Keresés ebben a blogban

2019. január 14., hétfő

Id. Boér Péter Pál: Megtisztult ablakok - Ebook - 2019

Id. Boér Péter Pál:
 Megtisztult ablakok
 - Ebook -
Copyright 2019
Tollforgató Irodalmi Történelmi Művészeti Lap (Tollforgató Online Lapcsoport)
Archivált Világ Kiadás

Tollforgató Irodalmi, Történelmi, Művészeti Lapcsoport- Tollforgató Online Lapcsoport- Archivált Világ kiadás

Copyright 2019


ÁRA: 4500 FT

https://www.paypal.me/evica920





A fizetéshez használt email cím, ha a rendszer kéri:



bluerosepurpleflower@gmail.com



Küldj egy mailt a rendelésről és írd be a könyv rendelési összegét egy perjel után a link végére, VAYGY A BEVITELI MEZŐBE ÍRD BE A BLOGON KIVÁLASZTOTT KÖNYV ÁRÁT!




A rendelésről küldött értesítőt a tollforgato.lap@gmail.com vagy tollforgato.lapcsoport@gmail.com, a tollforgatohirdeto@gmail.com és a tollforgato.toertenelmi@gmail.com címekre lehet küldeni, bejelölve a rendelt könyv nevét, és a rendelő mailcímét megadva!


https://archivaltvilag.blogspot.com/



Az utalás megérkezése után az általad küldött mailen válaszolva küldjük el a rendelt könyvet!




A kötet 2019. január 14-én délig 10%-kal kevesebbet írjon a rendeléskor küldött PayPal fizetésbe! 

Iványi Sándor: Poncius Pilatus Rendelhető E-book


Iványi Sándor: Poncius Pilatus 

- Színmű két felvonásban  -

 E-book



KIADÓ: LÖVEY-VARGA ÉVA - Tollforgató Irodalmi Lap (TOLLFORGATÓ ONLINE LAPCSOPORT) 2018




E-book 2018




A mű ára: 3000 FT






A mű a szerzőnél a lap áránál drágábban megvásárolható.





Rendelhető E-book formában.






A fizetéshez használt email cím, ha a rendszer kéri:



Küldj egy mailt a rendelésről és írd be a könyv rendelési összegét egy perjel után a link végére, VAYGY A BEVITELI MEZŐBE ÍRD BE A BLOGON KIVÁLASZTOTT KÖNYV ÁRÁT!

A rendelésről küldött értesítőt a tollforgato.lap@gmail.com vagy tollforgato.lapcsoport@gmail.com, a tollforgatohirdeto@gmail.com és a tollforgato.toertenelmi@gmail.com címekre lehet küldeni, bejelölve a rendelt könyv nevét, és a rendelő mailcímét megadva!







Az utalás megérkezése után az általad küldött mailen válaszolva küldjük el a rendelt könyvet!

A kötet 2019. január 14-én délig 10%-kal kevesebbet írjon a rendeléskor küldött PayPal fizetésbe!






Bige Szabolcs Csaba: Kaland az Istros deltájánál


Kaland az Istros deltájánál



  Makhaón, az orvos mesélte, hazatérése után, midőn az Apollón szentély előtti árnyas ligetben megpihentünk. Héliosz aranyszekere már ereszkedni kezdett a láthatár felé, Aiolosz kellemes lágy szellőt küldött a tenger felől, és balzsamos illattal telt meg a levegő.



 Már nem is tudtam a napokat számolni olyan sokat mentünk, csak mentünk. Ám egyik nap megváltozott a tenger vize. Nem volt már többé sötétben játszó kék, fehér tarajú hullámokkal. Simább lett és a színe szürke, zavaros.

 - Nagy folyam közelében vagyunk – szólt a kapitány.

 - Mi lehet? Érdeklődtem.

 - Az Istros. Másról nem hallottam, hogy lenne ezen a vidéken. Azt hallottam a többi hajóstól, hogy olyan hatalmas, hogy soha senki nem hajózott még végig rajta. Egy esztendő elteltével sem érnél a végére!

  Hosszan elnyúló szigetsor választott el a szárazföldtől. Azok mentén óvakodtunk előre félve a víz alatti szikláktól, zátonyoktól. Hamarosan el értük a torkolatot és jó mélyen behatoltunk a lassan hömpölygő folyóágba. Jobb oldalon mocsaras nádrengeteg látszott tele rikoltozó madarakkal. A balon szilárdnak látszó homokdomboktól tarkáló föld terült el. Életnek, a madárrajokat kivéve, nyoma se…

   Feltámadt a szél és félelmesen kezdett zúgni a nádas. Gyorsan kikötöttünk a baloldali homokos parton. A dűnék között védett tábort alakítottunk ki. Köveket, uszadék fákat raktak az emberek körbe, hogy a szárazföld felől is védve legyünk. Közben eleredt az eső is, a levegő jól lehűlt. Köpenyeinkbe burkolózva virrasztottunk reggelig. Reggelre kelve a szél is, és az eső is alább hagyott. Az örökké kíváncsi görög természet felülkerekedett bennünk, vagy az istenek sugallták, felkerekedtünk megnézni, mi van a folyón feljebb. Nem esett nehezére az evezés a legényeknek, mert csak lassan hömpölygött a folyó a tenger felé, Poszeidón akarata szerint.

  Nem kellett sokat evezni felfelé, mikor hirtelen hatalmas víztükör jelent meg előttünk. Mintha újra a tengert látnánk. Csak a színe volt más, meg a hullámok is hiányoztak.

 - Ez az igazi Istros! – kiáltott fel a kormányos.

 - Amin eddig haladtunk csak egy ága a folyamóriás deltájának – jött meg a hangja a kapitánynak is.

  Bámulattal csodáltuk a nagy vizet, mely méltóságteljes lassúsággal folyt. Hátán vízi madarak sokasága úszkált, halászott, kergetőzött. Egyszerre riadtan röppentek fel, de nem tőlünk ijedtek meg, hanem a vízből csapott ki egy akkora nagy hal, amilyent még tengeren sem gyakran láttunk, és egy madarat elragadva a mélybe bukott.

 - Ez maga Triton volt Poszeidón fia! – rémüldözött az egyik harcos, aki még mostanáig keveset járta a tengereket.

  - Inkább egy jókora ragadozó hal lehet – nyugtatta a kedélyeket a hajóskapitány -. Akár ki is foghatnánk.

  Beesteledett mire a folyam túlsó partjára értünk. Itt kötöttünk ki és amint már szokásunkká lett megerősített táborhelyet készítettünk magunknak. Iphianassza és társai ügyes íjászoknak bizonyultak, jó néhány vízi szárnyas lenyilazásával frissítették a már rég megunt szárított élelmiszereinket. A halászathoz értő görögjeink is sikerrel próbálkoztak a halban gazdag folyóban. A nagy halat azonban nem sikerült kifogni. Nem jött a partközelbe, inkább a nádas közelében vadászott tőlünk biztos távolságban. A tűz fölött sülő halak és szárnyasok húsának illata töltötte be a partot, és a szürkületben vidám hangulat uralkodott el az embereken.

  Reggelre ébredve emberi lábnyomokat találtunk a tábor körül. A figyelmesebb megfigyelők pedig a közeli erdőszélen mozgolódó alakokat véltek felfedezni. Öt fegyveres harcos, Proklész vezetésével elindult megnézni, kik azok. Ahogy közeledtek a búvóhelyükhöz gyorsan elillantak, csak az avar zörgött egy darabig még, ahogy távolodtak. A kis csapat az erdőszélen tanácstalanul megállt. Nem volt tanácsos az ismeretlen erdőbe behatolni.

  Éppen visszafordultak, amikor a fák közül nyílzápor zúdult rájuk. Védekező állást felvéve igyekeztek lőtávolon kívül kerülni, de egyik társuk súlyos sebet kapott. Ketten felemelve gyorsan a hajóra siettek vele.

  Megvizsgáltam a sebesültet, bizony csúnya sérülés érte a nyakán, ami bőven vérzett. Elláttam, bekötöztem a mesterség szabályai szerint, majd könyörgő fohász küldtem a Gyógyító Apollón, és az istenné emelt Aszklépiosz felé, segítségükért esedezve, de nem segített semmi. A Napisten szekerének eltűnésével egy időben a harcos társunk lelke is leszállt Hadész birodalmába.

  Amilyen gyorsan csak lehetett elhagytuk a barátságtalan partot. A hozzánk közelebb levő baloldali deltaágon igyekeztünk vissza a tengerre a folyás irányában hajózva. Rövidebbnek tűnt végül, mint amin felhajóztunk, a sodrás is segített, így alig napnyugta után elértük a nyílt vizet. Tanulva az előbbi csetepatéból, kettőzött óvatossággal rendeztük be éjjeli szálásainkat anélkül, hogy sülő húsok szagával magunkra irányítanánk a part közelében tartózkodó barbárok figyelmét.



- Látod, barátom Agrotikosz, még egy esti lakoma illata is hozhat bajt a figyelmetlen ember fejére! – fejezte be történetét Makhaón, az orvos szokásához híven egy tanulsággal.

2019. január 13., vasárnap

Frady Endre: Haglund exostosis


Frady Endre:

Haglund exostosis



Haglund exostosis van a

bal sarkamon s ennek mana-

-pság én ritkán örvendezek,

ám bízom, hogy ügyes kezek

(miknek végén orvos vagyon)

meggyógyítanak, de nagyon!



Csontkinövés achillesi

tapadásnál csak azt lesi,

őáltala keltett dudor

sarokkínzatási tudor

módján lábam hogyan rágja,

mint eretneket a máglya!



Ha nem gyógyul, nem lesz foci,

hanem hízás, növő poci,

vérzsírbő lesz erem mesze,

s agyon rúg a sztrókom: Nesze!,

ám él még egy remény, mi a

lökéshullám terápia!



„Tisztelt költő úr! Nagyon örülünk, hogy végre a sarkokra leselkedő veszélyekkel is foglalkozik valaki, bár meg kell jegyeznünk, hogy kissé dilettáns a megfogalmazása, mert nem bal és jobb sarok van, hanem északi és déli! Köszönjük, hogy elmondhattuk!” /Heló Hólé, pingvinfóka/



„Hányszor mondjam, hogy nem terápia kell, hanem egy véső, amivel úgy lemetélem azt a csontkinövést, hogy ezentúl hordhatja a gyerekei kinőtt cipőit is!” /Dr. Bárdos Béla, ortopéd sebész/



„Lökéshullám terápiára van szüksége? Utazzon el velünk egy óceániai tektonikai repedéshez és helyezze a sarkát két lemez közé! Már egy lökéstől darabokra hull ám a csontkinövése!” /Dzsavel Travel hirdetés/



„A fájó sarok messianisztikus vonatkozásainak és a mindennél fontosabb futball témájának egybeesése folytán elmondható, hogy a költő hagymázas rémálmában egy mindenkit megváltó Lionel Messiásként fáj önmagának. És nekünk is.” /Dr. Kényszerképzet Kenéz, parapszichopatológus/



„Kinek achillese tarka,

Annak gyakran fáj a sarka.”

/Rímrendező Rezső, versgyári futószalag töltő betanított munkás/



„Egyszer nekem is fájt egyszerre nyolcvan sarkam, de aztán rájöttem, hogy az azé a negyven rablóé, akik a jelmezbáli Ali Baba szerkóm miatt megtámadtak és a homlokomban megütötték a bokájukat. Én csak együtt éreztem velük” /Chuck Norris/



„Súlyos képzavar, költő úr! Nekem nem lángfogaim vannak, hanem lángnyelveim, így az eretnekeket nem rágni, hanem nyaldosni szoktam! Remélem, a közeljövőben magát is lesz alkalmam megkóstolni!” /egy magát megnevezni nem kívánó máglya/



„Na, ha én ezt tudom, hogy a rólam elnevezett szindrómáról egyszer egy ilyen idülten hevenyészett verskinövés fog születni, akkor inkább fel sem fedezem! Ez rettenetes!” / Patrick Haglund (1870-1937), svéd ortopéd sebész/



„Mi ez az akut agyvíz szennyező rímförtelem?! Az oroszországi hadjáratból lefagyott végtagokkal hazakúszó és nyers lóhúst zabáló napóleoni hadroncsok szenvedése semmiség ahhoz a kínhoz képest, amit egy magamfajta védtelen kritikus él át, amikor a képernyőjén megjelenik egy Frady Endre feliratú megnevezhetetlenség! Ó, anyám, miért nem szültél egy eggyel korábbi évszázadba, amelyet még nem fertőzött meg ez a mindenféle kimondhatatlan betegséget magán viselő és megverselő klinikai ló?!” /Puzsér Róbert, kritikus/



„Tisztelt lakosság! Őrizzék meg a nyugalmunkat! Az irodalmi katasztrófahelyzetre való tekintettel kérjük önöket, hogy maradjanak otthon! Ha azt tapasztalják, hogy a csapból is Frady Endre folyik, akkor sürgősen zárják el!” /Havária Hugó, az Országos Katasztrófaköltőket Államilag Deheroizáló Életvédelmi Központ (OKÁDÉK) szóvivője/



„Frady Endre a világirodalom rólam elnevezett sarka. Mit mondjak, nem vagyok rá büszke!” /Achilles, görög mitológiai hős/



illusztrálva:



Varga István: Kit megszállt a démon

KIT MEGSZÁLLT A DÉMON

 

Zaklatottan kelt velem az a nap,
egy szürke hétköznapi reggelen,
éjszakai álmom járt fejembe,
míg ki nem néztem jeges üvegen.
 
Jégkristályokból rajzolt rá a fagy,
meghatározhatatlan fehér virágokat,
megszállt a démon, hogy most kedvelem,
az átléphetetlennek mondott határokat.
 
Miért csak fagy tud ilyent alkotni,
ám Napfény mint táblát simán törli,
nézelődöm balra, hátam mögé,
jégvirág eltűnt már nem üvegé.
 
Mint kit megszállt démon lebénulok,
keresem a megoldást keresem a kódot,
mi zagyvaság ez, telefon hívás,
ez nem az én napom, lefekszem legyen alvás.
 
Napfényben aludni csak rest képes,
az éjszakai álom kimondottan édes,
vesszek bele feledés ködébe,
takarót húzok magamra legyek sötétbe.
 
írta-Varga István-Barcs-2019-01.08.

Hétvégi KÖNYVVÁSÁR A KIADOTT ELEKTRONIKUS KÖNYVEINKBŐL!


https://www.paypal.me/evica920 
bluerosepurpleflower@gmail.com

Küldj egy mailt a rendelésről és írd be a könyv rendelési összegét egy perjel után a link végére, VAYGY A BEVITELI MEZŐBE ÍRD BE A BLOGON KIVÁLASZTOTT KÖNYV ÁRÁT!



Az utalás megérkezése után az általad küldött mailen válaszolva küldjük el a rendelt könyvet!

A FACEBOOK ESEMÉNY LINKJE A QR -KÓDNAK MEGFELELŐEN:











2019. január 12., szombat

Szilágyi Irén: Legalább egyszer





Legalább egyszer




Kérlek, egyszer hitesd el velem,
hogy csinos vagyok nagyon,
és hogy szép a szemem.
S mondd, hogy ember vagyok
én is a sok közül.
Kinek nem lehet fájdalma,
hisz mindenek örül.
Kérlek, had hihessem,
hogy épp társaságom keresed!
Mert ez lett volna az én álmom,
most elmondhatom neked?
S mondd, hogy fontos voltam
én is valakinek!
Mondd, kérlek csak egyszer,
hogy én is had örüljek.
Mondd, kérlek, s Én ígérem,
elhiszem.
S nem ejt ajkam panaszt,
ígérem egy szót sem.
S csalj orcámra mosolyt,
tudom, nehéz neked.
De Én épp haldoklom,
ugye meg teszed?
S Én hálás leszek,
de már nem ezen a földön.
Ott fenn a meny országban
nagyon meg köszönöm.
és Én is boldogan
hunyhatom le szemem,
mert nékem is volt e földön
beteljesedett életem.







Szilágyi Irén saját vers



Szilágyi Irén: Őrjöngj




Szilágyi Irén:

Őrjöngj!



Őrjöngj ez csak az éned,
vágyad tombol s tehetetlenséged.
Tüzében izzó vulkánként rejlik ereje,
szomját a víz sem oltaná el sosem!



Őrjöngj, mert van miért
kialvatlan parazsam volt tiéd.
Nem erőlködöm, mert ha volt is erőm
elfogyott, s nem hagyott utánad
fájó múltat sok romot!



Őrjöngj, mert hajunk ősz, s kezünk remeg,
Kacagva hullajtunk fájó könnyeket.
Hibás volt múltunk a jelen már nem mereng,
Tehetetlen jelenen nem bólint már igent!



Szilágyi Irén saját verse




Bige Szabolcs Csaba fordítása: Vízfestmény Ion Minulescu verse


Vízfestmény (Acuarelă)

Ion Minulescu (1881-1944) verse



A városban, hol hetente háromszor is csepereg

Kézen fogva járnak a járdán

A városi emberek,

És a városban, hol hetente háromszor is csepereg

Az öreg, nyikorgó esernyők alatt,

Melyek összecsuklanak

A sok eső súlya miatt,

A városiak a járdán

Olyanok, mint játék babák az ablak alatt.



A városban, hol hetente háromszor is csepereg

A járdán nem ver vízhangot

Csak azok lépte, kik kézen fogva mennek,

S a csöndben

A ködben

Számolják a lehulló cseppeket

Az esernyőről csordulókat,

A csatornáról,

És az égből

Mint a vérből,

Mi alig életrevaló,

Egyhangú,

Fölösleges

És hiábavaló…



A városban, hol hetente háromszor is csepereg

A két öreg oly észrevétlen –

Törött játék mind a kettő –

Elhalad szépen, kéz a kézben…





                                                  În oraşu-n care plouă de trei ori pe săptămână
Orăşenii, pe trotuare,
Merg ţinându-se de mână,
Şi-n oraşu-n care plouă de trei ori pe săptămână,
De sub vechile umbrele, ce suspină
Şi se-ndoaie,
Umede de-atâta ploaie,
Orăşenii pe trotuare
Par păpuşi automate, date jos din galantare.

                                                  În oraşu-n care plouă de trei ori pe săptămână
Nu răsună pe trotuare
Decât paşii celor care merg ţinându-se de mână,
Numărând
În gând
Cadenţa picăturilor de ploaie,
Ce coboară din umbrele,
Din burlane
Şi din cer
Cu puterea unui ser
Dătător de viaţă lentă,
Monotonă,
Inutilă
Şi absentă

                                                  În oraşu-n care plouă de trei ori pe săptămână
Un bătrân şi o bătrână -
Două jucării stricate -
Merg ţinându-se de mână…