Gárdonyi Albert
Magyarországi könyvnyomdászat
és könyvkereskedelem a 18. században,
különös tekintettel Budára és Pestre
Könyvnyomdászat és szellemi élet.
Az ujkori történetirás legnagyobb nehézsége az adatok bősége, melyek felkutatása tengernyi munkát követel s az adatok utvesztőjében igazán müvészet helyesen és biztosan itélni.[1] Ezzel a tudattal készült a jelen munka is, melyhez bőséges forrásokat tartalmaznak levéltáraink, elsősorban pedig a könyvnyomtatás és könyvkereskedelem irányitására hivatott helytartótanács levéltára. E munka csupán a székesfőváros levéltárában foglalt anyagon épült fel s igy mindenesetre fogyatékos; tömérdek olyan anyagot tartalmaz azonban, melyek Magyarország 18. századi müvelődéstörténetének megvilágitására vannak hivatva s igy széleskörü érdeklődésre tarthatnak számot. A felhasznált források fogyatékosságát egyébként mentse Ausonius bölcs mondása: Alius alio plura invenire potest, nemo omnia!
A könyvnyomtatás és kereskedelem a 18. században éppen olyan megkötött, mint a többi iparágak, sőt talán még megkötöttebb, mert nem csupán anyagi, hanem szellemi érdekekkel is kénytelen megküzdeni. Sok tekintetben azonban a saját utjain jár: ugy a könyvnyomtatás, mint a kereskedelem is erősen helyi jellegü, a helyi kereslet és kinálat hatása alatt áll. Ahol a szellemi müveltség még nem honosodott meg, ott nem adnak ki tudományos munkákat, de nem is keresik azokat. Tulajdonképpen a könyvnyomtatás az első iparág, amely tömegszükségletek kielégitésére van berendezve s a tömegszükséglet jellegéhez kénytelen alkalmazkodni. Ahol nincsenek tudományos központok, ott nem nyomnak és árusitanak tudományos könyveket. Ilyen helyeken a könyvnyomtatás a nép szükségleteihez kénytelen idomulni, ha boldogulni akar: iskolakönyveket, naptárakat, vallásos munkákat és népies szépirodalmi olvasmányokat termel a könyvsajtó s a nép gazdasági központjain, a vásárokon árusitja azokat a kereskedelem.
Magyarország a 17. század végén szabadult fel a török hódoltság alól: népessége gyér, földje müveletlen, ipara és kereskedelme kezdetleges volt. Ilyen kedvezőtlen gazdasági viszonyok mellett szellemi müveltséget nem kereshetünk, de nem is találunk benne: előbb a gazdasági életnek kellett megszilárdulnia s csak azután jöhetett a szellemi élet. Ez magyarázza 18. századi irodalmunk elmaradottságát, ez magyarázza a könyvnyomtatás és kereskedelem pangását.
A 18. század elején Pozsony és Nagyszombat voltak Magyarország központjai: amaz a politikai, ez a tudományos központ. E központokban volt szellemi élet, itt virágzott a könyvnyomtatás és kereskedelem. A nagyszombati jezsuita nyomda volt az egyetlen, ahonnan valamelyes tudományos irodalom is került ki. Magyarázatul az szolgálhat, hogy itt volt az ország egyetlen egyeteme. Pozsony politikai és kormányzati központ volt, akadt benne vásárló közönség, volt könyvkereskedelme is. Ugyanakkor Buda és Pest alig néhány évtizednyi multtal biró városok, lakosságuk ujonnan telepitett, iparuk és kereskedelmük a kezdet nehézségeivel küzd, kulturájuk semmi. Ez uj telepeknek az egész országhoz hasonlóan előbb a megélhetés nehézségeivel kellett megküzdeniük, csak azután következhetett a szellemi szükségletek kielégitése.
Amikor Budán és Pesten a gazdasági fejlődés alapjai meg voltak vetve, amikor Magyarország gazdasági, tudományos és politikai sulypontja ide helyeződött át, a szellemi élet lüktetése is megindult és virágzó nyomdaipar és könyvkereskedelem támadt bennük. E változás a 18. században folyt le s annál figyelemreméltóbb jelenség, mert sorsdöntő volt Magyarországra nézve: Magyarország szellemi ébredése Buda és Pest szellemi ébredésével esett össze!
*
Budai nyomdászok.
Budán Heyll Quirinus próbálkozott először nyomdaipari-vállalkozással 1689-ben, terve megvalósitását azonban a kormány anyagi támogatásától tette függővé, s miután azt nem sikerült megszerezni, lemondott a vállalkozásról.[2] 1724-ben alapitotta Budán az első nyomdát Landerer János Sebestyén, amely hosszu időn át Buda egyetlen nyomdája maradt. Landerer János Sebestyén korán elhalt, özvegyet és kiskoru gyermekeket hagyva hátra. Az özvegy 1728. január 11-én Nottenstein János Györgyhöz ment férjhez s ezzel a Landerer nyomda a Nottenstein kezébe került. A nyomda kezdetben szabadalom nélkül müködött s Nottenstein csupán akkor szánta el magát a szabadalomszerzésre, mikor hirét vette, hogy a pozsonyi könyvárus kizárólagos szabadalmat kapott német naptárak kiadására. Ennek hatása alatt 1728 január 30-án azon kéréssel fordult a budai tanácshoz, eszközölné ki számára bécsi ügyvivője utján, hogy hasonló kizárólagos szabadalmat kapjon német evangéliumos könyvek, katekizmusok és ábécés könyvek kiadására.[3] A tanács teljesitette kérését s 1728 április 10-én meleg ajánlással küldötte fel a kancelláriához folyamodványát, melyben az előadott szabadalom engedélyezését kérelmezte. A kérés eredménnyel járt s Nottenstein János György 1728. április 28-án megkapta a kivánt szabadalmat, mely szerint 10 esztendőn belül csupán ő nyomathatott és árusithatott a tanuló ifjuság használatára Magyarországon német ábécés könyveket, katekizmusokat és evangéliumos könyveket, köteles volt azonban az ábécés könyveket, a polgári, a katekizmusokat és evangéliumos könyveket az egyházi hatóság cenzurája alá bocsátani.[4] Nottenstein nem érte meg a szabadalom leteltét, 1737 április 10-én meghalt[5] s a szabadalom megujitásáért már özvegye, Nottenstein Veronika folyamodott III. Károly királyhoz, aki 1738 január 7-én kelt oklevelében ismét 10 esztendőre engedélyezte a fenti szabadalmat.[6] Ez a szabadalom az előbbihez hasonlóan kizárólagos volt: csupán a Nottenstein-nyomda volt feljogositva a felsorolt sajtótermékek előállitására, minden más könyvnyomtató vagy árusitó szigoru büntetés alá esett, ha e szabadalom ellen vétett.
A budai nyomda 1752-ig maradt a Nottenstein Veronika kezében, ekkor ismét visszaszállott a Landerer-családra, mert az özvegy átadta első házasságából származott fiának, Landerer Lipót Ferencnek.[7] Az uj tulajdonos, a budai tanács 1752 október 10-én kelt felterjesztése mellett fekvő beadványa szerint,[8] az eredeti szabadalmakat messze meghaladó jogokat akart szerezni nyomdája számára, terve azonban nem sikerült s csupán az eredeti szabadalmat kapta meg ujabb 10 esztendőre, 1752 november 20-án. 1755. december 4-én azonban sikerült kibővitenie nyomdája szabadalmát, amikor is kalendáriumok kiadására is jogot kapott.
Landerer Lipót Ferenc özvegye, Katalin ura betegsége, majd halála miatt elmulasztotta a szabadalom megujitását s csupán akkor kérte (1771. február 1-én) a budai tanács közbenjárását a szabadalom meghosszabbitása érdekében, amikor Spaiser Keresztély pozsonyi könyvkötővel vitába keveredett.[9] A tanács magáévá tette az özvegy ügyét s meleg ajánlására ujból megkapta a szabadalmat 1771. szeptember 4-én.
A budai Landerer-nyomda további történetét Landerer Lipót Ferenc fiának, Landerer Mihálynak 1792-ben a budai tanácshoz beadott sajátkezü folyamodványa világitja meg, amelyben anyja és testvérei ellen keresi az igazát.[10] A folyamodvány szerint Landerer Lipót Ferenc 1770-ben bekövetkezett haláláig maga vezette az üzletet, amely nagyon jól ment s csupán azért nem tudott vagyonra szert tenni, mert könnyelmüen hitelezett s az adósok mintegy 10.000 forint erejéig megkárositották. Ezenkivül azon könnyelmüséget is elkövette, hogy házassági szerződésében a nyomdát feleségének lekötötte s végrendeletileg nem gondoskodott gyermekeiről. Halálakor a nyomda értéke 2224 forint volt, a raktáron levő könyvek pedig 2134 forintra voltak becsülhetők.
Landerer Mihály 1773-ban adta magát a nyomdászat mesterségére, hogy özvegy anyján és leánytestvérein segitsen. 1779-ben a nyomda müvezetőjévé lett s 1784-ig serényen közremüködött a nyomda felvirágoztatásán. Közben sokat kellett kiállania anyjától és leánytestvéreitől, akik állandóan beleavatkoztak a nyomdai ügyek intézésébe. A fenti 10 esztendő alatt 43.863 forintot tett ki a nyomda forgalma s ebből kitünően felszerelte a nyomdát és kifizette az atyja adósságait. Pedig az egyetemi nyomdának Budára helyezésével a Landerer-nyomda helyzete lényegesen rosszabbodott, mert erős versenytársa támadt s naptárak és kisebb nyomtatványok kiadásával volt kénytelen fenntartani magát, amint ez a budai tanács 1784. junius 1-én kelt jelentéséből kitünik.[11] 1789-ben Landerer Mihály, ugy látszik, rövid időre megvált a nyomda vezetésétől, mert 1790 május 24-től folytatja az elszámolást s kimutatja, hogy 1791 végéig, tehát 19 hónap alatt 11,838 forint volt a bevétele s a házvételre és javitásra kifizetett 5579 forinton, továbbá egyéb költségeken felül is maradt még 708 forint. 1792 julius 7-ig ismét 2089 forint volt a bevétel, 1496 forint a kiadás, maradt tehát tisztán 593 forint. Itt végleg megszakadhatott a kapcsolat közte és a nyomda között, mert tovább nem vezeti a számadásokat s folyamodvány benyujtásakor a hirlapok utján értesült arról, hogy anyja a nyomdát el akarja adni.
A szakadás oka a közte és anyja között felmerült ellentétekben lehetett, mert anyja és leánytestvérei alaptalan vádjairól beszél, illetőleg azok ellen védekezik s számadásainak hatósági ellenőrzését sürgeti.
Az ügy a tárnokmester elé került, kinek 1794 október 7-én kelt rendelete szerint Landerer Katalin 1792 augusztusában el akarta árvereztetni a nyomdát, de Landerer Mihály atyai jogon a maga számára követelte, mire anyja tanuk előtt kijelentette, hogy a nyomdát egy féléven belül átadja neki. Ez nem történt meg s Landerer Mihály most már csupán üzletvezetői munkadijat követelt anyjától, amit 1793 augusztus 11-én meg is igért, de nem adott meg. Erre 1794 julius 31-én beadott folyamodványában a nyomda átadását kérte a budai tanácstól, de anyja a házassági szerződésre hivatkozva, megtagadta a kérés teljesitését. Minthogy Landerer Mihály kötelezte magát, hogy évi 400 forintot fizet anyjának és leánytestvéreinek, elrendelte a tárnokmester, hogy a budai tanács kényszeritse az özvegyet a nyomda vezetésének a jelzett feltételek mellett Landerer Mihályra való átruházására.
A. vitának a Martinovics-ügy vetett véget, amikor Landerer Mihály is a vádlottak sorába került s Kufstein és Spielberg börtöneiben volt kénytelen raboskodni. A börtönből mint munkaképtelen nyomorék szabadult ki s néhány év multán meghalt.[12]
Pesti nyomdák.
Pesten a nyomdaipar Budánál későbben honosodott meg. 1753 november 24-én polgárjogot nyert ugyan Heptner János György bécsi származásu könyvnyomtató, nyomdájának müködéséről azonban semmit sem tudunk.[13] Az első pesti nyomdát Eitzenberger Ferenc Antal nagyszombati származásu nyomdász alapitotta, aki 1755 december 18-án folyamodott a városhoz, hogy engedje meg neki egy nyomda felállitását.[14] Kérését azzal indokolja, hogy a városnak szüksége van nyomdára (zu seiner noch mehreren Zierde eine Buchdruckerey ohnehin gäntzlich nöthig ist) s a folyamodó pesti polgár leányát vette el. A tanács 1756 január 13-án azon indokolással utasitja el Eitzenberger kérését, hogy már felvettek egy könyvkötőt a polgárok sorába. Ez nem a fentemlitett Heptner János György volt, hanem a pesti tanács 1755 december 16-án kelt határozata szerint a budai Landerer Lipót Ferenc Pécsy nevü mostoha fia, kinek felvétele ellenében Landerer Lipót Ferenc kötelezte magát, hogy a tanács tagjainak ingyen fogja adni a naptárakat.[15]
E tanácsi határozat ellenében Eitzenberger a helytartótanácshoz folyamodott s előadta, hogy Landerer mostoha fia 13 esztendős gyerek, aki még iskolába jár s legkevesebb 8 esztendőre van szüksége, hogy a nyomdászatot megtanulja. A kérvényre a helytartótanács a városi hatóságtól kért felvilágositást s a tanács előbbi határozatain felül azzal védekezett, hogy Eitzenbergernek nincs szabadalomlevele. A felhozott kifogásokkal nem érte be a helytartótanács s 1756 május 20-án elrendelte, hogy Eitzenbergert vegyék fel a polgárok sorába s utasitsák a nyomdai szabadalom megszerzésére. Erre Eitzenberger szabadalomlevél nélkül állitott fel nyomdát s 1761-ig zavartalanul folytatta mesterségét. Ekkor azonban a »Neu und richtiges Poststrassen-Schema« cimü munka reá irányitotta a helytartótanács figyelmét s 1762 január 18-án követelte szabadalomlevele bemutatását. Ilyennel természetesen nem rendelkezett, s a helytartótanács ismételten szigoruan megdorgálta a városi tanácsot, amiért megengedte, hogy egy könyvnyomtató szabadalomlevél nélkül folytathassa mesterségét.
Csaknem végzetessé vált Eitzenberger számára a következő eset: A budai tanács 1762 december 7-én kelt tanukihallgatási jegyzőkönyve szerint Hoffer Margit vándor könyvárus, akit tiltott nyomtatványokkal való házalásért elfogtak, azt vallotta, hogy könyveit a pesti könyvnyomtatótól szerezte be, aki azokat maga késziti. Kihallgatták Hiebl József 42 éves és Wallner Lőrinc 24 éves könyvnyomtató segédeket, akik előzetesen a pesti könyvnyomtatónál voltak alkalmazásban s ezek egyértelmüen azt vallották, hogy a lefoglalt nyomtatványok a pesti könyvnyomdában készültek. A helytartótanács 1762 december 16-án szigoru vizsgálatot inditott ez ügyben s elrendelte a még található példányok elkobzását. A pesti tanács kihallgatta Miller Mihály Keresztély 62 éves és Veszely Albert Vilmos 64 éves könyvnyomtató segédeket, akik Eitzenberger javára vallottak; a könyvárussal és a budai tanukkal történt szembesités után azonban kénytelen volt Eitzenberger beismerni, hogy a nyomtatványok nála készültek s ő árusitotta azokat. Erre a pesti tanács 1763 január 8-án kelt jelentése szerint nyomdáját bezárták s az ott talált nyomtatványokat elkobozták. Az elkobzott nyomtatványok cimei a következők voltak: Feuersegen, Wettersegen, Beschwörungen, Colamanni Segen, Michaelis Brief, Siben-Schloss Gebeter, tehát egytől-egyig babonás tartalmu nyomtatványok, amelyek nem váltak diszére az Eitzenberger-nyomdának.
A kétségbeesett könyvnyomtató a pesti tanácshoz intézett beadványában beismerte, hogy az elkobzott nyomtatványokat ő adta ki, de azzal védekezett, hogy nem ő a szerzőjük, hanem vándor könyvárusok utján jutott hozzájuk, kik azokat Streibig György győri könyvnyomdájából szerezték.[16] A helytartótanács 1763 január 19-én kelt rendeletével a szabadalomlevél leérkeztéig zárva tartatja ugyan az Eitzenberger könyvnyomdáját, szigorubb büntetést azonban nem kivánt alkalmazni vele szemben s igy a szabadalomlevél kiállitása elé nem görditett akadályokat.
Az Eitzenberger-nyomda szabadalomlevele 1763 január 31-én kelt s a könyvkiadói jogositványon kivül azon kiváltságot tartalmazta, hogy a »Neugregorianischer Zeit und Weltlauf-Kalender« cimü kalendáriumot 10 esztendeig kizárólagos joggal adhatta ki.[17] 1763 folyamán már zavartalanul müködött a nyomda s a pesti tanács 1763 december 2-án kelt jelentése szerint a következő munkákat adta ki:
Formulare puérillium colloquiorum germanico-latino-hungaricorum.
Tägliche Andachts-Übungen.
Theses ex universo jure. Praeside Paulo Luca Perghold juris civilis doctore.
Dissertatio apologetica Josephi Innocentii Deseritii e clericis regularibus Scholarum Piarum cum annexo parergon.
Az Eitzenberger-nyomda 1785-ig maradt az alapitó család kezében, ekkor Lettner Gottfried József, majd 1789-ben Paczkó Ferenc Ágoston vásárolta meg.[18]
A második pesti nyomdát Royer Ferenc alapitotta, aki 1773 március 17-én kapott szabadalmat, hogy Pesten nyomdát állithasson.[19] Royer régi nyomdász-családból származott, mely a magyar nyomdászat történetében jelentős szerepet játszott.[20] Royer János Pál salzburgi eredetü nyomdász alapitotta ugyanis 1715-ben a pozsonyi nyomdát, mely utóbb özvegyére s 1740-ben fiára, Royer Ferencre szállott. Royer Ferenc a pozsonyi nyomdát 1750-ben Landerer János Mihály budai származásu pozsonyi könyvnyomtatónak, Landerer János Sebestyén fiának[21] adta el, maga pedig Landerer Katalin budai nyomdájának a vezetését vette át, ahol 1772-ig müködött. 1773 szeptember 25-én elhagyta állását s pesti polgárrá lett.[22] A pesti nyomdát nem a maga, hanem Landerer János Mihály tőkéjével alapitotta s igy e nyomda a Landerer János Mihály alapitásának tekinthető. Forma szerint csupán 1783-ban vásárolta meg Landerer nyomdáját, Landerer Katalin 1776. évi vallomása szerint azonban közismert volt, hogy a Royer Ferenc pesti nyomdája a pozsonyi Landerer Mihály alapitása.[23]
Landererék után a bécsi Trattnerek jutnak számottevő szerephez a magyar könyvpiacon. Trattner János Tamás udvari könyvnyomtató már 1757 szeptember 5-én 15 esztendei kizárólagos szabadalmat szerzett magyarországi misekönyvek és breviáriumok árusitására. A szabadalomlevél indokolása az volt, hogy külföldről sok könyvet hoznak be s ennek következtében sok pénz vándorol ki az országból.[24] E szabadalomlevél segélyével a bécsi könyvnyomtató kitünő piacot biztositott nyomdatermékei számára Magyarországon s buzgón törekedett e piacot minden tekintetben kihasználni.[25] 1760-ban lépéseket tett, hogy betüöntésre, melyet addig csupán a nagyszombati egyetemi nyomda gyakorolt, kizárólagos jogot kapjon Magyarország területén. Törekvése 1773-ig nem járt sikerrel, a szabadalomlevelet nem kapta meg, a piacot azonban már kezében tartotta, mert a hatósági jelentések szerint ugy a budai Landerer-nyomda,[26]mint a pesti Eitzenberger-nyomda[27] is Trattnertől vásárolt betükkel dolgozott.
1782 február 20-án Trattner János ujabb lépésre szánta el magát, amely lépés a magyarországi könyvkereskedelem számára uj korszakot jelentett. Azt kérte ugyanis az uralkodótól, hogy mint magyar honos Pesten, az ország középpontjában (zu Pest als in dem Mittelpunkt des Königreichs), könyvnyomdát, betüöntőmühelyt és könyvkereskedést, Pozsonyban, Győrött, Nagyszebenben s Temesvárott pedig könyvkereskedést alapithasson. Ausztriában, Bécsen kivül, Prágában, Brünnben, Innsbruckban, Triesztben és Zágrábban máris voltak könyvkereskedései, Linzben, Grácban, Klagenfurtban és Laibachban pedig könyvkereskedések nyitására jogot kapott. Az osztrák könyvkereskedelmet tehát uralta, a magyarországi tervek megvalósultával könyvkereskedői nagyhatalommá lett, amely minden versenytárs fölött állott.
Trattner János Tamás törekveseivel szemben elsősorban Weingand és Köpff pesti könyvkereskedők foglaltak állást 1782 május 11-en a pesti tanácshoz beadott emlékiratukban.[28] Weingand János Mihály a bajorországi Kohlgrub helységből származott s 1770. március 16-án lett pesti polgárrá. Köpff János György ugyancsak bajorországi eredetü volt, Hochenschwangauból származott s 1774. március 3-án lett pesti polgárrá. A könyvkereskedést nem Weingand és Köpff alapitották, hanem 1774-ben vették meg Maus Gellért özvegyétől s igy az első pesti könyvkereskedés alapitójának Maus Gellértet kell tekintenünk. Maus Gellért kölni származásu volt s 1748 szeptember 11-én lett pesti polgárrá. Ekkor alapitotta könyvkereskedését is, amely kezdetben nagyon szerény lehetett.
A Weigand és Köpff beadványa abból indult ki, hogy Magyarországon éppen elég nyomda van[29] s ha ezek az uralkodó terve szerint könyvkereskedői jogot is nyernének, a Pesten, Budán és Pozsonyban máris fennálló könyvkereskedésekkel együtt, annál is inkább ki tudnák elégiteni a közönség szükségleteit, mert a vásárokat a könyvkötők látják el könyvekkel. Különösen azonban azt kifogásolták, hogy egy ember juthasson ekkora szabadalomhoz, mert ez a kisebbkönyvkereskedők megélhetését lehetetlenné tenné, a versenyt senki nem birná ki. Magyarország szempontjából sem tartották kivánatosnak a Trattner tervét, mert ipari termékeket hozna be az országba s ezzel szemben a pénzt kivinné. Hangoztatták, hogy eddig rossz vállalkozás volt Magyarországon a könyvnyomtatás s könyvkereskedés, most pedig, hogy kedvezőbb alakulásra nyilott kilátás, Trattner akarja letejfelezni az egészet. Hivatkoznak arra, hogy a Weigand és Köpff-könyvkereskedés kitartó és szorgalmas munkával üzleti összeköttetésbe jutott a hollandi, angol, olasz, francia és római szent birodalmi könyvkereskedelemmel, Trattner tervének megvalósulása után azonban fennállását komoly veszedelem fenyegeti.
Beadványukat azzal végzik, hogy nem ellenzik a könyvnyomdák és könyvkereskedések számának szaporitását, csupán Trattner tulsulya ellen védekeznek.
Ugyanilyen értelemben nyilatkozott Royer Ferenc Antal pesti könyvnyomtató is. A pesti tanács 1782 május 22-én a helytartótanácshoz intézett beadványában védelmébe vette könyvnyomtatóit és könyvkereskedőit s a Weigand és Köpff emlékiratában kifejtett érveket sok ékesszólással fejtette ki. Különösen arra hivták fel a helytartótanács figyelmét, hogy Trattner tervének megvalósulása olyan helyzetet teremtene számára, hogy a többi könyvkereskedőt és könyvnyomtatót egyszerüen lehetetlenné tenné.
Az előterjesztés nem járt eredménnyel, mert a helytartótanács 1783 január 30-án kelt leirata szerint Trattner János Tamás megkapta a kért engedélyt s ezzel a Trattner vállalata bevonult Magyarországra. A pesti nyomdát 1789-ben Trattner Mátyás szerezte meg olyan módon, hogy Trattner János Tamástól a nevezett Trattner Mátyás fia, ugyancsak János Tamás kapta keresztapai ajándékképen s a fiu helyett egyelőre az apa vezette a nyomdát.[30] Trattner Mátyás képzett nyomdász volt, megfelelő tőkével rendelkezett s a magyar könyvnyomtatást müvészi és gazdasági szempontból egyaránt magas szinvonalra emelte. Könyvnyomtatói müködése összeesik a szellemi élet ébredésével Magyarországon s ez tette lehetővé, hogy müvészi tehetségét s vállalkozó szellemét érvényre juttathassa. A Trattner Mátyás vállalatának első eredményeit a következő adatokból láthatjuk:
1793 augusztus 6-án Trattner Mátyás nyomdája a következő könyvekből ad be a helytartótanácsnak köteles példányokat:
A pesti magyar társaság, 1 füzet, 8-r.
Jos. Rozgonyi: Dubia de initiis, 8-r.
Kodrus: Szomoru játék. 8-r.
Joachimi Hődl: Musa Werschetzensis, 8-r.
Fundamenta linguam hungaricam practice docendi, 8-r.
Steph. Szentgyörgyi: Philosophia instrumentalis, 8-r.
Montier asszonynak a maga leányával etc., 8-r.
Azaz a sinopei Diogenes dialogusai, 12-r.
A magyar nyelvnek & Introductio in linguam ungaricam, 1 kötetben, 8-r.
A könyvcimek mellett a könyvvizsgálók nevei is fel vannak tüntetve s ebből megállapithatjuk, hogy a cenzori tisztet Hübneren és Rietalleren kivül Okolicsányi és Salhausser töltötték be.[31]
1795 julius 7-én ismét Trattner Mátyás a következő, nyomdájában készült könyvek köteles példányait terjeszti fel a helytartótanácshoz:
Exercice spirituel, 8-r.
Cziráky: Ordo historiae juris civilis Hungariae, 8-r.
Königsacker: Compendia arithmetica et Appendix, 8-r.
Magyar Könyvház 5. és 6. kötet, 8-r.
Szorgalmatos méhész, 8-i.
Goffine oktató könyvének 1. és 2. része, 8-r.
A jótévő zarándok, 8-r.
Katekizmus szláv nyelven, 8-r.
Prawidlo movesnosti aneb zdworilosti, 8-r.
1797. augusztus 10-én végül a következő köteles példányokat terjeszti be Trattner Mátyás, amelyek 1795, 1796 és 1797-ben készültek:[32]
A nemes hazugság, 8-r.
A keresztény katholikus betegeknek és haldoklóknak, 8-r.
Józan elmélkedés a religióról, 8-r.
Magyar könyvház 7. és 8. rész, 8-r.
Magyar mezei és házi gazdaságnak kalendáriuma, 8-r.
Rövid magyar geographia, 8-r.
Ungarischer Land- und Wirtschafts Kalender, 8-r.
Unterricht für eine junge Person, die in die Welt tritt, 8-r.
Gebetbuch von guten Übungen, 12-r.
Der Patriot aus Grundsätzen, 8-r.
Marpurger Gesangbuch, 12-r.
Boldogságos Szüz Mária, 8-r.
Lovakat orvosló könyv, 8-r.
E három jegyzék kölcsönösen kiegésziti egymást s képet ad a Trattner-nyomda több évi tevékenységéről. Sajnos, nem mindenhol van a szerző neve feltüntetve s igy nem állapithatjuk meg, hogy e jegyzékek mennyire szolgálnak a magyarországi bibliográfia kiegészitésére. Az egyetemi nyomda kiváltságos helyzete megakadályozta a többi pesti nyomda emelkedését, mert a tudományos- és tankönyvirodalom ott összpontosult s a magyar szépirodalom nem volt oly gazdag, hogy nagy nyomdai forgalmat eredményezhetett volna. Igy is eleget nyomtatott Trattner Mátyás s utóbb lényegesen fellendült az üzlete.
Nyomdajegyzékek.
A budai Landerer-nyomda 18. századi munkásságának két nagybecsü emléke maradt meg, t. i. Nottenstein János György 1733. évi nyomtatottkatalógusa és Landerer Katalin 1784. évi kimutatása nyomdája 10 évi termékeiről.
A nyomtatott katalógus a következőket tartalmazza:
Catalogus librorum in typographia Budensi apud Joannem Georgium Nottenstein reperibilium. Libri latini:
Alphabeticus liber latino-illyricus, 8-r, 6 denár.
Alphabeticus liber latino-ungaricus, 8-r., 3 denár.
Alphabeticus liber pure illyricus, 8-r., 3 denár.
Alphabeticus liber pure ungaricus, 8-r., 2 denár.
Beniczki: Clavis coeli, 8-r., 5. denár.
Canisius latino-ungaricus, 8-r., 6 denár.
Canisius latino-germanicus, 8-r., 6 denár.
Cicero parvus, 8-r., 6 denár.
Comparationes, 8-r., 3 denár.
Colloquia latino-ungarico-germanica, 8-r., 5 denár.
Evangelium Ioannis, Benedictiones et Daemonis Flagellum Cuiuslibet libra, 25 denár.
Gretserius parvus, 8-r., 10 denár.
Legum sodalitatis, 12-r., libra 40 denár.
Orator catholicus authore Adalberto Sztrakos, 12-r., 10 den.
Poësis seu liber 3. Emmanuelis, 8-r., 6 denár.
Principia latino-germanica, 8-r., 10 denár.
Principia latino-ungarico-germanica, 8-r., 10 denár.
Principia latino-ungarico-slavonica, 8-r., 10 denár.
Syllabus vocabulorum ungarice, latine et germanice, 8-r., 6 den.
Syllabus vocabulorum germanice et latine, 8-r., 6 denár.
Syllabus vocabulorum latine, ungarice et germanice, 8-r., 6 denár.
Syntaxis liber secundus, 8-r., 7 denár.
Thermographia Budensis, 4-r., 15 denár.
Libri ungarici:
Argirus históriája, 8-r., 3 denár.
Apollonius chronicája, 8-r., 3 denár.
Balassa Bálint, 24-r., 13 denár.
Barabala. Libra, 40 denár.
Cisio, 8-r., 10 denár.
Chariclia, 8-r., 40 denár.
Evangélium figurákkal, 12-r., 20 denár.
Két gyümölcsöző olajfák, azaz Szt. Ferenc, Szt. Antal congreg. regulái, 8-r., 25 denár.
Kemény János, 8-r., 13 denár.
Köröszthöz vezető ut képekkel, 17 denár.
Köröszthöz vezető ut a kisebb, képek nélkül, 12-r., 5 denár.
Lelki fegyverház, 4-r., 40 denár.
Lelki kincs, 32-r., 6 denár.
Liliom kert, 8-r., 20 denár.
Murányi Venus, 8-r., 10 denár.
Mária Magdolnáról, 8-r., 3 denár.
Missionarius énekes könyvecske, 12-r., 5 denár.
Stillfried históriája, 8-r., 5 denár.
Salamon históriája, 8-r., 5 denár.
Tükör, melyből asszonyok erkölcse kinéz, 8-r., 4 denár.
Tragoediae, 8-r., 5 denár.
Tancredus históriája, 8-r., 2 denár.
Trója város históriája, 8-r., 5 denár.
Tsengetyü, 8-r., 5 denár.
Tholdi Miklós. Libra. 40 denár.
Tékozló, 8-r., 3 denár.
Utitárs, képekkel, 24-r., 13 denár.
Libri germanici:
ABC Täferl. Das Buch, 25 denár.
ABC Büchl, 3 denár.
ABC Büchl, doppelte, 6 denár.
Allerhand, Rosoli-Zettul. Das Buch, 40 denár.
Allerhand Geist- und Weltliche Lieder. Das Buch, 20 denár.
Allerhand Vers und Haussegen. Das Buch, 20 denár.
Baum-Gärtl, mit neuem Druck, 18-r., 10 denár.
Beschreibung der königl. freyen Haupt- und Residentz-Stadt Ofen, 8-r., 10 denár.
Catechismus samt Frag-Büchl, 4 denár.
Creutz-Weeg mit 14 Station-Bilder, 12-r., 17 denár.
Creutz-Weeg der kleine, ohne Bilder, 12-r., 5 denár.
Crackauer Calender in 4°, 10 denár.
Calender in 16°, 5 denár.
Calender in 32° à 1 Kr. das Stück.
Calender für Bauern à 1 Kr.
Calender an die Wand à 1 Kr.
Evangeli, einfache, 16-r., 12 denár.
Evangeli, doppelte, 16-r., 18 denár.
Evangelischer Wetter-Hahn, das ist ungleiche Reden Martini Lutheri von den vornehmsten Articuln christlicher Religion, 15 denár.
Himmlischer Gnaden- und Lieben-Honig. Mess-, Beicht- und Communion-Gebetter in 16°, 12 denár.
Kunst gottseelig zu leben, in 12°, 5 denár.
Kern aller Gebetter in 12°, 15 denár.
Ministrier-Buch. Das Buch 25 denár.
A katalogusban felsorolt könyvek egyik része iskolai könyv, melyek kiadására a budai nyomdának szabadalma volt. Ide sorozhatók a külömböző ábécés könyvek, melyek a latin és német nyelvü könyvek között egyaránt feltalálhatók. De vannak a katalógusban olyan iskolai könyvek is, melyek a gimnáziumi osztályokban voltak használatosak s melyek kiadására a budai nyomdának már nem volt szabadalma. Elsősorban a jezsuita iskolákban a latin nyelv tanitására használt könyvek ezek, melyek Alvarez Emánuel müvei.[33] A katalógus könyvcimei, sajnos, nem szabatosak s igy azonosságuk megállapitása nehézségekkel jár. Igy a katalogusban előforduló »Poësis seu liber 3. Emmanuelis« helyes cime: »Alvari Emmanuelis institutionum grammaticarum liber III. de syllabarum dimensione.« A »Syntaxis liber secundus« helyes cime: »Alvari Emmanuelis institutionum liber II. de constructione octo partium orationis.« A »Principia« helyes cime pedig »Principia seu rudimenta grammatices ex institutonibus Emmanuelis Alvarez liber I.« Ugyancsak Alvarez müveihez sorolhatók a katalogusban előforduló syllabusok, melyek helyes cime: »Syllabus vocabulorum grammaticae Emmanuelis Alvari in vernaculas hungaricam et slavonicam (vagy germanicam) conversorum.« Iskolai könyv volt végül a katalogus »Gretserius parvus«-a, melynek helyes cime: »Rudimenta linguae graecae ex primo libro institutionum Jacobi Gretseri.«
A latin nyelv tanitásán kivül a jezsuita iskolák a vallástannal is behatóan foglalkoztak s e célra a Canisiustól származó katekizmusok szolgáltak.[34] Ilyeneket is találunk a katalógusban, ami már azért is természetes, mert a budai nyomda katekizmusok kiadására szabadalommal birt.
Legkevesebb sulyt helyezett a katalogus szerint a budai nyomda az ugyancsak szabadalmazott evangéliumos könyvekre, annál több imakönyvet s egyéb ájtatossági munkát adott azonban ki, ami azok nagy kelendőségére mutat.
A katalogus magyar nyelvü könyvei közül első sorban »Balassa Bálintnak és Rimai Jánosnak istenes éneki« kötik le figyelmünket, melyek 1728. évi budai kiadása ismeretes. Irodalomtörténeti szempontból becsesek Gyöngyösinek a katalogusban előforduló munkái, különösen »Kemény János emlékezete« 1733 előtti budai kiadása, mert a Murányi Venus és a Chariclia budai kiadásai ismeretesek. Gyöngyösi munkáit a budai nyomda a 18. század folyamán ismételten kiadta, ami nagy kelendőségük mellett bizonyit.
Különösen azonban az a sok széphistória tünik fel a magyar könyvek sorában, melyeket a katalogus áruba bocsátott. Historia egy Argyrus nevü királyfiról és egy tündér szüz leányról, Historia egy Apollonius nevü királyfiuról, Historia Mária Magdolnának sok büneiből való kegyes megtéréséről, Salamon királynak Markalffal való tréfabeszédeknek rövid könyve. Igen szép Tancredus-história, Krónika Stillfried csehországi királyról és Brunswick nevü fiáról, Historia Trója városának 10 esztendeig való megszállásáról, Historia vagy igen szép példa a tékozló fiuról, végül Az hires neves Tholdi Miklósnak jeles cselekedetéről való historia: mindezek 1733. előtti budai kiadásai ismeretlenek s irodalomtörténeti szempontból értékesek.
Ismeretlen végül az »Utitárs, azaz reggel s estve és egyéb üdőkben gyakorlandó imádságok« és »A földi részek szerentséinek álhatatlan lakodalmában tombolókat jóra intő tsengetyü« budai kiadásai.
A német részről kevés érdemlegest mondhatunk: kisebb-nagyobb ájtatossági munkákon s néhány kalendáriumon kivül csupán egy munka érdemel figyelmet, t. i. »Neu aus seinem Steinhaufen wiederum aufwachsendes Ofen, oder kurtze Beschreibung«, mely az ujratelepitett Buda első leirása.[35]
A Nottenstein János György 1733. évi katalógusa, mely a budai könyvnyomda 1724-1733. évi termékeit tartalmazza, bizonyságul szolgál arra, hogy a nevezett könyvnyomda figyelemreméltó tevékenységet fejtett ki. Nem oszthatjuk tehát Ballagi Aladár felfogását, hogy e nyomda »csupán kalendárium, csizió, magyar s német népdalok, litániák, rossz fametszetü s piszkos nyomásu szentképek, álmoskönyvek stb. efféle termékekkel árasztotta el a hazai vásárokat s bucsukat«.[36] A budai nyomda t. i. elsősorban iskolakönyveket adott ki, melyek kiadására kizárólagos szabadalma volt. De kiadta a legnépszerübb magyar irónak, Gyöngyösinek a munkáit is, ami által üzleti élelmességét nyilvánvalóvá tette. Már a könyvkereskedői katalógus kiadása is arra vall, hogy a budai nyomda szakavatott vezetés alatt állott, mert az irodalmilag jóval fejlettebb Németországon is csupán a 18. század második évtizedében lesznek divatosakká az ilyen katalógusok, amelyek a könyvek cimein kivül az árakat is megjelölik.[37]
Landerer Katalin kimutatása nyomdája 10 évi müködéséről azon alkalomból készült, hogy a helytartótanács 1784 január 26-án kelt rendeletével[38]bekövetelte a kimutatást s utóbb összevetette az időszakonkint beérkezett köteles példányokkal. Minthogy az összehasonlitás alapján azt állapitotta meg, hogy a budai nyomda nem minden kiadványából küldött köteles példányt, utólagosan követelte az elmaradt darabok pótlását. Landerer Katalin erre 1784 szeptember 10-én kelt beadványában azzal védekezett, hogy a köteles példányokat rendesen beszolgáltatta, s miután a budai tanács is megerősitette állitása valódiságát, a helytartótanács kénytelen volt kivánságától elállani.[39]
Landerer Katalin beterjesztett kimutatása a következő könyveket tartalmazta:
1773:
Keresztény esztendő, III. rész.
Kalender in 4° und Illyrischer Kalender.
Predigt von der heil. Dreyfaltigkeit.
Station-Büchl.
1774:
Deutsches Namen-Büchl von der alten Arth.
Murányi Venus históriája.
Mária Magdaléna históriája.
Predigt von der heil. Dreyfaltigkeit.
Ein illyrisches Gebetbuch in 18°.
Deutsch und hungarisch Portiuncula-Büchl.
Apollonius históriája.
Kalender in 4° und Illyrischer Kalender.
Salamon históriája.
Andacht zum heil. Herzen Jesu hungarisch.
Rövid summája szent históriának.
1775:
Kónyi János: Mulató óra, in 8°.
Deutsches Ewangelium auf alle Sonn- und Feiertäge, in 16°.
Keresztény esztendő, IV. rész.
Predigt von der heil. Dreyfaltigkeit.
Tékozló fiu históriája.
Deutscher Kalender, in 4° und Illyrischer Kalender.
Argirus históriája.
Keresztény esztendő V. rész. 4°.
1776:
Katholisches hung. Namen-Büchl nach alter Arth.
Jubileum-Büchl.
Trója históriája, Mátyás király históriája.
Predigt von der heil. Dreyfaltigkeit.
Kalender in 4° und Illyrischer Kalender.
Illyrisches Gebetbuch in 18°.
Keresztény esztendő V. rész B.
1777.
Álommagyarázó könyvetske.
Stillfried históriája.
Messbüchl mit Bilder.
Predigt von der heil. Dreyfaltigkeit.
Florentina históriája.
Flores Mariani de Cellis Marianis.
Kern aller Gebeter.
Der erläuchte Reisende oder Joseph II. Reise nach Frankreich.
Kalender in 40° und Illyrischer Kalender.
1778:
Rátz: Orvosi oktatás.
Dedalus históriája.
Bold. Sz. Máriának fájdamirull officiuma.
Hamar: Photii Bibliotheca.
Casus reservati pro Ordine S. P. Francisci Prov. Capistr.
Goffine: Unterrichtung kath. Religion in illyr. Sprache.
Kalender in 4° und Illyrischer Kalender.
Sajnovics: Idea astronomica.
Vorgang in die Taktik.
Kreuzweg-Büchl und Calvariberg-Büchl.
1779:
Argirus históriája.
Predigt von der heil. Dreyfaltigkeit.
Bruderschaft-Büchl von der Armen-Seelen-Bruderschaft.
Kalender in 4° und Illyrischer Kalender.
Illyrische Rede von der Belagerung Ofens.
1780:
Teutsche Rede von der Belagerung Ofens.
Catechetische Betrachtungen in 8°.
Keresztény esztendő VI. és VII. rész.
Dissertatio medica de plica polonica.
Lelki kints. Hungar. kleines Messbüchl.
Hungarische Abhandlungen von Salpeter zu sieden.
Predigt von der heil. Dreyfaltigkeit.
Imago aesthetices. Deutsches evangelium in 8°
Bretschneider: Ode bey Gelegenheit der Universitäts-Installation.
Bretschneider: Ode an den Grafen Pálffy.
Ányos: Ode bey eben dieser Universitäts-Installation.
Kalender in 4° und Illyrischer Kalender.
Trnka: Historia leucorrhaeae.
Hirsch: Dissertatio juridica de donatione regia.
Dissertatio medica de volatica.
Patachich: Rede bey der Ofnerischen Universitäts-Installation. Lateinisch und deutsch.
1781:
Rituale oder proprium Sanctorum Ord. PP. Cisterciensium.
Pöck: Dissertatio medica (de diebus eriticis).
Pauer: Disertatio de essera.
Rátz: Borbélyságnak elei.
Kalender in 4° und Illyrischer Kalender.
Stillfried és Brunsvik historiája.
Kalvinisches Namenbüchl für die Mädl und Buben.
Álom II. József császárról.
Knie: Disertatio de febribus putridis.
Keresztény esztendő VIII. rész. (IX. Theil ist halb und wird nicht mehr gantz ausgedruckt.)
1782:
Rosa: Dissertatio medica de hysteritide.
Gedanken zur Errichtung eines Waisenhauses.
Rátz: Oratio ad sodales Marianos.
Fischer: Dissertatio medica de tremore.
Kónyi János: Háládatos protestáns.
Horváth: Chrestomathia theologiae pastoralis III. Theil.
Pöck: Dissertatio medica de vermibus nasalibus.
Kalender in 4° Deutscher und Illyrischer Kalender.
Katholischer Katechismus nach alter Arth.
Fortuna oder mulatójáték.
Illyrisches Gebetbuch in 8°.
1783:
Epistola Stephani Godál.
Kónyi János: Első hajós.
Kónyi János: Ganganelli levelei.
Prieto: Dissertatio medica de contracturis.
Cathalogus librorum.
Novák: Dissertatio medica de febribus intermittentibus.
Molitor: Dissertatio medica de crusta lactea.
Rettig: Dissertatio medica de capite obstipo.
Kalender in 4° und Illyrischer Kalender.
Winkler: Dissertatio medica de ganglüs.
Leben der heil. Susanna. Ein illyrisches Trauerspiel.
Erber: Dissertatio medica de angine catarrhali.
Tatay: Dissertatio medica de gurgullionis prolapsu.
Lied zur heil. Messe und Predigt. Deutsch und hung.
1784:
Kónyi János: A mindenkor szerető Democritus.
Schmitz Simon: Die allerbesten Gebether.
Ez a jegyzék világos képét adja a nyomda további fejlődésének. Amig Buda tudományos központtá nem lesz, a nép szükségletére támaszkodik, a nép számára dolgozik. Amint azonban az egyetem Budára költözik s Buda tudományos központtá lesz: tudományos munkák kiadásával foglalkozik mindaddig, mig az egyetemi nyomda versenye le nem szoritja e térről.
A könyvnyomtató ipar soha sem volt arra hivatva, hogy irodalmat teremtsen, hanem csupán az irodalom eszközéül szolgált. Amig Magyarországon irodalom nem volt, a nyomdaipar sem lendülhetett fel, hanem olyan munkákat kellett kiadnia, amelyek megélhetését biztositották. A külföldi piac számára azért nem dolgozhatott, mert ehhez tőke kellett volna, ebben pedig a magyarországi nyomdaipar éppen olyan szegény volt, mint a többi iparágak. A tőkeszegénység a benső piacra szoritotta a nyomdaipart s itt is ugy biztositotta befektetéseit, hogy kizárólagos szabadalmakat (privilegia exclusiva) szerzett egyes tömegcikkekre, elsősorban a naptárakra, amelyek fogyasztóközönsége nagy volt. Ezekből a kizárólagos szabadalmakból aztán számos összeütközés támadt a kiadók között, ami élénken jellemzi a 18. századi magyarországi könyvnyomtatás és kereskedelem állapotát.
Kalendárium-szabadalom és utánnyomás.
1740-ben Spaiser Ferenc Domokos pozsonyi könyvárus panaszt emelt, hogy ámbár 1728-ban 10 esztendőre kizárólagos szabadalmat kapott Magyarország területére német és magyar kalendáriumok kiadására s e szabadalmat 1738-ban ujabb 10 esztendőre megkapta, mégis Streibig János György győri könyvnyomtató már két év óta nyomtat szabadalom nélkül naptárakat. Különösen pedig azzal vádolja, hogy a folyó esztendőre magyar nyelvü lőcsei kalendáriumot is nyomatott, miután megtudta, hogy a lőcsei könyvnyomtató ez esztendőben nem fogja kiadni. E visszaélést Streibig azért követte el, mert ismeri a lőcsei kalendárium kelendőségét s számit arra, hogy a cimmel a vevőket megtévesztheti.[40] Panaszt emelt továbbá Renauer Fülöp János soproni és Nottenstein Veronika budai könyvnyomtatók ellen, hogy évről-évre német nyelvü kalendáriumokat nyomatnak s a már egy izben kiadott tiltórendelet ellenére is folytatják a kiadást. Miután megtudta, hogy a lőcsei könyvnyomtató 1741-ben nem szándékozik kalendáriumot kiadni, kötelességének tartotta pótlásáról gondoskodni s e célra nagymennyiségü papirt szerzett be. Nyilvánvalóan megkárosodik azonban, ha Streibig János György győri könyvnyomtató tovább is folytathatja üzelmeit, amelyek ellen oltalmat kér.
A helytartótanács 1740 december 9-én leküldötte a panaszlevelet a budai tanácshoz s jelentést kért a Nottenstein Veronika ellen felhozott vádak ügyében. Nottenstein Veronika nem tagadta a vádak valódiságát, a budai tanács 1741 január 3-án kelt jelentése szerint azonban azzal védekezett, hogy a pozsonyi könyvárus is állandóan megsérti az őt megillető szabadalmat s ábécés könyveket, katekizmusokat és evangéliumos könyveket ad ki, tehát nem veheti rossz néven, ha ő is hasonló módon jár el.
A védekezés csupán annyi eredménnyel járt, hogy Nottenstein Veronikát nem büntették meg, az 1741 május 30-án kelt helytartótanácsi rendelet azonban eltiltotta a további naptár-kiadástól s utasitotta, hogy szigoruan a szabadalomlevelében foglalt munkák kiadásával és árusitásával foglalkozzék.[41]
Szerencsésebben járt a győri könyvnyomtató, az kalendárium kiadási jogot kapott, mert 1752 augusztus 28-iki rendeletében a helytartótanács már azt mondja, hogy a győrihez hasonló kalendáriumot másutt tilos kiadni.[42] 1752 szeptember 28-án pedig már egyenesen eltiltja a helytartótanács a budai könyvnyomtatót attól, hogy a győrihez hasonló kalendáriumot kiadjon.[43]
A Spaiser-Landerer kalendárium-ügy 1770-ben is kiujul, de Spaiser ezuttal sem jár szerencsésebben. Spaiser Keresztély vádat emel Landerer Lipót Ferenc özvegye ellen, hogy jogtalanul adja ki a Vaticinium Sibyllinum cimü kalendáriumot, mert vonatkozó szabadalma már 1764-ben lejárt s kifogásolja, hogy a kalendáriumot Pozsonyban nyomatja, ami káros a panasztevőre. A helytartótanács 1771 január 20-án vizsgálatot rendel el ez ügyben s a budai tanács ujabb szabadalomlevél kieszközléséig eltiltja az özvegyet a kalendárium-kiadástól. A Pozsonyban kinyomatott 5000 darab kalendáriumot elkoboztatja ugyan a helytartótanács, az özvegy folyamodványára azonban 1771 október 31-én kelt rendeletével visszaadatja azokat.[44]
A kalendáriumok ügyének vitatását tovább is folytatja Spaiser s 1771 végén folyamodványt ad be, melyben azzal vádolja Landerer Mihály pozsonyi könyvnyomtatót, hogy a helytartótanácsi tiltó rendeletek ellenére is folytatja a német és tót kalendáriumok kiadását s az elkobzott kalendáriumokat hamis védekezéssel szerezte vissza. A budai tanács 1772 március 23-án kelt jelentésében teljesen igazolta Landerer Mihályt s Landerer Katalin és üzletvezetője, Royer Ferenc vallomása alapján megerősitette, hogy rokoni szeretettől indittatva nyomatta ki számára a lefoglalt kalendáriumokat.[45]
A Spaiser Keresztély és Landerer Mihály közötti ellentétek folyományának tekinthetjük, hogy Landerer Mihály 1776-ban maga folyamodik kalendárium-kiadási szabadalomért.[46] Folyamodványában hivatkozik az 1772. évi szabályzatra, mely mindenkit arra kötelez, hogy mesterségének határait ne lépje át. (Ut quisque professionista intra sphaeram professionis suae limitetur.) Minthogy eszerint a könyvkötők nem foglalkozhatnak sem könyvnyomtatással, sem könyvkereskedéssel, Spaiser sem adhat ki a fennálló jog szerint kalendáriumokat s nincs is Magyarországon Spaiseren kivül egyetlen könyvkötő sem, aki hasonló szabadalommal rendelkeznék. Spaiser megélhetését az is kellőképen biztositja, ha kalendáriumok kötésével foglalkozik, mig ő 7 kiskoru gyermeket kénytelen eltartani s nyomdáját nagy költséggel szerelte fel. Hivatkozik végül arra, hogy Paczkó Ferenc nyomdájában versenytársat is kapott s ez utóbbi szerződés utján 10 esztendőre biztositotta magának az összes kormányhatósági munkákat.
Landerer Mihály folyamodványát a helytartótanács a budai tanácsnak is kiadta véleményadásra s ez utóbbi Landerer Katalin meghallgatása után ellene nyilatkozott. Indokolásul pedig azt hozta fel, hogy Landerer Mihálynak Kassán is van nyomdája s Pesten Royer Ferenc neve alatt harmadik nyomdát nyitott, ha tehát a kért naptár-szabadalmat megkapná, ezt összes nyomdáiban gyakorolná s ezzel az 5 gyermekes Landerer Katalint érzékenyen megkárositaná. A rokoni szeretetet tehát legyőzte az üzleti érdek s Landerer Mihály óhajtásának megvalósitását elsősorban sógornője hiusitotta meg, ami annál csodálatosabb, mert a budai Landerer-nyomda fő keresetforrása nem is naptár-kiadás volt.
A kalendárium-ügy e korbeli befejező szabályozásának tekinthetjük az 1777 augusztus 21-én kelt helytartótanácsi rendeletet, mely Spaiser tulajdonában csupán a tiszti cimtáras kalendáriumokat (calendaria titularia) hagyja meg, egyéb kalendáriumok kiadási jogát az egyetemi nyomdára ruházza.[47] A többi kalendárium-kiadási szabadalommal felruházott nyomdák a szabadalmi évek multáig élhetnek szabadalmaikkal, más nyomdák pedig csupán olyan kalendáriumokat adhatnak ki, melyek cimtárral és más szövegrészekkel nincsenek ellátva.
Tankönyv-szabadalom.
A kalendáriumokhoz hasonló bajok támadtak a tankönyv-szabadalmakból is, amelyek ugyancsak jó jövedelmi forrásul szolgáltak s éppen ezért a nem szabadalmazott nyomdászok gyakran megsértették e szabadalmat.
1771. szeptember 9-én kapta meg Landerer Katalin e szabadalmat, hogy német nyelvü ábécés könyveken, katekizmusokon és evangéliumos könyveken kivül magyar nyelvü ábécés könyveket és Vaticinium Sybillinum nevezetü kalendáriumokat latin, német és szláv nyelven 10 éven belül kizárólagos joggal adhasson ki, köteles azonban a katekizmusokat és evangéliumos könyveket az egyházi, az ábécés könyveket és naptárakat a polgári hatóságok előzetes cenzurája alá bocsátani s csupán a cenzura után nyomathatja ki s árusithatja azokat.[48] A szabadalmat a könyvkötők nem tartották tiszteletben s a budai tanács 1774 julius 11-én Landerer Katalin panaszára előadja a helytartótanácsnak, hogy a könyvkötők a szabadalmazott munkákat másutt szerzik be s nyilvánosan árusitják. (Experitur praedictas librorum species per compactores ahunde sibi comparari et pubice distrahi.) 1774 november 3-án kelt ujabb előterjesztésében azt kéri a budai tanács, hogy Landerer Katalin szabadalomlevelét a helytartótanács hirdettesse ki s hagyja meg Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Kassa, Eger, Pest, Győr, Pécs és Vácz városok hatóságainak, hogy a kebelükben fennálló könyvnyomdákban tartsanak vizsgálatot s terjesszék fel az ott található azonos tárgyu könyvek jegyzékét, hogy azokat Landerer Katalin készpénzen magához válthassa.
A helytartótanács elrendelte a kivánt vizsgálatot s az eredmény igazolta a Landerer Katalin panaszát, mert csaknem minden nyomdában rengeteg ábécés könyvet, katekizmust és evangéliumos könyvet találtak. E jelentések a magyar könyvkereskedelem története szempontjából rendkivül érdekesek, mert a könyvárak ismeretéhez kitünő forrásokul szolgálnak.
Ezek szerint Streibig János György győri könyvnyomdájában található volt:
3603 darab német ábécés könyv fiuknak, jobb papiron, 100 darabonként 6 forint, összesen 156 forint 18 krajcár,
3000 drb magyar ábécés könyv fiuknak, 100 darabonként 3 frt, összesen 90 frt,
2507 drb magyar ábécés könyv lányoknak, 100 darabonként 2 frt, összesen 50 frt 14 kr,
3000 drb német katekizmus in 16-r., 100 darabonként 4 frt, összesen 120 frt,
2621 drb protestáns ábécés könyv fiuknak, vékony papiron, 100 darabonként 3 frt, összesen 78 frt 63,
5513 drb protestáns ábécés könyv lányoknak, jobb papiron, 100 darabonként 6 frt, összesen 330 frt 78,
2501 drb protestáns ábécés könyv fiuknak, jobb papiron, 100 darabonként 6 frt, összesen 150 frt 84,
16 drb német ábécés könyv, 100 darabonként 2½ frt, összesen 40 den.
A győri nyomdában található könyvek összértéke tehát a jelentés szerint 976 forint 97 dénár volt.
Az egri könyvnyomdában található volt:
890 drb német evangéliumos könyv, darabonként 8 kr., összesen 118 frt 40,
1850 drb ábécés könyv fiuknak, darabonként 1½ kr., összesen 43 frt 45,
3200 drb ábécés könyv lányoknak, darabonként 1 kr., összesen 53 frt 20.
Az egri nyomdában található könyvek összértéke a jelentés szerint 215 frt 7 kr. volt.
Pozsonyban a Landerer Mihály könyvnyomdájában található volt:
2000 drb kis katekizmus á 2 krajcár, összesen 66 frt 40 kr.
1500 drb német evangéliumos könyv á 6 krajcár, összesen 150 frt.
3000 drb német olvasókönyv á 1½ krajcár, összesen 75 frt.
3000 drb német ábécés könyv fiuknak á 1½ krajcár, összesen 75 frt.
5000 drb német ábécés könyv leányoknak á 1 krajcár, összesen 83 frt.
Paczkó Ágoston nyomdájában található volt:
70 drb német ábécés könyv kötve, á 6 krajcár, összesen 7 frt.
1050 drb német evangéliumos könyv ivekben, á 6 krajcár, összesen 9 frt.
500 drb német katekizmus ivekben, á 2 krajcár, összesen 16 frt 40.
80 drb német katekizmus kötve, á 6 krajcár, összesen 8 frt.
1800 drb magyar ábécés könyv fiuknak, á 1½ krajcár, összesen 45 frt.
60 drb ábécés könyv fiuknak, á 6 krajcár, összesen 6 frt.
1600 drb magyar ábécés könyv lányoknak, á 1 kr., összesen 26 frt 40.
36 drb ábécés könyv lányoknak kötve, á 6 kr., összesen 3 frt 36 kr.
A nagyszombati nyomdában található volt:
6400 drb magyar ábécés könyv á 1 kr., összesen 106 frt 40 krajcár.
700 drb német ábécés könyv á 1½ kr., összesen 17 frt 30 kr.
460 drb kis katekizmus á 2½ kr., összesen 19 frt 10 kr.
1800 drb német evangélium in 12-r. á 13 kr., összesen 390 forint.
Pécsett az Engell József könyvnyomdájában csupán 50 darab magyar ábécés könyvet találtak 2 forint értékben.
Pesten végül a Royer Antal könyvnyomdájában egyáltalán nem találtak a keresett könyvekből, az Eitzenberger-nyomdában azonban a következők voltak találhatók:
1400 drb magyar könyv fiuknak, füzve.
100 drb ugyanabból kötve.
1400 drb magyar ábécés könyv lányoknak füzve.
100 drb ugyanabból kötve.
A becsárak nagy összeget tettek ki és Landerer Katalin nem is nyugodott meg az eredményben, hanem 1775 junius 16-án a budai tanácshoz beadott folyamodványában azt kérte, hogy ne a becsáron, hanem rizsmánként 3 forinton válthassa magához a jogtalanul kiadott könyveket. Beadványában arra is hivatkozik, hogy a megemlitett árak tul magasak s a szokott könyvnyomdai árakat meghaladják. (Mihi in tanto pretio, quo neque ego illa compactoribus distrahere posem, appingere velint.) Hivatkozik továbbá arra, hogy a könyvnyomtatók a könyvkötőknek az eladás megtörténtéig hitelezik a könyvek árait, tőle pedig készpénzfizetést követelnek. (Huiusmodi impressi libri debent compactoribus usque distractionem ad creditum dari.)
A tanács a Landerer Katalin pártjára állott s a helytartótanács is ilyen értelemben határozhatott, mert Landerer Katalin 1776 augusztus 19-én kelt ujabb folyamodványában hivatkozik rá, hogy az emlitett könyvanyagot összevásárolta. Most azonban ujabb veszedelem fenyegette. Uj iskolai tanterv s uj könyvek léptek életbe, a régiek használhatatlanokká váltak, pedig Landerer Katalin ilyenekkel bőségesen fel volt szerelve. (Ich sehe voraus, dass bey solchen Umständen diese Normal-Schul-Bücher im ganzen Lande eingeführet, die vorige abgeschafet und mir ein unersetzlicher Schaden zugefügt würde.) Azon kérést terjeszti tehát elő, engedtessék meg neki kárpótlásul, hogy az uj iskolakönyveket legalább részben ő adhassa ki. Landerer Katalin törekvései eredménytelenek maradtak, mert még a szabadalmazott 10 esztendő eltelte előtt, 1780 május 11-én a budai egyetemi nyomda kapta meg a kizárólagos jogot iskolakönyvek kiadására.[49]
Az egyetemi nyomda aztán szigoruan ügyelt arra, nehogy más nyomda is adhasson ki iskolakönyveket. A helytartótanács 1788 május 29-én kelt rendeletéből kitünik, hogy a pesti tanács a Landerer- és Trattner-nyomdákban, a Köpff-féle könyvkereskedésben s Fischer könyvkötőnél iskolakönyveket foglalt le, melyek az egyetemi nyomda kizárólagos szabadalmának rovására készültek. A helytartótanács a szabadalom ellen vétőknél talált könyveket az egyetemi nyomda javára elkoboztatta s minden egyes munka után 40 forint birság beszedését rendelte el.[50]
Az elkobzott könyvek a következők voltak:
I. Landerer-nyomda:
132 drb nagy német katekizmus,
269 drb kis német katekizmus,
220 drb nagy magyar katekizmus,
170 drb közép magyar katekizmus,
493 drb kis magyar katekizmus,
132 drb nagy szláv katekizmus,
97 drb közép szláv katekizmus,
203 drb kis szláv katekizmus,
254 drb német ábécés könyv,
145 drb magyar-német ábécés könyv,
75 drb szláv ábécés könyv.
II. Trattner-nyomda:
618 drb nagy német katekizmus,
2147 drb közép német katekizmus,
4074 drb kis német katekizmus,
2445 drb nagy magyar katekizmus,
2737 drb közép magyar katekizmus,
3441 drb kis német katekizmus.
III. Köpff-féle könyvkereskedés:
16 drb nagy német katekizmus,
3 drb kis német katekizmus.
IV. Fischer könyvkötő:
4 drb nagy német katekizmus,
3 drb kis német katekizmus,
4 drb közép német katekizmus,
2 drb közép szláv katekizmus,
1 drb kis magyar katekizmus,
1 drb német ábécés könyv.
Az elkobzó rendeletet Gotthardi pestvárosi kapitány és Aigl pestvárosi tanitó hajtották végre, a pénzbirságot azonban nem sikerült beszedniük, mert a nyomdászok fellebbeztek, a könyvkereskedő és könyvkötő pedig azzal védekeztek, hogy készletüket a könyvnyomtatóktól szerezték be. A könyvkereskedőknek sikerült a pénzbüntetés alól felmentetni magukat, könyvkészletüket azonban elvesztették.
Landerer Mihály pozsonyi könyvnyomtató azután sem tartotta még tiszteletben a budai egyetemi nyomda kizárólagos szabadalmát, tovább is foglalkozott iskolakönyvek kiadásával. Erre a helytartótanács 1792. március 30-án szigoru rendeletet küldött a pesti tanácshoz s meghagyta, hogy a pesti Landerer-nyomdában s a pesti könyvkereskedőknél található összes ilyen iskolakönyveket kobozzák el s adják át az egyetemi nyomdának, Landerer Mihály pedig büntessék meg.[51]
Az elkobzást a pesti tanács lelkiismeretesen végrehajtotta, csupa 1779-ből származó iskolakönyvet talált azonban, amikor az egyetemi nyomda kizárólagos szabadalma még nem volt érvényben s most csupán megtorlásul voltak elkobzandók. E könyvek a következők voltak:
A Landerer-nyomdában és könyvkereskedésben:
12 drb Emmanuelis principia. Pars I-III.
18 drb Emmanuelis principia. Pars I-II.
26 drb Emmanuelis Alvari de constructione octo partium orationis.
28 drb Emmanuelis Alvari liber III. de syllabarum dimensione.
67 drb Cypriani Suarii artis rhetoriae liber III.
A Stachel és Kilián-könyvkereskedésben:
10 drb Principia seu rudimenta Emmanuelis Alvari libri I. pars prior. Cassoviae. Typ. Landerer 1779.
1798-ban végre kinyomatta a helytartótanács e könyvek katalógusát s ugy utánnyomásukat, mint árusitásukat szigoruan megtiltotta.[52]
Ügyelt továbbá az egyetemi nyomda arra is, nehogy könyvei tuldrágán kerüljenek a forgalomba s ez uton a tanuló ifjuság a vásárlástól elriasztassék. Ez okból rendelte el már 1785 julius 11-én a helytartótanács, hogy a könyvkereskedők érjék be az egyetemi nyomdától kapott 10-15% árengedménnyel s árusitsák a tankönyveket a megszabott áron.[53]
Cenzura és köteles példány.
A könyvnyomtatók szabad mozgását nem csupán a kizárólagos szabadalom, hanem a könyvvizsgálat is akadályozta.[54] A könyvvizsgálat Magyarországon az 1730 junius 8-án kelt helytartótanácsi rendelet szerint 1726-ban indult meg, amikor is a szabályzat arra kötelezte a nyomdatulajdonosokat, hogy a kinyomandó hit- és erkölcstani munkákat az egyházi, a többieket pedig a polgári (vármegyei vagy városi) hatóságok előzetes vizsgálata alá bocsássák s a már kinyomott munkák 3 példányát időszakonként (singulo semestri) küldjék be a helytartótanácsnak. Az első könyvvizsgálati szabályzatot az 1730. évi annyiban módositotta, hogy a politikai tárgyu munkák előzetes vizsgálatát a helytartótanácsnak tartotta fenn, a külföldön megjelenő munkák forgalomba hozatalát pedig attól tette függővé, hogy a könyvvizsgálók megengedhetőnek tekintik-e?[55]
A könyvvizsgálat intézményével a 18. század első felében nem volt sok bajuk a könyvnyomtatóknak és kereskedőknek, mert szegényes irodalmunk nem adott arra alkalmat. A könyvvizsgálati szabályok betartását és a 3 köteles példány beszolgáltatását mindamellett - melyből az 1780 augusztus 10-iki helytartótanácsi rendelet alapján 1 az egyetemi könyvtárnak jutott[56] - ismételten sürgeti a helytartótanács visszaélések megelőzésére 1761 május 2-án elrendelte, hogy minden nyomtatványon fel kell tüntetni a kiadás helyét és évét, továbbá a könyvnyomtató nevét is.[57] A könyvvizsgálati szabályok betartására az irodalmi termeléssel párhuzamosan nagyobb és nagyobb sulyt helyez a helytartótanács s 1780 március 13-án elrendeli, hogy a könyvvizsgálati szabályok ellen vétő könyvnyomtatók elsőizben 100 forint birsággal büntetendők, másodizben pedig könyvnyomtatói jogositványuk elvesztésére itélendők.[58]
Szórványosan találkoznak a cenzura jelenségeivel. Az első a helytartótanács 1751 augusztus 5-én kelt rendelete, mely Biró Márton. »Enchiridion de fide« cimü könyvét azon cimen koboztatja el, mert a szerző előzetes engedély nélkül az uralkodónak ajánlotta.[59] A valóság az volt, hogy II. Frigyes porosz király kezdeményezésére maga a pápa eszközölte ki a fenti rendeletet, mert a könyv felekezeti türelmetlensége miatt jogos felháborodást keltett.[60]
1768 május 19-iki rendeletével külföldi munkát tilt el a helytartótanács, mely a következő cim alatt jelent meg: »De l'autorité du clergé et du pouvoir du magistrat politique sur l'exercice des fonctions du ministre ecclesiastique«.[61]
1780. március 16-án a »Sensa Romanorum pontificum Clementis XIV. praedecessorum« cimü munka eladását tiltja el a helytartótanács.[62]
1782 május 31-én egy becses politikai röpiratra, mely »Álom második Józsefről« cim alatt a budai Landerer-nyomdában jelent meg, veti magát a cenzura. Sok olyat látott még e röpiratban a szerző, melyet a cenzura nem látott örömmel s a fenti helytartótanácsi rendelet a fenyegető forradalommal menti fellépését. (Omnino autem intersit, quo libelli motum publicum et seditionem ciere queuntes in tempore supprinantur.)[63] A Landerer-nyomda gondnoka -Landerer Mihály - azzal védekezett, hogy a munka német eredetije Bécsben jelent meg s Debreczen város birája forditotta le és nyomatta ki,[64] még pedig a felmutatott eredeti kézirat tanusága szerint Makó Pál egyetemi cenzor hozzájárulásával. A védekezés, ugy látszik, hatályos volt s a röpirat politikai iránya is kedvező fogadtatásra talált, mert 1782 november 18-án a helytartótanács megváltoztatta álláspontját.
1784-ben ismét egy imádságos könyv miatt támadt baja a Landerer nyomdának, melynek cime a következő volt: »Die allerbesten Gebeter von Pius VI.« A Landerer-nyomda azzal védekezett, hogy a kiadvány csupán utánnyomás s az eredeti »cum permissione superioruum« volt kiadva, mindamellett a további utánnyomást s árusitást megtiltották, mert türt nyomtatványokat nem szabad az országban kiadni.[65]
A cenzura nem csupán a politikai tárgyu munkákat tartotta szemmel, a ponyvairodalom termékei sem kerülték el figyelmét s szükség szerint azokat is üldözte. A helytartótanács 1762. junius 17-én kelt leirata szerint Sopronban egy vándor énekesnőt fogtak el, aki a budai nyomdában készült botrányos dalokkal kereskedett.[66] A budai könyvnyomtató tagadta a terhére rótt cselekményt s az énekesnő vallomása alapján a könyvnyomtató segédeire irányult a gyanu. A gyanu valónak bizonyult, mert a budai tanács 1762. augusztus 9-én kelt jelentése szerint a kifogásolt dalokat Hiebl József könyvnyomtatósegéd készitette akkor, midőn a nyomdatulajdonos sulyos betegen feküdt. Megtorlásul a nyomdában talált példányokat elkobozták s a könyvnyomtatósegédet megbüntették. Az ilyen irodalmi termékek árusitását a helytartótanács 1785. junius 13-án kelt rendeletével a polgári hatóságok engedélyétől tette függővé, ezeknek pedig kötelességükké tette, hogy kifogásolható darabok árusitását ne engedélyezzék.[67]
Könyvkötő-könyvkereskedők.
Az első hivatásos könyvkereskedők a könyvkötők voltak, kiket céhszabályaik a könyvkereskedés állandó gyakorlására följogositottak. Bizonyságul idézzük a budai könyvkötők céhszabály-tervezetének 11. pontját, amely a következőleg hangzik: »Soll diesen Buchbindermeistern frey stehen in dies unserem Königreich mit allerhand erlaubt und gangbahren Buchbinder- und Buchführer-Waaren gebunden und ungebunden zu handlen«.[68] E szerint nem csupán könyvkötészeti, hanem könyvárusi termékek eladásával is foglalkozhattak s e téren a céhen kivül álló kereskedőkkel szemben azon előjoguk volt, hogy országos vásárokon kivül is árusithattak, illetőleg állandó boltot tarthattak. A könyvkötészet nem volt olyan iparág, amely állandó foglalkozást s megfelelő keresetet biztositott volna: a munka- és jövedelemhiány arra kényszeritették a könyvkötőket, hogy papír- és könyvkereskedéssel is foglalkozzanak[69] s ily módon a könyvkötők lettek az első bizományosok. A könyvkereskedelem eredetileg teljesen szabad foglalkozás volt, mindenkiből lehetett könyvkereskedő, nem korlátozták a céhszabályok, amint ezt a könyvkötőknél láthatjuk.[70]
A magyarországi könyvkereskedő tipikus alakját tünteti fel Zalonyi Nagy János nagyváradi könyvkötő (compactor), aki állandó üzleti összeköttetésben állott Nottenstein János György budai könyvnyomtatóval s ez üzleti összeköttetések révén elszámolási nehézségek támadtak közöttük, melyek a városi tanács elé kerültek.[71]
1732 december 13-án ugyanis a nagyváradi könyvkötő egész sereg könyvet rendel meg a budai könyvnyomtatónál, nevezetesen:
100 példány német ábécés könyvet,
100 példány magyar-latin ábécés könyvet,
50 példányt Argirus históriájából,
50 példányt Kemény Jánosból,
25 példányt a Lelki kincsből,
50 példányt a Murányi Vénusból.
Felkéri ezenfelül, hogy a jezsuitáktól szerezze meg számára következő kiadványaikat:
4 példányt az Arany koronából,
4 példányt Pázmány imakönyvéből, 4°,
4 példányt ugyanabból, 8°,
2 példány Corpus juris Hungaricit,
2 példány Magyar bibliát,
10 példányt Beniczki: Clavis coelijéből,
4 példány Rituale Strigoniensét,
7 példányt a Thesaurus animarum c. imakönyvből,
4 példányt a Szent Anna könyvéből.
Végül 10 nagy német naptárt s 20 kis német naptárt rendel nála és felkéri, hogy ha valamelyest ujdonsággal szolgálhatna, azokból is küldjön neki.
Nottenstein pontosan teljesitette a rendelést s 1733 január 24-iki levelében Nagy József már értesiti, hogy a szállitott könyveket megkapta. Kijelenti, hogy a »Jó gazdasszony históriája« cimü munkából 1000 példányt hajlandó átvenni s biztatja, hogy adja ki a Charicliát, jó üzletet fog vele csinálni.
A fizetéssel a könyvkötő sokáig késedelmeskedett s a könyvnyomtató sürgető levelére azzal védekezett 1733 augusztus 22-én, hogy »már Szent György napjától fogva Oláhországban voltam és egész nyáron házamnál nem voltam.« Az adós késedelmeskedése arra inditotta a budai könyvnyomtatót, hogy erélyes levélben sürgesse adósságának kiegyenlitését. A sürgetést Nagy József zokon vette s a következőleg válaszolt 1734 január 18-án:
»Már sok idők alatt házamnál nem lévén, Erdélyországban voltam, miután pediglen haza érkezvén, kegyelmed mosdatlan, buta főből származott levelét vettem, kiben nem kicsin böcstelenséget irt kegyelmed, de tudván, hogy nem kegyelmed irása, mivel kegyelmed reménlem, hogy magyarul nem tud, patienta sustuli. Irja kegyelmed, hogy 52 forintokkal restálok kegyelmednek. Ha az jezsuiták pénzét is odaszámlállya kegyelmed, igen is rámegyen annyira, de az kegyelmedé magáé annyira nem megyen, mert fel van nálam irásban téve. Az mely 1000 tükört küldött volt kegyelmed, én azokbul az mellyeket eladhattam, az árát megadom és az többit vissza küldöttem Dimcsik Tamás diák uramtul, melyért megfizetni nem tartozom, mivel én nem kértem, hogy küldgye kegyelmed, mindazonáltal, ha eladhattam volna, az árát megadtam volna. És nem is egész az az história s a mennyi van is, mind hibás, és az magyarok meg szokták válogatni az nyomtatást. És igy meg tudván igazán specilice az praetensionak summáját, megküldöm böcsülettel. Irja kegyelmed, hogy az magistratust megkeresi irásban. Nem bánom, mert arra semmit sem hajtok, igazságomat mutatnám, és nemes ember vagyok s nehezen esett az kegyelmed mosdatlan levele.«
Ennek a levélnek a nemes könyvkötőmester eredeti kifakadásain kivül különösen az kölcsönöz érdekességet, hogy a könyvkötő a budai sajtótermékek fogyatékos kiállitását kifogásolja s hivatkozik a magyar olvasóközönség kényes izlésére, minek következtében hibás nyomtatványokat nem hajlandó megvásárolni. Figyelemreméltó továbbá a könyvkötő álláspontja, hogy csupán a megrendelt könyveket köteles megfizetni, a rendelés nélkül küldött könyvekből csupán az eladottak árát tériti meg, a többit a könyvnyomtató rendelkezésére bocsátja.
Nottenstein most már a budai tanács elé terjesztette az ügyet s 1734 január 30-án a következőkben adta elő a nagyváradi könyvkötő tartozását:
1732 március 23-án törlesztett 20 forintot s adós maradt 9 forint 3 krajcárral.
1732 május 15-én kapott Beniczki Tamás munkájából 12 példányt 36 krajcáron, egyéb a nyomtatott katalógusban fel nem sorolt munkákból 3 forint árut.
1733 január 2-án kapott:
100 drb német ábécés könyvet 3 forinton,
100 drb magyar ábécés könyvet 3 forinton,
50 drbot Kemény Jánosból 6 forint 15 krajczáron,
25 drbot a Lelki kincsből 1 forint 30 krajczáron,
50 drbot a Murányi Vénusból 5 forinton,
30 drbot a Tékozlóból 1 forinton
10 drb magyar Officium Rakoczianumot 4 forinton,
60 darabot a Regulae Sodalitatisból.
1733 április 15-én végül 1000 példányt kapott a Jó gazdasszony vagyis Tükör cimü históriából, melyet a könyvnyomtató a Nagy József egyenes rendelésére nyomatott ki.
Ehhez a kimutatáshoz csatolta a könyvnyomtató nyomtatott katalógusát is s utalt arra, hogy a könyvkötőnek az ott feltüntetett áraknál olcsóbban szállitott.
A budai tanács a Nottenstein panaszára ismételten átirt Nagyváradra s sürgette az adósság behajtását. A nagyváradi könyvkötőn azonban nem lehetett behajtani a követelést, mert állandóan vásárokra járt Erdélyben és Oláhországban s csupán szüretkor tartózkodott otthon hosszabb ideig. A nagyváradi tanács 1734 október 30-án kelt jelentése szerint azzal védekezett, hogy a követelésben szereplő 60 példány Leges sodalitatis-t nem rendelte meg s nem tudott belőle eladni egyetlen példányt sem, ezeket tehát vissza fogja küldeni. A Jó gazdasszony cimü munkából rendelt ugyan 1000 példányt, de a küldött példányok hibásak voltak s 30 példány kivételével a többit a saját költségén visszaküldötte a könyvnyomtatónak, az itt tartott példányok árát pedig hajlandó megfizetni.
A könyvkötő kifogásai nem lehettek alaptalanok, mert a budai tanács 1735 január 8-án kelt átiratában már csupán a Jó gazdasszony cimü munka 100 példánya fejében követel 2 forint 30 krajcárt s a jezsuitáknak járó 21 forint 45 krajcár behajtását sürgeti, a többi adósságban már egyetértettek, mert erre vonatkozólag csupán a fizetést sürgetik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!