Zentai Tóth Béla
Átok két hangra
"Áttörő festet.
Írás nincs rőt köveden.
Ecsetcsapás. Csak.
Egyszer úgy elkaparom
a lappangó gyilkosom!"
Ezredéven át
veszett sarokvas varas
foszlánnyá hasít.
Aszik a bőr, a réteg,
olvaszt a szennyes méreg.
"Csalsz, versz, törsz. Nevelsz...
Keserű véred zülleszt:
állom mint kéjenc.
A Hölgynek jár oltalom,
de életed átkozom!"
Homlokod sűrít:
benn bővizű folyócska
alkot és teremt.
Testecskéd lávatava
ütős, való versstróFA.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!