Maróth Miklóst választották az IUA elnökévé

Maróth Miklóst választották az IUA elnökévé

2007. június 14.

Maróth Miklós, jelenleg a PPKE BTK arab tanszékének vezetője, 1992-1999-ig volt a bölcsészkar dékánja. 1991-ben ő szervezte meg karunk indulását, tehát alapító atyaként is tisztelhetjük. Az ezredforduló után főként a tudományos munkának szentelte életét, 1995-ben az MTA levelező, majd 2005-ben rendes tagjává vált és a Klasszika-Filológiai Bizottság, valamint a Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának elnökévé választották. Ugyanebben az évben már az IUA vezetőségébe is bekerült, ahol 2006-ban alelnök lett, a napokban pedig elfoglalhatta a nemzetközi szervezet elnöki székét. Sikereinek hátteréről kérdeztük interjúnkban.

Örömmel olvastuk a hírt, hogy megválasztották az International Union of Academies elnökévé, amely kinevezéshez ezúton is gratulálunk. Kérem mondjon pár szót erről nemzetközi szervezetről bemutatva annak történetét, főbb célkitűzéseit is.

Az Union Académique Internationale létrehozása eredetileg német gondolat volt, az első világháború előtti években született. A németek azonban az első világháború vesztesei közé kerültek, így a szervezetet a háború után a franciák hozták létre, s székhelyéül Brüsszelt tették meg, ott is a Belga Tudományos Akadémiát. (A Belga Akadémián egyébként az alapító Mária Terézia osztrák császárnő és magyar királynő képe látható az előcsarnok díszhelyén. A párhuzam kedvéért: az egri Lyceumot a kor legkorszerűbb egyetemeként hozták létre annak idején, de megnyitását ugyanez a Mária Terézia nem engedélyezte.) Azóta az UAI minden évben megtartja közgyűlését. Az idei volt a nyolcvanegyedik. Ezen minden, a szervezethez csatlakozott akadémia küldötte vagy küldöttei összesen két szavazati joggal vehetnek részt.

Hazánk mióta tagja a szervezetnek és milyen programokban vagyunk érdekeltek?

Magyarország mindjárt az elsők között csatlakozott az UAI-hoz, a tagországok száma azóta is folyamatosan nő. Jelenleg Kinától Írországig, az USÁ-tól Argentínáig, Marokkótól a Dél-afrikai köztársaságig, továbbá Ausztráliáig számos tagja van a szervezetnek. A közgyűlésen rendszeresen 70-80 akadémia küldöttei vesznek részt. A szervezet hivatalos nyelve a közel-múltig francia volt, néhány éve bevezették az angolt is.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy az UAI csak a humán akadémiák (ahol van ilyen), vagy az akadémiák humán tagozatainak a nemzetközi szervezete, célja elősegíteni a több nemzetre kiterjedő közös kutatásokat a humán és társadalomtudományok terén. A közgyűlés munkájának középpontjában éppen ezért az UAI patronálta nemzetközi kutatási programok értékelése áll.

Némelyik egyetem épp az UAI égisze alatt folytatott munkássága révén vált híressé. Ebben az összefüggésben elsőként a Leuveni Katolikus Egyetemet kell megemlítenem, ahol az Aristoteles Latinus, Avicenna Latinus, stb. nagy jelentőségű szövegsorozatok kiadása folyt (a flamand nyelvű belga akadémia segítségével), és folyik mind a mai napig. A Leydeni Egyetem arab szakját az Encyclopaedia of Islam kiadása tette híressé, és így tovább.

Magyarország négy nemzetközi programban érdekelt, a négy közül három az MTA Ókortudományi Kutatócsoportjához, és személy szerint karunk tanárához, Szovák Kornélhoz köthető. Ezek közül legfontosabb az Európa minden országára kiterjedő program, amelynek keretében minden nemzet elkészíti saját középkori latinságának szótárát.

A második a középkori latin nyelvű dokumentumok kiadása (időhatár 1250, a program központja Paris), a harmadik pedig a középkori latin nyelvű írók lexikonjának elkészítése (a program központja Róma). Negyedik programban az (ugyancsak Piliscsabán található) Avicenna intézet vesz részt. Ez a program a Fontes Historiae Africae címet viseli.

A magunk részéről afrikai arab nyelvű dokumentumok közreadásával járulunk hozzá a nemzetközi kutatáshoz. A program munkájában Szombathy Zoltán vesz részt, aki még 2007. augusztus 31-ig karunk munkatársa. Ebben a programban Angliától Franciaországon keresztül számos afrikai országig (Niger, Mali, stb.) sokan vesznek részt. (A magam részéről, kihasználva helyzetemet, mindent megteszek, hogy Szombathy Zoltánnak tudjak újabb és újabb arab nyelvű kéziratokat szerezni.)

Hogyan választották Önt az IUA elnökévé?

A szervezet alapszabálya szerint minden tisztségre választják az embereket, minden alkalommal három éves periódusra, és minden tisztség csak egy alkalommal tölthető be. Engem két évvel ezelőtt választottak meg a vezetőség tagjának, de egy év elteltével, azaz 2006-ban alelnök lettem, és ismét egy év elteltével idén, Oslóban, megválasztottak elnöknek. (Előttem már volt a két éve meghalt Harmatta János személyében magyar elnöke a szervezetnek.)

Első alkalommal 1999-ben vettem részt a Magyar Tudományos Akadémia képviselőjeként az UAI közgyűlésén Krakkóban, ahol Ritoók Zsigmondtól vettem át a föladatot. Az a tény, hogy a kilencedik közgyűlésemen a szervezet elnökének választottak a dán ellenjelölttel szemben (60 : 17 szavazati aránnyal), engem is meglepett. Ez ugyanis villámgyors karriernek számít. (Egyik most leköszönő alelnök társam, az olasz Pasquale Smiraglia harmincadik, a most leköszönt elnök, a svájci Agostinos Parravicini huszadik alkalommal volt küldött.)

Elsősorban azért lepett meg, mert ha nincs valahol funkcióm, ott lehetőleg sohasem szólok hozzá semmihez sem. Így az UAI közgyűlésein is inkább az utolsó sorokban szoktam ülni, és sohasem szóltam hozzá a vitákhoz, ellentétben több igen aktív küldöttel. Viszont a patronált programok értékelése során mindig mindenki kap föladatot, így én is. Föltehetőleg az ilyen kötelező jellegű föllépéseim győzték meg a küldötteket arról, hogy kiérdemlem bizalmukat. Másik tényező lehetett az, hogy sokan ismerték különböző munkáimat, amelyeknek külföldön (az itthonitól eltérően) egyöntetűen igen jó a fogadtatása.

További körülmény az lehetett, hogy, jóllehet az egyik hivatalos nyelv, a francia nem tartozik beszédben az erősségeim közé, de sok egyéb nem hivatalos nyelv ismerete révén igen közeli kapcsolatba kerültem különböző nemzetek képviselőivel. A finn és az észt küldöttel mindig szoros volt a kapcsolatom, de jó viszonyba kerültem az orosz nyelvűekkel is (oroszok, ukránok, délszlávok), nem beszélve a különböző török nyelvű (török, kazah, stb.), arab, német és más akadémiák képviselőiről. Külön meghatott, hogy a választás utáni többé-kevésbé protokolláris gratulációkon messze túlment néhány kolléga személyes érzéseket tükröző meleg gratulációja, így az ukránoké, az egyik szerbé, a németeké, stb. Amikor például a szerb küldött hosszan ölelgetett, arcát az arcomhoz nyomta, tudtam, hogy itthon ilyenben nem lesz részem.

Ugyancsak a megválasztás egyik oka lehetett a mind a mai napig folytatott kutatási tevékenységem, amelynek legutóbbi darabja a legkorábbi arab prózai mű, amely egyben az egyik legkésőbbi ókori görög irodalmi alkotás is, kiadása. A kéziratot két példányban az istanbuli Süleymaniyye könyvtárban találtam meg, sajnos cím és szerző megjelölése nélkül. A szöveg kiadásán kívül tehát föl kellett deríteni a lehetséges szerző, fordító személyét, a keletkezés dátumát, nem beszélve azokról a most fölsorolt problémáknál sokkal fontosabb körülményekről, amelyekre ennek a szövegnek a révén deríthettünk fényt.

A közgyűlés alkalmából a küldöttek saját műveik, illetve a patronált programok keretei közt megjelent legújabb művek egy-egy példányát ajándékként a Belga Akadémia Könyvtárának elhozzák. Ezek a könyvek a közgyűlés teljes ideje alatt ki vannak állítva, mindenki kézbe veheti őket. E kiállításon szerepelt idén több könyvem is, közöttük ennek az arab regénynek a kiadása is. Idén azonban olyasmi történt, ami soha korábban: az orosz küldött egyszerűen elvette az én művemet (davaj csaszi), hogy elvigye haza. Ezt be is jelentette. A Belga Királyi Akadémia képviselőit meg kellett nyugtatnom, hogy legközelebb a februári vezetőségi ülésen Párizsban kárpótlóm őket.

---

Maróth Miklós
orientalista, klasszika-filológus

1970-től az MTA Ókortudományi Kutatócsoportjának munkatársa,
1988-tól a vezetője.
1991-től megszervezője, majd 1992–1999-ig dékánja a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának.
1995-ben lett az MTA levelező, 2005-től rendes tagja.
Az MTA Klasszika-Filológiai Bizottságának elnöke, főszerkesztője az Acta Antiqua című folyóiratnak, tagja számos nemzetközi és hazai tudományos társaságnak.
Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának elnöke.
A PPKE BTK Latin, Görög, valamint Arab Tanszékének vezetője.
2002-2005 között az Academia Europaea vezetőségi tagja
Az Union Académique Internationale/International Union of Academies alelnöke (2006–2007), majd 2007-től elnöke.