Krisztián Bari
Mikor nincs
Kopott táskán nincsen kilincs,
a szegénység tartós bilincs.
Sokszor szívet, lelket rág,
visszatér mint bumeráng.
Zsebébe fér a fél világ,
vége nincs, nem tiszavirág.
Élni fog minden koron.
ránk tapad, mint a korom.
Milyen kincs, egy falat kenyér?
amit sok éhes száj remél.
A tálunk üresen áll,
mosolyunk is szerteszáll.
Ingyenkonyhán sok lélek áll
sorban, senki sem reklamál.
Elfogynak az adagok,
lesznek új feladatok.
Majd egyszer a messzeségben,
megjelenünk tüdérszépen,
ott mind teli az asztal,
sok minden megvigasztal.
2019. Március 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!