IVÁNYI SÁNDOR: MAGYAR ÁTOK

Magyar átok

Sápatag, és búsul, izzad most a magyar

Kit Nyugat szele, mint földet az avar

Lehullván gyorsan, vastagon, eltakar.

Eltakar és táplál, de nem mint Isten, mézzel,

Hanem inkább Sátán, gonosz, enyves kézzel,

Hadd szívják magyarok, csatornákból, képpel.

Így lesznek élőholt, Sátánnak szolgául,

Kiket Nyugat szele, elragad prédául,

Ötven más hazának, sanyarú rabjául.

Keletről, nyugatról, egyet fúj, egyre kél:

Dolgozz, egyél, mának élj, robotolj, és ne henyélj!

Gyáraimban, gépnél élj, Istentől te ne remélj!

Felejtsd földed, bocskorod, az már nem is te dolgod!

Nyugati szélt megóvod, amíg kincstárunkat bepótlod!

Építsd hát az új Bábelt, akolod, az lesz a te otthonod!

Távozzál el, szaladj, tűnj el Sátán szele!

Árpádnak honából, vigyen Isten keze!

Maradj a Seolban, légy a holtak szele!

Hallgassunk mi örök, szép Isteni szókat!

Hogy tegyünk az Úrnak, gyümölcstermő jókat!

Lássa a hazánkat, Istent félő szolgákat!

Megáld minket ezért, jó kedvvel, bőséggel,

Hoz reánk víg évet, angyali sereggel,

Mert szereti népünk, Isteni meleggel.