A népi írók célja az egész magyar népet magába foglaló új nemzettudat megteremtése volt. Az irodalmat a társadalmi cselekvés eszközének is tekintették. Egyszerre kívánták elősegíteni a Trianon utáni magyarság nemzeti és szociális felemelkedését. Ez a küldetéstudat kapcsolta össze az esztétikai irányuk szerint egymástól erősen különböző alkotókat. Ennek érdekei szerint értékelték újra történelmünket és irodalmunkat. Ennek jegyében tárták föl műveikben a magyarság életének addig ismeretlen tartományait. És ezért szervezték meg a Márciusi Frontot és a szárszói konferenciákat. A fasizmussal és a kommunizmussal szemben a magyarság saját útját akarták választani. Az irodalmat az egyéni és közösségi önismeret és életalakítás nélkülözhetetlen eszközének tekintették. I. Kik azok a népi írók?
Az 1920-30-as évtized fordulóján induló fiatal írónemzedék tagjaiban Magyarország trianoni tragédiája és kétségbeejtő szociális állapota ébresztette föl a nemzeti és szociális felelősségtudatot. Mind származásukat, mind ideológiai gyökereiket tekintve meglehetősen heterogén csoportot alkottak. A nemzet felemelésének közös célját eltérő utakon, módokon keresték - emiatt egymás között is éles vitáik voltak sok-sok kérdésben. Az akkori fogalmak szerint baloldali, középen lévő és jobboldali egyaránt volt köztük. II. Örök vitatémák
Az ún. népi-urbánus vitában a baloldali radikalizmus és a nemzeti radikalizmus ellentéte nyilatkozott meg. A nemzeti radikalizmus a húszas évek Magyarországán egymással élesen szemben álló jobboldal és baloldal között nem kívánt választani. A kapitalizmus és a kommunizmus alternatívájával szemben pedig olyan harmadik utat keresett, amelyik mentes eme szélsőségek hibáitól. Majd a fasizmussal és a szovjet rendszerrel egyformán szemben állva megfogalmazta a harmadik út programját. Ezt hirdette meg Németh László 1943-ban a második szárszói konferencián elmondott előadásában is. III. A népi mozgalom
A népi írók gyakran vállaltak politikai szerepet is. Irányt adtak annak a sokféle ifjúsági és értelmiségi közösségnek, amelyek Trianon után a tragédiához vezető okokat és a nemzeti katasztrófából való kiutat keresték. A népi irodalom e közösségek révén teremtette meg tömegbázisát, és társadalmi súlyát megerősítette, hogy különféle folyóiratok és kiadók formájában intézményesült. IV. A népi irodalom sokszínűsége
A népi írók új világszemlélete természetszerűleg hívta létre a művészi megformáltság új változatait minden műfajban. Hatalmas életművek bontakoztak ki ennek jegyében. Ezek közül részletesebben Illyés Gyuláéról és Németh Lászlóéról kell beszélnünk. V. A népi irodalom élő hagyománya
Az 1948-as kommunista hatalomátvétel után a népi írók nemzeti törekvései ellenségesnek minősültek. 1956 után a népi írók újabb nemzedéke lépett színre. Az önismeret és pontos helyzettudat igénye vezeti Csoóri Sándort a nemzet tisztázatlan ügyeinek a számbavételére. Sütő András munkásságát is ugyanaz a nemzeti felelősség hatja át, melynek nagy példáit a népi írókban látta.
I. Kik azok a népi írók? Az 1920-30-as évtized fordulóján induló fiatal írónemzedék tagjaiban Magyarország trianoni tragédiája és kétségbeejtő szociális állapota ébresztette föl a nemzeti és szociális felelősségtudatot. Végveszélyben látták az országot nemzeti és társadalmi szempontból egyaránt. Ezért azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy társadalmi egyenlőségen és nemzeti függetlenségen alapuló új magyar nemzetet teremtsenek. Nyugat-Európában a nemzetek tudata századok alatt szerves fejlődéssel alakult ki, s magába foglalta a különféle társadalmi rétegeket. Ezzel szemben Magyarországon a középosztály és a nagybirtokos arisztokrácia még a 20. század elején is csak önmagát tekintette nemzetnek, a társadalom többségét kitevő parasztságot és munkásságot kirekesztette a nemzetből. Ezzel a nemzetszűkítéssel szállt szembe az 1930-as években az a szellemi és politikai törekvés, melyet népi irodalomnak és népi mozgalomnak nevezünk. A népi mozgalom tagjai a demokratikus átalakulást halaszthatatlannak ítélték a magyarság megmaradása szempontjából. A nemzetből korábban kihagyott néposztályok felszabadítása útján akartak demokratikus magyar nemzetet formálni. A népi írók legfontosabb törekvése az új, európai mintájú nemzettudat megteremtése volt. Ez a program fogta egységbe a különféle származású, különféle műveltségű, különféle esztétikai ízlésű írókat. Származásukat tekintve a népi írók közül legtöbben a parasztságból jöttek. Ezek egy része magasabb iskolái révén már fiatalon értelmiségivé és városivá lett, mint Erdélyi József, Illyés Gyula, Tamási Áron, Kovács Imre, Darvas József vagy Juhász Géza.
4. ábra
| 
5. ábra
|
|
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!