Keresés ebben a blogban

2020. május 26., kedd

Lövey - Varga Éva: Jótanács (Égő május ciklus )



Lövey - Varga Éva: 

Jótanács 

Égő május ciklus 




Kétségtelen némaság…. 

Ha elhagyod a verset. 

Néhány sornyi alkotás 

Egekbe emelhet 

Halhatatlan hogyha jársz 

Lelked köntösében 

Víg és szép lesz a világ 

Vízen, földön, égen! 




Szeged, 2020-05-26 

A vers  és fotó, (fémkarcolat) utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.



2020. május 25., hétfő

KUI JÁNOS: ESTI SÖTÉT 2


KUI JÁNOS:
ESTI SÖTÉT 2



Esti sötét félelmetes,

Nem találja ki mit keres.

Elveszünk a sötétségben,

Önmagamat megkeresem.




Nincs keresés, nincs találat,

Barát a kocsmában mulat,

Megivott már pár pohárral,

De a részeg többet akar.




Utána megy az asszonya,

Hogy vigye valahogy haza.

Lefekteti a sötétben,

Részeg, s emlékszik hirtelen.




Nem tudja, mikor aludt el,

Birkózott a sötétséggel.

Sötétség van, de jó otthon,

Ott van velem az asszonyom.




A sötétben megölelem,

Nagyon nagyot ordít nekem.

Aludni akarok, szentem,

Az ölelést másnak vigyem!




A sötétben bosszúság az,

Nincsen számomra már vigasz,

Meggyújtom a villanylámpát:

Légyen egy kis világosság!



Kui János: ESTI SÖTÉT

Kui János:

ESTI SÖTÉT




A szomorú este sötétbe öltözött,

A Nap csendes fénnyel eltűnt a

Dombok között.



A sötét terjedt szabadon, senk nem

Verte láncra.

Övé volt a trón egy teljes éjszakára,




Reményt hagyott.

A fényes Nap kipihente, s jól érezte

Reggel magát,

S elindult, hogy megnyerje nekünk

A nagy csatát.



Az öreg Nap azt könnyen megtette,

Büszke volt a győzelmére, s tehette.




A sötétnek

Menni kellett, az erős fény legyőzte,

De az újra próbálkozott, hogy ha jött

Az este, mi akkor is küzdtünk ellene.



KUI JÁNOS A NÓTA

KUI JÁNOS

A NÓTA




Az sem kell, ami még kellett,

Anélkül semmit nem érek.

Nem hallgatok magyar nótát,

És a táncot mások ropják.




Valamikor jól nótáztam,

Táncoltam a mulatságban.

Nem nótázok, nem táncolok,

Ezután pihenni fogok.




Elhallgatok, de sajnálom,

A nóta volt minden álmom.

Ha nekem a nóta sem kell,

Mi történik egyebekkel?




Leróvom a tartozásom,

Hogy mindenki tisztán lásson!

Egy nótát még eldalolok,

Azzal innen elbúcsúzok.




A nótát magammal viszem,

Nótázgatok, ha lesz kedvem.

Oda gyűlnek: meghallgatnak,

A nótáim szépen szólnak.

Dr. Erdélyi István régészprofesszor temetési értesítője





Erdélyi Istvan professzor temetése Péter Erdélyi közlése alapján.. Nyugodjon békében, emlékét megőrizzük. Megnyugvást kívánunk!

2020. május 19., kedd

Lövey Varga Éva: Dicsérlek (Égő május ciklus)

Lövey Varga Éva:
Dicsérlek
(Égő május ciklus)


Ott álltál egykor,
Elveszett bárány
Hol lenyugszik
Csöndben a Nap
Hol a Föld lassan
Összeér az Éggel
S hol roppant nagy
Csillagszekér szalad
Sírtál volna, ha
Van elég merszed
De büszkén néztél
Csak magad elé
Hisz kész nővé érett
A gyermek, kit a
Társaiddal tudóssá
Neveltél
Megkaptad majd
Elvesztetted egy röpke
Pillanat alatt
Kinyújtott kezedet
Lassan visszahúzva
Félve attól hogy
Valóban megragadd
Míg az éj koszorúzza
Mitől féltél vajon?
Magadtól, tőle?
Vagy attól hogy tán
Még megtagad?
A félelmed valóra
Válva állt eléd
Templomnak leple
S városok szelleme
A tudás terhe alatt
Bíztál benne vajon
S bízott benned ő
Mikor összeért
Újra a sorsotok?
Titkos vágyaid
Észrevétlen tán
Csak orrod alatt
Mormolgatod.
A lélek s a sors
Talán észrevétlen
Hitted volna ott
Álarcod mögött
De nem úgy kellett
Mégsem lennie
Sorsotok össze-
Majd szét is költözött
Valóban játszma
Az egész élet
Valódi sors az
A kis pillanat
Amikor csöndben
Mélázva újra
Kezedbe vetted
A tolladat
Minden választás
Valódi döntés
S életre szóló
Irányt is ad
Ezzel rajzolod
S ezzel rajzoltad
A valódi megélt
Sorsodat.

Szeged, 2020. május 18.

A vers és fémkarcolat, a fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges

Fémkarcolat: Lövey Varga Éva
Fotó: Lövey Varga Éva
Copyright 2020




http://kekrozsabiborvirag.blogspot.com/2020/05/lovey-varga-eva-dicserlek-ego-majus.html

2020. május 7., csütörtök

Nap, Hold Csillagok rendezvény, Közös mű


Közös műből sajnos inkább kérdés és gondolatok születtek. Közzéteszem, utólag...


Gondolatok


1.
"A csoda a mesék birodalmában él csak, vagy velünk ébred és alszik el, minden nap?" (Bogoly József Ágoston)

2.
" Csodák pedig nincsenek, csak előre nem látható dolgok vannak" (nem tudtam elolvasni az aláírást: (H(...) Gy?) (Később pótlom, ha jelentkezik :) )

3.
"Az előre nem látható dolgokat pedig ma cs(...)ba (..)jük és végzetszerűnek emlegetjük!" (Diószegi Szabó Pál) (később pótolom, olvashatatlan)

4.
"Jó lenne bízni abban, hogy a hétköznapokban azért kis csodák léteznek, és szerintem a remény közeli rokona a csodavárásnak!" (Lehóczky)

5.
"Addig jó, amig hiszünk a csodákban, és várjuk azt!" (Halász)

6.
"Csodákra nem várunk, a lehetetlent megoldjuk, napjainkat szebbé tesszük, varázslatossá, élhetővé, boldogítjuk egymást, a párunkat, barátokat, az emberiséget."  (Csáki János)

7.
"A csodát nem várni kell, mert attól csoda, hogy váratlanul ajándékként érkezik. (Pappné Mészáros Ágnes)



Szeged, Széchenyi tér

Fotó: Lövey-Varga Éva

(Copyright 2020)

2020. május 5., kedd

(Lövey-/Pécsi-) Varga Éva (Kékrózsa Bíborvirág) Csillagvirág – mese (Anyák Napjára 2020)





Lövey-Varga Éva
Fotó: G.Gy. 
Copyright



(Lövey-/Pécsi-) Varga Éva (Kékrózsa Bíborvirág)


Csillagvirág – mese
(Anyák Napjára 2020)




Csillagvirág-álom
Szállt a réteken át
Friss illattal lengve be
Az égbolt kapuját

Elringatva kelyhe
A méhecskét szépen
Pillangó hímporát
Hintve szét az éjben

Ragyogó sugárban
Fürdött meg a mező
A Hold udvarában
Lopva szivárvány jött

Ünnepre készülnek
Összhangban, térden
Álmos kisgyermekek
Odakünn, a széken

Csöndben mormolják
Verseiket éppen
Mikor virágillat
Oszlik szét a réten

Mámorító, édes
Mint ahogy az álom
Szét is oszlik rögtön
Ím az egész tájon

Fáradtan szundít el
Vörös, barna gyermek
A szőke néhány percig
Még cukrot szemezget


Kezükben ajándék
A szívükben béke
Csöndesen pihegnek
A szellők köntösében

Zizegnek fűszálak
Surran a kis nyuszi
Piciny vizes orra
Olyan mint egy puszi


Anyu csókja oson
Odakünn a légben
Titkon féltve őket
Varázs-köntösében…


Hajnal-pírral ébred
A picinyke gárda
Fejük alatt éjjel
Virág volt a párna


Hajnal hullámain
Szikrázik a napfény
Szemeikben csillan
Megannyi csillagfény!


Anyák napja van ma,
Ébredj, erdő mező!
Illatos harmattal
Nyisd a sátortetőt!

Kandikáljon rajta
Szőke legény, leány
Barna kösse csokrát
A vörös hozzon teát!


Harsogva, vidáman
Zengje a természet
Neked készítették
Íme az egészet!

Friss reggeli, ágyban
Olyan, mint az álom!
Alma és sok gyümölcs
Lapul a kis tálon

Édes csöppben hull le
Poharadba a méz
Az elkészített rajz
Csodás kertet idéz!


Selyemben, bársonyban
Sorakoznak szépen
Izegnek-mozognak
A sok csöppnyi széken


Énekszó hangzik fel
Csicsergő madárdal
Válaszol refrénként
Harsogva a tájban


Verseket szavalnak
Virágokat hoznak
Minden édesanya
Szívébe lopóznak!


Sziromerdő, szélben
Méhecske lovagol
A pillangó szárnyán
Hímpora csillagpor!


Csillagporral hinti
Ím az egész mezőt…
Csillagvirág álma
Így végtelenre nőtt!

Ma van Anyák-napja!
Köszöntsen a mesém
Dédi, nagymamóka
S édesanya, serény…


Szeged, 2020. május 2.



IRODALOM-BIRODALOM

Érdekes dolgok kezdtek a lapjaimban történni..

Nem feltételenül ennek az eljárásnak a híve vagyok etikai végzettséggel, de..


AZ IRODALOM-BIRODALOM szójátékom lopása előtt kezdtek történni, sok évvel, akár egy évtizeddel ezelőtt. Gondoltam sokáig, hallgatok, megnézem mi folyik. Megnézem Görömbei András, Görömbei László tanítványaként, hallgatva Sebestyén Árpád tanítványaként, vagy akár Szathmári István és Vitéz Ferenc, Arany Lajos, vagy akár Erdei Sándor, Juhász István, vagy Péterffy András, Speidl Zoltán, vagy akár Debreczeni Attila, Barta Gábor, Bitskey István, Kiss Antal, Hargittay Emil és mások tanítványaként. Kicsit elszakadt a cérna, az emberi viselkedési visszaélések mellett, joggyakorlattal és orvosi gyakorlattal is, akkor is, ha éppen egy volt tanárom lányával ültem az egyetemi padban újra, aki a Magyar Nemzet, vagy akár a Népszabadság vezetőjének  lánya volt... vagy sorolhatnám..

A problémák a kavarások nem csak irodalmiak, nem csak műveltség hiányosak, hanem elsősorban etikai, erkölcsi jellegűek, a jogi visszaélések mellett. Amelyeket már 2010 óta szerettem volna leírni, összefoglalni, de mások miatt vagy éppen a sok munka miatt, amiért nem járt honorárium semmilyen szinten, ha járt is: eltűnt, mint szürke szamár a ködben: gondolkodni kezdett az ember, mások szekálásaira, akár éppen zavarodott publikálói fenyegetésekre, amelyek éppen saját hibáikat igyekszenek etikátlanul az emberre kenni. Tudom, sokan élnek másként a helyzettel, vezetőként is, mint én.

Szerencsére, én nem belőlük vagyok. Nem ragadtam le egy szakmánál, nem ragadtam le olvasási nehézségekkel egy nyelvnél, egy városnál, egy kis kultúra részletnél sem...

Annyi zaklatás ért, és annyi veszteség, hogy az embernek a mai napig a színészi és más gyilkosságokat látva elege lesz, a bírósági és poltikai és más visszalélésekből, köztársasági esküvel. Szakképzetlen, íráshoz nem értő emberek  között, akik szeretnének megtanulni írni, de még diplomával sem képesek eldönteni, hogy esetleg a sikerhez és jóhoz tanulni kellene, vagy másként kellene valamit csinálni, és nem lehet jó verset írni attól, hogy igyekszik kikezeni a főszerkesztővel vagy laptulajdonossal, vagy esetleg lop tőle, elveszi a táskáját, az iratait, feltöri a leveleit, letiltogatja a honlapjait, blogjait, és lefizeti a bírót vagy az ügyészt.


Vannak élethelyzetek, vannak életritmusok. Vannak pozstok és pozíciók. Vannak tudások és nem tudások, s az ókor óta tudjuk, hogy az írásstílusok és fokozatok, események pontosan lekövethetők, beazonosíthatók a szerzők, a szövegek alapján, a személyiségek elemezhetők, sőt, az íráskritika elég sok mindenre képes...

Nehéz sok év után másként megszólalni, az elnézések után szigorúan nézni szembe mindazokkal akik tanították az embert, vagy gyerekként távolról kísérték, vagy csak spontán idegenként rátalálnak dolgokra, megváltozva újba fognának vagy sok munka mellett más területre eveznének.

Attól hogy valaki egy  életen át irodalmat meg nyelvet tanított, nem biztos, hogy tud szépen beszélni és / vagy írni. A nagy tehetségeknek is tanulni kellett és kell.


Vajon, mikoar veszik észre az emberek, mit akarnak és mit művelnek?

A fenyegetésekből  elég volt. Főleg, ha etikátlanul fenyeget valaki.

Vagy az oktatási anyagokat elsajátítva fejlődik, vagy kikerül és visszaesik. Eddig hallgattam a nevekről, a túlzott, Btk. szerint büntetendő esetekben néhány dolgot közzé tettem, de a helyeet ezzel sem változik néha. Az élet adta lehetőséget meg kell fogni. Nem kötelességem ingyen dolgozni senkinek. Beszámíthatom a díjakat, beszámíthatom a munka és tárhely díjakat, megfelelően a szolgáltatóknak, nemzetközi árakon, ingyen munka helyett díjas munkát végezhetek, alkalmazottakkal..

Nem segítőkkel. Gondolom, akik szájukat jártatják, ezzel is tisztában vannak, csak nem gondoltak még bele.

Legyen ennyi mára... elég..


De szívesen leírok mindent.. Nem csak a készülő és  még mindig ki nem adott Botránykönyvben, de az egész kódokkal változott rendszerekben matematikailag is, informatikailag is lehet mindent vezetni, függetlenül etikai szintektől és jogi rendszerektől, vagy oktatási módszerektől.

Az talán aki nem végzett el vagy 9 féle módszert, inkább még üljön kicsit még a saját szájára rá, vagy értelmesen kezdjen  gondolkodni és kommunikálni!

Köszönöm!


LÖVEY-VARGA ÉVA FŐSZERKESZTŐ LAPTULAJONOS KIADÓ




Forrás: Ingyen háttérképek



2020. május 1., péntek

KUI JÁNOS: SZÉP A VILÁG

KUI JÁNOS:
SZÉP A VILÁG





Szép a világ, gyönyörű a világ és nincs hiba benne.

Dsida Jenő








Az én világom csodavilág,

én nyitottam ablakot rá,

amit láttam, megijesztett,

s elvette a jókedvemet.



Elégedett azért vagyok,

mert gyerekeket nevelek,

nem hagyom el őket könnyen,

mert szegények bíznak bennem.




Míg felnőnek,velem lesznek,

aztán innen kirepülnek,

s folytatják az életüket,

talán találnak valakit,

hogy kísérje el a sírig!




Hűséget tőlem tanultak,

magukra ők nem maradnak.

Családjuk lesz, jó feleség,

hűségesebb, mint a másik.




Ha látom, hogy boldogulnak,

megdicsérem önmagamat.

Lassan háttérbe vonulok,

a nyakukon nem maradok.




Ez volt az én szép világom,

amíg élek, visszavágyom,

legyen még egy jó világom!







Kui János: Csend az éjszakában



Csend az éjszakában




Az éjszaka csendjében alszik a város,

mindenki lepihen, aki nagyon álmos.

A nyíló gyöngyvirág fehéret álmodik.

Nincs fény, s nem érzi jól magát, aki

nem lát, mindhiába fekszik le, aludni

nem tud, rossz szemei előtt minden

összefut. Megnyugszik, és elalszik,

az álma könnyű lesz, minden ablak

sötét, a fenyt kirekesztették, csak

reggel tér vissza, s magát szórja a

világra.Kipiheni magát, elégedett

azzal, amit eddig csinált, vele

együtt nyugodt vagyok, ezüst

fénynél dolgozgatok, vagy

istenhez imádkozok.