KUI JÁNOS:
Irányok
Feketébe öltözve jelent meg a sors,
kijelölte az utamat,a döntést ő hozta
ellenem, nem én választottam,ó, nem!
én csupán biztos, mozgatható figura
voltam, az elrendelés szerint, mélyről
indultam, és a csúcsra feljutottam,
küzdve színes szárnyas sziklákkal,
s megbékélve nyugalmat adó,
békésen hömpölygő, halkan
csobogó, csendes, lassú vizekkel.
Küldtem a tekintetem jobbra-balra,
le a völgybe! mennyi minden férne
bele, melyeknek völgyben a helye,
ott jöttem a világra, és magamban
elfogadtam: nem születtem hiába.
Aki elment, nem veszett el,vissza
nem tér soha már, utána én nem
búsulok, a hazámhoz hű maradok,
s minden áron itt maradok, csupán
itt lehetek gazdag: lelkemben az
érték, köröttem a csend, ami
eddig hiányzott, fenn a csúcson
nem éreztem jól magam,
igyekeztem le a völgybe:
ahol lassan meggyógyulok!!!
Feketébe öltözve jelent meg a sors,
kijelölte az utamat,a döntést ő hozta
ellenem, nem én választottam,ó, nem!
én csupán biztos, mozgatható figura
voltam, az elrendelés szerint, mélyről
indultam, és a csúcsra feljutottam,
küzdve színes szárnyas sziklákkal,
s megbékélve nyugalmat adó,
békésen hömpölygő, halkan
csobogó, csendes, lassú vizekkel.
Küldtem a tekintetem jobbra-balra,
le a völgybe! mennyi minden férne
bele, melyeknek völgyben a helye,
ott jöttem a világra, és magamban
elfogadtam: nem születtem hiába.
Aki elment, nem veszett el,vissza
nem tér soha már, utána én nem
búsulok, a hazámhoz hű maradok,
s minden áron itt maradok, csupán
itt lehetek gazdag: lelkemben az
érték, köröttem a csend, ami
eddig hiányzott, fenn a csúcson
nem éreztem jól magam,
igyekeztem le a völgybe:
ahol lassan meggyógyulok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!