Kui János:
Éjszaka
Azt a sötét, bús éjszakát
felejteni nem tudom,
nem szeret már fehér Szellő:
igen nagy a bánatom!
Tegnap szép volt, ma már felhős
felettem a magas ég,
ami engem Szellőhöz köt,
felejthetetlen emlék!
Ma még éltet, holnap már nincs,
vajon miért hiteget?
válaszolni igen nehéz:
ilyenek a szellemek!
Az éjszakáim sötétek,
ő nem világítja meg,
hiányzik a fehér fénye:
még csak nem is szendereg!
Múlhatatlan tiszta fénye
mindörökre elveszett,
nekem már csak annyi maradt,
hogy egy szellem szeretett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!