Lövey Varga Éva: Dicsérlek (Égő május ciklus)

Lövey Varga Éva:

Dicsérlek

(Égő május ciklus)

Ott álltál egykor,

Elveszett bárány

Hol lenyugszik

Csöndben a Nap

Hol a Föld lassan

Összeér az Éggel

S hol roppant nagy

Csillagszekér szalad

Sírtál volna, ha

Van elég merszed

De büszkén néztél

Csak magad elé

Hisz kész nővé érett

A gyermek, kit a

Társaiddal tudóssá

Neveltél

Megkaptad majd

Elvesztetted egy röpke

Pillanat alatt

Kinyújtott kezedet

Lassan visszahúzva

Félve attól hogy

Valóban megragadd

Míg az éj koszorúzza

Mitől féltél vajon?

Magadtól, tőle?

Vagy attól hogy tán

Még megtagad?

A félelmed valóra

Válva állt eléd

Templomnak leple

S városok szelleme

A tudás terhe alatt

Bíztál benne vajon

S bízott benned ő

Mikor összeért

Újra a sorsotok?

Titkos vágyaid

Észrevétlen tán

Csak orrod alatt

Mormolgatod.

A lélek s a sors

Talán észrevétlen

Hitted volna ott

Álarcod mögött

De nem úgy kellett

Mégsem lennie

Sorsotok össze-

Majd szét is költözött

Valóban játszma

Az egész élet

Valódi sors az

A kis pillanat

Amikor csöndben

Mélázva újra

Kezedbe vetted

A tolladat

Minden választás

Valódi döntés

S életre szóló

Irányt is ad

Ezzel rajzolod

S ezzel rajzoltad

A valódi megélt

Sorsodat.

Szeged, 2020. május 18.

A vers és fémkarcolat, a fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges

Fémkarcolat: Lövey Varga Éva

Fotó: Lövey Varga Éva

Copyright 2020

http://kekrozsabiborvirag.blogspot.com/2020/05/lovey-varga-eva-dicserlek-ego-majus.html