Keresés ebben a blogban

2010. május 4., kedd

Dezső Tamás - Az asszír lovasság története

Dezső Tamás (1962) assziriológus, régész, habilitált docens, az ELTE BTK dékánja. Kutatási területe az ókori keleti hadtörténet és az Asszír Birodalom története.

1. BEVEZETÉS

Az asszír hadtörténet egyik legizgalmasabb fejezete a lovasságnak mint önálló fegyvernemnek a megjelenése. A lovasság azonban nemcsak az asszír hadseregben, de a világtörténelemben is itt jelent meg először. Itt vette kezdetét a lovas fegyvernemnek az ókorban kezdődő és a középkoron átívelő története. Ennek elsődleges forrásai az asszír királyi paloták II. Assur-nászir-apli (Kr. e. 883–859) asszír király uralkodásától Assurbánapli (Kr. e. 668–631) uralkodásáig készített palotadomborművei és az asszír királyfeliratok. A két forráscsoprt vizsgálatából megállapítható, hogy az asszírok fejlesztették ki a lovasság mindazon alkalmazási területeit, amelyeken a későbbi korok lovashagyományai alapultak. A lovas íjász és a lándzsás lovas mint fegyvernem legkésőbb Assur-bán-apli asszír király uralkodása alatt szétvált, de az asszír hadseregben jelentek meg az első páncélos lovasok is. Az asszír palotadomborműveken a lovasság felhasználásának minden fontos területe (felderítés, lovasroham és üldözés) azonosítható. Ugyanezeken a domborműveken követhető nyomon, hogy a lovasság miként váltotta fel és miként szorította ki fokozatosan a Kr. e. 2. évezred egyeduralkodó lovas fegyvernemét, a harcikocsizó fegyvernemet. Annak a szerepnek a jelentőségét, amelyet az asszír hadsereg a lovaglás tudományának katonai alkalmazásában játszott, a kutatás a mai napig nem ismerte fel teljes egészében. Viszonylag kevés, az ékírásos forrásokon vagy a palotadomborművek lovasábrázolásain alapuló tanulmány született napjainkig, az általános összefoglalások pedig nem helyeztek kellő hangsúlyt a lovasság fejlődésének szakaszaira.

2. AZ ASSZÍR LOVASSÁG MEGJELENÉSE ÉS KORAI TÖRTÉNETE (KR. E. 883–745)

A lovaglás története még a Kr. e. 2. évezredre, az újasszír ábrázolásokon való megjelenés előttre tehető. Feltételezhetjük, hogy egy-egy lovas futár már a Kr. e. 2. évezred elején is szolgált a Közel-Kelet hadseregeiben. Ennek ellenére a Kr. e. 2. évezredben a lovasság és a lovaglás tudománya a harcikocsizás elsöprő fölénye miatt nem kapott szerepet a közel-keleti hadászatban. E korábbi, Kr. e. 2. évezredi lovasábrázolások ellenére a lovasság mint tömeges, reguláris fegyvernem az asszír hadseregben, nevezetesen II. Assur-nászir-apli (Kr. e. 883–859) asszír király palotadomborművein és királyfelirataiban azonosítható először.

A forrásokból ugyanakkor egyértelmű, hogy az első lovasalakulatokat nem II. Assurnászirapli állította fel, és ekkor már más népeknek is volt lovassága. A Zagrosz és az örmény hegyvidék lótenyésztő népei ekkor már kétségkívül rendelkeztek lovassággal. Ennek az idegen lovasságnak az első ábrázolása is II. Assur-nászir-apli domborművein látható: egy asszír harcikocsi üldöz hat, íjakkal felszerelt menekülő lovast. A lovaglás tudományának és a lovasság kialakulásának színtere valószínűleg az örmény hegyvidék – Zagrosz – Asszíria háromszög lehetett.

(...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!