IDŐCSAPDA
Messziről jön az ember, messze lát,
De sohasem éri utol magát.
Mert a célok céltalan jönnek-mennek,
Nem mindig hoznak üdvöt messzünnet.
Cikázunk sorsunkban összevissza,
Örömeinket az idő beissza.
Éveink a múltnak hagyott túszok:
A jövőnk az, ami elúszott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!