magány
belemarkolt szívembe a magány
tépte gorombán nem ordítottam
mennyire fáj sárga sápadtan csak
lihegtem párát ontott a lélegzetem
s egy fehér deres reggelen hirtelen
minden elveszett amiért sírtam a
fájdalmas könnyeket erről ő nem
tudott az élet ajándéka volt mára
nincs belőle semmi itt hagyott
örökre engem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!