Keresés ebben a blogban

Tollforgató Irodalmi Lap Blog

Válogatások az Internetről.

A blogban pályázatokról, rendezvényekről, és hirdetésekről tájékozódhat, valamint zenét hallgathat, videót nézhet, és az interneten megjelent hivatalos műveket olvasgathatja. Ha folytatni akarja a mű olvasását, akkor kattintson a szöveg címére!

Az alsó sávban weboldalakat, videósávot, és híroldalakat talál!

A fő oldalunkat itt találhatja:

Az alkotásokat a tollforgato.lap@gmail.com és a tollforgato.lapcsoport@gmail.com címre várom! Köszönöm, hogy megtiszteled az olvasóidat az alkotásokkal, a türelmeddel és a tanításaiddal!

Keresd meg a jobb oldalon a rejtett linkű, vagy lent a középen látható Chat-falat! Beszélgess, vitatkozz irodalomról, művészetről, történelemről, régészetről, vagy írástörténetről, logikáról, másról oldalainkon!


Új aloldalaink nyíltak:

Látogass el új blogunkra is!


A fiók nem Adsense fiók, támogatókat keresek!

2012. december 31., hétfő

Pilinszky János: Bűn


Bűn

Gyerek vagy még, a tagjaid
mégis már szinte készen
vakítanak a hajlatok
derengő rendszerében,
s akár egy bujkáló mosoly,
ha csípőd nem, hát vállad
elárul és magadra hagy.
Tetőtől-talpig látlak.

Nézlek, és nem birom tovább,
egyetlen moccanásra
puhán megindul életem,
mint omló homokbánya.
Gyenge vagy még, hát menekűlj
mielőtt utolérne!
Előre biccen a fejed.
Az első ütés érte.

Mohón tülekszenek feléd
a leroskadó évek;
mint kiéheztetett botok,
a rengeteg megéled.
Éjszakáim! az éjszakák
didergő csőcseléke!
testestül veti rád magát,
egy falatka kenyérre.

Fiatal csuklód eltörik
és bezúzzák a hátad;
az üdvösségük keresik,
mit nálam nem találtak.
Az elveszített gyermeket,
vakító ifjuságot!
S kifosztva elhajítanak,
mint talpig tépett zsákot.

Ez marad belőled nekem?
Ájult közönnyel nézlek.
Hová a váll, mely tündökölt,
nyoma a tündöklésnek?
Zavartan tesz-vesz a kezem
az üres levegőben.
Te volnál, kit megöltek és
én lennék, ki megöltem? 


Babits Mihály: Új esztendő


Új esztendő

 

1918.
Idegeimen apokaliptikus
zene tombol, bábeli gyermekágy
a világ, véres lében remeg és
csikorog - ó jaj, ki a kínokban
ki a kínokban vajudó? Én vagyok,
te vagy, mi vagyunk, egy lett mindenki
e kínok apokalipszisában, e
véres ágy vonaglásában, rángunk és
futkosunk, patkánymódra, óriás
talpak alatt, jaj! véres és vértelen
kaszák villódzanak a tetemszagú
légben, és torkon lehel a ragály
csontpalotákból idegen zene szól
viharok paradicsoma kibomlik.
Mit szólsz, ég és föld? Mit rántasz, iszonyú
új esztendőkbe, ég? A föld hallgat és
zordan karikáz sötét telében - de egyszer
ébrednie kell, és akkor mit mond majd
változatlan szép tavaszával, mit mond
feldúlt erdeivel, mit mond eleven
erőivel, mit mond rettenetes
ugarain kisarjadó vadvirágok
ezer beszédes szemeivel - Ember,
te züllött, véres, rossz kártyás, éji veszett
játékodból a réten ocsudva, - hogy fogsz
a vadvirágok szemeibe nézni?

Babits Mihály: Új Esztendő beköszönön


[Új esztendő beköszön....]

 

1. Új esztendő beköszön
    régi könyvben új lap
    új topán a küszöbön
    ég küszöbén új nap.
           Ej haj dús az év
           minden jót igér,
           minden napja cél és
           minden éje kéj.
2. Vízkereszt: a világ vár
    csillag ég az égen
    Gáspár, Menyhért, Boldizsár
    jönnek a tevéken.
           Ej haj szép az év,
           minden napja szép,
           minden éj egy álom
           minden nap egy kép.
3. Gyümölcsoltó: boldogan
    angyal kél a szélben,
    a Megváltó megfogan
    tiszta szűz méhében.
           Ej haj mély az év,
           minden napja mély,
           születés a nappal,
           foganás az éj.
4. Kelj vasárnap Palmárum
    bujj elő, zöld zsenge:
    Krisztus urunk szamáron
    megy Jeruzsálembe.
           Ej haj nyől az év
           bársony barkaként:
           barka síma, bársony
           macska talpaként.
5. Nagypénteken délután
    szél nyög a kereszten,
    fenn a bús Kálvárián
    meghal a bús Isten.
           Ej haj bús az év,
           minden napja bús,
           nappala borús és
           éje háborús.
6. Husvét reggel felragyog
    alleluja szólal,
    sírból Krisztus kilobog
    piros lobogóval.
           Ej haj, halál ellen
           balzsamír az év,
           mert a nap feltámadás
           és az éj csak rév.
7. Piros Pünköst mosolyával
    piros rózsa éled:
    tüzes nyelvek záporával
    harmatoz a lélek.
           Ej haj, lélekév!
           meghal, mégis él:
           az eleven napnak
            szelleme az éj.
8. Péter és Pál: Damaskus,
    fény kel az útporbul:
    Paulussá Saulus
    lováról lefordúl.
            Ej haj csodaév
            fordul és cserél,
            minden éjből nap lesz,
            minden napból éj.
9. Szent István a vánkoson
    nyújtja koronáját,
    Magyarország köszönti
    régi patrónáját.
           Ej haj örök év
           örök reménység,
           ahol a föld nem segít,
           megsegít az ég.
10. Névnap: Mária neve
      zengi át a tengert,
      kit az Isten eleve
      anyja gyanánt szentelt.
           Ej haj gyöngy a nap.
           Gyöngyfüzér az év:
           minden nap egy névnap,
           minden gyöngy egy név.
11. Mindenszentek: hideg ősz,
      bolyg a szellem fázva,
      fázó népség temetőz
      sírokon gyertyázva.
           Jaj az év temető,
           mindennap egy holt,
           minden napra minden éj
           ráírja, hogy: Volt.
12. Fenyőillat: Karácsony
      Betlehem és jászol:
      fügén élsz és kalácson,
      de a szíved gyászol.
           Szép az év, szép a nap,
           de a szíved oly bús:
           Volt egy gazdag kisgyerek,
           aki most vén koldús.
13. Tizenkettő: tik, tak, tik...
      Évet év most veszt el:
      Versbe tizenharmadik
      az öreg Szilveszter.
           Klepetusán - ő az év -
           minden gomb egy nap:
           gimbeli-gombolja
           s megint belekap.
1911