Siklósi András Örök hazánk a Kárpát-medence

 Siklósi András

Örök hazánk a Kárpát-medence

(A magyarság hőseinek és ártatlan áldozatainak)

Énekelnék rólad tiszta szívből

de csak fájdalmasan térdre hullok és arcra borulok

mint egy mellbe lőtt baka a fronton

Képzeletben megérintem minden kis porcikádat

mint szerelmes fiú a lányét

Megízlelem zamatos gyümölcseidet

és szőlőhegyeid tüzes borát

Beszívom virágos rétjeid és sűrű erdőid illatát

Együtt röpülök dalos madaraiddal

és kergetőzöm fürge vadjaiddal

Versenyt futok a széllel

s elnyúlok a puha szénaboglyák tetején

Fölkapaszkodom a Kárpátok havas csúcsaira

Bejárom a szűk szurdokokat a tágas völgyeket

s a bőven termő alföldi rónákat

Fölleltározom híres városaidat és eldugott falvaidat

Megnézem ritka műemlékeidet múzeumaidat és könyvtáraidat

Fölkutatom ódon temetőidet

 és eltöprengek viharvert históriánkról porladó fejfáid között

A gémeskutaknál megitatom a hőségtől szomjazó

méneseidet gulyáidat nyájaidat és kondáidat

Esténként megtelepszem messziről vonzó pásztortüzeidnél

s hallgatom az édes-bús furulyaszót

meg a kifogyhatatlan meséket és pusztai történeteket

Az ártéri mocsarakból elkergetem 

a félelmetesen vijjogó éjféli lidérceket

Megmártózom frissítő folyóidban és tavaidban

s éjszakánként megpihenek csöndes elhagyott tanyáidban

Lelkemet felüdítem roskatag templomaidban

Urat játszom a fényes kastélyokban és kúriákban

s megvendégelem a rongyos nincstelen csavargókat

Kardot rántok romos várfalaidon

hogy tisztelegjek hős honvédőink előtt

Hálásan köszönjük Istenünk

hogy nekünk ajándékoztad Kárpát-hazánkat

mely nem csupán Európa közepe

hanem a világ legélhetőbb országa is

Nem véletlenül akarták annyian megszerezni tőlünk

és kiirtani bennünket erről a tájról

Tatár török német orosz zsidó 

s még ki tudja hányféle hitvány náció vetett ránk szemet

Néhány ütközetet és háborút elvesztettünk ugyan

de végleg legyőzni senki sem tudott bennünket

mert mi túléltük valamennyi megszállónkat

és fölbomlasztottuk az összes vérszomjas birodalmat

Saját erőnkön túl védett bennünket

a Magyarok Istene és Boldogasszony Anyánk is

ezért sem tudtak bennünket letörölni a térképről

Legyünk rá büszkék hogy mi vagyunk a Földgolyó legősibb nemzete

A mi nyelvünk a legkifejezőbb minden nyelvek közt

Rovásunk a legelső értelmes írás

s nálunk születnek a világlíra legpompásabb költeményei

Sok nagy tudós és gondolkodó már régen megjövendölte

hogy a népek föltámadása és újjászületése ebből a mai káoszból

a Kárpátok közül a magyarságból indul majd el

Ezért ha mi elveszünk akkor a világ is elvész

mert nélkülünk állati sorba züllik az egész emberiség

Imádkozzunk és dolgozzunk

fogjunk össze és harcoljunk

egy tisztább és boldogabb jövőért

mert ez jár nekünk

mivel már ezerszer kiérdemeltük

Vegyük vissza hazánk elrabolt testrészeit

Sátáni kártevőink nyerjék el méltó „jutalmukat”

Biztosítsuk örökös szabadságunkat s megmaradásunkat

Őrizzük meg közös értékeinket hagyományainkat és tudásunkat

amik nélkül csak lesajnált senkik lehetünk

Ne kössük magunkat ordas hatalmakhoz

jöjjenek akár Keletről vagy Nyugatról

Ne engedjük hogy mások kihasználjanak

s ne legyünk senki rabszolgája és kapcarongya

Vágjunk vissza ha bárki lebecsül rágalmaz vagy gyaláz bennünket

Ne vegyünk ócska példát senkiről

kizárólag saját múltunkban keressünk követhető eszményeket

Az érdemesekkel bánjunk nagyvonalúan és bőkezűen

de óvakodjunk a mohó becstelen kufároktól

és ne szórjunk ingyen-gyöngyöt a moslékzabáló disznók elé

Tűzzünk ki magasztos célokat

s teljes erőnkkel törekedjünk megvalósításukra

Mutassuk meg szellemi-erkölcsi fölényünket

s legyünk ismét nagyok és élenjárók

mint az egykori szittya-hun időkben

Tanuljuk meg hogy csak önmagunkra számíthatunk

legföljebb az égiek segíthetnek rajtunk

ha el nem herdáljuk bizalmukat

Drága hazám én testemet-lelkemet

és mindenemet föláldoztam oltárodon

de semmi elismerést biztatást és bátorítást nem kaptam tőled

viszont rengeteg üldözést megalázást és mellőzést kellett elszenvednem miattad

Zokszó nélkül elviseltem minden csapást

amit kegyetlen sorsom rám mért

mert kimondhatatlanul szeretlek

bárkinél és bárminél inkább

Mindig hű voltam hozzád 

nem menekültem el innen sehova

pedig sokfelől kaptam csábító ajánlatokat

Utolsó pillanatomig érted dobog meggyötört szívem

s még halálomon túl is küzdeni fogok fölemelkedésedért

Epilógus

A mi hazánk gyönyörű 

legszebb a világon

Vesszen az ki elveszi

fojtsa meg az álom

Kárpátország csupa kincs

nincs tündöklőbb nála

Aki fosztogatni jön

törjön keze-lába

Nem kell ide idegen

élősködő tapló

A hódítót kiverjük

mint a germánt anno

Édes hazánk megvédünk

minden ellenségtől

A barátot becsüljük

 s kihúzzuk a vészből

Kegyes Isten jó Apánk

emelj égbe minket

Vagy ha ez tán túl nehéz

hozd közénk a mennyet

(2021. május)

Megjegyzés

Sajnálattal tapasztalom, hogy elvetemült, hazug és gyilkos korunkban, erkölcstelen, embertelen és istentelen világunkban a kortárs hazai és külföldi kultúrákból szinte teljesen kivesztek a hazafias tartalmú alkotások. Ez engem fölöttébb elszomorít, és a magam módján igyekszem is tenni ellene. A fönti verset a belső késztetésen túl azért is fogalmaztam, hogy szembeszálljak az uralkodó liberálglobalista fertővel, mely művészetünkön túl egész életünket is megmérgezi. Másrészt azért is írtam, hogy az olvasókat is arra buzdítsam, hogy próbálkozzanak hasonlókkal, ha van bennük nemzeti érzés, és kellő tehetség is ahhoz, hogy ezt napvilágra hozzák. Erre nagy szükség lenne „elkanászodott” irodalmunkban; mert a kiemelkedő művek egyben a sokszínű magyar szellemiséget is árnyalják és gazdagítják.