Keresés ebben a blogban

Betöltés...

Tollforgató Irodalmi Lap Blog

Válogatások az Internetről.

A blogban pályázatokról, rendezvényekről, és hirdetésekről tájékozódhat, valamint zenét hallgathat, videót nézhet, és az interneten megjelent hivatalos műveket olvasgathatja. Ha folytatni akarja a mű olvasását, akkor kattintson a szöveg címére!

Az alsó sávban weboldalakat, videósávot, és híroldalakat talál!

A fő oldalunkat itt találhatja:

Az alkotásokat a tollforgato.lap@gmail.com és a tollforgato.lapcsoport@gmail.com címre várom! Köszönöm, hogy megtiszteled az olvasóidat az alkotásokkal, a türelmeddel és a tanításaiddal!

Keresd meg a jobb oldalon a rejtett linkű, vagy lent a középen látható Chat-falat! Beszélgess, vitatkozz irodalomról, művészetről, történelemről, régészetről, vagy írástörténetről, logikáról, másról oldalainkon!


Új aloldalaink nyíltak:

Látogass el új blogunkra is!


A fiók nem Adsense fiók, támogatókat keresek!

2011. június 19., vasárnap

KEMÉNY ZSIGMOND (1814–1875)

{243.} 23. KEMÉNY ZSIGMOND (1814–1875)



Nagymúltú erdélyi arisztokrata család sarja. 1814. június 12-én született Alvincen, Alsó-Fehér megyében. E helység történeti nevezetességei majdani műveinek is visszatérő elemei: itt van Zebernyik vára – Gyulai Pál, a regényhős lakóhelye; Martinuzzit az alvinci várban ölték meg. Apja br. Kemény Sámuel, szívós, erőszakos és furfangos természetű, jól gazdálkodó, de vagyonszerzési módszerekben sem válogató ember. Első feleségétől, br. Győrfi Ágnestől (meghalt 1810-ben) hét gyermeke született, de csak három (Anna, Károly, Sámuel) ért meg magasabb kort. Második feleségével, a jólelkű, mélyérzésű, hitbuzgó protestáns Csóka Rozáliával (1780–1855) 1812-ben, ötvennégy éves korában lépett házasságra; négy gyermekük született: Zsigmond, Ágnes, a korán meghalt Rozália és János. Zsigmond 1820-tól 1823-ig a kis bányaváros, Zalatna római katolikus iskolájában tanul.

Kemény Zsigmond a forradalom előtt

Az 1823. év két okból nevezetes életében. December 1-én meghal apja, s kezdetét veszi az áldatlan pörösködés, mely azután egy évtizedig húzódik el a Kemény-családon belül. Mostohatestvérei megtámadják apjuk végrendeletét, s vagyona nagyobb részéből kiforgatják Kemény Sámuel özvegyét. Kemény anyja 1824-ben elköltözik a Kolozs megyei Pusztakamarásra, de 1826-ban innen is kilakoltatják őket. Nehéz anyagi körülmények között, ékszerei eladásával taníttatja fiait. Csak 1830-től rendelkezik szabadon vagyonával, ekkor telepedik meg a neki ítélt magyarkapudi (Alsó-Fehér megyei) birtokon.

Kemény Zsigmond 1823-tól 1834-ig a nagyenyedi ref. kollégium, a Bethlen-főiskola, éspedig: 1830-ig az alsóbb, 1830-tól a felsőbb (két-két évig a bölcsészeti, illetve a jogi) osztályok tanulója. A br. Kemény-család házában, a "Burg"-ban lakik Kemény Simon alsófehéri adminisztrátorral s Kemény Dénessel együtt. Megfordul itt gr. Teleki Domokos, Zeyk Miklós, Szász Károly s más, a harmincas évek erdélyi közéletében nevezetes szerepet játszó ember is. Rokonainak könyvtárai, a kollégium gazdag régiségtárának tanulmányozása, az antik tanulmányok, a bölcsészet, poétika, angol történelem olvasása alapozzák meg műveltségét. S még inkább két tanára: Köteles Sámuel a bölcsészet kantiánus szellemű, absztrahálásra erős hajlamot mutató oktatója, s Szász Károly, a jog professzora, később Kemény jó barátja. Ő ébreszti fel Keményben a történeti szempontú jogtudomány iránti érdeklődést, ő, az ellenzéki harcos fejleszti ki benne e tudomány gyakorlati alkalmazásának képességét, valamint az irodalom, elsősorban a romantikus magyar, francia s német költészet (Vörösmarty, Hugo, Schiller) szeretetét.

Az 1834. évi kolozsvári országgyűlés előkészületeit Kemény éberen figyeli. Részt vesz Alsó-Fehér megye közgyűlésein, ahol Wesselényi, Kemény Dénes, id. Bethlen János, Szász Károly harcolnak a sérelmi politika győzelméért; a diákság mozgalmaiban, az átvonuló lengyel foglyok melletti rokonszenvtüntetésben; a Szász Károlyt támadó reakciós tanárok ellen szervezi társait. {244.} Az országgyűlés alatt Kolozsvárt él, a pezsgő társasági élet aktív részese. 1835 elején barátságot köt Wesselényivel, Kovács Lajossal, Weér Farkassal, Bölöni Farkas Sándorral, Szentiváni Mihállyal. Kemény látja az ellenzék polarizálódását; ennek főoka: Wesselényit nem tudják s nem is akarják követni az óvatos párthívek.

1835. február 6-án katonai erő oszlatja fel az országgyűlést. Wesselényi s más ellenzéki vezetők ellen per indul. Kemény tavasszal Kapudra megy anyjához és itt él 1837 elejéig. Az amúgy is zárkózott ifjú sokat tanul, irodalmi, történelmi s jogi tanulmányokba mélyed. Elmélkedéseinek terméke Históriai töredék című tanulmánya (1835–36), melyben Mátyás királytól Martinuzziig tekinti át történelmünk alakulását. Ekkor halmozódik fel benne első regényének élményanyaga is.

1837 elején enyhül a politikai feszültség Erdélyben. A szebeni országgyűlés összehívásának hírére kimozdul magányából s egy évig a marosvásárhelyi királyi táblánál kancellista. A Nemzeti Társalkodó 1837 decemberi számaiban megjelennek első cikkei:Gondolatok s Két levél a bajviadalról. A Társalkodóban 1838 májusában leközölt A mohácsi veszedelem okairól című tanulmánynak főtanulsága – hogy ti. 1526-ban a magyar oligarchák pártviszálya döntötte romba az országot – világos figyelmeztetés az egyenetlenkedő ellenzéknek. Vásárhelyi írnokoskodása még egy szempontból nevezetes: Kemény gyakori vendég br. Kemény Pál malomfalvi udvarházában, s szerelmet érez Kemény Pólika bárónő iránt, aki azonban érzelmeit nem viszonozza.

1838 őszétől főkormányszéki írnok Kolozsvárt, majd a következő csaknem két évet Bécsben tölti. Orvosi tanulmányokat folytat; irodalmi szalonok, színházak állandó vendége. Fontosak a bécsi évek irodalmi világképének kialakulásában: megismeri a modern francia és német irodalmat s ekkor mélyed el Goethe és Schiller életművében.

Kapudon kezdi el s még Bécsben is írja Izabella királyné és a remete című első regényét (1837–38), amelyet feltehetőleg sohasem fejezett be. Regényén érezhető Hugo, Scott és Jósika hatása. Romantikus alkotás; tragikuma még nem oly sötét, mint a későbbi Kemény-regényeké.

1840 őszén fellendül a reformmozgalom Magyarországon. Kemény Pest-Budán át, ahol vezető politikusokkal s írókkal ismerkedik meg, Erdélybe siet. Rövid ideig Kapudon él, majd Kolozsvárt telepedik le. Malom Lujza szalonját látogatja. A Nemzeti Társalkodó 1841 elején első regényének részleteit, az év végén pedig cikkeit közli. Ugyanebben az évben regényt kezd írni Balassa Bálint címen (kézirata nem ismeretes). Az erdélyi közélet élénkül, az udvar 1841 novemberére országgyűlést hirdet. Kemény az ellenzékhez csatlakozik s a negyvenes évek eleji erdélyi ellenzéknek irányadó politikusa lesz. Aktív résztvevője a Kolozs megyei közgyűléseknek. 1842. január 1-től Méhes Sámuel Erdélyi Hiradójának szerkesztője, Kovács Lajossal. Itt fejti ki filozófiai-történeti megalapozottságú átfogó reformprogramját. Nevéhez fűződik az erdélyi hírlapok reformja, a vezércikk meghonosítása. Másfél év alatt százötvenhat számban hatvannégy vezércikke jelenik meg, s a Hiradó népszerűségét az ezer előfizető jelzi.

Az országgyűlés vége felé, illetve berekesztése után kiderül: az ellenzék többsége a Kemény Dénes vezette sérelempárt híve, tehát nem támogatja Kemény Zsigmond polgáribb nézeteit. A cenzúra s a kormányszék zaklatásai, {245.} Méhes óvatoskodása és megalkuvó magatartása, valamint az erdélyi közélet sorvadása miatt 1843. június 30-án Kemény Zsigmond és Kovács Lajos megválik a Hiradótól.

Magyarországon annál zajosabbak a belpolitikai harcok. 1843 áprilisában Kemény Magyarországon jár és látja a Szatmár megyei és bihari nemesség féktelen korteskedéseit. Ezek, s persze erdélyi emlékei adják az 1843 folyamán írt Korteskedés és ellenszerei című röpiratának (1843–44) élményanyagát, melyért az Akadémia 1843. október 7-én levelező tagjává választotta.

1843 második felétől mindennapos vendég gr. Wass Györgyné kolozsvári házában. Szerelemre lobban Wassné leánya, Ottilia iránt, aki ekkor tizenöt éves. Ottilia anyja azonban hallani sem akar a házasságról, s Kemény, csalódása elől, az írásba menekül. Ekkor, 1844 elején fejezi be 1842-ben elkezdett Élet és ábránd című regényét, melyben Camõensnek állít emléket.

Az erdélyi ellenzék széthullásával az Erdélyi Hiradó is sorvadásnak indul. Kemény továbbra sem vonja meg támogatását a laptól, álneveken ír s Wesselényit is cikkek írására kéri. Részt vesz még a megyegyűlések munkájában is – egyre kevesebb örömmel. 1844 júliusában kimozdul Kolozsvárról, Zsibóra látogat Wesselényihez, majd barátságot köt Jósikával. Mintegy politikai harcainak élményeit összegezi torzóban maradt regénye, A hírlapszerkesztő naplója (1844–45), mely saját koráról, a Kolozs megyei pártharcokról szól.

1844 végén a magyarországi sajtó újra hírlapi vitáktól hangos: a centralisták kezébe jut a Pesti Hirlap. Az Erdélyi Hiradó élére a Kossuth-párti s centralista-ellenes gr. Teleki Domokos áll. Kemény tevékenysége élénkül: ír a Hiradóba, bár inkább a centralistákhoz vonzódik. 1845-ben a magyar politikai viszonyokat tanulmányozza, cikksorozatot ír a konzervatív Budapesti Hiradó ellen. Politikai nézetei sokat tisztultak a Korteskedés óta. Eötvös megérzi a maga s Kemény elveinek hasonlóságát: 1845 végén a Pesti Hirlaphoz hívja. Közben azonban az adminisztrátori rendszer erőszakoskodása szükségessé teszi az ellenzék egységesítését, a belső harcok felfüggesztését, Eötvös megválik a Pesti Hirlaptól, s Kemény egy fél évre kiszorul a politikai életből.

Kapudon s Enyeden írja első nagy regényét, a Gyulai Pált (munkába kezdett 1845 tavaszán, a kéziratot alkalmasint 47 elején fejezte be). A regény tragikuma már "Kemény Zsigmond-i": a rosszul értelmezett hűség, a hálaérzet túlzása s a végzet kérlelhetetlensége e tragikum főalkatelemei. A 16. századi erdélyi politikai légkör ábrázolása telve a jelenre vonatkozó, szimbolikus értelmű utalásokkal.

1846-ban politikai tevékenysége sokirányú. A tájékozódás éve ez. Áprilisban Zsibóra utazik. Itt éri Széchenyi ajánlata: vállalja el lapjának szerkesztését. A centralistákhoz vonzódó Kemény azonban politikai nézeteiből következően nem vállalhatta Széchenyi megbízását. Az erdélyi úrbér kérdésein dolgozik Wesselényivel, aki az 1846-ban nyíló erdélyi országgyűlésre követnek akarja Keményt választatni – sikertelenül. Augusztus folyamán Széchenyivel találkozik Debrecenben, majd Pestre megy s Kossuthtal, Eötvössel, Csengeryvel reformkérdésekről, Vörösmartyval, Jósikával pedig irodalmiakról tárgyal. Külföldi utazás tervét forgatja fejében: Prágában akar adatokat gyűjteni új regénye, a Tiefenbach grófné számára. (E regényét nem írta meg.) Végül megváltoztatja szándékát s 1847 márciusában végképp Pestre költözik.

{246.} Pesten a kor valamennyi jelentős politikusával s az írók többségével személyes kapcsolatba kerül. Nemcsak Vörösmarty, hanem Petőfi és Tompa költészetét is nagyra becsüli. Szépirodalmi tevékenysége nem jelentős: csupán két költeménye jelenik meg az Unio című zsebkönyvben (1848). Élményeket gyűjt inkább: 1847 őszén Csengeryvel Velencében jár.

A történelmi idők most a politikus Keménynek kedveznek. Részt vesz az ellenzéki üléseken, az "ellenzéki nyilatkozatot" megelőző vitákban. Tevékenységének főterülete a centralista Pesti Hirlap. Kemény tulajdonképpen sohasem volt centralista: a megyerendszerről alkotott véleménye, főként pedig szélesebb külpolitikai látóköre, "erdélyisége" halvány vonalat húz közé és Eötvösék közé. (Ezért bírálja őket majd 1850-ben, a Forradalom után lapjain.) Nézeteivel mégis a centralistákhoz állt legközelebb: az ő oldalukról támadja a konzervatívokat, de Kossuthot is, a Pest megyei követutasításokat. 1848 eleji cikkeinek céltáblája az országgyűlésen vezérszerepet játszó Kossuth politikája. Felhasználva a Vukovár-Fiumei Vasút vitáit, Széchenyivel akar szövetkezni a centralisták oldalán, Kossuth megbuktatására. Március 3-án azonban az európai események hatására, Kossuth a felelős minisztériumot s a parlamenti rendszert követeli, s Kemény elragadtatással nyilatkozik Kossuthról, "ki a Pesti Hirlap tanainak apostola lőn".

A márciusi törvényeket helyesli, hiszen ezekért harcolt eddigi politikai pályáján, de a forradalmi módszerektől s a forradalom továbbfejlődésétől irtózik. E kettősség jellemzi 1848. évi tevékenységét. Részt vesz a Közcsendi Bizottmány munkájában és a különböző, a forradalmi lendületet mérsékelni akaró konferenciák ülésein. Támogatja a Batthyány-kormányt, bírálva olykori gyengeségét s támadja a baloldalt a Pesti Hirlapban, melynek május 16-tól szerkesztője, Csengery Antallal együtt. 1848. június 22-én Kővár vidék remetei kerületének képviselőjévé választják. Az országgyűlés munkájában ritkán vesz részt aktívan, csupán kétszer szólal fel, s ő írja az országgyűlés október 24-i megbízásából a Magyarország népeihez! című kiáltványt. Annál tevékenyebb a Pesti Hirlap vezércikkírójaként. Ausztriát bírálja, mert a "magyarokkali egyezkedés" helyett lázítja a nemzetiségeket s kalandorpolitikájával elvágja a békés rendezés útját. Cikkeinek állandó céltáblái a radikálisok, hiszen ezektől egy világ választja el. Az olasz kérdés parlamenti vitája, majd a szeptemberi–októberi események, Kossuth s a köznemesség balratolódása után – burkoltan – Kossuth ellen ír. ősztől kezdve Széchenyi és Kovács békepárti szervezkedését támogatja: részt vesz az Ullmann-házbeli konferenciákon.

December 31-én visszavonul Csengeryvel a Pesti Hirlap szerkesztésétől. Követi a kormányt Debrecenbe s már január 9-én ott van a nemzethez felszólítást intéző háromtagú bizottságban. Jókai békepárti fórumába, az Esti Lapokba nem ír, inkább teoretikusa, sugalmazója pártjának. Fő szerepet játszik Madarász megbuktatásában, s Kossuth ellen Görgeyvel, majd Klapkával egyezkedik. A trónfosztás ellen őneki kellett volna pártja nevében vétót emelnie.

Kossuth ellenében Szemere kormányának támogatója (bár nem volt jó véleménnyel e nagyravágyó politikusról); ez hálából május 9-én őt és Csengeryt belügyminiszteri tanácsosnak nevezi ki. Visszavonul az aktív szerepléstől: régóta kilátástalannak és értelmetlennek tartja a szabadságharcot. {247.} Szemere Respublicáját sem támogatja, törvényeket szövegez. Júniusban a kormányt követi Szegedre, majd Aradra.

Világos után Kovács Lajossal Szatmár megye felé veszik útjukat. Egy ideig Nagybányán a Thurmann-családnál élnek. A kormány felszólítására s Kossalkó János ügyvéd tanácsára decemberben Pestre mennek. Keményt az Újépületben hallgatják ki. Tasner Antal (Széchenyi titkára) igazolja Kemény 1848–49-i lojális magatartását. Ennek ellenére 1850 elején sorsa még bizonytalan; ekkor írja 1849-ről szóló emlékiratát, amely védirat a békepárt tagjai mellett. 1850 júliusában felmentik, majd október 7-én – az augusztus 25-i királyi parancs értelmében – a pesti haditörvényszék minden eljárást megszüntet ellene.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!