Siklósi András
Tombol a gazság
– Veszett világ szörnyű korban –
Zivatarban villámlásban
rabok lettünk mindahányan
Múltunk hamis jövőnk nincsen
szörnyek dúlnak a lelkünkben
Jól megtűrnek ha kussolunk
nekik robotolunk s nyalunk
Ám ha kinyitjuk a szánkat
megismerjük mi a bánat
Minden poszton ők az urak
egyformán rossz Kelet s Nyugat
Haláltáncot ropnak rajtunk
s megkeserítik a sorsunk
Itt a bűnös ítélkezik
az ártatlant vasra verik
Rablóbandák hoznak törvényt
s fölmagasztalják az önkényt
Nem kell a gonosznak oltár
hiába üvölt a sófár
A magyar jó szolganépnek
idegenek cselédjének
Nincs igazság se szabadság
magas trónon ül a gazság
Ragadozók tépnek széjjel
a nappalunk sötét éjjel
Aki a népünkre lövet
kössünk a nyakába követ
Úgy hajítsuk a Dunába
legyen halak lakomája
Minden rongy bitóra érett
megérdemli a csúf véget
Ha az ég óvja léptünket
senki se győz le bennünket
Ha harcolunk van esélyünk
nem sok de több mint ha félünk
Valósítsuk meg az álmot
vívjuk ki a szabadságot
Ennek a rendszernek vége
rohan a nyárból a télbe
Jöjj boldogság jólét s béke
támadjon föl bolygónk népe
Nem kaphatunk semmit ingyen
küzdenünk kell minden szinten
Nem bízhatunk senkiben sem
csak magunkban és Istenben
Ellenségünk mint a tenger
kihalunk ha nem kelünk fel
Mossuk le a régi átkot
s teremtsünk egy új világot
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!