Keresés ebben a blogban

Betöltés...

Tollforgató Irodalmi Lap Blog

Válogatások az Internetről.

A blogban pályázatokról, rendezvényekről, és hirdetésekről tájékozódhat, valamint zenét hallgathat, videót nézhet, és az interneten megjelent hivatalos műveket olvasgathatja. Ha folytatni akarja a mű olvasását, akkor kattintson a szöveg címére!

Az alsó sávban weboldalakat, videósávot, és híroldalakat talál!

A fő oldalunkat itt találhatja:

Az alkotásokat a tollforgato.lap@gmail.com és a tollforgato.lapcsoport@gmail.com címre várom! Köszönöm, hogy megtiszteled az olvasóidat az alkotásokkal, a türelmeddel és a tanításaiddal!

Keresd meg a jobb oldalon a rejtett linkű, vagy lent a középen látható Chat-falat! Beszélgess, vitatkozz irodalomról, művészetről, történelemről, régészetről, vagy írástörténetről, logikáról, másról oldalainkon!


Új aloldalaink nyíltak:

Látogass el új blogunkra is!


A fiók nem Adsense fiók, támogatókat keresek!

2010. november 27., szombat

Határ Győző Görgőszínpad

Határ Győző
Görgőszínpad
A középkori angol titokjátékokból
mutatóba egybeszedett kisded

florilégium

az igaz és jó
magyari népnek
a szent katholika religióban való
megtartására

Az apraja kisbűnösnek
a szánásbánásban való
megkapaszkodására

A megátalkodásban tévelygő paniperdájának: nagy-sok
puruttya pokolöklendéknek hajok-meregető
megfutamítására

A jóra való restségben elmaradók
noszogató vígasztalására

Mindenek megüdítésére

elévezeti

egybeválogatója és magyar versekre forgatója

hajdanvaló
Victor Confinium deák

áliás

Határ Győző
Bevezető

A figyelmes vizsgálónak szembeötlő, hogy a különböző nyelvi alapról való elindulás a keleti és a nyugati kereszténységben, jóval az elválás előtt, milyen kultúrtörténeti különbségekre vezetett. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a keleti orthodoxia ugyanazon a nyelven szólalkozott-imádkozott oltárnál és a gyülekezet soraiban, amely nyelven az evangéliumok íródtak: görögül. Megfeledkezni arról, hogy szerte Kisázsiában, a késő római birodalom idején, majd a kora bizánci századokban, a szertartás nyelve nagyon is érthető volt a gyülekezet számára; a demotika kialakulása, a klasszikus görögtől való elválása igencsak elhúzódott és mindvégig érződött a klasszikus irodalmi örökség sugárzása. Így érthető, hogy a liturgia nyelve az oltárnál még jó sokáig nem volt ezoterikus és nem lett azzá a szakrális nyelvvé, amivé például a pravoszláv egyházban lett a középkor derekán; nem meglepő tehát, hogy a liturgia színes, látványos és játékos kibővítéséből-kijelenetezéséből eredeteztethető templomi játék Keleten azonnal érthető volt a gyülekezetnek; hiszen a Második Flaviuszoktól számítva görögre váltott a keleti rész a birodalomban s a latin, mint az államigazgatás és a törvényhozás nyelve, már csak vegetált és mindinkább háttérbe szorult. Ne felejtsük el, a keleti ájtatos templomjátékok keletkezése arra az időre esik, amikor a klasszikus hellén szellem megragadottságában megpróbálkoztak a Biblia átköltésével hexameterekben, s így azután azon sincs mit csodálkoznunk, hogy e játékokba olykor – „vendégszöveg” gyanánt – át-átemeltek idézeteket, szövegtöredékeket Pindaroszból és Euri7pidészből; igaz, hogy a keleti templomi titokjáték már hanyatlásnak indult, amikor Európában elkezdték a liturgia színes és szuggesztív, teátrális felbővítését. Vagyis, ha azzal kezdem a következő periódust, hogy „ezzel szemben”, gondoljunk alá vastag aláhúzást és külön hangsúlyt.

Mert bizony, ezzel szemben Nyugaton a történet teljesen más.

A latin leánynyelvek igen hamar leszakadtak a törzsnyelv testéről és mire a 9. században, a kolostorokban, templomokban, a liturgia során megjelent a vallásos dráma első kezdeménye, a latinból az oltárkörüliek szakrális nyelve lett, amelyből a gyülekezet édes keveset értett, jóllehet buzgalmas beleéléssel és a „cselekmény” ismeretében úgyszólván mindent sejtett. A játék tehát az első időkben latinul folyt s a vallásos drámának az az ezeresztendős története, ami ezután következett, alig egyéb, mint annak a históriája, hogy mint ostromolta és hódította meg a vernakuláris nyelv, a népek nemzeti nyelve a templomi „színpadokat” és hogyan szorította ki a latint, amelynek végezetre be kellett érnie a zárójelbe tett színpadi utasításokkal.A Ludus Coventriae ciklus-béli ÁRTATLANOK LEMÉSZÁRLÁSÁBAN például, amikor az Üdvözítő „sikeres” megöletését ünneplő, dölyfös Heródest megérinti a Halál és porkolábjai, harsonaszóra – pokolra hurcolják: „Hic dum buccinant mors interficiat herodem et duos milites subito et diabolus recipiat eos”. Vagy a yorki ciklus FELTÁMADÁSÁBAN a sírőrző angyalnak szóló, (akit alkalmasint egy fiatal legény játszott), amint a kegyes nőkkel beszélget: „…Juvenis sedens ad sepulchrum indutus albo, loquens mulieribus”. Van, aki latinul szólal – mert így rémületesebb (vagy humorosabb). A wakefieldi ciklus LELKEK FELVEZETÉSE című játékában a poklokra alászálló Jézus dikciója latinul ijesztőbb: „Attollita portas, principes, vestras et elevamini portae aeternales, et introibit rex gloriae!” Ugyancsak a wakefieldi ciklus VÉGÍTÉLETÉBEN Tutivillus a megnyíló mennyekre így fenekedik: „Tutivillus vólnék! Gyorsan / belefújok s kürtöm harsan: / ffragmina verborum tutivillus colligit horum / Belzabub algorum Belial belium doliorum”. A játékok visszatérő tréfája a konyhalatinnal vegyített halandzsa – avagy a bohókás „latin” galamáty.Sőt, mint aki nem éri be ennyivel 8– a hívő sereg kirángatta a mutatványt a székesegyházak-templomok falai közül, görgőszínpadra rakta és körülhordozta utcákon-tereken, körül a városon. A fő különbség tehát abban áll, hogy Bizáncnak nem volt szüksége holmi „renaissance”-ra – ahhoz, hogy előássa, feltárja az ókor megtermékenyítő művészetét, a klasszikum ott volt, adva volt; ezzel szembena nyugati vallásos dráma mentes mind e pogányos kontaminációktól és teljes egészében a középkor gyümölcse.

A 9. századi karoling „renaissance” alatt rügyezett ki az egyházi titokjáték első kezdeménye, s eredete alighanem zenei volt. Ekkor kapott lábra ugyanis az a szokás, hogy a gregoriánban a hozsannás-hallelujás sorvégeket fioriturákkal toldják meg, s e zenei cifrázatokat iparkodtak lejegyezni-továbbadni. Minthogy a zenei lejegyzések, a kottaírás kezdetén az ütemet, illetve a metrumot nemigen tudták rögzíteni, ahhoz az ősrégi fortélyhoz folyamodtak, hogy memorizáló „szöveget” költöttek – természetesen mind tartalmilag, mind stílusban a szertartáshoz igazodva – „szöveget”, amely prozódiájában tartalmazta azt, amit a kotta nem tartalmazott: a metrumot. E zenei lejegyzések (neumae) mindegyre bővültek a cifrázati szövegekkel (tropusokkal), különálló szöveggyűjtemények keletkeztek (troperia) s ezek egyike volt az a nevezetes „drámai mag”, amelyből a koraközépkor templomi titokjátéka kipattant. Egyik legkorábbi példáját a svájci, benedekrendi St. Gallen kolostor kódexgyűjteményében, egy 10. századi kódexben találjuk, s eredetileg voltaképp a húsvéti szentmise liturgiájának dramatizált „betoldása” volt – ez az a híres Interrogatio, a Quem quaeritis, amelynek forrásából felfakadt a középkori egyházi dráma ágakra szakadó, mindegyre szélesedő árja:

9
Item de Resurrectione Domini
Interrogatio:
Quem quaeritis in sepulchro Christicolae?
Responsio:
Iesum Nazarenum Crucifixum, o caelicole.
Non est hic, surrexit sicut praedixerat;
ite, nunciate quia surrexit de sepulchro.
Surrexi.A hívő nők beszélgetése a sírőrző angyallal: Kit kerestek a Sírban, keresztény asszonyok? – A Megfeszített Nazareti Jézust, ó ég lakója (ie. angyal). – Nincs itt, feltámadott, amint megjövendölte volt; menjetek és hirdessétek, hogy feltámadott sírjából. – Feltámadtam!

Nyilvánvaló, hogy aki itt utoljára megszólal első személyben, az maga Krisztus – oly drámai fordulat ez, amelynél a celebráns vagy visszakanyarodik a szertartásszöveghez, vagy átengedi a teret annak a drámai „cselekménynek”, ami belőle kibontakozik.

Itáliában a kegyes nők dialógusa az angyallal a Szent Benedek alapította Monte Cassino-i kolostor szerzetesscriptoriumából terjedt el; az angol szigetországban a Quem quaeritis feljegyzése Szent Ethelwood nevéhez fűződik.Ethelwood (908–984) a glastonbury kolostor tudós szerzetespapja volt. Apátja, Szent Dunstan, a kolostori reformmozgalom előharcosa, 954-ben az abingdoni apátság újjászervezésével bízta meg; 963-ban Winchester püspökévé szentelték, ahol is a világi papságot elűzte és szerzetespapokkal helyettesítette. Szigorú életrendjével maga járt elöl jó példát mutatva; számos kolostort alapított, a legfontosabbak: Ely, Thorney és Peterborough. Az európai kontinens több kolostorával levelezett, tartotta a kapcsolatot. 970-ben, a püspöki szinódus felkérésére – korábban készített fordításai alapján a monostorok, zárdák számára – írásba foglalta a benedekrend angliai Obszervanciáját és ebben a Regularis Concordiában felbukkan a Quem quaeritis dialógus szövege is. A dán betörést és inváziót követő nehéz időkben – Worcesteri Oswalddal és Szent Dunstannel vállvetve – azon fáradozott, hogy a hitéletben és az Egyházban helyrehozza a megszállás okozta kárt.Vaskos monográfiák szólnak arról, hogy Európa 10egyes országaiban mint fejlődött ki a Quem quaeritis kezdeményéből az egyházi dráma, mint szorult ki a latinból s jött elő a templom falai közül, hogy nemzeti nyelveken és tájnyelveken, a hívek buzgó közreműködésével terjedelmes drámaciklusokká kerekedjék. Itt csupán az angol szigetország drámatörténetére szorítkozunk, hiszen florilégiumunk csak angol szemelvényeket, illetve játékokat tartalmaz.

Annak ellenére, hogy a puritánok „képromboló” hadjáratai és VIII. Henrik kolostorrombolásai az írott emlékekben sok kárt tettek és számos dráma elsikkadt (mint pl. a chesteri ciklusból az „istenkáromlónak” bélyegzett MÁRIA MENNYBEMENETELE), az itt közölt nyolc titokjátékból, illetve szemelvényből aligha alkothatunk képet arról, hogy micsoda gazdag és hatalmas, szinte végéremehetetlen anyag csak az, ami ránkmaradt. Gondoljunk csak arra, hogy a wakefieldi misztériumok drámaciklusa nem kevesebb mint 32 játék, s ezek – a Teremtéstől (1) a Végítéletig (30) felölelik a kereszténység teljes szellemi korpuszát (a 31-es – a LÁZÁR FELTÁMADÁSA – és a 32-es – a JÚDÁS GYALÁZATOS HALÁLA – részben töredék csupán, részben kései hozzátét). Akárcsak a templomfreskóknak, a ciklusok célja is csak részben didaktikus; a tanító célzaton gyakorta túlnő a hívek színjátszó kedve, féktelen valóságábrázoló komédiásösztöne, s így azután – kakukfiókának – éppen a wakefieldi ciklusban ott találjuk TÉBRUS TOLVAJ falrengető bohózatát is, melyhez igencsak soványka ürügy az utánabiggyesztett betlehemes játék. Hiba volna, ha olyan koridegen elemeket keresnénk ezekben a darabokban, mint az arisztotelészi „hármas egység”, avagy a modern dráma fortélyos cselekménybonyolítása, rafinált jelenetezése, jellemfejlődése; vagy ha megfeledkeznénk arról a sancta simplicitasról, amely az egykorú nézősereget eltöltötte – hiszen olyan mulatságos, bár félelmetes epizó11dokról is megemlékeznek a krónikák, hogy szent együgyűségében a nép az alakítót azonosítja a „Gonosszal” és megkergeti az ördögöt avagy a Heródest, Pilátust játszó színészt; mai szibarita korunk fel sem foghatja, hogy a koraközépkor goromba tréfáihoz az emberek is keményebb fából voltak faragva.

Az alsó papságnak is megvolt a maga gyönyörűsége: csatlakozhatott a világiak mókajátékaihoz. A leghírhedtebb a Bolondünnep volt (Feast of Fools), ennek a Körülmetéltetés napján vonultak fel bakugrató bohócai és tréfacsináló goliárdjai – a féktelen mókajáték alkalmasint kereszténységelőtti elemek, tán a latinok januári Kalendájának (Kalendas Januarii) a visszaszivárgása lehetett. Kevésbé szertelen volt a Gyermek-püspök ünnepének megjuhászított „szaturnáliája” Aprószentek napján, amikor is, arra a napra, a székesegyház gyermekkórusának egyik tagja húzódzkodott fel a püspök magas székére anélkül, hogy leért volna a lába – ott trónolt-peckelődött és parancsolgatott érseknek-esperesnek. A 10-ik, 11-ik század hírhedt „szamárünnepének” az idők folyamán addigra Európa-szerte nyoma veszett, s a hangsúly amúgy sem e mókajátékok elszigetelt jelenségnek tekinthető kuriózumain volt. Hanem az Isteni Szándékon, az Ige Testtéválásán, a Kálvária Győzedelmén – az üdvtörténet Arcus Triumphalisán. Ilyen szellemben jellemezte a chesteri ciklust 16. századi krónikájában William Newhall: „Ma csakúgy, mint hajdan időkben s nemcsupán Mi Megváltó Urunkban a Jézus Krisztusban és szent katholika religiónkban való gyarapodásunkra, hanem az egyszerű népnek a Hit Buzgalomban és az olyigen üdvös és mentől szentebb Tanításokban való Vastagodására szolgál a Játszás, mely a Szentírás külömb-külömb féle Históriáinak kinyilvánítása, kezdvén ez Világ Teremtésén és Lucifer Aláhányattatásán és elvégezve Mindenek Megítéltetésén,12hogy elémutassák kinek-kinek okulására, a Pünkösd Hetében, mikoron a Játszók a színi szekerekre hágnak…”

Mielőtt részletekbe mennénk, hadd szóljak a ciklusok szelleméről.

Valamennyi egyetemességre törekszik, keresztényi, biblikus „világtörténetet” ád a Kezdettől a Végig; a múlt mint a Megígértetett, a Megváltó Megjelentése szerepel, a jövő immanens tudás és minden mozzanatáiglan mint jámbor, determinista Eljövendő mutatkozik meg. Nem jelent ez kevesebbet, mint hogy az Ószövetség mindenkoron az Újnak valamely primordiális parallelje, Szent Ágoston értelmezése szerint, aki már Káin és Ábel küzdelmében is ezt látta – a Föld és az istenség „álladalmának” harcában az Első Csatározást (DE CIVITATE DEI, XV. 1–7.). Mindez teljes összhangban áll a koraközépkor hagyományos Szentírás-magyarázatával; a kor felfogásában ugyanis Káin – az előrejelzés szimbolikus olvasata szerint – a zsidóság, Ábel pedig a Jó Pásztor, kinek megöletése a Krisztus Kereszthalálát jegyzi – és így tovább. A Jessze Törzsének virágbaszökkenésétől Izajás messzianisztikus jövendöléseiig minden ószövetségi prófétálás felcsendül, s ahol a cselekmény nem szól elég világosan, ott a színrelépő teológusok jámbor társalkodása, megverselt-kiszerepezett prédikáció formájában, rátapint a lényegre. Ilyen ékesszóló Tanúságtételt hallhatunk például a Towneley ciklus-béli EGYHÁZDOKTOROK játékában.

Minthogy a ciklusok mindegyike az üdvtörténet hosszú paraboláján halad végig, azt hihetnénk, „az unásig ismétlik” ugyanazt s ha valaki az egyiket ismeri, fölösleges elővennie a másikat. Mi sem áll távolabb a valóságtól. Mert jóllehet vannak átfedések, lévén a kulcsdrámák tematikája13kimozdíthatatlan adottság, mégis, a megírás módján (és a helyi, földrajzi-tájrajzi utalásokon) túl, amiben különböznek, hogy az anonim szerzőket bámulatos, sőt szertelen elkalandozásokra ragadja az alkotás ösztöne. A vájtfülű olvasó, akinek van dramaturgiai „ráérző képessége”, a csatolt Áttekintésben bizonnyal érdeklődéssel veszi sorra majd a négy ciklus darabjainak címeit; hiszen a sokatmondó címekből is látnivaló, hogy a ciklusok mennyire messzekanyarodnak egymástól, noha az indulás mindnél egyértelműen a Teremtés (illetve, egyúttal, a Fekete Angyal letaszíttatása) és a megérkezés mindnél az Utolsó Ítélet (illetve, népszerű „csattanóul”, Júdás Öngyilkossága – de csak a wakefieldi ciklusnál). A ciklusok névadója négy város: York, Chester, Wakefield és Coventry. Az utóbbi, a Ludus Coventriae valószínűleg misnomer; nyomai vannak, hogy legkorábban Lincoln katedrálisa előtt játszották; ezért emlegetik úgy is, hogy lincolni ciklus és úgyis, hogy Hegge ciklus, a kéziratok egykori tulajdonosa után. A wakefieldi ciklus kéziratai 1488-ban, házasság révén a Towneley család tulajdonába mentek át – innen van az, hogy Towneley ciklusnak is hívják; ma az anyagot a californiai Huntington könyvtár őrzi San Marinóban.Más felosztás szerint van egy ötödik is – a cornwalli ciklus; ebből való a roppant eredeti PILÁTUS HALÁLA is. A délnyugat-angliai Cornwall grófság nyelve a hat kelta nyelvmaradványok egyike, de jó másfél évszázada kihalt s ma már csak a nyelvészek ismerik a nyelvészek lábjegyzetei és az angol értelmező fordítások „mankója” nélkül nemigen tudnánk mit kezdeni vele, pedig sok jeles és rendkívül bizarr témájú játék van a ciklusban. Továbbá vannak kisebb, illetve csonkán ránkmaradt ciklusok. Dél-Angliának is megvolt a maga külön játékciklusa, nem is egy; ismeretes, hogy Clerkenwell határában, London mellett, Skinners Well-ben, 1409-ben, öt napig tartó ciklust játszottak. Végül megemlíthetnénk, hogy az ismert és megőrzött yorki ciklus mellett ennek a nagymúltú püspöki székhelynek volt egy másik, elkallódott ciklusa is, melynek (francia eredetű) játékai – az APOSTOLI HITVALLÁS gyűjtőcím alatt – sorravették a négy evangélistát, életüket, csodáikat, cselekedeteiket.A 14műfajmeghatározással kapcsolatos, bizonyos közkeletű fogalomzavar eloszlatására hadd szúrjam közbe itt, hogy „passiónak”, természetszerűleg, csupán a húsvétkor színrehozott játékokat nevezik; a „mirákulum” elnevezés kizárólag az Úrnapján előadott (Corpus Christi-) darabokra vonatkozik és a körülhordozott oltáriszentség – a „hostia” – csodatékony erejére utal; a „misztérium”- vagy titokjáték elnevezés fura etimológiával – akárcsak a francia mystère – nem a görög müszterion, hanem a latin ministerium szóból ered, s annak a történelmi nyoma, hogy a középkor egyházi drámája a Quem quaeritis-jellegű tropusokból keletkezett és a liturgia szerves, „teátrális”, szemléltető addenduma volt.

Kik játszották, hogyan alakítottak, milyen volt a színpad?

Hadd szólaltassuk itt meg az egykorú krónikást: „Chester városának ciklusa rész szerént 24 játékból áll – ahány iparos társulás vagyon a városban. Minden céh a maga játékával áll elé a városnak azon a terén, ahová szekerével befordul. Esztendőről esztendőre, Szent György napján, illendőképp felgingallárézott Cifra Hirdető lovagol végig a városon, hogy megjelentse, mely s minő játék hol és mikor lészen soros, s merre táboroznak a színi szekérrel a Játszók. Mely szép lovas fullajtár hangassan szólása hívatik Meghirdetésnek („Banns”). Hétfő, kedd, szerda vala a játszás napja, Pünkösd hetében. Az Apátsági Kapunál volt az eleje, honnan a színi szekér átgördül vala a Szentháromság Oszlopához, a városháza árkádja elé; ezalatt a második szekér felindul elsőbbet a Vízikapu utcán, onnan, másodjára, a Híd utcán; s úgyan mutogatja ki-ki a maga játékát három álló napon át, a céhek és a rendelt utak s terek szerént. A színpad-szekér emeletes házat formázott két kamarával, egy vala fent, egy alant; az alsóban öltözködtek s cicomázták magokat a játszók, a fellyülvalóban játszódtak; mely szekéralkotmány hat keréken gördült” 15(David Rogers, BREVIARIUM – Chester városának históriája – 1609). Ez volt az a pageant, amely egyaránt jelentette a bedíszletezett görgőszínpadot és a játékot magát. A pageant az „iparos társulás” – a céh becses tulajdona és, kéziratostul, féltett kincse volt.Olyik az eredeti „súgópéldány” formájában maradt ránk, rendezői utasításokkal, közbeszúrásokkal; hozzácsatolva a jelmezek, kellékek listája, azon az ár – és a próbákról, előadásokról lekéső szereplők megbírságolása is feltüntetve.Vagyis a téren, az útkeresztezésen, ahol a közönség megállapodott, szekér szekér után következett a játszókkal s ilymódon a néző színről-színre nyomon követhette a középkor kegyes-jámbor Egyetemes Tudását a világról, megteremtésétől megítéltetéséig. S hogy volt-e vetélkedés az egyes céhek közt, nemes verseny hogy volt-e? De még mennyire! Iparkodtak túltenni egymáson a díszletek látványosságában, a káprázatos és ijedelmes színpadi fortélyokban. Volt napfogyatkozás, földrengés, özönvíz, sziklából forrásfakasztás; kötélen ereszkedő istenangyala, tűzözönbe boruló világ. Volt roppant cethal, benne Jónással, volt sárkányszájat formázó pokoltorok, melyből iszonytató lángnyelvek lövelltek elő. A „sokfejű” ördögök hasuk, szemérmük táján és combjaikon emberi ábrázatokat viseltek; az ördögkapitányok hosszú kutyanyelveken a legnépszerűtlenebb „elkárhozottak” nevét lobogtatva járkáltak és a nézősereg az odamutatott Gonoszt illendőképp hurrogta-szidalmazta: a „közönségrészvétel” oly intenzív volt, amilyet ma már csak gyermekszínházban tapasztalni. Első játékunkban, a rendezői utasítás szerint az ijesztgetve-haragvó, hatalmával kérkedő „Heródest” alakító színésznek, a görgőszínpadhoz csatolt rámpán kétfelől, le kell rohannia a térre és jobbra-balra hadrálva végig kell szaladnia a közönség között, hogy „közelről” még félelmetesebb, még hatásosabb legyen. Lám, a „kö16zönségrészvétel” kiprovokálása, a nézőtérre lefutó színész fogása, távolról sem a legújabb kor színjátszó leleménye. A NOÉ BÁRKÁJA egyenlőtlen átmérőjű görgőkön úgy gurult, mintha hullámok „ringatták” volna – fedélzetén a színjátszók igazándiból tántorogtak. Az állatok szerepeltetése elmaradhatatlan volt. A yorki ciklusbéli MENEKÜLÉS EGYIPTOMBA Máriája öszvéren ült; a wakefieldi FÁRAÓ harci szekerébe lovakat fogtak; a chesteri ciklus FELTÁMADÁSÁBAN lovas centurió jelent meg; a wakefieldiek ÁBEL MEGGYILKOLÁSA című játékában Káin ekéjét négy ökör húzta. Csupán ha az állatnak beszélő szerepe volt – mint pl. a chesteri ciklus BÁLÁM SZAMARA című pageant-jában –, akkor játszották a négylábút emberek. Annás, Kaifás püspöksüveggel, skarlát talárban dölyfösködött; a nagyratömött mellű-vállú porkolábok és poroszlók vasingben cserdítették a szöges korbácsot és általában el lehet mondani, hogy a mai értelemben vett „történelmi érzék” és „realista ábrázolás” nagy ívben való, messze elkerülésével a szereplők valamennyien a kor gúnyáit viselték és a grófság tájszólását beszélték.A magam részéről erőszakoltnak találom azt az elméletet, hogy a játszók mesterségének és a rájukosztott darab témájának különösebb köze lett volna egymáshoz; bár van ilyen kivétel, s így logikus, hogy például a yorki ciklusban a Bárka Építését a hajóácsok céhe mutassa be. Amúgy is, a wakefieldi ciklus 32 játékából csupán négyről tudjuk, hogy melyik céh tulajdona volt. A görgőszínpad sem volt általános vagy kizárólagos, hiszen már Lincolnban két szabadtéri és egy zárt színről szólnak a krónikák: a TEREMTÉS és a VÉGÍTÉLET a katedrálisban magában, minden egyéb a templom előtti és mögötti téren került bemutatásra. A csonkán fennmaradt, úgynevezett Digby Kézirat ciklusában szereplő játékoknál nyoma van annak, hogy ezeket amfiteátrálisan, körszínpadon adták elő.

Akárcsak a középkor szobrászairól-kőfaragóiról, a játékciklusok szerzőiről se tudunk sokat. Beverley városában bizonyos Thomas Bynham, egy domonkosrendi 17barát volt a rigmusokba szedett, terjedelmes Meghirdetés (the Banns) szerzője – ezzel a verses szöveggel lovagolt végig a céhek cifra fullajtárja a városon, hogy közhírré tegye az úrnapi játékokat (1423). Bizonyos Croo-ról is tudunk, de róla is csak annyit, hogy ő volt a Posztónyíró és Szabó Céh játékainak ügyes átigazítója. Emlegetik a „Wakefieldi Mestert”, aki a város drámaciklusát másolta-gondozta, kiszerepezve szétírta; papi személy lehetett s valamelyik környékbeli kolostor cellájában volt a műhelye… 1926-ban Oscar Cargill A SECUNDA PASTORUM SZERZŐSÉGE című monográfiájában azzal a merész teóriával állt elő, hogy a darabok zömének szerzője senki más, mint Gilbert Pilkington; mivel úgy vélte, az úgynevezett Északi Passió (Northern Passion) zárószövegében fülönfogta a „Wakefieldi Mestert”: „Explicit Passio Domini / nostri ihesu christi Quod Dominus Gilbertus / Pylkington Amen.” Az Északi Passiót az úgynevezett Cambridge-i Kézirat tartalmazza, számos más töredékkel, drámakísérlettel egyetemben; ám ezek stílusbeli eltérései és a vélelmezhető keletkezési dátumok ellentmondanak Cargill elméletének. Az írásmód és a stílus elemzése alapján elmondható, hogy egyik-másik töredék az 1300-as évekre megy vissza; s jóllehet az ügyetlen verselés átfésülésével, a statikus prézsmitálásnak ható jelenetek dramatizálásával és 378 új sor interpolálásával a „Wakefieldi Mester” rajtahagyta kézjegyét, de eddig még senkinek sem sikerült megnyugtató módon tisztázni a wakefieldi ciklus szerzőjének kilétét. Az anglikán reformáció a játékokat eleinte – igen mogorván – tolerálta ugyan, de mind gorombábban vágott bele szövegükbe a puritán cenzor ollója és hol a „pápa” említését gyomlálta ki, hol a „pápistaság bálványimádásának és istenkáromlásának fertelmetes nyomait”; míg végezetre a torkukra fojtotta a szót és az általános színjátszó tilalom elrendelésével a céhek is felhagytak vele.

18

Yorkban ma is játsszák évről-évre, fesztivál keretében a város ciklusának rövidített változatát. Háttérdíszletül egy 13. századi kolostorrom szolgál, csonkán meredező íveivel, falaival; ám a színészgárda „profi”; a filigrán acélcsővázon lebegő karéjos, 4000 személyes lelátó impozáns látvány, innen nézik családostul, kirándulók és idelátogató amerikaiak, az egésznapos előadást: tanyáznak, esznek, tereferélnek és inkább csak úgy figyelik a mutatványt a szemük sarkából, mint a televíziót. Az Angol Nemzeti Színház is felújított egy agyonigazított, agyonmodernesített változatot: amolyan „muzikál” volt és a szöveg is, potpurri minden ciklusból; sikeresnek bizonyult és átvitték a West End kommerc színházainak egyikébe. Így hát a ciklusoknak a mai Angliában kisebbfajta „renaissance”-a van; bár kérdéses, hogy van-e igazán köszönet benne. A színházi világ és maga a közönség is, jobbára a kuriózumot látja bennük, s a hatvan-hetven óra játékidejű ciklusok háromórás, összevont változata olykor ürügy és vehikulum csupán a színpadi masinéria, a kunsztok csillogtatására, egy olyan szekuláris társadalomban, amely a látványosságot tévén, filmen a csömörig megkaphatja, s ha még maradna is valami az eredeti játékok „üzenetéből”, a közönség koridegennek érzi és értetlenül áll előtte. Vagyis ami valaha a középkori szellem szíve-közepe volt, az mára „mutatvánnyá” sorvadt és helyenként nehezen értelmezhető nyelvemlékké szelídült. Mindnyájan vesztesek vagyunk, azok is, akik hiszünk a játékok hinnivalóiban, s azok is, akik gyönyörűségünket leljük történelmünkben, amint megelevenedik és az időfüggöny mögül előlép.

Most még néhány szót az itt közölt szemelvényekről, sorra-rendre.

Az első: BETLEHEMES JÁTÉK s a Ludus Coventriae 9. pageant-ja volt. A sancta simplicitasszellemében fogant s 19annak romlatlan, édességes hangján szólal (ezért gyermekszínpadra is igen alkalmas); ne feledjük, hogy bármi paradox és hihetetlen, közönsége számára – mely tudott mondandóiról – egyúttal az újdonság erejével hatott. Nemcsak hogy a quasi-blaszfémikus, világias vádaskodás, a „hűtlenkedés” vádja hallatára a kegyes történet eltelült élettel, hanem ugyanakkor, egyszersmind a mozduló élőkép – a „színház feltalálása” volt. A posztónyírók és szabók céhének játéka.

A második – a KRISZTUS SZÜLETÉSE – ugyanabból a ciklusból való, de egységesebb az előbbinél. Témája azonos, a középpontban itt is József „felszarvaztatása” és együgyű felfortyanása áll: mit sem tud a Szeplőtelen Fogantatásról és kételkedik Mária hitvesi hűségében. Noha az epizódnak a Szentírásban semmi alapja – hacsak az nem, hogy egy apokrif evangélium József „megszomoríttatására” utal (Pszeudo-Máté, X–XI) – az ötlet Európa-szerte számos vallásos titokjáték drámai magja lett. Felváltva játszották a takácsok és a posztónyírók; az eredeti kézirat Coventry levéltárában van.

A harmadik – PILÁTUS HALÁLA – a cornwalli ciklusból való. Külön jelentősége, hogy jóllehet tán a legkorábbi, mesteri drámaszerkesztéssel hozzánk a legközelebb álló, számunkra kivált élvezhető. Maga a ciklus első megközelítésben „trilógia”; ám a VILÁG KELETKEZÉSE, a MIURUNK KÍNSZENVEDÉSE és A FELTÁMADÁS maga is, egyenként több játékból áll, s e játékok közül – a SZENT KERESZT LEGENDÁJA, a MENNYEI MALASZT KRIZMÁJA, a SZENT MERIASEK ÉLETE,A franciaországi Bretagne-ban Meriadoc néven ismeretes és úgy tudják róla, hogy Vannes püspöke volt. Az angliai Cornwallban Meriasek néven ismeretes, de annak, hogy püspök lett-légyen, nincs történelmi nyoma. Róla szól a BEWNANS MERYASEK (M. Élete) című, cornwalli nyelven írt pageant, amelynek papi szerzője Welszből származtatja a szentet. Camborne városában templomot szenteltek neki.valamint a NOÉ 20ÉS A VÍZÖZÖN mellett, a ZARÁNDOKOK játékánakA zarándokok: Lukács és Kleofás (Lukács 24, 13–35). Parallel játéka a Ludus Coventriae-ben: KRISZTUS MEGJELENIK LUKÁCSNAK ÉS KLEOFÁSNAK; a yorki ciklusban: ÚTBAN EMMAUSZ FELÉ; a wakefieldiben: A ZARÁNDOKOK. A színpadi utasítás meglehetősen lakonikus: „Tunc recumbent et sedebit ihesus in medio eorum, tunc benedicet ihesus panem et fanget in tribus partibus, et postea evanebit ab oculis eorum” (akkor letelepednek, Jézus közéjük ül, Jézus megáldja a kenyeret és háromfelé töri, majd eltűnik a szemük elől.)és a MENNYBEMENETELNEK közreékelve – talán a legfigyelemreméltóbb a PILÁTUS HALÁLA. Az egyházi dráma itt, Cornwallban jelentkezett a legkorábban és a legtovább tartotta magát: még I. Erzsébet uralkodása alatt is játszottak mirákulumot. Az itt közölt PILÁTUS HALÁLA a cornwalli „trilógia” szépen ívelő architektúrájából valamelyest „kilóg”, éspedig több szempontból. Kilóg modern megközelítése, cselekményessége és lélektani dinamizmusa révén. Egyfajta jellemfejlődés ez is, hiszen a főhős, Tibérius császár pogányból-keresztényre, gonoszból-jóra vedlését mutatja be, vagyis amolyan császári Itinerarium Mentis ad Deum. És kilóg felfogásánál fogva, lévén ha csak szilánkja is, mégis, az ezoterikus Apokatasztaszisz Panton egy szilánkja – azé az origenészi álomé, hogy a mindenség elhamvadása után a tűzözönben, a világmisztérium minden megátalkodott és megrögzött Gonosza megtisztul-megigazul, így a Sátán is és vele az ördögség, mind egy szálig. Igaz, még messze nem tartunk ott, még állnak a pokol bástyái és Pilátusnak van hova alászánkáznia; de a hitüldöző, a gonosz és „bélpoklos” Tibérius császárnak megengedtetik, hogy megtisztuljon a Szentháromság Egyisten kegyelméből és rajta keresztül az (egykor pogány) birodalomra is letűz az üdv egy sugára. Mint arra már rámutattam, a középkori Cornwall jóformán külön „ország” volt, nyelve külön nyelv; így hát a Norris–Loth féle angol értelmező fordítások nélkül meg 21sem kísérelhettem volna a darab átültetését. Nem tudtam nyomára jönni, hogy a PILÁTUS HALÁLA melyik céh pageant-ja volt. A negyedik, az ÁRTATLANOK LEMÉSZÁRLÁSA a chesteri ciklusból való, mely 24 játékból áll (mint említettem volt, a 25-ik, a MIASSZONYUNK MENNYBEMENETELE a cenzor-poroszló kezén elveszett). A chesteri játékok első nyoma 1375-ből való. I. Erzsébet alatt, 1595-ben a játékokat betiltották, noha továbbra is engedélyezték a latin nyelvű liturgikus drámát, meg a világi moráliákat – amilyen a MUNDUS ET INFANS, a HUMANUM GENUS, az AKÁRKI, az ÁLLHATATOSSÁG KASTÉLYA, stb. AZ ÁRTATLANOK LEMÉSZÁRLÁSA a 10-ik volt a játékrendben és évről-évre az ötvösök-aranymívesek céhe mutatta be.

Az ötödik, A FELTÁMADÁS, úrnapi mirákulumjáték a yorki ciklusból. Napkeltétől napnyugtáig szakadatlanul játszották játékaikat a görgőszínpadokon s erre az ötödikre, mely hagyományosan az ácsok játéka volt, valamikor késő délután kerülhetett sor. Három jelenetből áll: az első és a harmadik Pilátus előtt folyik, a jeruzsálemi törvényházban; a középső a Sírnál, az Úr Jézus kínszenvedése után. A névtelen szerző (tán a helybéli pap-költő) a kor szokása szerint szabadon bánt a bibliai történethagyománnyal, megcifrázza ötletekkel, tréfákkal s ezúttal leleplezi, hogy mi ravasz fortélyokkal dolgozik, s hogyan működik egy mindeneket-manipuláló, velejéig romlott hatalom. Pilátus minden hájjal megkent, középkori nagyúr; Annás, Kaifás – lelkiismeretlen, hamis bírók. Mindhárman azon mesterkednek, hogy a sírőrző katonák megvesztegetésével álhíreket terjesszenek a Feltámadás-ról; ma úgy mondanánk: kezükbe veszik a közvélemény célszerű irányítását.

A hatodik. Szemben az ártatlan és bájos, de merőben didaktikus Első Betlehemes Játékkal, ez a Második – a SECOND SHEPHERDS’ PAGEANT – egyike a legfonto22sabbaknak; a Towneley ciklusból való, parallelje a többi ciklusban nincs. Főhőse Mac, a gazkópé pásztor – én magyarítottam Tébrusra, s ezért az átköltésben a mókajáték a TÉBRUS TOLVAJ címet kapta. Majd minden betlehemes játéknak azonos kettős eredete van, s ez a kettős forrás: 1. a liturgikus Officiorum Pastorum; és 2. egy 11. századi francia (Limoge-i) karácsonyi tropus, amely fordításban eljutott Yorkba, Chesterbe, Coventrybe, s angol átigazításait hamar hátára vette a görgőszínpad. A TÉBRUS TOLVAJ ha kései is – tán a 15. század végéről való –, de remeklés és ugyanazt a szerepet tölti be az angol világi dráma fejlődéstörténetében, mint a franciáéban a PATHELIN MESTER című bohózat. A helyi célzásokból arra következtethetünk, hogy ugyanannak a névtelen „Wakefieldi Mesternek” a tollát dicséri, akinek a pennája alól a ciklus számos pompás pageant-ja kikerült, mint pl. ÁBEL MEGGYILKOLÁSA, NOÉ ÉS FIAI, NAGY HERÓDES, KRISZTUS KÍNZATÁSA és mások. A báránylopó Tébrus („Mac”) figurája alkalmasint népi eredetű; lévén olyigen szekuláris szellemű, aligha lehet papi személy műve, s úgy fest a dolog, hogy – mint azt már megpendítettem – a jámbor, de kurtácska betlehemes játékot a végére csupán az illendőség kedvéért biggyesztették, tán nem is az író, hanem maga a céh. Sokfelé játszották, Yorkban a gyertyamártók, Chesterben a mázolók és üvegesek, Coventryben a posztónyírók; Wakefieldben besorozták a Corpus Christi-darabok közé. Itt említem meg, hogy „vendégjátékoknak” is vannak nyomai, az együttes, ha nem is az egész ciklussal, de a kulcsdrámákkal, le-lerándult a nagy vásárhelyekre, mezővárosokba és országszerte fel-felvonultak a céhek görgőszínpadai. A TÉBRUS TOLVAJ („Mac”) különös módon a Magisztrátusi Hivatalos Bejegyzések kódexében maradt ránk több más pageant szövegével együtt, s ez a változat mintegy rögzítette azt a szöveget, amelytől a játszóknak elvben eltér23niük nem volt szabad; vagyis ez a lajstrombavétel egyúttal a cenzúra engedélye lehetett.

Hetedikül a JÉZUS POKOLJÁRÁSA következik. Kései játék, van, aki keletkezését a 16. század második felére teszi; eredete Nikodémus (második) apokrif evangéliuma (lásd ÓKERESZTÉNY ÍRÓK 2., „Krisztus alvilágba való alászállása”; ford. Vanyó László). A középkor képzőművészetében csakúgy, mint irodalmában, a téma rendkívül elterjedt és népszerű volt. Majd minden ciklusban felbukkan; egyik változatában bohózati zárójelenet van – lepcsesszájú Korcsmárosné panaszolja poklokon-gyetretését, amiért, míg élt, hamis meszellyel mérte a sört és még fel is vizezte; de Sátán úr dévajul vigasztalja: egyet se féljen! Mihelyest a Jézus eltűnik, s ő a megfogyatkozott ördögségen újra birodalmat vehet, feleségül veszi s gálánsul biztosítja, hogy onnantova bennemaradhat az örök-kínban… Ezt, minthogy jó másfél évszázaddal későbbi hozzátét, elhagytam.Ugyanis Jézus, a játék szerint is, csupán a „limbusokra” száll alá, s innen vezeti fel a Külső Körben tengődő lelkeket. Vagyis az elvetélt, illetve halva született, tehát kereszteletlen csecsemőket, továbbá – Hénoch és Illés kivételével, akik az Égbe ragadtattak – az ószövetségi prófétákat és általában azokat, akik Krisztus Jövetele előtt születtek, de a Jók és Igazak közé számítanak. A koraközépkor meglátása szerint többek közt ilyen volt Szókratész és ilyen, Trajanus császár.A POKOLJÁRÁS a szakácsok és a vendégfogadósok játéka volt; Chesterben, Wakefieldben, Coventryben egyaránt játszották.

Az utolsó az ANTIKRISZTUS ELJÖVETELE. A 15. században keletkezett, a chesteri ciklus fontos láncszeme és egyike a középkori angol irodalom legmonumentálisabb titokjátékainak. Minden fenntartás nélkül mondhatjuk ezt, ha megemlékezünk róla, hogy gyermekszívvel nézte a középkor embere; s mint ahogy a gyermek is annak a mesének örül, amelyet a legjobban ismer, alkalmasint az istenfélő nézősereg sem várt egyebet, mint amit úgy is 24tudott: az Antikrisztus eljő, de ál-kegyességére, ál-csodáira rászégyenít és gonosz uralmát megtöri az Úr angyala. Ki-ki felhág a görgőszínpadra és teleszájjal elharsogja mondókáját: a titokjáték drámai ugyan, de csak úgy, mint valami hatalmas állókép. Ez még nem az Utolsó Ítélet „katharszisza”, nem annak hosszan kicsengő, megnyugtató diapazonja – nem a Finitis Lamentationibus Mortuorum; hanem annak az ütemelőzője s lélektani előkészítője mintegy: az izgalom a tetőpontra hág. Mi jöhet még a Megítéltetés után? Annál különösebb, hogy a wakefieldi ciklus elhagyja az Antikrisztus-epizódot és a Végítélet után a sort a Lazarus-játékkal és Júdás Öngyilkosságának töredékével zárja le. Az ANTIKRISZTUS ELJÖVETELÉNEK átköltésében a fennmaradt öt kézirat közül főleg az 1475-ből származó Peniarth-változatra támaszkodtam; a pageant a kelmefestő céh játéka volt.Az átköltések az angol rádió (BBC) felkérésére készültek; a drámákat – hangjáték formájában, a hatvanas években – az External Services magyar műsorában közvetítették és sokszor megismételték. A hangfelvételek „erőssége” a profi színészek közreműködése volt; Tarján György (a Vígszínház egykori rendezője és vezető színésze) Heródes, Pilátus és Beliál – felesége, Dán Etelka (a Vígszínház művésznője) a Második Betlehemes Játék, „Tébrus Tolvaj” Dorkája szerepében csillogtatta művészetét. Nádasi Mirtill (a Nemzeti Színház volt művésznője) és Dégi Gida mellett az amatőrök is kitettek magukért, mindenekelőtt Cs. Szabó László és fia, András, továbbá Rentoul Ferenc, Szalai Tamás, Siklós István, Sárközi Mátyás, végül e sorok írója és felesége, H.-né Prágai Piroska. A zenei aláfestést és a hangkulisszákat a rádió Sound Effects Osztálya szolgáltatta.

Amit ebben a kötetben összegyűjtöttem, ízelítő csupán és megintcsak igen szontyologva gondolok arra, hogy e kiskevés alapján aligha alkothatni fogalmat a roppant szöveganyag, a ciklusok és változatok igazi terjedelméről. Valamennyi ciklus teljes lefordítása meghaladná erőmet s amúgy sem az én feladatom. Bizonyára akad majd 25fiatal tehetség, akinek a képzeletét megragadják ezek a szemelvények, jobban győzi energiával, életidővel, s ezeknél szuggesztívebb és hívebb – mert költőibb tolmácsolásban nagyobbszerű képet ad majd arról, hogy az angol középkor egyházi drámája milyen egyetemes világábrázolás, mekkora közösségi élmény lehetett.

Hongriuscule, 1987 februárjában,
Pratói Szent Katalin napján, péntek 13-án.
26
Kiegészítésül – függelék

YORK. 100 000 lakosú város; itt van a szigetország közel félszáz székesegyháza közül Anglia legnagyobb középkori katedrálisa, a yorki „minster”. Homlokzatain a romántól a későgótig a középkor stílusainak minden fázisa, azok minden árnyalata megcsillan; roppant kontúrja meseszép, kőcsipkés ablaksora, támíveinek tömkelege, homlokfalának harsogása Chartres, Rheims, Amiens csodáival vetekszik. Altemplomában drámai látvány tárul elénk. Akkor, amikor a középső toronybástya süllyedését a pillérközegeknek alátolt betonalapokkal próbálták megállítani, feltárták, mi mindent rejt az altalaj. Átlósan alatta, ott szunnyad a föld gyomrában a római Eboracum táborvárosának és castrumának alapfal-rendszere; mellette az első templomalapok nyomai, melyek köré a székesegyház épült: Walter de Gray érsek kezdte építtetni a 13. század első felében, de közel három évszázadig eltartott, amíg a 70 m magas középtoronyra feltették a toronysisakot (a sisakot a 17. században egy tornádó levitte). Olyan ez a város, mint a történelem képeskönyve, sorra végiglapozhatjuk benne a római birodalom félezer esztendejét, a szász, a dán, a normann inváziót és vagy azon járunk, hiszen vonalát követi az utca, vagy azon vesszük észre magunkat, hogy a középkori városfal taraján kaptatunk; mert az is sétány és olyan magasra visz, hogy jobbra-balra ideális kilátónak bizonyul; innen jól lehet tanulmányozni a várost, akár a forgótalpú, betájolható távcsövekkel, akár szemlegeltető gyalogszerrel. Idelátszik a 13. századi St. Mary apátság romja, amelynek közel 100 méteres templomhajó-hosszfala és csorba pillérsora ideális díszlet a játékokhoz: évről-évre itt hozzák színre a ciklust. Sajnos, csak turistacsapda formán és a középkor szellemével 27mit sem törődve; s bizony, a játékoknak ez a „poposított”, szentimentális, 3 órára lekurtított változata a MENNYBEMENETELLEL végződik. A poklot eltréfálják, a VÉGÍTÉLETET elejtik – azzal az indoklással, hogy a szeretetvallás nem lehet „bosszúálló”, a kárhozat, a megítéltetés ellenkezik a modern popkereszténység célirányosan sekélyes szellemével. Tiltakozásul a yorki egyetemisták, két görgőszínpadon bepótolják, amit a szekuláris rendezés lehagyott és a székesegyház körüli tereken, napjában többször is, eljátsszák a JÉZUS POKOLJÁRÁSÁT és a VÉGÍTÉLETET.


CHESTER. Ha lehet, méginkább meseváros; valamivel nagyobb, mint York, bár katedrálisa kisebb. Mintha az odalátogatót az időgépen elragadnák és valahol a 14. század környékén letennék – olyan. Úgy is mondhatnám, „operadíszlet” – azzal a különbséggel, hogy itt minden igazi, minden történelem és vér. Mesebeli: az elsőemeleti erkélyes sétálóutcák az üzletsorral; a mintázatos tudor kémények között és azok magasságába felhelyezett macskahágó „utcák” és a különféle utcaszintek közé beiktatott romantikus lépcsők; a fedett „piazzák”, kutak, bástyatornyocskák; a favázas tudor épületek dületeg tükröződése a Dee folyó habjaiban, no meg a tömérdek latin epigráfium, a sok-sok híven megőrzött római emlék. Itt van Anglia legnagyobb amfiteátruma; hiszen a várost, 79-ben, a 20. Légió alapította (innen a neve, Castra, annyi mint megerősített tábor); az érintetlen középkori városfalat, a régi kapunyílásokon, át-átszeli a közlekedés. A katedrálist a 10. században kezdték és összeépítették az apátsággal; a benedekrendi kolostort 1540-ben feloszlatták – kerengője még ma is áll. A székesegyház főhajójának kleresztóriumában mindmáig mutogatják a „Chesteri Koboldot”: azt a remekbefaragott, csúfondáros ördögfiókát, amelynek valaha az volt a dolga, hogy a „gonosz szellemjárást” a szentelt falakon kívültartsa. Yorkkal ellentétben, itt ama28tőrök játsszák a város ciklusát, szöveghűen és a pageant eredeti szelleméhez ragaszkodva. Mesterkéletlenségük megejtő. Ott adják elő, az apátság előtti tereken és a környező utcákon – úgy, amint Rogers David, a város 17. századi krónikása leírja.


COVENTRY. 350 000 lakosú iparváros. A második világháború alatt, 1940 novemberében és 1941 áprilisában a nácik „coventryzálták”; a szőnyegbombázásoknak 50 000 épület esett áldozatul, történelmi utcasoraiból alig maradt épen, mutatóba, egy-egy ház. Impozáns plébániatemplomát, a Szent Mihálynak szentelt öthajós, perpendikuláris-későgót stílusban épült templomot 1919-ben emelték a katedrális rangjára; ma rom és – csodával határos módon épen maradt 90 méteres tornya tövében – már csak csonkán meredező falai, széljárta mérműves ablakai állnak. Az új székesegyház Sir Basil Spence műve. A város jobban megtartotta emlékezetében Lady Godiva legendáját, mint játékciklusát; a Ludus Coventriae iskolai tananyag csupán, hagyománya nem él tovább.


WAKEFIELD. 60 000 lakosú vásárváros; 700 éven át a yorkshirei gyapjúszövőipar központja volt. A város szívében áll a 14. századi Mindenszentek Székesegyház, 75 m magas tornya messzire ellátszik. Több mint 600 éven át játszotta a város a maga játékciklusát s igen valószínű, hogy még a nevét is attól kapta. Itt ugyanis nem a görgőszínpad járta, hanem az amfiteátrális körszínpad. Az eredeti ős-ciklust alkalmasint a szabad mezőn játszották a város határában s ezt a mezőt – a Felfeszített Üdvözítőt Siratók pageant-járól – Wakefieldnek nevezték el (wake – annyi mint halottsirató virrasztás, halotti tor; field – annyi mint mező). A játékok szép hagyománya a modern időkben elsikkadt.

29
A játékok áttekintése
Yorki ciklus
  1. A Teremtés; Lucifer letaszíttatása (vásárhirdetők-kikiáltók céhe)
  2. A Teremtés Ötödik Napja (mennyezetdíszítők, gipszmunkások)
  3. Ádám és Éva Megteremtése (posztókallókészítők)
  4. Ádám és Éva a Paradicsomban (bőrkikészítők, ványolók)
  5. A Bűnbeesés (faedénykészítők-bodnárok)
  6. Kiűzetés a Paradicsomból (fegyverkovácsok)
  7. Káin és Ábel Áldozata (kesztyűsök)
  8. A Bárka Építése (hajóácsok)
  9. Noé és felesége (halászok, tengerészek)
  10. Ábrahám és Izsák (íróhártya-merítők, könyvkötők)
  11. Az Izraeliták Kivonulása Egyiptomból; A Tíz Csapás; Átkelés a Vörös Tengeren (harisnyások-kötők-horgolók)
  12. Angyali Üdvözlet – és Mária Meglátogatja Erzsébetet (szatócsok-fűszeresek)
  13. József Felgerjed Máriára (ónedényesek, vasöntők)
  14. Útban Betlehembe; Jézus Születése (cserepezők, zsúp- és nádfedél készítők)
  15. Betlehemes Játék (gyertyamártók)
  16. Háromkirályok Felkövetkezése Heródeshez (kőmívesek)
  17. Háromkirályok Jövetele; a Kisded Imádása (ötvös- és aranyművesek)
  18. Menekülés Egyiptomba (patkolókovácsok)
  19. Az Ártatlanok Lemészárlása (övkészítők, szegkovácsok)
  20. Krisztus az Egyháztudorok Között (i. e. bemutatása a Templomban – sarkantyú- és csótár-készítők)
  21. Jézus Megkeresztelése (borbélyok)
  22. A Megkísértetés (kovácsok)
  23. Az Úr Színeváltozása (bőrfestők)
  24. A Házsságtörő Nő; Lázár Feltámasztása (sapkások)
  25. Jézus Bevonulása Jeruzsálembe (szűcsök)
  26. Az Összeesküvés (i. e. Pilátus és a főpapok cinkos egyetértése – késesek)
  27. Az Utolsó Vacsora (pékek)
  28. 30
  29. Lelki Tusája (az Olajfák Hegyén); Elárultatása (vargák)
  30. Péter Megtagadja Őt; Jézus Kaifás Előtt (íjjártók-nyílkészítők)
  31. Pilátusné Álma; Krisztus Pilátus Előtt (szőnyegszövők, ágykárpitkészítők)
  32. Perbefogása Heródes Előtt (kelmefestők)
  33. Másodszori Bevádoltatása Pilátusnál; Júdás Lelkifurdalása; A Vér Mezejének Megvásárlása (szakácsok és lajtos vízhordók)
  34. Másodszori Perbefogása Pilátus Előtt (cserépégetők)
  35. A Kálvária Járás (birkanyírók)
  36. A Keresztrefeszítés (kötényvarrók, cégérfestők)
  37. Kínhalál és Sírbatétel (böllérek)
  38. Jézus Alászállása Poklokra (nyergesek)
  39. A Feltámadás (ácsok)
  40. Krisztus Megjelenik Mária Magdolnának (vincellérek)
  41. Útban Emmauszba (szánkészítők)
  42. Mária Tisztulása (i. e. hogy szülése után a köteles 40 nap letelvén, ismét templomba léphet); Simon és Anna (kalaposok, kőmívesek, napszámosok)
  43. Hitetlen Tamás (másolók, nótáriusok)
  44. A Mennybemenetel (szabók céhe)
  45. A Szentlélek Alábocsátkozása (gölöncsérek)
  46. Mária Halála (rőfösök)
  47. Mária Megjelenik Tamásnak (szövők)
  48. A Szent Szűz Mennyekbe Szállása és Megkoronázása (fogadósok-korcsmárosok)
  49. Az Utolsó Ítélet (selyemárusok)
Chesteri ciklus
  1. Lucifer Bukása (tímár-céh)
  2. A Teremtés és a Bűnbeesés; Ábel Meggyilkolása (rőfösök)
  3. Noé és a Vízözön (vízhordók-lajtosok)
  4. Lót; Ábrahám és Izsák (borbélyok és gyertyamártók)
  5. Bálám Szamara (sapkások, vásznasok)
  6. Angyali Üdvözlet és Krisztus Születése (ácsok, palafedők)
  7. Betlehemes Játék (mázolók, üvegezők)
  8. Háromkirályok Jövetele (borárusok)
  9. A Megajándékozás; Háromkirályok Hazatérése (rövidárusok)
  10. Az Ártatlanok Lemészárlása (ötvösök, aranymívesek)
  11. Mária Tisztulása (patkolókovácsok)
  12. Jézus Megkísértetése; a Házasságtörő Nő (mészárosok)
  13. 31
  14. Lázár Feltámasztása (kesztyűsök)
  15. Jézus Bevonulása Jeruzsálembe (hollótenyésztők céhe; ti. ették: a hollóhús csemegének számított)
  16. Krisztus Elárultatása (pékek)
  17. Krisztus Kínszenvedése (nyíl- és íjkészítők; kádárok-pintérek; kötélverők)
  18. A Kereszthalál (vaskereskedők)
  19. Jézus Pokoljárása (szakácsok és fogadósok)
  20. A Feltámadás (cserzővargák)
  21. Az Emmauszi Zarándokok (nyergesek, szíjjártók)
  22. A Mennybemenetel (szabók)
  23. A Szentlélek Alábocsátkozása (halaskofák)
  24. Ezékiel (posztóverők)
  25. Az Antikrisztus (kelmefestők)
  26. A Végítélet (takácsok)

NB.: Minthogy a Ludus Coventriae (Hegge-játékok) jórészt egyeznek a Towneley-ciklussal, ennek a listáját mellőzzük.

Wakefieldi (Towneley)-ciklus
  1. A Világ Teremtése (pékek)
  2. Ábel Megöletése (kesztyűsök)
  3. Noé és Fiai (?)
  4. Ábrahám (?)
  5. Izsák (?)
  6. Jákob (?)
  7. A Fáraó (kelmefestők)
  8. A Próféták Felvonulása (töredék –?)
  9. Augusztus Császár (?)
  10. Az Angyali Jelentés (?)
  11. Mária Látogatása Erzsébetnél (?)
  12. Első Betlehemes Pásztorjáték (?)
  13. Második Betlehemes Pásztorjáték – „Tébrus Tolvaj” (?)
  14. Ajándékhozó Háromkirályok (?)
  15. A Szent Család Futása Egyiptomba (?)
  16. Nagy Heródes (?)
  17. Mária Tisztulása (?)
  18. Az Egyháztudósok (az eleje hiányzik. A teológusok felokosítják Józsefet és Máriát –?)
  19. Keresztelő Szent János (?)
  20. 32
  21. Az összeesküvés (?)
  22. Krisztus Megcsúfoltatása (?)
  23. Megkorbácsoltatása (?)
  24. Megfeszíttetése (?)
  25. A Tálentomok (a kínmesterek fenyegetőzve, Pilátustól fizetségüket követelik, de P. túljár eszükön s megengedi, hogy „fizetségül” kockát vessenek Krisztus köntösére –?)
  26. A Lelkek Felvezettetése Pokolról Üdvösségre (?)
  27. A Feltámadás (?)
  28. Az Emmauszi Zarándokok (halászok céhe)
  29. Indiai Tamás (szembeszáll az apostolokkal: „a zsidók ellopták a Szent Tetemet”. Megjelenik az Üdvözítő és eloszlatja kételyeit –?)
  30. Az Úr Mennybemenetele (?)
  31. A Végítélet (?)
  32. Lázár (töredék)
  33. Júdás az Iskarióta Felakasztja Magát (?)
33
Bibliográfia
  • Anderson, M. D.: Drama and Imagery in English Medieval Churches. Cambridge, 1963.
  • Craig, H.: English Religious Drama of the Middle Ages. Oxford, 1955.
  • England, G. és Pollard, A. W.: The Towneley Plays. Early English Text Society, Extra Series 71; 1955.
  • Harbage, A. és Schoenbaum, S.: Annals of English Drama 975–1700. London, 1964.
  • Kolve, V. A.: The Play Called Corpus Christi. London, 1966.
  • Norris, E. ed.: The Ancient Cornish Drama, I–II. Oxford, 1959.
  • Prosser, Eleanor: Drama and Religion in the English Mystery Plays. Stanford, 1961.
  • Rose, Martial, ed.: The Wakefield Mystery Plays. London, 1961.
  • Rossiter, A. P.: English Drama from Early Times to the Elisabethans. London, 1950.
  • Salter, F. M.: Mediaeval Drama in Chester. Toronto, 1955.
  • Wickham, G.: Early English Stages 1300–1576. London, 1959.
  • Williams, A.: The Characterization of Pilate in the Towneley Plays, East Lansing, 1950.; The Drama of Medieval England, East Lansing 1961.
  • Wilson, F. P.: The English Drama 1485–1585. Oxford, 1969.
  • Young, K.: The Drama of the Medieval Church, I–II. Oxford, 1933.
34
Coventry-i Betlehemes Játék
3536
ELBESZÉLŐ

Az utcakeresztezésre begördülő szekérszínpadon elsőül az öreg József és az ifjú Szűz Mária nagyon is „földi” beszélgetése csendül fel.

JÓZSEF
Jó estvét, Mária, hites úrasszonyom
tekintsek orcádra – hogy s mint ilyenkoron? –
simogassalak meg!
MÁRIA
Halljad hites férjem, József, ím halljad hát:
betöltendő lészek nagy-szent akaratját
az Atyaistennek.
JÓZSEF
Mit tettem-vétettem, hogy így látogasson?!
Én gyalázatomra, szólj, ki járt itt, asszony
s néked szégyenedre:
ki járt itt?!
MÁRIA
Nem járt itt senki emberfia
Hanemha a mennyek béli Úrangyala
hogy megjelentette.
JÓZSEF
Szót se többet: úgyan maradtál, parázna
s gyermeket fogantál világ csudájára
még tán eltagadnád?
József, vénségedre mit kellett megérned!
Hát atyja? – mert engem nem vall nemzőjének –
megnevezd az atyját!
MÁRIA
Atyja a Gyermeknek, szerelmetes férjem
József, te vagy, a Menny tanúságot tészen
angyaloknak nyelvén.
37
JÓZSEF
Atyja én?! Próbálj csak – próbáld az ámítást
miként elámított annyi nő annyi mást
hamissággal telvén.
MÁRIA
Énbennem ne keresd másnak hamisságát
nem lelnéd, meghihesd, bűnnek makuláját:
vétkez, aki mondja!
JÓZSEF
Boldogtalan hites férjeddel mit tettél!
József, roskatag váz, immár kivénhedtél
s léssz falubolondja.
Hitemre, Mária! Kedveltelek pedig
atyafiságod is, tudhatta mindenik
s lám, a hátam megett
ezen bűnbe estél, vélem ígyen bántál
szentelt esküvéstül el is tántorultál
mely csúfság megesett.
Már világgá megyek, ingyen sem esmérlek
okuljatok ti is, példámon, ti vének
– kárvallónak szava:
a’ zsenge hajadont asszonyfeleségnek
fel ne fogadjátok, messze kerüljétek!
Ég veled, Mária!
Én inkább elhagylak, semmint hogy csalárdul
újfent megcsúfoljál akár jóbaráttal
akár ellenséggel;
a’ keserű időt haj megelégeltem
már nem bánnám, hahogy ledobbannék menten
s többé nem kelnék fel.
ELBESZÉLŐ

József félrehúzódik, lepihen, de megjelenik előtte Gábor angyal.

38
GABRIEL
Serkenj fel s menj, József, Máriához vissza
megkövesd, ki néked nemes úrasszonyod
kit úgy megbántottál, noha szűzi tiszta!
– szelíd szerrel, míglen meg nem vígasztalod.
Mert álnokság nélkül foganta méhében
a Szentháromságot Fiú személyében:
Jézusnak mondatik, megtudod üdőre
ez világnak lészen majd Üdvözítője.
Távoztasd szűvedből a’ botor félelmet!
JÓZSEF
Köszönöm, én Uram, ezen szép kegyelmet
s égi megjelentést,
elolvadott immár nagy megbúsulásom
megyek Máriához, hogy vígadni lásson
indulok sietvést!
Tekints rám, Mária, térdet-fejet hajtok
asszonyom, előtted! Immár megjelenték
tudom, nincsen bűnnek makulája rajtad
esmérem erényed s magad-viseletjét.
Hatán bántottalak, keserítettelek
bocsáss meg, Mária? Többé soha máskor
– legitt megfogadom – meg sem is intelek
sem úgy, komoly-formán, sem huncutkodásból.
MÁRIA
Bocsásson meg néked Mindenható Isten
s én is megbocsájtok mindörökétiglen
az Úr szent nevében.
JÓZSEF
Dícsértessék, ammen.
Hanem indulhatnék! Nagy út Betlehembe.
Vissza-visszaszállok keltemben-jártomban.
Gondban leszek véled jártomban-keltembe’
– hogy is hagyjalak itt ímez állapotban?
39
MÁRIA
Egyet se félj, férjem, én is veled tartok
vetem bizodalmam Világ Királyába
hahogy Az ki minket eleddig megtartott
veszi szándékunkat szent pártfogásába.
JÓZSEF
Hites úrasszonyom, köszönöm tenéked
hogy nem vetted zokon a’ sok hars beszédet
Menjünk hát, Mária, együtt Betlehembe:
az Úr neve pajzsunk s kettőnk segedelme.
ELBESZÉLŐ

A következő jelenet a pásztorok közé vezet azon az éjszakán, amikor az angyalok megjelentik nékik Jézus születését.

1. PÁSZTOR
Óh Szentháromság Egyisten, segíts
jó társaimmal innen menekíts
már pásztoroknak, nyájnak nyoma sincs
e cudar éjszakán
Hé pásztorok! … ha botjuk láthatnám
ha süvegük – de éjnek-évadján
vaktába mindcsak botorkálok, lám
a réten tétován
A sűrű köd a lankát megszállja …
Amott a domb! Reménység szikrája:
a partrul, hogyha felhágok rája
tán elhatol a szó!
No meglátjuk, a tudomány mit ér.
Valamiképp a torkomon kifér
olyat kajátok, újrázza a szél:
hé pásztorok, hahó!
2. PÁSZTOR
Hallod, Simon? kurjant a cimborád
bizony, hogy ő, esmérem a szavát!
40
Kapjunk a dombtetőre nosza hát
amerrül hívogat.
Már látom is: amott kutat-keres
…No végre megtaláltunk, kenyeres!
Hol-merre kóboroltál, míg az est
rajtad így kifogott?
1. PÁSZTOR
Jó pásztorok, ködhajtó fergeteg
zúdult reám, még most is reszketek,
erdőn-mezőn idáig kergetett:
lelkemre ült a köd;
környeskörül e kopár domb tövén
barangolék, sehol bogárnyi fény
s kimarjult lábbal már-már azt hivém
a végórám ütött.
3. PÁSZTOR
Lidérces látás! Jó, hogy elmúlott
az éjidő előrehaladott
fel bátoran, megjő a pirkadat
s a pihenő se árt
megvizitáljuk, mit rejt az iszák,
a bicskát, butykost, elemózsiát
és falatozva várjuk, cimborák
a szép hajnalsugárt.
HANG A MAGASBÓL
Pásztorok, pásztorok, nézzetek az égre
odatúl, odatúl a nagy fényességre:
üstökös csóvája, csillag tündöklése!
Ez jelet lássátok:
miként írva vagyon – az idő közelget –
szűztől születendő lészen ama Gyermek
egy havas éjfelen, kiben teljesednek
a’ prófétálások.

Zene

41
1. PÁSZTOR
Izsajás próféta amint jövendölte
immár mutatkozik az idők betölte
imhol ama Bárány:
téli napfordulón rövid napok esnek
szeplőtelen szűztől születik a’ Kisded
éjfélnek óráján.
2. PÁSZTOR
Kiért az Atyának örök hála légyen
hogy látó szemünkkel odafenn az égen
jelét vettük ennek s minden lett dolgoknak.
Fohászkodjunk, világosítsa meg elménk
s felfogván, csudáljuk az üdvnek értelmét
dícsérjük, míg élünk s napjaink elfogynak.
3. PÁSZTOR
Hozsánna az Úrnak
örök halleluja!
szívünkbe plántállott
reménység rózsája.
1. PÁSZTOR
De most hamarsággal mind felkerekedjünk
üstökös csillagnak utána eredjünk
meglelvén, tekintsünk Kisded orcájára
s szépen énekeljünk fülehallatára.

(énekelnek)

Éjféltájt mikoron kiszamaragoltam
három pásztorokkal öszvetalálkoztam
csillag fényeskedett felette a nyájnak
a három pásztorok fúttak-furulyáltak:
tillárom haj! – szólalt, valamerre mentek
fútták toronyiránt, tornyos Betlehemnek.
ELBESZÉLŐ

A szín most már a betlehemi istálló, a kisded világrajötte után.

42
JÓZSEF
Mely nagy inneplő zsibongás!
Miatyánk
köszönöm
hirdeti a harangzúgás:
küszöbön
az Öröm!
MÁRIA
József, hites férjem, jer közel előmbe
s lásd: Gyermek született, mennyországi Király!
JÓZSEF
Légy üdvöz, embernek igaz Teremtője!
S csókkal a Szűzanyát, amint telik tőle
Hadd illesse József, hódol néki immár.
MÁRIA
Didereg a Kisded, József, édes férjem
nincs, hol tüzet rakjunk, tűz, mely melengesse…
JÓZSEF
A karomba kapom, magamhoz tentélem
barmok jászolában, szénapetrencében
tán csak meg nem dermed az Úrnak szent teste.
Mennyek Királyátul mely tetsző kegyesség
barmok párájátul ímígy fűtöztessék
s jószág melegétül: haj szegény tisztesség!
MÁRIA
Adssza József, férjem, add vissza a bubát
ember Teremtőjét, Mennyország Királyát!
JÓZSEF
Kedves tehenecskék! Mi töllök telhetett:
fűtözték s fútták a meleg lehelletet
látszott, majd megvette, úgy lelte a hideg.
Tapintsad, Szűzanya: szűnőben fázása!
Nyíladozó szeme! Játszi mosolygása!
43
1. ANGYAL
Kedves három pásztorok
el ne riadozzatok
üstökösnek fényétől:
az Istennek szent Fia
megszületett hajnalra
betlehemi szent Szűztől.
2. ANGYAL
Siessetek Betlehembe
hogy őnéki tisztelkedve
láthassátok, merre-hol van
fekszik a szegény jászolban;
jővén Dávidnak házából
minden háza im e jászol.
1. PÁSZTOR
Jól mondta az angyal, ott vannak ahol ni!
Üdvözlégy Szűzanya! … Az ám, Jézuskádnak
mivel kedveskedjem? ez nem drága holmi
de jószívvel adom – fogadd furulyámat
mely sok bajos órán bizton felvidított
örömnapra fogadd hát e nádi sípot
használd egészséggel, szépen billegessed
Miasszonyunk szívét megörvendeztessed!
2. PÁSZTOR
Üdvözlégy Szűzanya s Kisded Urunk Jézus!
Az angyal megmondta rangodat-nevedet
van fényes koronád – fogadd el azért most
fogadd el jószívvel bolyhos süvegemet!
Használd egészséggel s el ne pityeredjél
a cudar üdőnek ezzel fittyet hányhatsz
ki rajtad kifogjon, nincs olyan hideg tél
hóvihar, fergeteg – akárhogy dudálnak.
3. PÁSZTOR
Üdvözlégy te víznek-földnek Koronája!
Fogadd karmantyúmat, meleg, mint a kályha
44
fittyet hánysz a fagynak, bújj belé kezeddel
nékem másom nincsen, jószívvel fogadd el.
MÁRIA
Jó három pásztorok
szép, hogy eljöttetek!
Fohászkodni fogok
fiamhoz értetek
egyszülött fiamhoz
világ Királyához:
szintúgy jutalmazzon
– áldja meg léptetek
s ójjon-ótalmazzon
halál órájáig
éltetek fogytáig.

(énekelnek)

Mennyből a’ mennyből az angyalok serege
szárnyalva szárnyalva aláereszkede
csillag fényeskedett a nagy sokaságnak
hegedős angyalok jártak-muzsikáltak
tillárom haj! – szólalt, valamerre mentek
húzták toronyiránt, tornyos Betlehemnek.
ELBESZÉLŐ

Nagyot változik a hang; az egész játékciklus leghumorosabb, s a középkori nézők és műkedvelő játékosok kedvenc jelenetéhez érünk. A hirdető tudálékos konyhalatin nyelven bejelenti Heródes királyt, aki viszont a hűbériség cifra, rangos nyelvén henceg a maga hatalmáról, s minthogy a világ azóta sem változott, nyomban utána adóharácsra küldi a szolgáit.

HIRDETŐ
Lordok, főrendek-és rendek, nemes lovagok
bírók-bárók: tartsunk rendet. Ne mukkanjatok!
45
várurak, várbéli népek, apródok-nagyok
ez a tisztem, csendre intem, ki belékotyog.
Piszt se halljak! Mindjárást jő nagy királyotok
kinek magos színe előtt úgy kell állnotok
hódolatban
dermedezve
moccanatlan
görnyedezve
már az első
görbe neszre
elvégezve
mindőnk veszte.
Heródes nevében tészek faktum-diktumot
halljátok, faktótumok s ti tötömjankumok:
irgumburgum! – mond Heródes irkafirkumot
kinek hirdetője volnék s immár indulok;
imhol jő a nagy király s itt mondok punktumot
(szánkáznátok véle az pokolra, huncutok!)
HERÓDES
Qui statis in Jude et Rex Israel!
Im itt a leghatalmasabb világuralkodó
özön sustorgó poklokat s mennyet megalkotó
a kisujján e sártekét fenntartó-s forgató
Heródes, kihez nem vala s nem lészen fogható!
Heródes én, a nagy király, ki fényes pallosát
ha megsuholja, hersenését hallja a világ
ez aprította Astaróthot s a vén Beliált.
Én dörgetem, ha mennydörög, amíg az ég ledűl
villámszóró vad haragomban, én, én egyedül!
Ha felmérgelnek, minden felleg nagy zsinatba gyűl,
ég-föld megindul s fundámentomáig egybedűl.
Figyelhettétek: megcserrentem szörnyű kardomat,
szólnom se kell, csak intenem s szempillantás alatt
a birodalmak sarkallati aláomlanak.
46
Úgy ám – elésorolni ennyi csuda érdemet
vaj hol a cifra nyelv s a krónikás emlékezet?
Behódolt nékem napnyugot, behódolt napkelet,
a poklok hadnagya vagyok, s Gyehenna hercege,
korbáccsal kergetem a csatlós áruló hadat,
hogy minden ellenségemet porig alázzanak,
de ráncoljam szemöldököm – s hírmondó nem marad!
Látjátok gyöngy ábrázatom, gyémántos pajzsomat
tojás kárbunkulus-kövén megszégyenül a Nap!
Kegyes-vidor kedvemben én, világnak gyámola
mosolygón rátokterítém védőpalástomat.
Mi pompás kardom! köntösöm! koronám ékei!
Ki álmán is királyán csügg és ágyát jól veti
– az étlen-szomjan boldog él s csudája élteti.
Halljátok hát a hirdetőt! Kalkhász, hirdesd te meg:
gályát, hajót a kikötők mind megjelentsenek!
Országon által az utast sarcolni rendeled
magáért, nőért-csecsemőért – él, ha holt: fizet!
Egy lázsiás tallér az ára – indulj sebesen,
ha ki elő nem guberálja, tűzrevettessen
húzzák legott karóba, fára, rettenetesen
s Mahomedre! az is, ki szánja – nyelve tépessen.
HIRDETŐ
Én uram királyom
országod bejárom
haddal, héthatáron
szedem réven, vámon
népre sarcot, főpénzt
irgalmatlan vetek
nőért-csecsemőért
fejeket üttetek
47
részvétnek okáért
pörzsölöm nyelveket
„egy lázsiás tallért
a nagy Heródesnek!”
ELBESZÉLŐ

A hirdető elővezeti a Jézus imádására utazó Három Királyokat. Heródes, akárcsak egy mai rendőrfőnök, gyanútlan nyomravezetőknek, öntudatlan „agent provocateur”-öknek akarja felhasználni őket, hogy a királyságát fenyegető kisdedre rábukkanjon.

HIRDETŐ
Nagy Heródes! Itten hozunk
három királyt.
HERÓDES
No! Parolát!
Három király, Isten hozott
itt a kezem, nem disznóláb.
Úgy jövétek hát örökös
tartományainkon átal
vezettetve az üstökös
csillag fényes csóvájátul…?
Mondjátok meg lelketekre
a színtiszta igazságot:
mikor volt, hogy előszörre
ez üstököst megláttátok?!
1. KIRÁLY
Tefelséged meghallhatja
úgyan mondom, amint vagyon:
ma vón’ tizenketted napja
hogy megtetszett napszállaton.
48
HERÓDES
Király atyafiak, többet se szóljatok
menjetek, amerre a’ csillag mutatott
s úgy is térüljetek, megjárván utatok.
Legyek híretekkel, sűrű híradással!
Immár szerülszerte jó dolgotok lészen
früstökölünk mi még szép egyetértésben!
Csak majd a Kisdedet magamnak megnézem
hadd hódolok néki, eléborulással…
2. KIRÁLY
Tüstént megfogadjuk királyi szavadat
s híven teljesítjük ezen parancsodat
a Gondviselésre bízva ez ügyünket
kinek tudta nélkül fűszál el nem veszhet
– hadnagyok-poroszlók majd átaleresztnek.
HERÓDES
Háborítatlanul! Kvártélyukra vesznek!
Nagy árkus cirkalmas írást vetek nyomba’
Heródes-pecséttel s azt tarsolyotokba:
úton-hídon-hágón, templomba-malomba’
– szabad ki-bejárás a birodalomba’.
Kapitányainknak elémutassátok
s különös kegyünknek sugárit lássátok.
3. KIRÁLY
Be szép irkafirkum, aki cirkalmazta!
Mázsás pecsétjével van is foganatja!
2. KIRÁLY
Köszönjük jóságod, kegyes fejedelem!
1. KIRÁLY
Istenhozzád! Hosszú légyen országlásod!
HERÓDES
Járjatok jószerrel, szerencsével legyen
hogy ama Kisdedet jókor meglássátok!
Hazatérőfélben, ha majd errejártok
el ne kerüljétek úri házamtáját
49
nyitva áll a portám s itthon találjátok
király cimborátok – Kisdedünk szolgáját…

(a királyok el)

HERÓDES

(egyedül)

Hahaha! Hihihi! Majd szolgálok nektek
tüzes parazsával a nagy Heródesnek!
A nagy Heródesnek tüzes parazsával
őrlő kerekével, nyakvágó vasával.
No három kóficok, királyi ostobák
egyszer megtérjetek, nem is mentek tovább
fejet hajtanotok hóhér tönkőjére
fejjel gurulnotok Heródes elébe!
Ha ki lázadozó kél törvényem ellen
váramba béhuzom, tornyomba rekesztem
nyúzom, megcsigázom, ha király, ha császár
s nyilván lakomázom minden akasztásnál!…
ELBESZÉLŐ

Az utolsó jelenetben az első király arannyal, vagyis a királyság, a második tömjénnel, azaz a papi rend, a harmadik mirrhával, vagyis a megváltó szenvedés jelképével hódol Jézus előtt, s álmuk intésére Heródes kikerülésével, titkos úton térnek vissza hazájukba.

1. KIRÁLY
Üdvöz légyen ez világnak alkotója
Istenember egy személyben, üdvözlégy!
Bátor szalmán hálsz rongyos tehenjászolba’
semmiből a mindenséget teremtéd.
Aranypénzet hozok néked egy csuporba’
ragyoghassál dicsőségben azonképp!
2. KIRÁLY
Üdvöz légyen a felséges Fiúisten!
Papi rendért megváltásul ezt hozok:
50
duruzsmoló ezüstölő füstölőben
jóillattal-temjénfüsttel áldozok!
3. KIRÁLY
Üdvözlégy te megígértetett Megváltó!
korsó szentelt mirrhát hoztam én neked
ki kereszten megváltsz minket a haláltól
adván nékünk üdvöz örökéletet.
MÁRIA
Jó három királyok, az Üdvnek hírével
Isten látásával vígan ballagjatok!
Országtokba vissza szent fiam vezérel
s lélek ajándéka lészen jutalmatok.
1. KIRÁLY
Ezen három királyok
egybetalálkoztanak
három világ tájárul
ajándékot hoztanak.
2. KIRÁLY
Istenhozzád, Mária!
Boldogságos Szűzanya!
Köszönjük a Kisdedet
aki nékünk született.
3. KIRÁLY
Jézus udvarlására
jöttünk Isten házába
1. KIRÁLY
vastagodtunk az erényben!
2. KIRÁLY
gyarapodtunk belcsességben!
3. KIRÁLY
teljesedtünk vídámságban
Jézuskánk imádásában.
51
1. KIRÁLY
s a Szentlélek hívásában
ki itt jő galamb képében:
térgyeljünk le hevenyében.
2. KIRÁLY
Köszönjük a szíveslátást
háziakra Istenáldást!
1. KIRÁLY
Angyal jegyez aranyrovást
áldásmondás nagy könyvében:
meglátjátok fenn az égben.
52
Krisztus születése
A Posztónyírók és Szabók céhének 16. századi betlehemes játéka a Coventry-i ciklusból
53
Szereplő személyek
IZSAJÁS
GÁBRIEL
MÁRIA
JÓZSEF
ANGYAL
1. PÁSZTOR
2. PÁSZTOR
3. PÁSZTOR
54
Prológus
IZSAJÁS
Az ki minden titok Látója-Tudója
tartson meg az hitben s bátor megvallásban!
Én szólok hozzátok, Izsajás próféta:
vagyon a nép nagy-nagy szorongattatásban.
Világot a kígyó
vipera megmarta
bűnbül nem gyógyuló
sebet ejtett rajta
undok varas sebet az Ádám bűnébül
mely poklos kárhozat, örök-véghetetlen.
De támad Messiás Szűz Anya méhébül:
nincs hozzá hasonló, nem lett Izráelben!
Dávidi Házábul
királyi Felkentje
Juda trónján, az Úr
által megjelentve!
Az kinek Szent Anyja fogan Szent Lélektül
ez alátiporja a Sátán kígyóját
megszüli szent Fiát, ki tisztít méregtül
kígyó marásának erős Gyógyítóját.
A talpasnak mondom
jő már Szabadítód!
Hatalmasnak mondom
jő már Igaz Bíród!
mondom sok síróknak: vígasztalódjatok!
nagy bajjal valóknak: már vígan legyetek!
messziről jövőknek, szekéren vagy gyalog
hirdetnék-mondhatnék sok titkos-egyebet
ki csak angyal dolga
55
s nem érti halandó…
Egy jő éppen! Hallga!
Vajon mi-mondandó?
Az Angyali üdvözlet
GÁBRIEL
Üdvöz légy, Mária!
Az Úr van teveled
mennyei malaszttal teljes liliomszál!
Frigynek szent szekrénye
ímhol köszöntelek
Mária aranyház! Örvendj, imádkozzál!
MÁRIA
Incselkedő hangtól
nincs már hova lennem
lábom gyökeret ver, bárha futamodna…
Teremtő Miatyánk
ki vagy a mennyekben
hamis káprázattól Te végy oltalmadba!
GÁBRIEL
Csitulj, leányasszony
egyet se félj immár!
Mennyországból járok angyal-követségbe:
Szent-Szűz-üdvözölni
elküldött a Király
birodalmának hogy Te légy ékessége.
Tetszésre találtál
az Úr színe előtt
mert virtusod teljes tisztasággal ragyog:
hármas trónusára
56
a Második Személyt
fiadnak megszülni méhedbe fogadod.
Magad dolga lészen
semmi dolgod mással.
Illetetlen éltél; szűz fogantatással
szeplőtelen szülnöd
Istenét az égnek:
ez lészen osztályod s örök dicsőséged.
MÁRIA
Fel sem is foghatom
mint-hogyan legyen meg
mint-honnét kerüljön ily isteni Gyermek?
Vajha csak kijárnám
én szegény eszemmel
mert soha nem esmért senki férfiember.
GÁBRIEL
Mennyből a Szent Lélek
elküldetik néked.
Mind a csuda dolgot megtudod majd, boldog
Boldogságos Anya.
Nagy-nagy tisztességet
tészen az Úr véled!
MÁRIA
Énvelem, úgy mondod?
GÁBRIEL
Az Emberfiában
igaz valóságban
testté váló Ige – a Vég és a Kezdet:
a Második Személy
a Szent Háromságban
Ő lészen magzatod, Istentől lelkedzett.
MÁRIA
Meghigyjem, Gábriel?
57
GÁBRIEL
Bizonyságot néked
kegyes leányasszony, hamar jelet adok:
lássad Erzsébetet
hű öregnénédet
ki meddő maradván, nem fogant magzatot
fiúgyermeket szül
hat hónap töltével
ki az Úr Jézusnak jő előljáróba’.
Ne csüggedj, Mária!
Búd örömöt érlel
helyhezd bizodalmad a Mindenhatóba!
MÁRIA
Legyen hát, legyen meg
az Úr akaratja!
Örömhírrel jövél angyal-követségbe.
Gyermekét az Atya
hahogy nékem adja
lészek engedelmes szolgáló cselédje.
GÁBRIEL
Nyíló, öröküdvnek
megnyíló forrása!
Kegyben találtattál, méltónak a hitben!
Imhol a bizonyság
már akárki lássa:
a Szent Háromságban fogant Fiúisten!
Ég veled, nemes hölgy!
MÁRIA
Angyal, Isten áldjon!
GÁBRIEL
Hírüladom jeles magad-viseletjét!
58
MÁRIA
Az ki felmagasztalt
Ő légyen istápom
s vezérelje vissza Mennyország követjét!
József hazatérése
JÓZSEF
Csakhogy itthon vagyok ismét!
MÁRIA
József uram!
JÓZSEF
Dicsértessék!
Hogy telt az esztendő?
MÁRIA
Dologságban. Megvagyunk, ládd:
ki mint az Úr akaratját
lészen betöltendő.
JÓZSEF
Hadd nézzelek. Elváltoztál.
Ki járt itt? Mi szégyent hoztál
ősz fejemre?
MÁRIA
Senki!…
Egy angyal toppant előmbe
örömhírnek hirdetője.
JÓZSEF
Próbálsz elhitetni?!
Válaszoddal még adós vagy:
ki járt itt?! Mert várandós vagy
csak a vak nem látja!
Ez éntőlem nem származott.
59
Mária, a színigazat
ezen minutába’!
Ki gyermeke, hányszor kérdjem?!
MÁRIA
Csakis tiéd, uram férjem!
Kitudódik minden.
JÓZSEF
Csakis? Hogy én?! Kitudódik
s én szégyenem marad hóttig
mint volt eleinten.
Már világgá hadd eredjek!
Eláltattak-elhitettek.
Hadd veszem tarisznyám…
MÁRIA
Igaztalan vagy a vádban
férjem József: makulátlan
állok, szűzen-tisztán.
JÓZSEF
Férjed, én?!… Sorsom betellett:
házasodni vénembernek
késő kárvallása.
Haj! Mária, kedveltelek
s rákaptál a hátam megett
a lustálkodásra.
Vén bolond, közel a százhoz
ingyen se vegyen a házhoz
éretlen cselédet!
Immár az lesz a legbölcsebb
magad főzted, magad költsed:
elhagylak avégett.
60
Se hívem, se ellenségem
csak a vad szél marad nékem
mely a pusztán nyargal;
csordultig keserveimmel
hadd múlok, ha múlnom is kell
békében magammal

(Folyt. a linken! )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!