem nem ért szavaiddal szégyen az ázok szülöttei közt.

Loki elvette a kupát és ivott belőle. Majd így szólt:

54.	Nem is érhetne szégyen, ha nem fajtalankodsz annyit a férfiakkal, titkaid egyikéről magam is tudhatok: velem csaltad meg csúful hites uradat, Hlórridit.
Beila:
55.	Megremeg minden hegy, azt hiszem, házához haza közeleg Tór. Elhallgattatja ő itt, akik istent-embert rútul rágalmaznak.
Loki:
56.	Szád befogd, Beila, Biggvir nője, hitványság hajléka vagy; rútabb szégyen az ázokat még nem rontotta, mint veled, istállók szennye.

Belépett ekkor Tór, és szólt ekképp:

57.	Kushadj, viszálykovács, vagy zord kalapácsom, Mjölnir zúz szét; vállad sziklájáról ledöntöm nyomorult nyakad, és elszáll belőled az élet.
Loki:
58.	Földnek fia, te, ki most itt megjelentél, miért dúlsz-fúlsz, döngető Tór? Majd elfogy a merszed, ha a farkassal harcolsz, s ez a Hadistent elemészti.
Tór:
59.	Kushadj, viszálykovács, vagy zord kalapácsom, Mjölnir zúz szét; így hajítalak vissza keleti honodba, lélek ne lásson többé.
Loki:
60.	Keleti utaddal ugyan senkinek soha ne kérkedj; kesztyű-hüvelykben kuporgott a hős harcos, Tórnak aligha tartotta magát.
Tór:
61.	Kushadj, viszálykovács, vagy zord kalapácsom, Mjölnir zúz szét; kezem lesz végzeted, Hrungnir nyeles vasa nyomorult csontjaid hasogatója.
Loki:
62.	Bízom hosszú életben, bármint hadonászol kemény kalapácsoddal; megfékezett már téged Szkrímir kötele is, tudom, étket alig érinthettél, éhség emésztett, esztelen.
Tór:
63.	Kushadj, viszálykovács, vagy zord kalapácsom, Mjölnir zúz szét: Hrungnir-ölő vas vet Hélre kegyetlen, holtak kapuján túlra.
Loki:
64.	Elmondtam az ázoknak, ázok ivadékainak, amire elmém ihletett; hátrálok előled mégis, mert tudom, hatalmas, hogy meg tudsz ölni.
65.	Főztél sört, Égir; ne láss soha többé fényes lakomaasztalt; legyen mindened lángok martaléka, parázs perzselje pofád, zsarátnok zsugorítsa a hátad.