Riskó Ignácz emlékezetére
KOCSORDI NAGY BÉLA·2019. JÚLIUS 9., KEDD
Debrecenbe készülök, félig - meddig ismerősök egy csoportja mellé csapódom néhány nap múlva, kirándulunk úgymond... Ha Debrecen... akkor ugy-e az a debreceni Nagytemplomot is jelenti.... benne azt az ikonikus részt is ahol Kossuth karosszéke áll... ki tudja, mikor járok megint arra...lefényképezem... eddig ez valahogy mindig elmaradt. És ha már ott vagyok, megnézem, az egyik padon, akár ott, akár a nagyhírű Kollégium imatermében ott van - e még felszegezve egy bizonyos réztábla, rajta egy név a többiek mellett, a Riskó Ignác uramé...!? Amikor a trónfosztásról szoktunk beszélni... jegyzői vonatkozásban, akkor igen mindig csak Szacsvay Imre neve merül fel és él a köztudatban. Talán nem tűnik kegyeletsértésnek, sem a mártír Szacsvay érdemeinek a kisebbítésének ha annak a történetnek a kapcsán szóba hozok egy másik, nagyszerű embert akiről a nem túl hálás utókor sajnálatosan és méltatlanul rendre elfeledkezik. Riskó Ignác uramnak kisebb szerepet szánt a Végzet a debreceni trónfosztáskor. Ő csak írta és vezette a jegyzőkönyv egyik példányát... bizonyosan nem érdemtelenül lett kiválasztva erre a feladatra! Szacsvay Imrével ellentétben ő élve megússza a forradalom utáni megtorlások időszakát.... mindössze néhány év kemény börtönnel és persze, karrierje derékba törésével...íme, néhány életrajzi adat róla: Az Úr 1813-ik esztendejének júliusában, annak is a legutolsó utolsó napján született a Szatmár melletti Csengeren. A Riskó családból több tanító és jegyző is került a korabeli Szatmár - vármegyei közéletbe, viszonylag jómódú,de nem gazdag emberekként tartja számon őket az emlékezet.... már amennyire számon tartja... Felsőbb iskoláit Eperjesen és Pesten végezte, többek között jogot is tanult, így talán nem meglepő, hogy ha a nagykárolyi megyeházán ő lesz Kölcsey Ferenc főjegyző egyik joggyakornoka.
1832 - ben vagyunk a történelem országútján! Kölcsey Ferenc, mint Szatmár - vármegyei főjegyző - Wesselényi Miklóssal együtt országgyűlési követ lett Pozsonyban. Riskó Ignác, a nagynevű főnökének a távozása után előbb aljegyző, majd a megye főjegyzője lett, amúgy művelt, irodalomkedvelő, verselgető.... ma azt mondanánk, hogy jó értelemben vett, reform-értelmiségi, közéleti ember. Az 1840 - es évek közepén, második felének kezdetén versei, írásai jelennek meg a főváros akkori lapjaiban, így az Atheneumban, az Életképekben, valamint a Regélő Pesti Divatlapban.
Bajza József, aki azoknak az éveknek kicsit amolyan szellemi (és nem csak! ) mentora is, rajta tartja a szemét a felbukkanó tollforgatókon, kimondottan tehetségesnek tartotta a már nem egészen fiatal Riskót. Petőfi Sándornak akkorára ha lassan is, de megjön az ismertsége és az elismertsége is, az 1846 - os esztendőben már van egy igen jó barátja Szatmárból, pontosabban Szatmár városából Pap Endre, aki amúgy jónevű ügyvéd, korábban ő maga is Kölcsey-jurátus Nagykárolyban. Mi sem természetesebb, hogy ő is írogató ember, Petőfivel Pesten ismerkedtek meg... véletlenszerűen. Ő lesz Petőfi, állandó szatmári vendéglátó házigazdája Szatmáron akkor amikor az egyre többet megfordul arrafelé... Neki köszönhetően ismerkedik meg a költő , Riskó Ignáccal, a nagykárolyi, illetve Szatmár - vármegyei közélet prominens alakjával aki megint csak nagyon hamar felismeri Petőfi tehetségét, nagyságát.
Rövidesen jóbarátok lesznek, lelkes híve és állandó házigazdája lesz Petőfinek annak nagykárolyi tartózkodásainál.
Ugyancsak ő hívja meg Petőfit Nagykárolyba, ( bár egyes visszaemlékezések szerint Pap Endrétől származik az a mondat, hogy “ na komám, most megyünk Károlyba...egy kis politikát szagolni...) ő mutatja meg a költőnek megyeházát is kívül - belül 1846 szeptember 6 - án a főispáni tisztújító közgyűlés előtt. Ennek az élménynek a hatására írta meg - szinte percek alatt - Petőfi a Nagykárolyban című versét amit az amúgy maradiaknak számítók, mai szóhasználattal mondva nemigen tesznek ki az ablakba....csuklottak is tőle rendesen...írja valahol gr. Teleki Sándor, szem és fültanúja a dolognak..... Nekem... ő, mesélte el... téren és időn át... tőle szoktam szemezgetni időnként amikor vissza megyek abba, és az azutáni évekbe... kicsit gyűjtögetni a história morzsáiból...
A vers jobb megértéséhez szolgáljon az az adalék, hogy Nagykárolyban szenvedett “politikai” vereséget a Reformkor két akkori vezéralakja, tekintetes Kölcsey Ferencz és báró Wesselényi Miklós, amúgy mindketten Szatmár - vármegyei, haladó gondolkodású követek... Őket hurrogta le nemegyszer a kiváltságaikat féltő, fő és köznemesség, illetve ezeknek felbérelt, leitatott, ólmosbotokkal is felszerelt csőcseléke... Nagyjából két év múlva... valami hasonlóban lett része Petőfinek is... követjelöltként ott valahol a Kiskunságban, de az egy másik történet lehetne...! A Sors különös akaratából Riskó uramra ‘48. szeptember 8 - án még két bemutatás vár, illetve egy harmadik is aminek viszont ő csak félig a kezdeményezője. Az említett napon, valamikor kora délután, két “úrleánynak” mutatja be Petőfit. Az egyik egy Térei Mária nevű ifjú hölgy, a Károlyi grófok egyik tiszttartójának a leánya, aki addig már többször látta vendégül egy másik Károlyi - tiszttartónak a leányát...Erdődről... Mária kisasszony cinkosságával történik meg a második bemutatás Szendrey Júlia felé... a többi már történelem.... Ugyancsak történelmet írtak a harmadik bemutatásnál is... még akkor este! Vacsoraidő volt a híres neves, nagykárolyi Szarvas - Vendéglőben, az egyik asztalnál ketten vacsoráztak csendesen: Teleki Sándor, koltói gróf.... igaz, a grófoknak a javából - veretesebbjéből, és barátja - titkára, amolyan mindenes cimborája, Haray Viktor... kolozsvári születésű, volt színész aki koptatta színpadi deszkáit Kolozsvárnak, Kassának, Debrecennek és a pesti Nemzetinek is.. nem is kevés esztendőkig... Nagyjából ekkor jön be a vendéglőbe egy láthatóan jókedvű társaság, közöttük Riskó, Pap Endre és egy érdekes tekintetű, ismeretlen fiatalember, Petőfi Sándor. Haray a kezdeményező, ő hírből már ismerte Petőfit, Riskó mint házigazda a bemutató... hadd ne untassam a tisztelt Olvasót a további részletekkel......! Azt viszont elmondanám, hogy abból a...végül is egy asztalhoz kerülő kompániából jónéhánnyal a szabadságharc erdélyi hadszínterén találkozhattunk volna Bem József tábornok főparancsnoksága alatt ha netán akkor élünk és mi is felkötöttük volna a kardot... arra jártunkban...
Riskó Ignác uram az elsők között áll a ‘48- as szabadságharc szolgálatába!
Nemzetőrséget szervez, Szatmárban Hazafiúi Kiáltványt tesz közé a Haza szolgálatára. Országgyűlési követséget vállal a nagykárolyi körzet nevében, több ízben látott el kormánymegbízotti feladatkört. Tudása, elvhűsége, jogi felkészültsége bizonyosan közrejátszott a debreceni, Nagytemplomi - feladat - feladatkör ellátásához. Amúgy a Radikális Párt oszlopos tagja, kicsit rokonlélek a Madarász-testvérekkel és másokkal is, akiknek a nézeteit, sajnos, nem mindig sikerült belevinni az országos döntésekbe. A szabadságharc bukása egyben Riskó Ignác tragédiája is. Valameddig bújkál, de elfogják, bebörtönzik, többéves raboskodás után szabadul... lelkileg igencsak megtörve. És bár hosszú élet adatik meg neki (1890 - ben távozik el ebből a földi világból) soha többé egy sort le nem ír...se verset, sem prózát, sem emlékiratot... talán csak ő tudná megmondani.. miért...? Leszármazottai..akkori és a későbbiek (6 fiáról szólnak a szűkös források) közül az idők folyamán szétszéledtek.. ki merre... E sorok írójának volt alkalma megismerni egyik késői leszármazottját a Nagykárolytól néhány km-re lévő Domahidán... ennek is bizony több mint 50 éve! Jólképzett agrárszakaember volt az illető egy Állami gazdaságban, személyében művelt, jóérzésű embert ismertem meg... bizony nagy kár, hogy akkor még nem tudtam, hogy milyen múlt és história húzódik meg a Riskó -név mögött. Aztán eltelt némi idő, 25 év múlva a Sors úgy akarta, hogy amolyan kétlakiként Nagykárolyban is otthon legyek bő 10 évig, bizonyos szálakat elkezdtem újragombolyítani Nagykárolyban, Szatmáron, Nagybányán, Koltón és másutt.
A 6 Riskó fiú közül a legkisebbiknek az ükunokája akkor Budapesten élt, nevével egy orvosi szaklapban találkoztam, ha jól emlékszem neves tüdőgyógyászként, de talán a gerincgyógyászat terén is jegyzik a nevét... Elmondása szerint... egyenesági felmenőjének a családi szálai az Óhazában tovább élnek, magvaszakadásról hála Istennek...szó sincs..! Nagykárolyi és domahidi ismerőseim elmondása szerint az “itthon” maradt ága a családnak nagyobbrészt elrománosodott, az akkor még élők elköltöztek Domahidáról, ki erre, ki arra... Utóirat helyett talán nem felesleges még egy adalék a fentiekhez kapcsolódva. Valamikor az 1846-os év első felében - közepe táján történik még egy bemutatás, aminek ugy-e mondanom se kell, egyik, aktív szereplője megintcsak Riskó Ignác uram..! Ekkortájt Szatmáron tartózkodik a kor egyik, kitűnő portréfestője, Mezey József, az ő életútja is megérdemelne ám némi tollkoptatást! Nos, Pap Endre szatmári házában hozza össze Riskó uram a találkozást Petőfivel... itt fog kezet és pecsétel meg egy szép barátságot egy poéta és egy piktor...( Teleki Sándor elmondása szerint örök barátság lett ott megfogadva...) És... később.. ugyanitt ült modellt, Riskó és Pap uraimék rábeszélésére Petőfi a festőnek, az sem akármilyen történet ám...! Némi hazafiság... ki tudja.. milyen hatások mentén, de mindenképpen tettenérhető Mezey uramnál is, mert amikor 1848 decemberében elég rosszul állt a szabadságharcunk szénája, fogta magát és beállt önkéntes közhonvédnek... hol is másutt mint Bem táborában, ahol majd a főhadnagyságig vitte...bizonyára nem érdemtelenül... Ott sem akármilyen kompánia volt ám! Ott van, illetve volt...többek között Teleki Sándor, Haray Viktor, nekem egy földim, Gyalókay Lajos (az ő szekerére ül majd fel Petőfi azon a bizonyos július 31 - i, végzetes napon Segesvár - Fehéregyháza felé tartva ) Riskó uram is megfordul arra jónéhányszor, és még igen sok nagyszerű ember, akikről sokszor és sokat lehetne mesélni... És hát... némi kellemetlen affér után egynémely tábornokkal... Bem táborába visszakerül Petőfi is...
Mezeyvel, a szatmári jóbaráttal a Nagyszebentől nem messze lévő Szelindeknél találkoznak össze 1848 január 28 - án hát az sem lehetett akármilyen találkozás...!
.......Élesd, 2019. 07. 09. kocsordi Nagy Béla.
