Keresés ebben a blogban

Tollforgató Irodalmi Lap Blog

Válogatások az Internetről.

A blogban pályázatokról, rendezvényekről, és hirdetésekről tájékozódhat, valamint zenét hallgathat, videót nézhet, és az interneten megjelent hivatalos műveket olvasgathatja. Ha folytatni akarja a mű olvasását, akkor kattintson a szöveg címére!

Az alsó sávban weboldalakat, videósávot, és híroldalakat talál!

A fő oldalunkat itt találhatja:

Az alkotásokat a tollforgato.lap@gmail.com és a tollforgato.lapcsoport@gmail.com címre várom! Köszönöm, hogy megtiszteled az olvasóidat az alkotásokkal, a türelmeddel és a tanításaiddal!

Keresd meg a jobb oldalon a rejtett linkű, vagy lent a középen látható Chat-falat! Beszélgess, vitatkozz irodalomról, művészetről, történelemről, régészetről, vagy írástörténetről, logikáról, másról oldalainkon!


Új aloldalaink nyíltak:

Látogass el új blogunkra is!


A fiók nem Adsense fiók, támogatókat keresek!

2011. június 30., csütörtök

Vodafone Angyal 2011

SZERETETTEL KÖSZÖNÖM MINDENKINEK A TÁMOGATÁST, ANNAK, AKI SZAVAZOTT A SAJÁT LAPJÁRA!

SAJNOS KEVÉS VOLT A MEGMOZDULÁSOTOK, NEM BIZTOS, HOGY FOLYTATNI TUDOM A MUNKÁT.

ÜDVÖZLETTEL:

KÉKRÓZSA BÍBORVIRÁG

2011. június 20., hétfő

KÉRLEK, SZAVAZZ, HOGY ÉLJEN A LAP!

KEDVES TOLLFORGATÓ IRODALMI, TÖRTÉNELMI,


 MŰVÉSZETI LAP OLVASÓ, LÁTOGATÓ, ÍRÓ!

HÁROM ÉVE SAJÁT PROGRAMOZÁSSAL, SZERVEZÉSSEL KEZDTEM  LÉTREHOZNI 


AZ OLDALAKAT, EGY HIRDETÉSI OLDAL KIFEJLESZTÉSE UTÁN, JOGI OLDALAK MELLETT. 

NEM GONDOLTAM SOHA, HOGY EZ ILYEN JÓL FOG SIKERÜLNI,


 ÉS ENNYI LEHETŐSÉGET TUDOK BIZTOSÍTANI NEKED, MINDEN TÉREN!

GYAKORLAT NÉLKÜL, DE SZÉLESKÖRŰ TAPASZTALATTAL...


A MAI NAPON TALÁLTAM EGY VODAFONE PROJEKTET,


 AMELY NONPROFIT SZERVEZET TÁMOGATÁSÁVAL 

LEHETŐSÉGET BIZTOSÍT VALAMIRE, 

AMIRE NAGY SZÜKSÉGEM LENNE, ÉS A LAPNAK IS!

UGYE, MEGTENNÉD, HOGY SZAVAZOL RÁM, ÉS  A TOLLFORGATÓ PROJEKTRE,


 HOGY ÉLJEN, ÉS FOLYTATÓDJON 



A JÖVŐBEN IS?

REMÉLEM, HOGY A SIKER MUNKALEHETŐSÉGET


 IS HOZ A JÖVŐBEN SOKAK SZÁMÁRA!


SOSEM TAGADTAM, HOGY SOK MINDENEN VÁLTOZTATNI 


SZERETNÉK AZ IRODALMI ÉLETBEN, AZ OKTATÁSBAN.

GONDOLOM, MEGÉRTESZ, ÉS MEGÉRTED!


EGYETLEN SZAVAZAT IS SOKAT JELENTHET! 

MÁR CSAK PÁR NAPOM MARADT!

A PROJEKTEK KÖZÖTT KERESD A NEVEMET, ÉS A TOLLFORGATÓ PROJEKTET! 

HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM!







2011. június 19., vasárnap

Szenczi Molnár Albert Prózafordításai


Prózafordításai


Legkorábbi fordításában, a Postilla Sculleticában (Oppenheim 1617) a heidelbergi udvari papnak, Abraham Scultetusnak (1566–1624) a naptári ünnepek szerint rendezett prédikációgyűjteményét tolmácsolta, hogy magyar hitsorsosait a protestáns egyházi szónoklat mintapéldányaival megismertesse. Scultetus beszédeiben ugyanaz a fárasztó pedantéria és skolasztikus módszer uralkodik, mint a kor egész református egyházi irodalmában, s nem kivétel ez alól a reformáció száz éves emlékünnepére írt és Heidelbergben ünnepélyesen elmondott beszéde sem, melyet Molnár szintén lefordított és közrebocsátott (Secularis concio evangelica, azaz Jubilaeus esztendei prédikáció, Oppenheim 1618). Molnár és olvasói azonban a prédikációkat nem az irodalom, hanem az ige-magyarázat világossága szempontjából ítélték meg, ezért írhatja előszavában, hogy húsz esztendőn keresztül gyakorta örömest hallgatta és olvasta Scultetus prédikációit, melyeknél "szebb methodussal, renddel és világosabb értelemmel" írott egyházi beszédeket nem ismer. Ugyanilyen normák szerint értékeli az általa ismert magyar postilla-kiadványokat is, s így természetes, hogy Bornemisza Péterrel szemben Kulcsár Györgynek juttatja az elsőbbséget. Jobbára hasonló teológiai kötöttségek érvényesülnek a magyar kálvinisták számára írt másik hézagpótló fordításában, az Imádságos könyvecskében (Heidelberg 1621), melyet a német reformátusok közkedvelt Bullinger– Frisius-féle imakönyvéből magyarított.

{76.} Molnár e munkák fordítását igen lelkiismeretesen végezte, de hiába volt kora legjobb nyelvi-stilisztikai felkészültségű fordítója, ha a német protestáns egyházi irodalom nehézkes termékei, amelyeknek tolmácsolására vállalkozott, bár egyelőre kielégítették a társadalom középrétegeinek igényeit, hamarosan avultaknak bizonyultak mind a puritánus kegyességi irodalommal, mind pedig a korszerű barokk művészi formákat szabadon alkalmazó katolikus vallásos művekkel szemben.

Legnagyobb arányú tudományos vállalkozása Kálvin teológiai főművének, az Institutiónak a fordítása volt Az keresztyén religióra és az igaz hitre való tanítás (Hanau 1624) címen. A mű nemzetközi ideológiatörténeti jelentőségéhez viszonyítva magyar fordításának hatása elég korlátozott. Aki a megértéséhez szükséges teológiai képzettséggel rendelkezett, latin nyelvű kiadásaihoz is hozzájutott, mások számára pedig magyarul is túlságosan nehéz olvasmánynak bizonyult. A fordítás legfőbb érdeme, hogy a 16. századi magyar nyelvű teológiai irodalomnak minden erényét és érdemes hagyományát felhasználva és magába olvasztva, mind elméleti-fogalmi, mind pedig stilisztikai vonatkozásban a legmagasabb színvonalú magyar nyelvű teológus-prózát képviseli.

A Szenci Molnár Albert által lefordított prózai művek közül a Discursus de summo bono, Az legfőbb jóról (Lőcse 1630) című erkölcsfilozófiai elmélkedés a legolvasmányosabb. Amikor a lőcsei nyomdász javaslatára és Darholcz Ferenc anyagi támogatásával e munka lefordítására vállalkozott, a könyv már régóta nem tartozott az irodalmi újdonságok közé. Német szövege, amely Georg Ziegler 16. századi latin nyelvű munkája alapján készült átdolgozás, már évtizedek óta forgalomban volt; ismeretes annak egy magyarországi kiadása (Lőcse 1618) is.

A könyv arra a kérdésre kíván feleletet adni, mi a summum bonum, a legfőbb jó, az emberi élet méltó célja és értelme. E célból számba veszi a test javait jelentő fizikai élvezeteket (jó alkalom az epikureusok szidalmazására!), a szerencse adományait, mint amilyen a gazdagság, dicsőség, szépség, rang, hatalom, és az ember szellemi képességeit. Az eredmény természetesen az, hogy a világi értékek egyike sem méltó arra, hogy a summum bonumnak tekintsük. A legfőbb jó egyedül az isten. A felhasznált történelmi példák legnagyobb csoportja a nagyurak, fejedelmek és fejedelmi kegyencek bűneit és tragikus sorsát tárja az olvasó elé. E részletekben gyakran felismerhető a feudális hatalmasok életének polgári szempontú bírálata, amely azonban, a mű korlátolt teológiai szemléletének alárendelve, csak a vallási kötöttségektől elszakadó reneszánsz életformának és a világi ideológia minden változatának cáfolatához, elutasításához szolgáltat hatásos érveket.

A magyar fordítás stílusából – az eredeti mű szellemének is megfelelően – a divatos manierista retorika dekoratív motívumai jórészt hiányoznak. Írója mindenekelőtt tanulságos olvasmányt kívánt nyújtani s ennek érdekében lehetőleg egyszerű és megszokott eszközökkel igyekezett tolmácsolni mondanivalóját. Az esztétikailag gyengébb, terjengős részleteket, az ismeretlennek érzett fogalmak mellé betoldott magyarázatokat, körülírásokat többnyire a közérthetőségre való törekvés indokolja. Így Molnár magyar prózastílusa, mely itt, élete utolsó művében a legérettebb, kortársai közüí a legkövetkezetesebben kapcsolódik a 16. századi reneszánsz műpróza polgári hagyományai-{77.}hoz. A Discursus gazdag exemplum-anyaga módot ad a fordítónak arra, hogy megmutassa, mennyire alkalmas e kiegyensúlyozott prózastílus a fordulatos, eleven, novellisztikus jellegű mondanivaló közlésére is.

Mint kora minden prózaművésze, természetesen ő is körmondatokban fogalmaz. Ezeknek szerkezete azonban világos, könnyen áttekinthető. A lassúbb folyású elmélkedő részletekben gazdagon használt szinonimák, jelzőbokrok, paralel fordulatok a gondolat pontosabb körülírását vagy nyomatékosabbá tételét, a fogalmak plasztikus, többoldalú meghatározását szolgálják. Ahol azonban a mondanivaló úgy kívánja, a körmondat a stiláris tömörítés eszközévé válik. Az elbeszélő részletekben a periódus minden egyes szakasza egy-egy tényt, a cselekmény egy-egy újabb fordulatát közli. Az elbeszélt esemény tempóját és hirtelen fordulatait az egymáshoz sokszor kötőszó nélkül kapcsolódó paralel és ellentétes mondatszakaszok sorozatával, váltakozásának 

KEMÉNY ZSIGMOND (1814–1875)

{243.} 23. KEMÉNY ZSIGMOND (1814–1875)



Nagymúltú erdélyi arisztokrata család sarja. 1814. június 12-én született Alvincen, Alsó-Fehér megyében. E helység történeti nevezetességei majdani műveinek is visszatérő elemei: itt van Zebernyik vára – Gyulai Pál, a regényhős lakóhelye; Martinuzzit az alvinci várban ölték meg. Apja br. Kemény Sámuel, szívós, erőszakos és furfangos természetű, jól gazdálkodó, de vagyonszerzési módszerekben sem válogató ember. Első feleségétől, br. Győrfi Ágnestől (meghalt 1810-ben) hét gyermeke született, de csak három (Anna, Károly, Sámuel) ért meg magasabb kort. Második feleségével, a jólelkű, mélyérzésű, hitbuzgó protestáns Csóka Rozáliával (1780–1855) 1812-ben, ötvennégy éves korában lépett házasságra; négy gyermekük született: Zsigmond, Ágnes, a korán meghalt Rozália és János. Zsigmond 1820-tól 1823-ig a kis bányaváros, Zalatna római katolikus iskolájában tanul.

Kemény Zsigmond a forradalom előtt

Az 1823. év két okból nevezetes életében. December 1-én meghal apja, s kezdetét veszi az áldatlan pörösködés, mely azután egy évtizedig húzódik el a Kemény-családon belül. Mostohatestvérei megtámadják apjuk végrendeletét, s vagyona nagyobb részéből kiforgatják Kemény Sámuel özvegyét. Kemény anyja 1824-ben elköltözik a Kolozs megyei Pusztakamarásra, de 1826-ban innen is kilakoltatják őket. Nehéz anyagi körülmények között, ékszerei eladásával taníttatja fiait. Csak 1830-től rendelkezik szabadon vagyonával, ekkor telepedik meg a neki ítélt magyarkapudi (Alsó-Fehér megyei) birtokon.

Kemény Zsigmond 1823-tól 1834-ig a nagyenyedi ref. kollégium, a Bethlen-főiskola, éspedig: 1830-ig az alsóbb, 1830-tól a felsőbb (két-két évig a bölcsészeti, illetve a jogi) osztályok tanulója. A br. Kemény-család házában, a "Burg"-ban lakik Kemény Simon alsófehéri adminisztrátorral s Kemény Dénessel együtt. Megfordul itt gr. Teleki Domokos, Zeyk Miklós, Szász Károly s más, a harmincas évek erdélyi közéletében nevezetes szerepet játszó ember is. Rokonainak könyvtárai, a kollégium gazdag régiségtárának tanulmányozása, az antik tanulmányok, a bölcsészet, poétika, angol történelem olvasása alapozzák meg műveltségét. S még inkább két tanára: Köteles Sámuel a bölcsészet kantiánus szellemű, absztrahálásra erős hajlamot mutató oktatója, s Szász Károly, a jog professzora, később Kemény jó barátja. Ő ébreszti fel Keményben a történeti szempontú jogtudomány iránti érdeklődést, ő, az ellenzéki harcos fejleszti ki benne e tudomány gyakorlati alkalmazásának képességét, valamint az irodalom, elsősorban a romantikus magyar, francia s német költészet (Vörösmarty, Hugo, Schiller) szeretetét.

Az 1834. évi kolozsvári országgyűlés előkészületeit Kemény éberen figyeli. Részt vesz Alsó-Fehér megye közgyűlésein, ahol Wesselényi, Kemény Dénes, id. Bethlen János, Szász Károly harcolnak a sérelmi politika győzelméért; a diákság mozgalmaiban, az átvonuló lengyel foglyok melletti rokonszenvtüntetésben; a Szász Károlyt támadó reakciós tanárok ellen szervezi társait. {244.} Az országgyűlés alatt Kolozsvárt él, a pezsgő társasági élet aktív részese. 1835 elején barátságot köt Wesselényivel, Kovács Lajossal, Weér Farkassal, Bölöni Farkas Sándorral, Szentiváni Mihállyal. Kemény látja az ellenzék polarizálódását; ennek főoka: Wesselényit nem tudják s nem is akarják követni az óvatos párthívek.

1835. február 6-án katonai erő oszlatja fel az országgyűlést. Wesselényi s más ellenzéki vezetők ellen per indul. Kemény tavasszal Kapudra megy anyjához és itt él 1837 elejéig. Az amúgy is zárkózott ifjú sokat tanul, irodalmi, történelmi s jogi tanulmányokba mélyed. Elmélkedéseinek terméke Históriai töredék című tanulmánya (1835–36), melyben Mátyás királytól Martinuzziig tekinti át történelmünk alakulását. Ekkor halmozódik fel benne első regényének élményanyaga is.

1837 elején enyhül a politikai feszültség Erdélyben. A szebeni országgyűlés összehívásának hírére kimozdul magányából s egy évig a marosvásárhelyi királyi táblánál kancellista. A Nemzeti Társalkodó 1837 decemberi számaiban megjelennek első cikkei:Gondolatok s Két levél a bajviadalról. A Társalkodóban 1838 májusában leközölt A mohácsi veszedelem okairól című tanulmánynak főtanulsága – hogy ti. 1526-ban a magyar oligarchák pártviszálya döntötte romba az országot – világos figyelmeztetés az egyenetlenkedő ellenzéknek. Vásárhelyi írnokoskodása még egy szempontból nevezetes: Kemény gyakori vendég br. Kemény Pál malomfalvi udvarházában, s szerelmet érez Kemény Pólika bárónő iránt, aki azonban érzelmeit nem viszonozza.

1838 őszétől főkormányszéki írnok Kolozsvárt, majd a következő csaknem két évet Bécsben tölti. Orvosi tanulmányokat folytat; irodalmi szalonok, színházak állandó vendége. Fontosak a bécsi évek irodalmi világképének kialakulásában: megismeri a modern francia és német irodalmat s ekkor mélyed el Goethe és Schiller életművében.

Kapudon kezdi el s még Bécsben is írja Izabella királyné és a remete című első regényét (1837–38), amelyet feltehetőleg sohasem fejezett be. Regényén érezhető Hugo, Scott és Jósika hatása. Romantikus alkotás; tragikuma még nem oly sötét, mint a későbbi Kemény-regényeké.

1840 őszén fellendül a reformmozgalom Magyarországon. Kemény Pest-Budán át, ahol vezető politikusokkal s írókkal ismerkedik meg, Erdélybe siet. Rövid ideig Kapudon él, majd Kolozsvárt telepedik le. Malom Lujza szalonját látogatja. A Nemzeti Társalkodó 1841 elején első regényének részleteit, az év végén pedig cikkeit közli. Ugyanebben az évben regényt kezd írni Balassa Bálint címen (kézirata nem ismeretes). Az erdélyi közélet élénkül, az udvar 1841 novemberére országgyűlést hirdet. Kemény az ellenzékhez csatlakozik s a negyvenes évek eleji erdélyi ellenzéknek irányadó politikusa lesz. Aktív résztvevője a Kolozs megyei közgyűléseknek. 1842. január 1-től Méhes Sámuel Erdélyi Hiradójának szerkesztője, Kovács Lajossal. Itt fejti ki filozófiai-történeti megalapozottságú átfogó reformprogramját. Nevéhez fűződik az erdélyi hírlapok reformja, a vezércikk meghonosítása. Másfél év alatt százötvenhat számban hatvannégy vezércikke jelenik meg, s a Hiradó népszerűségét az ezer előfizető jelzi.

Az országgyűlés vége felé, illetve berekesztése után kiderül: az ellenzék többsége a Kemény Dénes vezette sérelempárt híve, tehát nem támogatja Kemény Zsigmond polgáribb nézeteit. A cenzúra s a kormányszék zaklatásai, {245.} Méhes óvatoskodása és megalkuvó magatartása, valamint az erdélyi közélet sorvadása miatt 1843. június 30-án Kemény Zsigmond és Kovács Lajos megválik a Hiradótól.

Magyarországon annál zajosabbak a belpolitikai harcok. 1843 áprilisában Kemény Magyarországon jár és látja a Szatmár megyei és bihari nemesség féktelen korteskedéseit. Ezek, s persze erdélyi emlékei adják az 1843 folyamán írt Korteskedés és ellenszerei című röpiratának (1843–44) élményanyagát, melyért az Akadémia 1843. október 7-én levelező tagjává választotta.

1843 második felétől mindennapos vendég gr. Wass Györgyné kolozsvári házában. Szerelemre lobban Wassné leánya, Ottilia iránt, aki ekkor tizenöt éves. Ottilia anyja azonban hallani sem akar a házasságról, s Kemény, csalódása elől, az írásba menekül. Ekkor, 1844 elején fejezi be 1842-ben elkezdett Élet és ábránd című regényét, melyben Camõensnek állít emléket.

Az erdélyi ellenzék széthullásával az Erdélyi Hiradó is sorvadásnak indul. Kemény továbbra sem vonja meg támogatását a laptól, álneveken ír s Wesselényit is cikkek írására kéri. Részt vesz még a megyegyűlések munkájában is – egyre kevesebb örömmel. 1844 júliusában kimozdul Kolozsvárról, Zsibóra látogat Wesselényihez, majd barátságot köt Jósikával. Mintegy politikai harcainak élményeit összegezi torzóban maradt regénye, A hírlapszerkesztő naplója (1844–45), mely saját koráról, a Kolozs megyei pártharcokról szól.

1844 végén a magyarországi sajtó újra hírlapi vitáktól hangos: a centralisták kezébe jut a Pesti Hirlap. Az Erdélyi Hiradó élére a Kossuth-párti s centralista-ellenes gr. Teleki Domokos áll. Kemény tevékenysége élénkül: ír a Hiradóba, bár inkább a centralistákhoz vonzódik. 1845-ben a magyar politikai viszonyokat tanulmányozza, cikksorozatot ír a konzervatív Budapesti Hiradó ellen. Politikai nézetei sokat tisztultak a Korteskedés óta. Eötvös megérzi a maga s Kemény elveinek hasonlóságát: 1845 végén a Pesti Hirlaphoz hívja. Közben azonban az adminisztrátori rendszer erőszakoskodása szükségessé teszi az ellenzék egységesítését, a belső harcok felfüggesztését, Eötvös megválik a Pesti Hirlaptól, s Kemény egy fél évre kiszorul a politikai életből.

Kapudon s Enyeden írja első nagy regényét, a Gyulai Pált (munkába kezdett 1845 tavaszán, a kéziratot alkalmasint 47 elején fejezte be). A regény tragikuma már "Kemény Zsigmond-i": a rosszul értelmezett hűség, a hálaérzet túlzása s a végzet kérlelhetetlensége e tragikum főalkatelemei. A 16. századi erdélyi politikai légkör ábrázolása telve a jelenre vonatkozó, szimbolikus értelmű utalásokkal.

1846-ban politikai tevékenysége sokirányú. A tájékozódás éve ez. Áprilisban Zsibóra utazik. Itt éri Széchenyi ajánlata: vállalja el lapjának szerkesztését. A centralistákhoz vonzódó Kemény azonban politikai nézeteiből következően nem vállalhatta Széchenyi megbízását. Az erdélyi úrbér kérdésein dolgozik Wesselényivel, aki az 1846-ban nyíló erdélyi országgyűlésre követnek akarja Keményt választatni – sikertelenül. Augusztus folyamán Széchenyivel találkozik Debrecenben, majd Pestre megy s Kossuthtal, Eötvössel, Csengeryvel reformkérdésekről, Vörösmartyval, Jósikával pedig irodalmiakról tárgyal. Külföldi utazás tervét forgatja fejében: Prágában akar adatokat gyűjteni új regénye, a Tiefenbach grófné számára. (E regényét nem írta meg.) Végül megváltoztatja szándékát s 1847 márciusában végképp Pestre költözik.

{246.} Pesten a kor valamennyi jelentős politikusával s az írók többségével személyes kapcsolatba kerül. Nemcsak Vörösmarty, hanem Petőfi és Tompa költészetét is nagyra becsüli. Szépirodalmi tevékenysége nem jelentős: csupán két költeménye jelenik meg az Unio című zsebkönyvben (1848). Élményeket gyűjt inkább: 1847 őszén Csengeryvel Velencében jár.

A történelmi idők most a politikus Keménynek kedveznek. Részt vesz az ellenzéki üléseken, az "ellenzéki nyilatkozatot" megelőző vitákban. Tevékenységének főterülete a centralista Pesti Hirlap. Kemény tulajdonképpen sohasem volt centralista: a megyerendszerről alkotott véleménye, főként pedig szélesebb külpolitikai látóköre, "erdélyisége" halvány vonalat húz közé és Eötvösék közé. (Ezért bírálja őket majd 1850-ben, a Forradalom után lapjain.) Nézeteivel mégis a centralistákhoz állt legközelebb: az ő oldalukról támadja a konzervatívokat, de Kossuthot is, a Pest megyei követutasításokat. 1848 eleji cikkeinek céltáblája az országgyűlésen vezérszerepet játszó Kossuth politikája. Felhasználva a Vukovár-Fiumei Vasút vitáit, Széchenyivel akar szövetkezni a centralisták oldalán, Kossuth megbuktatására. Március 3-án azonban az európai események hatására, Kossuth a felelős minisztériumot s a parlamenti rendszert követeli, s Kemény elragadtatással nyilatkozik Kossuthról, "ki a Pesti Hirlap tanainak apostola lőn".

A márciusi törvényeket helyesli, hiszen ezekért harcolt eddigi politikai pályáján, de a forradalmi módszerektől s a forradalom továbbfejlődésétől irtózik. E kettősség jellemzi 1848. évi tevékenységét. Részt vesz a Közcsendi Bizottmány munkájában és a különböző, a forradalmi lendületet mérsékelni akaró konferenciák ülésein. Támogatja a Batthyány-kormányt, bírálva olykori gyengeségét s támadja a baloldalt a Pesti Hirlapban, melynek május 16-tól szerkesztője, Csengery Antallal együtt. 1848. június 22-én Kővár vidék remetei kerületének képviselőjévé választják. Az országgyűlés munkájában ritkán vesz részt aktívan, csupán kétszer szólal fel, s ő írja az országgyűlés október 24-i megbízásából a Magyarország népeihez! című kiáltványt. Annál tevékenyebb a Pesti Hirlap vezércikkírójaként. Ausztriát bírálja, mert a "magyarokkali egyezkedés" helyett lázítja a nemzetiségeket s kalandorpolitikájával elvágja a békés rendezés útját. Cikkeinek állandó céltáblái a radikálisok, hiszen ezektől egy világ választja el. Az olasz kérdés parlamenti vitája, majd a szeptemberi–októberi események, Kossuth s a köznemesség balratolódása után – burkoltan – Kossuth ellen ír. ősztől kezdve Széchenyi és Kovács békepárti szervezkedését támogatja: részt vesz az Ullmann-házbeli konferenciákon.

December 31-én visszavonul Csengeryvel a Pesti Hirlap szerkesztésétől. Követi a kormányt Debrecenbe s már január 9-én ott van a nemzethez felszólítást intéző háromtagú bizottságban. Jókai békepárti fórumába, az Esti Lapokba nem ír, inkább teoretikusa, sugalmazója pártjának. Fő szerepet játszik Madarász megbuktatásában, s Kossuth ellen Görgeyvel, majd Klapkával egyezkedik. A trónfosztás ellen őneki kellett volna pártja nevében vétót emelnie.

Kossuth ellenében Szemere kormányának támogatója (bár nem volt jó véleménnyel e nagyravágyó politikusról); ez hálából május 9-én őt és Csengeryt belügyminiszteri tanácsosnak nevezi ki. Visszavonul az aktív szerepléstől: régóta kilátástalannak és értelmetlennek tartja a szabadságharcot. {247.} Szemere Respublicáját sem támogatja, törvényeket szövegez. Júniusban a kormányt követi Szegedre, majd Aradra.

Világos után Kovács Lajossal Szatmár megye felé veszik útjukat. Egy ideig Nagybányán a Thurmann-családnál élnek. A kormány felszólítására s Kossalkó János ügyvéd tanácsára decemberben Pestre mennek. Keményt az Újépületben hallgatják ki. Tasner Antal (Széchenyi titkára) igazolja Kemény 1848–49-i lojális magatartását. Ennek ellenére 1850 elején sorsa még bizonytalan; ekkor írja 1849-ről szóló emlékiratát, amely védirat a békepárt tagjai mellett. 1850 júliusában felmentik, majd október 7-én – az augusztus 25-i királyi parancs értelmében – a pesti haditörvényszék minden eljárást megszüntet ellene.

MAGÁNLEVELEK ZSÓFIA HERCEGNŐ BÁTYJÁHOZ, II. GÉZA KIRÁLYHOZ

MAGÁNLEVELEK


ZSÓFIA HERCEGNŐ BÁTYJÁHOZ, II. GÉZA KIRÁLYHOZ

(1146)

Géza úrnak, testvérének, a magyar nemzet hatalmas királyának ama számkivetett és zarándokságban levő húga szolgálatával együtt édességes testvéri érzéseit jelenti.
Midőn országod nagyságos dicsőségét fontolom, midőn neved kitűnő voltát, szeretett bátyám, észbe veszem, hogy dolgaid jól mentek, ez ama számtalan nyomorúságnak, mit eddig elszenvedtem, mintegy édes könnyítésére szolgál. Attól kezdve ugyanis, hogy ez idegen tájakra jöttem, éjjel és nappal a fájdalom kenyerével éltem, és messze azonfelül, hogy királyi sarjat ilyesmi érhet, orcámat szégyen borította. Mert hiszem nem úgy bántak velem, mint király fiával eljegyzett királyleánnyal, de még csak úgy sem, mint valami hitvány szolgálóleánnyal. Mivel tehát így számkivetettként a számkivetésben megtapasztaltam, hogy mily keserves, mily nagy az emberi élet nyomorúsága, mily siralommal teljes a babiloni fogság, az Isten ihletéséből lelkemben úgy határoztam, hogy szilárd állhatatossággal vetem meg a mennyei Jegyes szerelméért a földi Babilon királyát, ki engem megvetett. De ne véld azt, kedves Bátyám, hogy a tőle elszenvedett jogtalanságok miatt nem akarok vele házasságra kelni, de tudd meg és vedd bizonyosra, hagy őt magát és a föld minden más fejedelmét is Krisztus szerelme megvetésre méltókká tette előttem. Ennek okából, testvér, mintegy az erősség tornyához, Hozzád menekülök, és Kegyességed tanácsát kérem alázatosan, esedezvén, hogy az örök jutalom reményében, e szomorú állapotra jutottnak kérését meg ne vesd. Azt kívánom ugyanis és óhajtom, hogy testvéri segítségeddel az e világban szenvedett hajótörésből a monostor nyugalmas kikötőjébe mezítelenül ugyan és kifosztva, de mégis eljussak. Megtudtam ugyanis, hogy Admontban monostor van, mely a főtisztelendő salzburgi érseknek van alávetve, és amelyben szerzetes férfiak és nők sokasága Istennek szolgál. Isten akaratából és a Te kedvezésedből óhajtok lakozni ezen a helyen, mely egyebeknél nevezetesebb és szomszédos országoddal, hogy az Istennel társalkodók közepette az örök királynak vitézkedhessek méltóképpen és feddhetetlenül. Tudd meg azt is kedves Bátyám, hogy nem ember által vagy embertől támadt bennem ez a terv, hanem mindezeket, melyeket sok könnyhullatás közepette írtam meg Neked, ama nagy Tanács Angyala csepegtette szívembe. Amennyiben hamarosan tudomásomra jut, hogy az Ő ihletésére tervembe beleegyezésedet adod, és így kívánságom teljesül, Éretted nem kevésbé, mint magamért az Úrhoz esedezek majd szüntelen.

[Jegyzet]
ZSÓFIA HERCEGNŐ BÁTYJÁHOZ, II. GÉZA KIRÁLYHOZ
Zsófia hercegnőt gyermekkorában eljegyezték III. Lothár császár fiával, a későbbi III. Konráddal A német császári udvarban nevelkedett. A két ország közötti viszony megromlásával Zsófia helyzete kényelmetlenné vált, és önszántából az admonti kolostorba vonult. A közölt levélben elhatározásáról tudatja bátyját, II. Géza királyt. A királylány levele világos, pontos, szép fogalmazásával az ars dictaminis egyikremeke.
Latinul: Mitteilungen des Instituts für Österreichischen Geschichtsforschung. Ergänzungsbd. 2. (1888) 365. Magyar fordítása: Árpád-kori és Anjou-kori levelek, 110-111.

Apáti Ferenc Cantilénája[1] (1520 körül)

Apáti Ferenc Cantilénája[1]
(1520 körül)

1. Félelmes szüőnek[2] engem alejtátok[3] , 
Régi jó barátim nekem kik valátok, 
Gyakorta szép szóval hozzám járolátok, 
Engem megcsalátok.

2. Reméntelen dolog, ki hazugnak hiszen,
Mert szép beszédével csak szót tőled veszen; 
Avagy túl másfelől ellenséged leszen, 
Rajtad szégyent teszen.[4]

3. Azok nem gondolnak ez ily beszédekkel, 
Ki magokot kelletik hízelkedésekkel, –
Nyájason beszélnek ő fejedelmekkel, 
Elvesznek[5] nyelvekkel.

4. Nagy urak, kik vagytok! Szólok, ne bánjátok: 
Fejér, szép ezüstös, ékes tü szablyátok, 
Vele pogán népet, kérlek, ne vágjátok, 
És tü ne bántsátok.

5. Csíntalan dolgokat tü ne szerezzetek, 
Fodor hajatokot meg se félöljétek; 
Diákok elmentek[6] , leányokat néztek, – 
Szégyenséggel[7] nősztök.[8]

6. Ügyedet ne viseljed egyházi papokkal, 
Mert ha bevéteté magát nyájasságra, 
Nem kell neki pénzed, vigad leányodval, 
Megcsalnak szavokkal.

7. Serényen futamnak táncban az leányok, 
Nyilván ott meglátjuk az ő jámborságit, 
Szertelen ha leend az ő jámborságok, 
Ott elholl pártájok.

8. Csepkék[9] , házatoktól messze ne lépjetek, 
Időnek javában tikot ültössetek: 
Szemérem kapálni! Bölcsőt rengessetek, 
Avval elélhettek.

9. Sámsonnak alejtá az pór önnönmagát, 
Látod nagy haragját, nem tiszteli urát; 
Fogjad meg szakállát, vedd csak el jószágát, 
Megalázza magát.

10. Azkort az papoknak vala tisztességek, 
Mikoron egészlen áll vala szerzetek; 
Távol vala tőlök gallérus köntösök, 
Veres beretájok.[10]

11. Pénztől elfutamtak, szűrben beöltöztek, 
Szépen ha beszélnek, keveset nem vesznek, 
Foréntokot kérnek, ládában győjtnek, 
Vele nem épejtnek.

12. Az régi jó kerályok míglen országlának, 
Igazak valának az szegén országnak; 
Az szent koronának híven szolgálának, 
Avval áldozának.

13. Tennie kellene ezt az nagy uraknak!
Hogy sok lika vagyon erdőn az ravasznak, 
Nincs birodalma rajta agaroknak, 
Halál az nyulaknak.

14. Igen kevés hajok, számtalan jószágok, 
Erős regulájok, kevés zsolozsmájok, 
Bársonyos szolgájok, fekete kápájok 
Az apát uraknak.

(Peer-kódex 337-342 – RMKT I2 491-493)

[1] A Zala megyei középnemesi származású költő az első magyar verses szatíra szerzője. Szellemes csipkelődéssel fest körképet a Mohács előtti magyar társadalomról. Nevét a versfőkben örökítette meg. A Cantilena verselése négyütemű tizenkettes középcezúrával, strófái három tizenkét szótagú és egy hat szótagú sorból állnak, négyes rímmel.
[2] szívűnek
[3] gondoltatok
[4] kárt, bajt okoz
[5] elvesztenek
[6] esetleg: Diákokkal mentek
[7] esetleg: szegénységgel
[8] nősültök, nővel közösültök
[9] itt: paraszt menyecske
[10] birétum, papi süveg

Idvezlégy bódog Szent István király[13]

Idvezlégy bódog Szent István király[13]

Ave beate rex Stephane

(Magnificat-antifóna az officiumból)



Idvezlégy bódog Szent István királ, 
Te népednek reménsége! 
Idvezlégy mi megtérésönknek 
Bizon doktora és apostola! 
Idvezlégy minden szentségnek 
És igazságnak tiköre!
Temiattad hittönk Krisztus Jézusban, 
Temiattad idvözölönk es Krisztusban. 
Kérünk, imádj ez te népedért, 
Imádj egyházi szolgálókért es, 
hogy egy ellenség se legyen 
Ragadozó ez te néped között.

(Érdy-kódex 494 – RMKT I2 245)


Ave beate rex Stephane, 
Inclita spes gentis tuae; 
Ave doctor et apostole 
Credulitatis nostrae; 
Ave speculum sanctitatis 
et iustitiae.
Per te Christo credidimus, 
Per te in Christo salvemur; 
Ora pro populo, 
Interveni pro clero, 
Ut nullus de tuis 
Praeda fiat hostis.

(RMKT I2 245–246)

Zorán - Volt egy tánc

Zorán - Nekem nem elég

Esterházy Péter életrajza (PIM)

Esterházy Péter életrajza

(1950–)
Budapesten született 1950. április 14-én. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett 1968-ban. 1974-ben az ELTE-n matematikusi diplomát szerzett (szakdolgozatának címe:Optimum binary search trees), és egyetemi diplomáját hasznosítva a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében dolgozott 1978-ig, azóta szabadfoglalkozású író. 1993-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
A hetvenes években indult írónemzedék jelentős tagja. Szellemi elődeit a Nyugat–Újhold (Kosztolányi–Ottlik) vonalon jelöli ki. Műveiben a posztmodern próza számos sajátsága fellelhető (idézet- és utalástechnika, önreferencialitás, metanyelvi kiszólások stb.).
Munkásságát eddigi két fő műve tagolja három részre.
Termelési-regény (kisssregény) (1979), ez az ironikus-szatirikus kettős regény emelte Esterházy Pétert a kortársi élvonalba. Párhuzamosan íródik az alapvetően önéletrajzi regény és a regény önéletrajza: a regény regénye. Mindez egy „főszöveg” és az – egyébként jóval nagyobb terjedelmű – jegyzetapparátus formáját veszi fel, létrehozva ezzel egy sajátos, posztmodern jellegű intertextuális erőteret.
Hasonló törekvések jellemzik második fő művét, a Bevezetés a szépirodalomba című írásműsorozatot is. Képregénytől anekdotagyűjteményig, automatikus írásműtől cizellált stílusimitációig sok minden megtalálható benne, olyan klasszikus avantgárd gesztusok is, mint Ottlik Géza Iskola a határon című regényének lemásolása egyetlen papírlapra.
Nagy feltűnést keltett és sok találgatásra adott okot a Csokonai Lili név alatt megjelent fiktív önvallomás (Tizenhét hattyúk, 1987), amelynek hőse, Weöres Sándor Psychéjének mai utódja, stilizált XVII. századi nyelven mondja el merőben mai történetét. A nyolcvanas évek vége felé Esterházy Pétert egyre inkább foglalkoztatja a Kosztolányi-féle értelemben vett hírlapírás. A Hrabal könyvében (1990) a főszereplő (és narrátor) saját felesége, címzettje pedig (a „második személy”, akihez az első beszél) Bohumil Hrabal. AHahn-Hahn grófnő pillantása (1991), e sajátos, többrétegű utazóregény újabb nyitást jelent Esterházy Péter pályáján.
Harmonia caelestis (2000) továbbra is szövegdarabokat, családtagokat, hagyományokat kelt életre – az ismétlődés legkülönbözőbb alakzataiban. A Harmonia – a Termelési-regényhez hasonlóan – két részből áll, melybe az európai történelem minden fontos és igen sok lényegtelennek tűnő megtörténtként tanult és kitalált eseménye belefér. Ez a hagyomány azonban nem önmagától keletkezik, csakis e regény kedvéért jön így létre. A figurák ismétlődő szövegelemekből, közmondásokból, beszédmódokból létesülnek, így Esterházy újraírja, de le is rombolja a családregényt. A Javított kiadásban (2002) úgy íródik bele az Esterházy-szövegbe az apa ügynöki jelentése, mint egy számítógépes programba a vírus, amely végül felfalja a programot – így nagy erővel jelenik meg a fikció a fikcióban, valóság a fikcióban gondolatköre.
Könyvei szinte a világ minden nagyobb nyelvén olvashatók.
Fontosabb díjak, elismerések: 
1977 – Elsőkötetesek Díja (Művészeti Alap)
1980 – a Mikes Kelemen Kör Emlékérme (Hollandia)
1981 – Aszú-díj (Mozgó Világ)
1983 – Füst Milán-jutalom
1984 – Déry Tibor-jutalomdíj
1986 – József Attila-díj
1986 – Örley-díj
1988 – Vilenica-díj (Szlovénia)
1990 – Krúdy Gyula-díj
1990 – Az Év Könyve Jutalom
1992 – a Soros Alapítvány Irodalmi Életműdíja
1992 – Ordre des Arts et des Lettres, lovagi fokozat (Franciaország)
1993 – a Római Irodalmi Fesztivál Díja (Premio Opera di Poesia)
1993 – a Magyar Rádió Hangjáték Produkciódíja
1994 – Ordre des Arts et des Lettres, tiszti fokozat (Franciaország)
1994 – Szabad Sajtó Díj
1995 – a Magyar Művészetért Alapítvány díja
1995 – a Soros Alapítvány Alkotói Díja
1995 – Björnson-díj (Norvégia)
1996 – Kossuth-díj
1996 – Szép Ernő-jutalom
1998 – Vilenica-díj (Szlovénia; másodszor)
1999 – Az Év Embere-díj (Magyar Hírlap)
1999 – Osztrák Állami Díj
2001 – Magyar Irodalmi Díj
2001 – Márai Sándor-díj
2001 – Gundel Művészeti Díj
2002 – Herder-díj
2003 – Ordre des Arts et des Lettres, parancsnoki fokozat (Franciaország)
2004 – a német könyvszakma Béke-díja (Frankfurti Könyvvásár)
2004 – Pro Europa-díj
2004 – Grinzane Cavour-díj
2006 – Prima Primissima-díj
2006 – Bari-díj
2006 – Neruda-díj (Olaszország, Nápoly)
2007 – a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat)
2007 – Grinzane-Beppe Fenoglio-díj
2008 – A Magyar Kultúra Követe
2009 – Húsz Éves a Köztársaság Díj
2009 – Manes-Sperber Irodalmi Díj (Ausztria)
2011 – AEGON Művészeti Díj
Az életrajzot Kappanyos András írta, kiegészítette Balogh Endre.
A szerző fényképét Vahl Ottó készítette.