XVIII. Történettudományi Találkozó Vásárhelyi Történelmi Kör

 https://sites.google.com/view/archivedworld-archivltvilg/f%C5%91oldal

Szeretettel várnak mindenkit!

Reményi Tamás A ma sugallatára

Reményi Tamás

A ma sugallatára

.
Elevenedben őrjöng a Vágy,
tüzet csihol a gúzsba-kötött Szeretet,
haldoklik a jövőbe vetett Hit…:
napfogyatkozássá vált az Élet!
.
Te jobb Sors képzeletében született Élet,
kinek ereiben a Remény csörgedez,
a Pokol tűzében senyvedsz,
s harcod vívod, tollad a fegyvered!
.
Istenez szólsz büszke, elszánt emberként,
a jobbító szándék szavaidból kisejlik,
a fals szeleket megveted,
a jövőbe vezető egyetlen utat kikövezed!
.
Az Élet nyitányán a fények és árnyak küzdenek,
a Halál torkában szétmarcangolt volt létek bűzlenek!
Mit vétett annyi millió ember?
Ó, Istenem! Tégy csodát!
.
Élettelen kősziklát rág az Értelem!
Csak a kapzsi nagyravágyás dübörög
a szívtelen lelkekben?
.
„Süss fel Nap, fényes Nap…!”

Papp Andrea Borban, szőlőben

Papp Andrea
Borban, szőlőben

Zamatos fürtök, csábító szemek,

Hívogatnak, kóstolj meg.

Piros alma bűnben harapva,

Hirdeti, borban a vigasság dala.

Mámoros éjszakák, homályos emlékképek,

Egy arc a távolból, melyet soha el nem érhetek.

Egy emlék viszont mélyen ég,

Krisztus vére folyt ezért.

Átszegezve élete,

Vörös tengerben megfürösztve két keze.

Legendákat zengenek róla,

S a misebor egy két kortya tanít a jóra.

Mértékletesség e nedü fegyvere,

S a bűnnek nem lesz eleje…

Papp Andrea

Debrecen,2008

8Iványi Sándor gondozásában)

Papp Andrea Anya bolygó

Papp Andrea

Anya bolygó

Hűségesen táplálja gyermekét a bolygó,

Méhének gyümölcse látható.

Kelyhéből itatja kedvesét,

A vén Európát,

Aki soha sem henyélt.

A Kárpát-medencében anyákat buzdított,

S örökül magyar nemzetet hagyott.

A Vereckei hágón át,

Szinte látjuk Árpád hadát,

S István kezében a kettős keresztet,

Hirdetve, pogányok térjetek meg!

A történelem széttépte Magyarországot,

S a seb csak nem gyógyul,

Hiába itt a nagy UNIÓ.

Orvosra vár a nép,

Helyébe csak kuruzsló lép.

Hol vagy kereszténység?

Papp Andrea

Debrecen, 2008

( Iványi Sándor gondozásában)

Rózsa Flores Eduardo - Eltűnt egy magyar vers

Eltűnt egy magyar vers

Eltűntetik majd a költőt is

Petőfi? Ady? József?

Te? Én?

Ki jön ezután? Mi még?

Ég a papír 457 Fahrenheiten

Nürnbergben a téren

Szép rendes és szabályos máglyán

Szegeden és pesten barbár körtáncot jár

A bunkóság.

Elégetni a verset

Költő kezét levágni

Mondó nyelvét kitépni

Forró ólmot öntsetek

Minden fülbe

Eltűnt ma este egy magyar vers

Előállították, letartóztatták

Bilincsbe verve viszik

Titokban

Ne lássa senki

Ne tudjon róla senki

Ne olvassa többé senki

Mi jön még ezután?

Ha nem nyílnak meg a hegyek

Ha nem ömlik ki minden víz

Ha nem szárad ki minden fa

Ne kelljen föl többé a Nap

Hűljön ki minden csillag

Asszonyaik mind meddők legyenek

Kihallgatásra viszik

Láncra verve

Letartóztatva

Ma este eltűnt egy vers.

(Rózsa-Flores Eduardo, szabadságharcos - költő)

Rózsa-Flores Eduardo: Sajnállak titeket Mindig idegenek

 Rózsa-Flores Eduardo:

Sajnállak titeket

Mindig idegenek

Igen, nem gyűlöllek

Sajnállak

Mert ha gyűlölnélek

Magammal is azt tenném

„jütt-ment” vagyok én is

és e Haza befogadott

bár nap mint nap érzem

igazán nem szeret

lehet nem is tud

és nem is csoda

annyi volt itt az árulás már

s a köpönyegforgatás

Bizalmatlanná vált

a magyar ég

Én hazámra nem haragszom

Nem tehetem

Reggel délben este ölel

Hegyeivel, vizeivel simogat, táplál

S a nyelv

Ez, a magyar, jó emberek

mit most használok

A papírt cirógatja

És így a szemem is

És majd a lelkem

És kihez majd eljut

Szavam

Édesen (vagy, mikor-hogy…)

Magyarul.

Sajnállak titeket

Senki és semmiháziak

Nektek a Nap ott fent

Mindegy hol süt

A madarakat sem ismerhetitek

És nem tud hozzátok szólni

A legegyszerűbb mezei virág sem

Színük és illatuk marad mindig idegen.

És nem szólok itt már semmit semmi másról, sorolhatnám mit jelent magyar barát-testvértől

kézfogás, vigasztaló szó, közös gondolkodás, ne adja Isten, dühöt nemző, magyar baráttal

együtt, a magyarért  sírás. Elmagyarázhatnám, de nem vitás: fölösleges, ha nem érzed, mit én

mikor a Szózatot éneklem, vagy fölmondom.

Sajnállak, mindig idegen

Nem gyűlöllek,

ám most hangom megemelem

És figyelmeztetlek

- én már csak ilyen vagyok-

Még ha hazám nem is szeret igazán

Bántani őt én nem hagyom

Üzenek innen, a Mátra alól,

És hallja idegen, magyarul, Párizsban,

Londonban s Berlinben:

Csak óvatosan.

A magyart többé ne bántsd!

Ne merd!

Elég!

Van hely széles e világon.

Menj, ha itt neked nem édes a szó, a víz, a nő.

Menj, tágasabb odakint!

Menj, és hallgasd!

Keress magadnak egy helyet

És egy másik, bármilyen nyelvet!.

Az enyémet, az édes magyart

Többé ne kínozd!

(Iványi Sándor gondozásából)

Iványi Sándor: Feltámadás

FELTÁMADÁS!

(márciusi rigmus a magyarokhoz)

Írta: Iványi Sándor

Petőfi kel, nem egy, ezer,

Bús szívekbe,

Szabad honért ütemet ver!

Újult rigmust,

Szabad hazát, nosza hamar!

Hol szép népünk,

Magyar nemünk egyet akar!

Magyar földet, üzemeket,

Nem vérszívó,

Utazgató zsebeseket!

Igaz magyart,

Kossuthokat, Széchenyiket,

Nem pózoló,

Vitatkozó vérebeket!

Hazát, milyet István akart,

Mert immáron,

Kereszt helyett, ural a kard!

Nincs már itthon

Szabad jog és szavazat,

Van helyette

Vörös szegfűs akarat!

Van egy kevés anyaföldünk,

Őrizzük meg,

Vigyázzunk rá, ez a testünk!

Van még zengő,

Szépen csengő anyanyelvünk,

Őrizzük meg,

Vigyázzunk rá, ez a lelkünk!

Éljünk velük, gazdagodjunk,

S véletlen se

Vörösökben bizakodjunk!

Nem bízhattok

Pogányban, ki szegfűket hoz,

Ám ha rászólsz,

Duna hídon gumibotoz!

Istene nincs, vagyona nagy,

Téged aztán,

Szegény hazám, roboton hagy:

Napszámosnak,

Szolgának, ki izzad; miért?

Hosszútávú,

Világbanki hitelekért!

Kilincselnek hitelekért,

Melyből aztán,

Nagy busásan, ők látnak bért!

Elraboltak

Milliárdos vagyonokat,

Szívük híján,

Neked hagyva garasokat!

Garasokat ne akarjunk!!

Szép hazánkat, s

Alkotmányunk visszakapjunk,

Külhoninak

Polgárjogot visszaadjunk,

Magyarverőt

Országunkból ebrudaljunk!!!

IVÁNYI SÁNDOR Húsvétkor is keresem a nagy Őt!

IVÁNYI SÁNDOR
Húsvétkor is keresem a nagy Őt!

Sajgó szívem bizalommal teli,

Hogy benned, örök párját leli.

Ha nem benned, hát valami másban,

Egy fájó és kínzó megalkuvásban.

Mert makacs lelkemmel alkudni kell,

Ha szívem, szívedig nem ér el.

Ha nem hallom vidám csacsogásod,

Ha nem látom vonzó arcvonásod,

Akkor jönnek az álmatlan álmok.

Ha nem foghatom puha kezed,

Ha nem láthatom szép két szemed,

Akkor jönnek a fénytelen szemek.

Hát bizalmammal, nosza bátran élj,

És égő szívem aranyából végy!

Vagy küldd el lelkem messzi Seolba,

Hol szívemnek elemésztő lángját,

Hűsítő Styx lassú sodra oltja.

I. S.

Lövey Varga Éva Rögös ez a barázda

Lövey Varga Éva
Rögös ez a barázda


Az egész népünk olyan,
Mint a barázda.
Betemeti olykor a szél,
Behányja.
Más irányból fuvall
Csöndben, magában,
Kinyílik a barázda
A határban.
Pereg a rög, erre-arra,
S amarra.
Bújik a mag, s
Árnyat vet a talajra.
Hamarosan virágot hoz,
Beérik.
Holtunkból is
Feltámadunk -
Remélik.


Szeged, 2022. február 11. 21:30

KOLUMBÁN SÁNDOR Fecskemadár

KOLUMBÁN SÁNDOR

Fecskemadár



A házunkon, eresz alján,

Fecskemadár fészke áll.

Fiókáit itt költötte,

Boldog is a fecskepár.

Egy napon, a sürgönydróton

Összeült a nagytanács,

S búcsút intve, messzi földre

Elrepült a kismadár.



Mások földjén, más körülmény,

Más az égöv, más világ;

Nem szereti ott a párját,

Nem épül ott fecskeház.

Nem találhat ott hazára,

Vendég ott a kismadár.

Kicsiny szíve visszavágyik,

S a tavaszra visszaszáll.



Gyere vissza újra hozzánk,

Csivitelő kismadár,

Üresen áll itt a fészked,

Szülőfölded visszavár.

Megfelelőbb helyet, mint itt,

Magadnak úgy sem találsz.

Gyere vissza újra hozzánk,



Itt mindenki vár.

KOLUMBÁN SÁNDOR A kanyargó Kormos mentén

KOLUMBÁN SÁNDOR

A kanyargó Kormos mentén




A kanyargó Kormos mentén

Áll egy rozzant régi ház,

Udvarát a fű benőtte,

Nem jár arra senki már.



A kapuja félig nyitva,

Kerítése kidőlt már,

Kiszáradt a vén eperfa,

Csak az odvas törzse áll.



Ház előtt egy korhadt lócán

Néhány száraz falevél,

És a kitört ablakon át

Búsan dudorász a szél.



Mennyi emlék köt e házhoz,

Mennyi fájó szép emlék...

Nem maradt meg más belőle:

Megfakult családi kép.

...........................

Sötét vizű Kormos mentén

Áll egy rozzant régi ház.

Udvarát a fű benőtte,

Nem jár arra senki már.

kocsordi NAGY BÉLA: Egy szakasz katona

Egy szakasz katona...

KOCSORDI NAGY BÉLA·2018. MÁRCIUS 6., KEDD

49 olvasás

1. Rongyos szélű, régi fénykép, frontkatonák vannak rajta.

 Megszámoltam, huszoneggyen kerültek be egy Szakasz-ba.

 Volt közöttük: gazdálkodó, tanító és íróember, 

Kereskedő, pék, vasutas, s mindenféle mesterember. 

2. Majdmindegyik már családos, egy - két gyerek édesapja... 

Kiket föl kellett nevelni, akkor is, ha ők, parancsra,

...hagytak oda házat, boltot, osztályt, mühelyt, szülőföldet,

Nem sejtve, hogy viszontlátni...már nem fogják látni többet...

3. Magamfajta betűvető...van, hogy néha eltűnődik:

 Berendezve ez a világ...miért is van így...mindeddig?

 M’ért van az, hogy ölni, s halni a hatalmi parancsszóra, 

A kisember el kell menjen...úgy, hogy mások döntnek róla!?

4. Félreértés, hogy ne essék. mondjunk ki egy igazságot!

 Más az mikor HAZÁT VÉDÜNK, s megint más, ha egy országot, 

...támadunk meg gonosz tervek, lázálmok és érdek mentén,

 S a legtöbbször apák, s fiak... isszák levét,...áldozatként...

5. Ezesetben is így történt! Az Érmellék több faluja adta össze...

 ...ama szakaszt, s kemény parancs mondott INDULJ-t...orosz földre.

 És ők mentek...nehéz szívvel...hátrahagyva mind, mi érték...

S hogy majd haza fognak jönni!....palotákból...ezt ígérték..!

6. Ám a Végzet másként döntött...és persze a gyilkos ágyúk!

Csak ők tudnák megmondani, hogy mi minden várt ott rájuk... 

Csak az tudná elmondani...milyen is a poklok pokla, 

...aki ott volt, kint a Don-nál, s szerencséja hazahozta...

7. Amabból a huszonegyből, egy ember volt...ki túlélte, 

...mindazt ami égben - földön...balsorsukként...ki lett mérve...

 Hogy hányféle volt haláluk, arról jobb, ha nem beszélünk... 

Rémálomnak is sok lenne...melyben időnként van részünk... 

8. Kapus/i/Ferenc...Székelyhídra került haza...négy év múlva.

 Ennyit tartott a fogsága...orosz földön...és...kibírta...! 

És mindvégig...az a fénykép...ott volt mindig, jól elrejtve... 

És a remény: ha van Isten...hazajön az...Érmellékre... 

9. És...hazajött...ő, egyedül...amabból a huszonegyből...!

S véle fájdalmas emlékek...mikből mesélt, ám ott belül... 

...mindig ott volt sok megélt kép...és egy kérdés: vajon miért, 

...élt túl minden szörnyűséget, mely halálig...mindig kísért... 

Élesd, 2018. 03. 06. kocsordi Nagy Béla. 

A Fotó a szerző tulajdona, jogvédett

kocsordi NAGY BÉLA: A Vajdaságban, 2016 ősz-utóján

 

A Vajdaságban, 2016 ősz-utóján
KOCSORDI NAGY BÉLA

·2016. NOVEMBER 23., SZERDA

1. Van egy sarka a világnak, sokunknak még szivünk csücske,

... akkor is ha a sorsunkra... nem lehetünk mindig büszke...

Végzet kezén játékszerek? A legtöbbször ez a sorsunk...

Kérdés, hogy a szülőföldön van AKARAT... megmaradnunk?

2. Bárhol járok (a) Vajdaságban, olyan mintha hazajönnék.

Baráti kéz szíves szóval, s egyre több a kedves emlék.

Kicsit olyan mint Erdélyben, sz’ gondjaink is hasonlóak.

Rokon... öröm... rokon... bánat, és van értéke a szónak.

3. Most egy éve jártam erre, és úgy tűnik, nem hiába.

Mert azóta sok-sok ember nyújtja kezét parolára.

És én vallom, hogy minden kéz, amit nyújtunk tisztességgel,

... jöjjön bármi, nálam felér akármilyen szerződéssel!

4. S azt is hiszem, hogy az ember csak akkor tud jobbnak lenni,

Ha a kezek nem hazudnak, és egymásért tudnak tenni!

Mert kihívás igen sok van, s azt, hogy mit hoz ránk a holnap,

Nem könnyű ám megjósolni, akkor sem, ha Fő-fő-Jós vagy.

5. Egy valami viszont biztos: hogy ha egymást számon tarjuk,

S megkérdezzük: mi van véled, s tán...kilincsed is lenyomjuk,

Akkor talán kicsivel több az esélyünk megmaradni...

Ám de ehhez IGAZ SZÓ KELL, s magunknak se NEM HAZUDNI!

2016. november 24. kocsordi Nagy Béla.

kocsordi NAGY BÉLA: Hajdani ‘56-os, Szeles Erika emlékére

 

Hajdani ‘56-os, Szeles Erika emlékére
KOCSORDI NAGY BÉLA

2018. OKTÓBER 24., SZERDA

1.Tizenöt év...ennyit élt meg, a Blahánál kapott golyót!

Sebesülteken segített. Egy dán hagyott ránk több fotót,

... bejutottak Budapestre... kaland volt ám a javából!

S mit ád Isten: volt egy lány a barikádon, s tudott... dánúl!

2. Félárvaként cseperedett süldőlánnyá Budapesten.

Olvas, művelt, s szakmát tanul: szakácsnak... egy étteremben.

A nagybátyja, *Bondi Endre,... mentora is némiképpen.

S, hogy Erika komoly kislány, kicsit övé is az érdem!

3. Mi vitte ki az utcára... fegyvert fogni... serdülőként?

Petőfiék inspirálták? Vagy az ösztön? Fiatalként

... tenni is egy jobb jövőért/de/ ehhez kell egy szabad ország,

Melyben TÖRVÉNY a TISZTESSÉG, s ez szabja meg önnön sorsát!

4. Ma már tudjuk, volt parancsnok, aki döntött felelősen,

Feladatként megjelölve: segítni sok sebesülten!

Bár a veszély ott sem kisebb mint akármely tűzvonalban,

És az a lány ott is helytállt, s nem rettent meg semmi bajban!

5. Ám végzete nem volt kegyes! Nyolc nap sem telt novemberből!

Orosz baka végzett vele... több lövéssel, oly’ közelről,

Hogy esélye... szinte semmi túlélni a nyaklövését,

S /a/ kórház már csak formalitás, befejezve földi létét.

6. A történet több szálon fut, a fényképét sokan látták.

Ám hogy ki volt...teljes névvel... ötven évig... nem is tudták!

Egy véletlen, néhány ember... rakta össze mozaikját...

/a/Kerepesi nagytemető borít hantot, s őrzi csontját...

....Jegyzet: *Bondi Endre a korabeli Budapest ismert figurája, író, zeneszerző, karmester, konferanszié (1910 - 1970.)

Élesd, 2018. 10. 24. kocsordi Nagy Béla.

KOCSORDI NAGY BÉLA Sorok egy medáliáról

Bár magamat továbbra is csak amolyan parlagi betűvetőnek tartom, az Élet úgy hozta, hogy a Tollforgácsok 1. címet viselő verseskötetem után 9 hónapra megszülessen a második szellemi szerelemgyerekem is, benne 100-on felüli, a közelmúltban írt versfélékkel, tollforgácsokkal. S aztán...kicsit javító szándékkal is a vers-demográfiai mutatókat illetően, ha már benne voltam a versfaragásban, újabb 5 hónap múlva, 2017 júniusában kezembe vehessem a Tollforgácsok 3-at is, olyan 120 körüli verssel. És a dicsekvés minden szándéka nélkül, de elmondom azt is, hogy az Úr 2017-ik esztendejének végére - talán még Karácsony előtt - meg lesz a Tollforgácsok innen-onnan címet viselő, - ugyancsak verseskötet - amiben megint csak lesznek tollforgácsok rendesen. Hogy lesz - e még újabb verseskötetem, nem tudom, bár egy - két téma, ötlet még ott zümmög a fejemben, megírásra várva. De van ott még jó néhány prózai próbálkozásom is...megkezdve vagy befejezve, azokkal is kellene kezdeni valamit... Hogy azoknak mi lesz a sorsa, azt sem tudom. Minden attól függ, hogy...Baróti Szabó Dáviddal szólva az a bizonyos Kaszás... mikor kezdi el bontogatni a sátramat... Mit mondjak még, mit tegyek hozzá az eddigiekhez? Aki már ismer, tudja rólam a legfontosabbakat. 1946 március 1-én születtem egy Érszalacs nevű, akkoriban még igen sáros faluban, valahol az Érmelléken, egy jó madárröptére Ady Endre szülőhelyétől, Érmindszenttől. Bár életutam nem volt egy sétalovaglás, azért ott volt benne minden, ami egy normális férfiéletben ott kell hogy legyen. Vagyis tűrhetően szép gyerekkor, az önmagamat keresgélő serdülő és ifjúkor, felnőtté válás. Majd...annak rendje - módja szerint a családalapítás, egzisztenciateremtés, - annak minden gondjával és örömével-, szerető és gondoskodó jó feleséggel, gyerekek, unokák... Az életemben voltak elültetett és termőre fordult szőlőtőkék, gyümölcsfák, még egy - két elültetett diófa is, valamint két megfogant somfacsemete is arról a koltói somfáról szaporítva... Születtek versek és prózában megírt dolgok...olyanok amilyenek, talán több is lehetne, ha nem csak most, néhány éve kezdtem volna el írogatni. Hát nagyjából ez lenne a gyorsmérleg, ha valahonnan jeleznék, hogy ...na öreg Pupák, szedelőzködj! És ha muszáj, akkor megyek...raportra, nyugodt lelkiismerettel. Veszem a kis motyómat, benne mindazzal amit elkövettem: egy tisztességgel ledolgozott élet, néhány bolondság...amit bevállalok...bármilyen bíró elé is kerülök odaát. Lesz még benne egy - két szép régi nóta, vagy az általam írottakból egy kettő, néhány versem, amiben referálnék erről - arról az Ég urának, ha meghallgatna, ( a Képzeletben és az Egy poéta álma, mindenképp). Aztán néhány adott és kapott kedves szó, finom, csókízű csókok emléke, amikért érdemes élni a magamfajta férfiembernek... Ami meg ideát marad, azzal meg gazdálkodjanak szeretteim, esetleges olvasóim, tisztességes embertársaim,...kedvük és legjobb tudásuk szerint. Aztán majd, ha netalán összefutnánk valahol...odaát, akkor megállhatnánk egy-két szóra, úgymond... mesélni, referálni egymásnak...hogy is volt....mint is volt..... . 

KOCSORDI NAGY BÉLA
Sorok egy medáliáról

2018. OKTÓBER 21., VASÁRNAP

1. Régen történt, aki adta: Bem tábornok, bal kezével!

..jobbja kötve...hetek óta, kardvágásnak a sebével.

Aki kapta: egy poéta... Nagykőrösnek volt szülötte,

Bem-apónkat lengyel földről Isten, s a Sors hozzánk küldte!

2. A szabadság szent eszméje mindkettőnek nagy-nagy álma!

Lengyel honnak elnyomója: Moszkva, s annak gyűlölt cárja

Magyar földön osztrák császár tipor jogot több száz éve!

Erdélyt... vívja maroknyi had, s ritka-jellem-hős vezére.

3. A harcokról szólnak regék, írtak lapok, régi könyvek.

Volt egy mondat: Bem-apóval/a/pokolban sem kell félned!

S az eredmény... meg is látszott: ‘negyvenkilenc tavasz-végén,

Erdély-szerte, ellenség csak elvétve volt ország földjén!

4. Bem tábornok jó parancsnok! A harcoknak szünetében

Kitüntet és előléptet... érdem szerint...méltóképpen!

S egy őrnagyi hajtókára... maga tűz fel érdemrendet

Petőfié az a zubbony, /ki/ tollal, s karddal nevet szerzett!

5. A folytatás történelem! Cár-atyuska százezrével

Küldte ránk a katonáit, s Arad-várban, ősz jöttével...

Legjobbjaink kivégezve... menekülés, hontalanság...

S Petőfinknek ma sincs nyugta! Sorsa: magyar “SORSTALANSÁG”!

kocsordi NAGY BÉLA: VALLOMÁSFÉLE

 

Vallomásféle
KOCSORDI NAGY BÉLA·

2018. OKTÓBER 21., VASÁRNAP

Isten látja a lelkemet, tényleg úgy van ahogy mondom!

Szülőfalum “vizitáltam”, mely nekem már rég nem otthon.

Temetője köt még oda...kicsit megdőlt sírkereszttel,

És emlékek sokasága... ez az ami nem ereszt el...

Emberöltő van mögöttem, mit leéltem messzi tájon!

És én balga...valamiért a falumba...visszavágyom!

Jólesne ha számontartna? Nem tagadom, vágyom erre,

Sz’ van mit tennék asztalára, mi a KÖZnek...hasznos lenne!

Ám valahogy...nem jön össze....elütötték parolámat!

Vezérkolomp...régi, s újabb...cinkosokként...összezárnak.

Ne zavarjam köreiket...meg vannak ők jól magukban!

Nem a könyv a legfontosabb! Sz’ dúskálnak a...programokban!

Különben is... múltkorában, reám írt a polgármester...

Nem lakom ott/hát/jogom sincsen!!! S ebből érthet is az ember...

DE...kibicnek...Falu-napon...menjek bátran, inni, enni,

S hozzátette: minden INGYEN!!! Kell ehhez még hozzátenni?

Tartozom egy vallomással, sokatmondó! Bárhol járok,

mennyire van elvadulva az út széle és az... árok??!

S abból látom...az a falu...mint gondozza dombját-rétjét?

S legyen akár autósztrádád...nézd meg jól a... legelőjét!!!

Mondanék még egyebet is, de azt hiszem, nincs értelme...

Minden más lett arrafelé, s az olyannak/már/nincs hely benne

...aki nem csak hozsannázik... lesve kegyet, avagy koncot,

...hanem szól, hogy hé emberek, szóvá tennék egy-két gondot.....!!!

......................................................................................................

Pupákfalva, 2018. 10.21. kocsordi Nagy Béla.

kocsordi NAGY BÉLA: Pupák és az áfás számla

 kocsordi NAGY BÉLA
Pupák és az áfás számla 

2015. június 20., 19:17



... Holmi finánckérdések kerültek szóba nem is olyan régen egy magánbeszélgetésben,talán ennek is köszönhető, hogy Pupák úr meglepett bennünket egy újabb történettel. Ennek a témakörnek mostanában amúgy is nagy az időszerűsége... mert hát az eklézsia meg a kincstár amúgy is mindig üres, legalább is mindig ezt mondják mifelénk azok, akikre a kulcs van bízva....

A következő történet hitelességéért jelen sorok írója kezeskedik, ámbár Pupák úr szavahihetőségével eddig sem volt gond, és ha az égiek is úgy akarják, akkor ezután sem lesz !

Kitartóbb olvasóim valamennyire ismerik már őkelmét. Elmondása szerint úgy hatvan éves kora körül esett meg vele ez a történet, talán feledésbe is merült volna, ha nem kap némi bíztatást. Igen finom kávéval kínáltuk meg, aztán egy még finomabb bor is került az asztalra, így aztán könnyebben ment a mesélés is.

A jobb érthetőség kedvéért azért annyit talán illik tudni őkelméről, hogy kicsit kilóg a férfi-társadalomból. Nevéhez nemigen köthetők sem hőstettek sem botrányok, munkáját tisztességgel elvégző, asszonyát szerető, alapból családcentrikus ember. Hogy a szépnem iránt kicsit fogékonyabb volt világéletében, az meg egy hajdani kódex szerint a bocsánatos bűnök közé van besorolva még az égi Büntető Törvénykönyvben is .

Az Élet úgy hozta, hogy jó néhány évig amolyan kétlaki emberként kellett végeznie a munkáját, párjától jó másfélszáz km-re, két különböző városban kellett helyt állniuk, de ez nem jelentett különösebb gondot. Hétvégére amúgy is együtt voltak, amit állítása szerint nem is haszontalan dolog lenne kipróbálni minden emberpárnak akik egymás mellett szeretnének békésen megöregedni..... Állítja, igen jó próbakő néha egy kis távollét !

Bár abban a városban, ahol az eset történt, volt egy jó, de nem túl nagy lakásuk egy társasházban, "kikapcsolódásként" no meg férfiemberi mivoltából következően még nekiállt építeni egy kis tip-top házikót is egy szemnek - léleknek tetszetős helyen. Elképzelése az volt, hogy majd amikor megöregszik, anyókájával majd csak elboldogulnak azzal a száznál valamivel több tőke szőlővel meg azzal a tucatnyi gyümölcsfával, mert hát a nyugdíjas éveket sem henyélve képzelte el magának !

A Sors úgy akarta, hogy abban a társasházban férfiember szinte alig lakott, így aztán bizony előfordult, hogy a mi Pupákunk időnként ki volt téve bizonyos kísértéseknek. De becsületére legyen mondva, nagyjából állta a sarat ...no meg a ....kísértést ! Azt nem állítja hogy sohasem botlott, mert sem a hazugságot, sem a képmutatást nem kedveli, de ha botlott is, azt is csak módjával tette, már csak azért is ...hogy nagyon nehogy szó érje a ház elejét .......

Lakott abban a házban --többek között --egy igen csinos, szemrevaló "magánzó leányzó", nagyjából a harmincas évei vége felé járhatott abban az időben. Valamilyen felsőfokú végzettséggel is rendelkezett, és bár az a diploma nem közgazdasági egyetem vagy főiskola által lett kibocsájtva, gazdája igen szépen gyarapodott anyagiakban..., bizony nagy kár, hogy nem lett belőle pénzügyminiszter...vagy legalább az ország kincstárának a vezérigazgatója...!

Flórika... nevezzük így az illem kedvéért, valahol a máramarosi hegyvidék egyik kicsiny falujában látta meg a napvilágot. Kiejtését, valamint a szókincsét leszámitva igencsak kikupálódott abban a szépnevü városban, ahol elmondása szerint már legalább 15 éve élt és dolgozott hol ezt, hol azt...... A kérdéses időben is igencsak bizalmi állásban volt, titkárnőként kereste a betevőt egy ...a városhoz közeli hivatalban.

Pupák urat többször is részesítette abban a szerencsében hogy kölcsönkért hol ezt, hol azt, leginkább...neglizsében beállitva a legváratlanabb órákban. Pupák úr őkelmének az a bizonyos sokadik érzéke mindig "beszólt", hogy ettől a leányzótól, a saját érdekében mindig jobb lesz három lépésnyi távolságra maradnia. Persze nem is olyan könnyü azt mindig be is tartani, de neki úgy látszik végülis sikerűlt...

Flórika egyik kedvenc magánszáma volt ...főként amikor szoros utcai nadrág volt rajta,hogy a lépcsőn felfelé menet, megelőzvén Pupák urat, igen látványosan mozgatta meg minden irányba azt a csinos - formás popsiját amivel megáldotta a nagytermészet. Pupák váltig állítja ... simán elmehetett volna hastáncosnak is, csak éppen a gömbölyebbik felével adva elő a produkciót...és hátrafelé ...!

Nos, hát egy ilyen produkció után történt meg az a nevezetes eset, amit Pupák úr, némi huncut mosollyal a szája sarkában most elmesélt.

Flórika, úgy látszott,rájött, hogy a magánszámai hatástalanok, hát módszert váltott és átment a nyíltsisakos változatába annak a férfi - nő játékának , ami talán egyidős az emberiséggel...

Kinzó fejfájására hivatkozva Flórika egyszerüen meghívatta magát egy délutáni kávéra, amit Pupák, mint afféle régimódi fazon kissé kelletlenűl de végülis megtett, mondván... ,,de csak kevés ideje lesz, készűl kimeni a szőlőbe, mert valamit még ma mindenképpen be kell fejeznie".

A kávézás végülis kicsit elhúzódott, mert a leányzónak közben eszébe jutott, hogy befőttre is éhes, amiből Pupákné jóvoltából mindig volt az ottani befőttartón is. Summa sumárum, egy üveg befőtt nem a világ,gondolta Pupák, látott ő már olyan menyecskét is aki egyűltében megevett két kiló krumpliból készűlt szalmakrumplit is a hozzávaló savanyusággal az igencsak rendes adag flekken mellé ....szintén...fejfájására hivatkozva...

Flórika, miután eképpen "elütötte" a kinzó ...fejfájását, minden teketória vagy bevezető nélkül előrukkolt a farbával, persze nem minden kacér tekintet és mimika nélkül mondván a következőket : idefigyelj te Pupák, én régóta tudom, hogy téged esz a fene utánam, (sic) kicsit kivártam hadd koplald ki magadat, de mostmár beszéljünk nyíltan. Én hajlandó vagyok eltéveszteni az ajtót este és lejönni hozzád mert tudom hogy kisértem az álmaidat.... De hogy tudd.. én is a piacról élek, mindennek ára van, gondolom ezt te is tudod ! És mivelhogy rendes fazonnak látlak, úgy gondoltam , neked kedvezményt adok .....És mondott egy számot, ami mellesleg éppen az akkoriban megjelent legnagyobb címletü bankó számjegyének felelt meg, ami nem is volt olyan kicsi érték...akkoriban!

Sokmindenen átment már ez a vén lókötő, de ilyen esettel még nem találkozott. Kicsit bizonyosan meg is lepődhetett, mert Flóri igen jól mulatott rajta, kivillantván majdnem mind a harminckét fogát, ...ami ugye elvben ott kell legyen minden jóétvágyu, zsákmányra éhes nősténynek a szájában ...

Pupák sose vallotta magáról, hogy borotvaéles lenne az esze, inkább amolyan gyakorlatias észjárásu embernek vallotta magát, de ott, akkor úgy látszik vágott az esze, mert anélkül hogy gondolkodott volna,azt mondta Flórinak. Tudod mit drágaságom, bár kicsit megleptél az ajánlatoddal, és bár én soha ... nőt pénzért kilóra meg nem vettem és ezután sem fogok ... Már csak azért sem, mert én szeretek egy kicsit udvarolni is, ha úgy hozza a Sors... De egye fene, most az egyszer és csak veled kivételt teszek, hadd lássam már én is, milyen érzés ágyba bújni úgy, hogy előtte leperkáltam a tarifát....?

Flóri tapsikolt örömében. Na látod, mondta, tudtam én hogy te úr vagy, már korábban is szólhattam volna, de mindegy, most jött el az ideje...!

És mondd, csicseregte tovább, elfogadható az " ár ", nem sokallod, mert hát te végül is nős ember vagy!? Semmi gond, mondta nagy komolyan Pupák, akár többet is kérhettél volna, azt is elfogadnám, ma amúgy is jó napom volt, oda se neki ....de van egy feltételem !

Miféle feltétel, kérdezte Flóri, á....... tudom, vagy sejtem, ..... biztosan valami extra kívánság..., de bízd csak rám magad, meg leszel elégedve velem!

Nézd Flóri, mondta neki Pupák, ez más jellegű feltétel, én igaz hogy nagyon kicsiben de ott vagyok az üzleti életben, ahol kemény szabályok vannak, és azokat tetszik - nem tetszik, de be kell tartani. Az én könyvelésemet megnézheti a finánc, nagy szabálytalanságot akkor se talál benne ha fejre áll ...! ...szóval az az összeg, amit kérsz, és amit én neked kifizetek, nem aprópénz, de elfogadtam. Azt én majd csak kigazdálkodom valahogy, de nekem számlát adsz róla ....! Miféle számlát, kérdezte a leányzó, kissé megváltozott arcszínnel ? Hogyhogy miféle számlát, mondta Pupák a legnagyobb nyugalommal, hát amit minden pénzügyi kifizetésnél kötelesek vagyunk adni ......ÁFÁS számlát, pénzügyi azonositó szám, számlaszám, pecsét, aláírás dátum, stb, ..én tanítsalak...... törvénytiszteletre ? ?

Flórika dús keblei, amelyeknek jórésze amúgy ki volt pakolva rendesen, veszedelmesen hullámzani kezdtek. Valamennyire is gyakorlott szem rögtön láthatta, hogy itt igen nagy vihar készül, meséli Pupák úr, miközben jóízüen felhajtott két- három kortynyi rosét. És mit kellene írjak abba a számlába ha lenne te....te ...Pupák ? Jaj Istenem, mintha nem ismernéd a pénzügyi szabályokat, hát amikor inkasszó van, akkor beírjuk az áru , termék, vagy a szolgáltatás nevét, elnevezését, meghatározását. ...Tehát jelen esetben azt írod be amiért pénzt kérsz és kapsz, vagyis : szexuális szolgáltatás ....és ha lehet...az időtartamot is, mert hát sose lehet tudni...mikor nézi meg a finánc a papirokat....

Nos, Flórinál itt szakadt el a cérna, mert végülis ...ha lassan is, de megértette, hogy itt nem babra megy a játék ! Szinte magán kivül ugrott fel az asztaltól, aminek a befőttesüveg a félig elfogysztott tartalmával látta a kárát. És nem nehéz elképzelni, milyen képpel sziszegte Pupák felé :......te ...te semmirekelő ...mit képzelsz te énrólam, hogy mi vagyok én.........kurva ?! Pupák egykedvűen kereste meg a szemeteslapátot meg a kicsi seprüt..... És miközben megpróbálta eltüntetni a "baleset" nyomait, csendesen csak annyit mondott: drágám, én nem vagyok járatos az "üzleti " élet ama területén ahol te is tevékenykedsz, tehát érdemben nyilatkozni nem tudok..... Én csak azt tudom, hogy üzletet ajánlottál, amit én elfogadtam, számlaadás feltétele mellet.....hol itt a gond ?

Azt csak elképzelni lehet, mekkora sebesség és indulat mellett viharzott ki az amúgy királynői termetü Flórika Pupák úr " lakosztályából" ahová soha többé be nem tette az amúgy igencsak formás lábacskáit. De úgy látszik, nagy titkok még egy nagyjából 40.000-es erdélyi városban se maradnak sokáig. Ugyanis nem túl sok idő múlva Pupák észrevette, hogy itt - ott néha kicsit kajánúl összesúgnak az ismerősei ha valahol megjelenik.

Nem is került túl nagy erőfeszítésébe, hogy kinyomozza az okát. Máig se tudja, hogy végülis milyen előjellel mondták rá akkoriban, hogy no, ez az a pasas, aki számlát kér.....ha fizet .....! Bizony még az is megtörtént a későbbiekben, hogy átvert pasi gratulált Pupáknak az amúgy persze, hogy szokatlan hozzáállásához .. Azóta bizony eltelt némi idő, Pupák úr sem lakója már annak a városnak, igen ritkán fordul meg arrafelé. Néhány éve, baráti alapon amolyan botcsinálta idegenvezetőként járt abban a szép és tiszta városban, és hát a Sors úgy akarta, hogy a városka főterén ki mással találkozzon szemtől szemben, mint a fenti történet szereplőjével..... Flórikával.

És bár --szokásához híven ---jóelőre és hangosan köszönt valamikori ...".majdnem üzletfelének", a köszönését nem fogadták....Viszont azt a tekintetet máig őrzi .... amolyan relikviaként ...áfa nélkül...




Pupákfalva, 2015. június 20 

kocsordi Nagy Béla: Napraforgók

Napraforgók

KOCSORDI NAGY BÉLA·2018. NOVEMBER 25., VASÁRNAP

Napraforgótányért látok... virágozni egy fényképen.

 Szívderítő, üde látvány, ritkán van ilyenben részem! 

Szinte hallom, mint zümmögnek a beporzást végző méhek, 

szorgalmasan gyűjtögetve... minekünk a lépesmézet!

Minden gondom elfeledem ha virágzó táblát látok! 

Gyerekkorom köszön vissza, s emlékek, mit úgy imádok.

Mint örültünk, - hogy ha láttuk -, egy egy nagyobb kalapjának,

Átmérője... mint kereke... kisebbfajta taligának!

Talán van még ki emlékszik, mint csépeltünk napraforgót!?

 És csurgatott olajából... kenve lángost és friss cipót... 

Az illatát ma is érzem, pedig eltelt emberöltő,

Olyasmit már nem tartogat sem a jelen, se jövendő!

 
Azt sem fogom elfeledni, mint fűtöttük kemencénket...

Fűtőanyag a... szára volt, azt használtuk tüzelőnek. 

S/a/kemencében, mit nagyapám épített meg, réges - régen,

Süült a kalács, házikenyér, s más finomság minden héten.

 
Hát, efféle gondolatok jöttek elő a kép láttán! S mint afféle...

öreg bútor, volt örömöm ennek kapcsán... 

S vallom hittel, ki hasonlót nem tapasztalt életében,

 Csak azt tudja: míly’ kenyér van... a pékségek üzletében!? 

 Pupákfalva, 2018. 11. 25. kocsordi Nagy Béla.

kocsordi NAGY BÉLA: Riskó Ignácz emlékezetére

Riskó Ignácz emlékezetére

KOCSORDI NAGY BÉLA·2019. JÚLIUS 9., KEDD

Debrecenbe készülök, félig - meddig ismerősök egy csoportja mellé csapódom néhány nap múlva, kirándulunk úgymond... Ha Debrecen... akkor ugy-e az a debreceni Nagytemplomot is jelenti.... benne azt az ikonikus részt is ahol Kossuth karosszéke áll... ki tudja, mikor járok megint arra...lefényképezem... eddig ez valahogy mindig elmaradt. És ha már ott vagyok, megnézem, az egyik padon, akár ott, akár a nagyhírű Kollégium imatermében ott van - e még felszegezve egy bizonyos réztábla, rajta egy név a többiek mellett, a Riskó Ignác uramé...!? Amikor a trónfosztásról szoktunk beszélni... jegyzői vonatkozásban, akkor igen mindig csak Szacsvay Imre neve merül fel és él a köztudatban. Talán nem tűnik kegyeletsértésnek, sem a mártír Szacsvay érdemeinek a kisebbítésének ha annak a történetnek a kapcsán szóba hozok egy másik, nagyszerű embert akiről a nem túl hálás utókor sajnálatosan és méltatlanul rendre elfeledkezik. Riskó Ignác uramnak kisebb szerepet szánt a Végzet a debreceni trónfosztáskor. Ő csak írta és vezette a jegyzőkönyv egyik példányát... bizonyosan nem érdemtelenül lett kiválasztva erre a feladatra! Szacsvay Imrével ellentétben ő élve megússza a forradalom utáni megtorlások időszakát.... mindössze néhány év kemény börtönnel és persze, karrierje derékba törésével...íme, néhány életrajzi adat róla: Az Úr 1813-ik esztendejének júliusában, annak is a legutolsó utolsó napján született a Szatmár melletti Csengeren. A Riskó családból több tanító és jegyző is került a korabeli Szatmár - vármegyei közéletbe, viszonylag jómódú,de nem gazdag emberekként tartja számon őket az emlékezet.... már amennyire számon tartja... Felsőbb iskoláit Eperjesen és Pesten végezte, többek között jogot is tanult, így talán nem meglepő, hogy ha a nagykárolyi megyeházán ő lesz Kölcsey Ferenc főjegyző egyik joggyakornoka.
1832 - ben vagyunk a történelem országútján! Kölcsey Ferenc, mint Szatmár - vármegyei főjegyző - Wesselényi Miklóssal együtt országgyűlési követ lett Pozsonyban. Riskó Ignác, a nagynevű főnökének a távozása után előbb aljegyző, majd a megye főjegyzője lett, amúgy művelt, irodalomkedvelő, verselgető.... ma azt mondanánk, hogy jó értelemben vett, reform-értelmiségi, közéleti ember. Az 1840 - es évek közepén, második felének kezdetén versei, írásai jelennek meg a főváros akkori lapjaiban, így az Atheneumban, az Életképekben, valamint a Regélő Pesti Divatlapban.
Bajza József, aki azoknak az éveknek kicsit amolyan szellemi (és nem csak! ) mentora is, rajta tartja a szemét a felbukkanó tollforgatókon, kimondottan tehetségesnek tartotta a már nem egészen fiatal Riskót. Petőfi Sándornak akkorára ha lassan is, de megjön az ismertsége és az elismertsége is, az 1846 - os esztendőben már van egy igen jó barátja Szatmárból, pontosabban Szatmár városából Pap Endre, aki amúgy jónevű ügyvéd, korábban ő maga is Kölcsey-jurátus Nagykárolyban. Mi sem természetesebb, hogy ő is írogató ember, Petőfivel Pesten ismerkedtek meg... véletlenszerűen. Ő lesz Petőfi, állandó szatmári vendéglátó házigazdája Szatmáron akkor amikor az egyre többet megfordul arrafelé... Neki köszönhetően ismerkedik meg a költő , Riskó Ignáccal, a nagykárolyi, illetve Szatmár - vármegyei közélet prominens alakjával aki megint csak nagyon hamar felismeri Petőfi tehetségét, nagyságát.
Rövidesen jóbarátok lesznek, lelkes híve és állandó házigazdája lesz Petőfinek annak nagykárolyi tartózkodásainál.
Ugyancsak ő hívja meg Petőfit Nagykárolyba, ( bár egyes visszaemlékezések szerint Pap Endrétől származik az a mondat, hogy “ na komám, most megyünk Károlyba...egy kis politikát szagolni...) ő mutatja meg a költőnek megyeházát is kívül - belül 1846 szeptember 6 - án a főispáni tisztújító közgyűlés előtt. Ennek az élménynek a hatására írta meg - szinte percek alatt - Petőfi a Nagykárolyban című versét amit az amúgy maradiaknak számítók, mai szóhasználattal mondva nemigen tesznek ki az ablakba....csuklottak is tőle rendesen...írja valahol gr. Teleki Sándor, szem és fültanúja a dolognak..... Nekem... ő, mesélte el... téren és időn át... tőle szoktam szemezgetni időnként amikor vissza megyek abba, és az azutáni évekbe... kicsit gyűjtögetni a história morzsáiból...
A vers jobb megértéséhez szolgáljon az az adalék, hogy Nagykárolyban szenvedett “politikai” vereséget a Reformkor két akkori vezéralakja, tekintetes Kölcsey Ferencz és báró Wesselényi Miklós, amúgy mindketten Szatmár - vármegyei, haladó gondolkodású követek... Őket hurrogta le nemegyszer a kiváltságaikat féltő, fő és köznemesség, illetve ezeknek felbérelt, leitatott, ólmosbotokkal is felszerelt csőcseléke... Nagyjából két év múlva... valami hasonlóban lett része Petőfinek is... követjelöltként ott valahol a Kiskunságban, de az egy másik történet lehetne...! A Sors különös akaratából Riskó uramra ‘48. szeptember 8 - án még két bemutatás vár, illetve egy harmadik is aminek viszont ő csak félig a kezdeményezője. Az említett napon, valamikor kora délután, két “úrleánynak” mutatja be Petőfit. Az egyik egy Térei Mária nevű ifjú hölgy, a Károlyi grófok egyik tiszttartójának a leánya, aki addig már többször látta vendégül egy másik Károlyi - tiszttartónak a leányát...Erdődről... Mária kisasszony cinkosságával történik meg a második bemutatás Szendrey Júlia felé... a többi már történelem.... Ugyancsak történelmet írtak a harmadik bemutatásnál is... még akkor este! Vacsoraidő volt a híres neves, nagykárolyi Szarvas - Vendéglőben, az egyik asztalnál ketten vacsoráztak csendesen: Teleki Sándor, koltói gróf.... igaz, a grófoknak a javából - veretesebbjéből, és barátja - titkára, amolyan mindenes cimborája, Haray Viktor... kolozsvári születésű, volt színész aki koptatta színpadi deszkáit Kolozsvárnak, Kassának, Debrecennek és a pesti Nemzetinek is.. nem is kevés esztendőkig... Nagyjából ekkor jön be a vendéglőbe egy láthatóan jókedvű társaság, közöttük Riskó, Pap Endre és egy érdekes tekintetű, ismeretlen fiatalember, Petőfi Sándor. Haray a kezdeményező, ő hírből már ismerte Petőfit, Riskó mint házigazda a bemutató... hadd ne untassam a tisztelt Olvasót a további részletekkel......! Azt viszont elmondanám, hogy abból a...végül is egy asztalhoz kerülő kompániából jónéhánnyal a szabadságharc erdélyi hadszínterén találkozhattunk volna Bem József tábornok főparancsnoksága alatt ha netán akkor élünk és mi is felkötöttük volna a kardot... arra jártunkban...
Riskó Ignác uram az elsők között áll a ‘48- as szabadságharc szolgálatába!
Nemzetőrséget szervez, Szatmárban Hazafiúi Kiáltványt tesz közé a Haza szolgálatára. Országgyűlési követséget vállal a nagykárolyi körzet nevében, több ízben látott el kormánymegbízotti feladatkört. Tudása, elvhűsége, jogi felkészültsége bizonyosan közrejátszott a debreceni, Nagytemplomi - feladat - feladatkör ellátásához. Amúgy a Radikális Párt oszlopos tagja, kicsit rokonlélek a Madarász-testvérekkel és másokkal is, akiknek a nézeteit, sajnos, nem mindig sikerült belevinni az országos döntésekbe. A szabadságharc bukása egyben Riskó Ignác tragédiája is. Valameddig bújkál, de elfogják, bebörtönzik, többéves raboskodás után szabadul... lelkileg igencsak megtörve. És bár hosszú élet adatik meg neki (1890 - ben távozik el ebből a földi világból) soha többé egy sort le nem ír...se verset, sem prózát, sem emlékiratot... talán csak ő tudná megmondani.. miért...? Leszármazottai..akkori és a későbbiek (6 fiáról szólnak a szűkös források) közül az idők folyamán szétszéledtek.. ki merre... E sorok írójának volt alkalma megismerni egyik késői leszármazottját a Nagykárolytól néhány km-re lévő Domahidán... ennek is bizony több mint 50 éve! Jólképzett agrárszakaember volt az illető egy Állami gazdaságban, személyében művelt, jóérzésű embert ismertem meg... bizony nagy kár, hogy akkor még nem tudtam, hogy milyen múlt és história húzódik meg a Riskó -név mögött. Aztán eltelt némi idő, 25 év múlva a Sors úgy akarta, hogy amolyan kétlakiként Nagykárolyban is otthon legyek bő 10 évig, bizonyos szálakat elkezdtem újragombolyítani Nagykárolyban, Szatmáron, Nagybányán, Koltón és másutt.
A 6 Riskó fiú közül a legkisebbiknek az ükunokája akkor Budapesten élt, nevével egy orvosi szaklapban találkoztam, ha jól emlékszem neves tüdőgyógyászként, de talán a gerincgyógyászat terén is jegyzik a nevét... Elmondása szerint... egyenesági felmenőjének a családi szálai az Óhazában tovább élnek, magvaszakadásról hála Istennek...szó sincs..! Nagykárolyi és domahidi ismerőseim elmondása szerint az “itthon” maradt ága a családnak nagyobbrészt elrománosodott, az akkor még élők elköltöztek Domahidáról, ki erre, ki arra... Utóirat helyett talán nem felesleges még egy adalék a fentiekhez kapcsolódva. Valamikor az 1846-os év első felében - közepe táján történik még egy bemutatás, aminek ugy-e mondanom se kell, egyik, aktív szereplője megintcsak Riskó Ignác uram..! Ekkortájt Szatmáron tartózkodik a kor egyik, kitűnő portréfestője, Mezey József, az ő életútja is megérdemelne ám némi tollkoptatást! Nos, Pap Endre szatmári házában hozza össze Riskó uram a találkozást Petőfivel... itt fog kezet és pecsétel meg egy szép barátságot egy poéta és egy piktor...( Teleki Sándor elmondása szerint örök barátság lett ott megfogadva...) És... később.. ugyanitt ült modellt, Riskó és Pap uraimék rábeszélésére Petőfi a festőnek, az sem akármilyen történet ám...! Némi hazafiság... ki tudja.. milyen hatások mentén, de mindenképpen tettenérhető Mezey uramnál is, mert amikor 1848 decemberében elég rosszul állt a szabadságharcunk szénája, fogta magát és beállt önkéntes közhonvédnek... hol is másutt mint Bem táborában, ahol majd a főhadnagyságig vitte...bizonyára nem érdemtelenül... Ott sem akármilyen kompánia volt ám! Ott van, illetve volt...többek között Teleki Sándor, Haray Viktor, nekem egy földim, Gyalókay Lajos (az ő szekerére ül majd fel Petőfi azon a bizonyos július 31 - i, végzetes napon Segesvár - Fehéregyháza felé tartva ) Riskó uram is megfordul arra jónéhányszor, és még igen sok nagyszerű ember, akikről sokszor és sokat lehetne mesélni... És hát... némi kellemetlen affér után egynémely tábornokkal... Bem táborába visszakerül Petőfi is...
Mezeyvel, a szatmári jóbaráttal a Nagyszebentől nem messze lévő Szelindeknél találkoznak össze 1848 január 28 - án hát az sem lehetett akármilyen találkozás...! 

.......Élesd, 2019. 07. 09. kocsordi Nagy Béla.

kocsordi NAGY BÉLA: Csak úgy kijött

 kocsordi NAGY BÉLA: Csak úgy kijött

1. Sokadszorra történik meg, s itt az idő, hogy kimondjam! Hitvány világ melyben élünk, s mind csak romlik... egyre jobban! És a szó, mely kimondatik... mind csak veszít értékéből, Sz’ azok szabják meg a “kurzust”, akik vígan élnek ebből...!
2. Politikum? Nagy - nagy szavak, s tülekedő kupcihérek ... hada terem mint a gomba és állnak be népvezérnek ... mindenféle jelszavakkal mely öl, s butít mint a mákony, És a jónép szavaz... vakon... és ez így megy héthatáron...
3. Mert ott feljebb... fejünk fölött összekacsint a sok lúzer, S jót röhögnek a markukba, mi meg várjuk türelemmel
   Hátha majd csak megjelenik olyan ember a porondon,
   Akinél a szó és a tett... nem jár külön... CSAK egy úton...!
4. Papjainkról...(?) jót... vagy semmit(!), ‘sz nekik úgy is áll a zászló ... akkor is ha a padokban alig ülünk s bár van rá szó... ... mely kimondja: vasárnap van(!)... héten egyszer öltsd fel gúnyád...! Ez az alap, a keresztény!.. mert lesz. vég is... ha nem tudnád...!
5. Persze... ehhez jó pásztor kell....kinek szava,,,,csiszolt gyémánt ! Mert fizetve meg vannak ám(!)...nem szenvedve semmi hiányt...!
   S váltogatnak parókiát... nekik tetsző szempont mentén Vajon Krisztus... hogy ha élne... /neki!/jutna szószék... úgy...szőr’mentén? Pupákfalva, 2019. 07. 15. kocsordi Nagy Béla.

kocsordi NAGY BÉLA: Csak úgy kijött

1.Sokadszorra történik meg, s itt az idő, hogy kimondjam!

Hitvány világ melyben élünk, s mind csak romlik... egyre jobban! 

És a szó, mely kimondatik... mind csak veszít értékéből,

Sz’ azok szabják meg a “kurzust”, akik vígan élnek ebből...!

2. Politikum? Nagy - nagy szavak, s tülekedő kupcihérek ...

hada terem mint a gomba és állnak be népvezérnek ...

mindenféle jelszavakkal mely öl, s butít mint a mákony, 

És a jónép szavaz... vakon... és ez így megy héthatáron...

3. Mert ott feljebb... fejünk fölött összekacsint a sok lúzer,

S jót röhögnek a markukba, mi meg várjuk türelemmel
Hátha majd csak megjelenik olyan ember a porondon,
Akinél a szó és a tett... nem jár külön... CSAK egy úton...!

4. Papjainkról...(?) jót... vagy semmit(!),

‘sz nekik úgy is áll a zászló ... akkor is ha a padokban alig ülünk s bár van rá szó...

... mely kimondja: vasárnap van(!)... héten egyszer öltsd fel gúnyád...! 

Ez az alap, a keresztény!.. mert lesz. vég is... ha nem tudnád...!

5. Persze... ehhez jó pásztor kell....kinek szava,,,,csiszolt gyémánt ! 

Mert fizetve meg vannak ám(!)...nem szenvedve semmi hiányt...!
S váltogatnak parókiát... nekik tetsző szempont mentén 

Vajon Krisztus... hogy ha élne... /neki!/jutna szószék... úgy...szőr’mentén?

Pupákfalva, 2019. 07. 15. kocsordi Nagy Béla.

kocsordi Nagy Béla: Néhány szóban önmagamról

Nincs könnyű helyzetben a magamfajta, kicsit bőbeszédű betűvető akkor amikor mindössze néhány sorban kellene írjon vagy beszéljen magáról. Mit mondjon el néhány percben ott, ahol szinte a nevét se tudják? A dicsekvés... - még ha lenne is mivel-, nem kenyerem, panaszkodni meg nem szoktam! Igen mindenkinek meg van a maga gondja - baja.. kinek kissebb, kinek nagyobb... még én is szaporítsam? Régi bútordarab vagyok a háznál, jóval túl a hetvenen, már nem is számolom, hogy mennyivel...
Az erdélyi Királyhágó környékén élek egy Élesd nevű kisvárosban, de a gyökereim az Érmellékig nyúlnak vissza, egy Szalacs nevű, hajdanában igencsak sáros faluba, néhány vers erejéig írtam is róla. Képesítésemet nézve amolyan műszaki ember volnék vagy voltam, aki szerelőként, majd művezetőként épített ilyen - olyan gyárat meg gyártelepet, és hát azt a bizonyos, eredeti román szocializmust... állítom, embert próbáló feladat volt mind a kettő..! Írogatni... komolyabban csak néhány éve kezdtem el, a termés úgy kéttucatnyi megemlékező értekezésféle, egy- két prózás, és lassan 6 verses kötet (a 6-ik kötet, a tollforgácsaimból szándékaim szerint szeptember vége felé hagyja el a nyomdát) úgy 800 körüli verssel.
... valamint hatvanvalahány dal vagy nótaszöveg, amelyek türelmesen várják, hogy egyiket - másikat valaki majd valamikor megzenésitse... Terveim? Vannak!... talán két - három könyv még bennem van, és persze némi mondanivalóm is lenne azok felé akik a mindenkori vezérlőpultnál vannak, valahol a kultúra és a nemzeti önazonosság nyomógombjainál....és hadd hangsúlyozzam ki, hogy ha szólhatnék... nem magamért szólnék!
Dolgozom egy többszerzős könyvön is, de ez még a jövő zenéje... bár azok az írások, amelyek majd belekerülnek abba a kb. 300 oldalnyi terjedelembe, nagyjából már meg is vannak írva.... És hát... ha menetközben, kicsit incselkedve... még ezzel - azzal megböknek a múzsák, akkor a tervezetteken felül...bármi előfordulhat... persze, csak akkor, ha Baróti Szabó Dávid urammal szólva az a bizonyos Kaszás nem kezdi bontogatni a sátramat....időnap előtt... Sok - e, vagy kevés, ennek a megitélésére nincsen kompetenciám, az hadd legyen a múló idő és a tisztelt Olvasó dolga! . Utóirat: . A Szegedre tervezett...esetleges értekezésem Ignácz Rózsáról szól, vagy szólna. Bízom benne, többeknek nem ismeretlen ez a név, sem az a munkásság ami ott van, amögött a név és amögött az EMBER mögött. A többit majd elmondanám élőben, abban bízva, hogy, nem lesz az értelmetlen időtöltés!

 
Élesd, 2019. július 19. kocsordi Nagy Béla.

KOCSORDI NAGY BÉLA: ÁRVÁN MARADT KÚTÁGAS

KOCSORDI NAGY BÉLA (FURAFAZON):
Árván maradt kútágas...

1. Talán egyik legszomorúbb képkocka a Vajdaságból!

Egy kútágas árválkodik egy hajdani gazdaságból...

Eltűnt a ház, s az istállók, s gaz verte fel a csűr helyét,

S minden ami mozdítható

máshová került el már rég!

2. S az Enyészet

teszi dolgát, elkezd elvadulni minden,

mert kik lakták emberöltőn/igen régen/elköltöztek innen!

S megjelentek, cserjék, bokrok, szeder-inda, néhány akác,

Majd a kút is betömődött, s ahol nincs víz...ott... nincs...tovább!

3. S mind az amit üggyel -bajjal

felépített emberöltő,

ha lakatlan... semmivé lesz, s elég rá csak pár esztendő(!) Falaiból

ha még maradt, előbb-utóbb egy domb jelzi :

lakói már rég meghaltak, s ott már lakni/nemigen fog soha senki!

4. Mind tűnődöm... törvényszerű volt, hogy mind ez így történjen?

S az a dolgos tanyavilág, s az a korszak

véget érjen? Beváltak a számítások?

Minden jobb lett mint azelőtt?

S szétszóródva

más-más-felé...az életkedv... csökkent... vagy nőtt?

5. S összetartóbb lett a család? Egymásnak az asztalánál

több idő jut szíves szóra? S szál virágot sírhalmánál

letenni a vén szülőknek... -ha nincsenek elfeledve-(!),

gyújt-e gyertyát az..unoka(?).. hogy ha tudja... hol keresse?!?

6. S kik elmentek... más országba, -s bizonyosan jobban élnek-,

álmodnak - e Ustorkáról, s élnek- e még az emlékek(?)

a hajdani gyerekkorról, akkor is, ha küzdelmes volt,

avagy az is elfeledve, s a KÉNYELEM.... a fő szempont!

7. Ahol írom e sorokat... ott sem biztatóbb a ,,kórkép"!

A vándorbot...kurrens cikk lett...

s gyerekzsivaly...alig van még...

S temetőkben... sírhantokból, egyre több a gondozatlan...

Az évek meg mind csak múlnak.... felettünk is... számolatlan!

2025. január 18. k. N. B

ZSIDA TÍMEA JEGYZET 2019. MÁRCIUS 23.

Igazság csak gazság! Várfal itt a Földön, talán,majd ODAÁT! Ott talán megtalálható a rend ami mindenkit vár! REND!,a belső fal tégláit alaponként lerakva, és a sokszorosított lehetőségek folytatólagos hiányának a megélt bűntudata! Elég a kell, ami is, néha sok, soknak érezve az emberi indulatot! Nem ért, és mégis kér a mindennapi képsorok féltett szándékában kérhetjük, hogy legyen vége a világnak, hiszen halálra ítél! Nincs jobb kéz, és nincs bal kéz, nincs nemes szív és nincs és nincs, ami visszahúz és nincs ami elindít! Nincs semmi a semmiben a nincstelen csalfa, csodálatra méltó gyűlölet e világi bálban. Nincs a nincsben, csak nincstelenek harca, és a fényűző paloták pórnépet csicskáztató őrkirályok világi bálja! Két külön világ, két szív, két honi otthon, egyik húz, a másik visszarántva, alázottan eltipor!, és nincs két kéz bárhonnan, bármikor, ami visszarántva,segít és átkarol!

ZSIDA TÍMEA JEGYZET 2019. MÁRCIUS 23. 

ZSIDA TÍMEA JEGYZETEK, 2019. MÁJUS 11.

Nagyban gondolkodni? Gondolatokat ébreszteni és gondolatokban érzékeltetni a gondolatokat teremtő közösség által megtapasztalt érzésvilágot?! Szinte lehetetlen küzdelemnek bebizonyítható tett! Hogyan és miképpen adják át az emberek,a megfontolt vagy megfontolatlan gondolatok szavának hangot adva, amit nem biztos, hogy úgy értelmeznek,ahogy azt az igazság sugallja! Mindenki mást lát! Mindenki máshogy érzékelve értelmez, értelmekben elveszhet az érzésvilág értelme, és pusztán értelmetlen érzéstelen világot teremt az egyén és a közösségi egység létében! Félreértelmezett mondatok, nem látok, nem hallok, mert nem akarok, hiszen oly távol állhatsz TŐLEM, TŐLÜNK, ami a csillagok, háborús inkarnációján belül is egy inváziót robbant ki a családok, családias légterében, pusztán a külső körülmények feszélyezett jelzései által! Bennük és ez által bennünk is, és mindenkinél akik a különböző korosztályokban idegenként jelentkező szerepköröket betöltve kísérik utunkat, világi, világtalan,váltogatható nagyságok álruháiban!

ZSIDA TÍMEA JEGYZETEK, 2019. MÁJUS 11.

ZSIDA TÍMEA, JEGYZETEK 2019. MÁJUS 14.

Figyelem és óhatatlan oltalom, amelyet nem várunk, nem várhatunk el és mégis megfejthetetlenül jelen van minden léti élet életében! Magában hordozza, és hordozójaként át is adhatja, adja, hogy és mi szerint a morális értékeket kell megtanulni értékelni érzésekben kimutatva éreztetni! Érzelmi értékek tárgyilagos, eszményi fájó pontok, fegyelmi fegyelmekben, figyelmesen rejtvények megoldásában vannak jelen helyzeteinkben! Kiírható és írott napirendes tanulmányi pontok, szakaszonként jelennek meg az emberek életében! Az eszményi illúziókat így még valóság képzetének, képzetek nélküli képi jelenetek jelenlétében található és látható igaz tettek! Fáradt és fáradhatatlan nappalok és éjszakák követői a Szentek, szentségtelenül kifigurázott hiteles szóvivői lehetnek, lesznek, voltak és vannak, amíg e világ itt a FÖLDÖN még az e világi létben meg is maradhat!

ZSIDA TÍMEA, JEGYZETEK 2019. MÁJUS 14. 

ZSIDA TÍMEA, JEGYZETEK 2019. MÁJUS 13.

Május 13.Hétfő
Halkan súgó áldozatok tollvonás által leírható, írott és leírtan leírható íratlan,elvi létek hiábavalóság érzésében a magány másnaposságában látható életek! Is-is, fáradt és fáradhatatlan béketűrés, béklyók láthatatlan cipelése közben hitvány és hatványban látott nagyságokat felszentelve, járnak futnak, élő halottként közlekedve élnek a lélekbeli lelkek! Állj, stop ne tovább! Mindenki tart és tarthat érzésekben és érzéstelen béketűrésben távolsági kapcsolatokat! Ide-oda tesznek, túlbuzgó béketűrést Szentnek álcázva csak tettetnek. Homályos világnak láttatnak minden látható és láthatatlan illúziónista lelket, akik, nevetve csak színházi darabnak látják és fogják fel az életet! Igazi morális erkölcs már hiánycikk cédulákkal kerül a polcokra és foltokban hagynak nyomot a szív labirintusában!

ZSIDA TÍMEA, JEGYZETEK 2019. MÁJUS 13.

ZSIDA TÍMEA. JEGYZETEK 2019. MÁJUS 14.

Egy világi fényben,egy e világi tény! Feneketlen sűrű sötétség, és feneketlen, mérhetetlen magasságban a fény! Incselkedve nézhet még az ifjú koravén,szemtelen, tévedhetetlennek gondolt, gondtalan életek, reményt keltő arcait elnézve a régi nemesi körökben minden közös képviseletű nép! Minden titkolt szándék, féltett, akaratlan bájok a bájos arcokon a kezdő lépés előnyök,amit így,de mindig megkaphatunk, kaphatnak, kortól, nemtől független nagyságban az élő lelkek a világ színházában! Szeretsz is meg nem is! Szerethetnek is és nem is! Szerethető szereteteket eljátszva,igaz-hamis formációkban, páratlan stimuláns manipulációkat elfogadva és elfogadtatva,majd persze csodák csodájára fordulhat is a kocka! Jobbra el,balra át, fentről le és lentről felfele, többsávos útvesztők útjait így is,úgy is,de mindig keresztezve! Vad, és pusztán csak jóindulat, játszva tékozolt játszóterek színterein még elvonulhatnak néha,a nem is tudni, hogy ki hova tartozik!,ki honnan ered, és honnan származva indulhat ki az eredendő eredetben,az eredendő bűn, eltökélt terve!?

ZSIDA TÍMEA. JEGYZETEK 2019. MÁJUS 14. 

SÁRKÖZI LÁSZLÓ STILETTO XXXI

SÁRKÖZI LÁSZLÓ

STILETTO

XXXI

for Cara Delevigne, Emma Watson, Kate Beckinsale

Pecze Mariann - egy néhai ember és "oktató" lelkének legmélye

Hazug vallásod agyadban mérgez:
idegen lett tőled a tanulás
nem ész, de bölcsesség kell, hogy értsed:

hazád, Hajágröcsöge faluját
amelyet Bükkábránynak csúfolnak
(amely megölt és méltán gúnyolnak),
sose hevered ki - a traumád:

családban tanultad a kamuzást,
nemhogy a sátánt, istent se félte
bűnös családod - úgy nevelt félre,
hogy Kádár sem hozhatott javulást!*

Mennyi idő kell, hogy fölfogd végre:
bár engem okolsz - apád abuzált,
anyád pedig eltűrte és nézte...

*Az Új Gazdasági Mechanizmus, a kultúra és az oktatás
szocializálása. A mechanizmust le kellett állítani 1972-ben,
mert Kádár nem akarta Magyarországot Csehszlovákia
sorsára juttatni (1968-as Prágai Tavasz). Ugyanis a szovjet
pártvezetés rossz szemmel nézte Kádár János Nyugati
orientációját is. De már elkéstek: Kádár János mindörökre
bekapcsolta Magyarországot a Nyugat társadalmi, szociális,
kulturális és gazdasági véráramába.

SÁRKÖZI LÁSZLÓ STILETTO XXXII. for Kate Beckinsale

SÁRKÖZI LÁSZLÓ

STILETTO
XXXII.

for Kate Beckinsale

...nemesek, akik sokat tettek
másokért, semmit se várva, remélve,
csak azért, mert embernek születtek.

A lét harcmező - hamar elestem,
a hadi szerencse is hibázott,
utamon sokszor balsors virágzott:
bénultság töri darabra testem.

Próbáltam több lenni, aki voltam,
aki vagyok, tízmillió karral
szorít a valóság, meddő harccal
értem el, hogy pokolba futottam.

Akart a fene idáig jutni,
de ha csak farkam gyúrnám unottan

bárki lennék - nem szeretném tudni.


Tisztelettel:
Sárközi László

Sárközi László STILETTO XXXIII. Sándor Mária

Sárközi László

STILETTO

XXXIII.

Sándor Mária

for Cara Delevigne, Emma Watson, Kate Beckinsale

Rég nincs itt tisztelet senki iránt:

nálunk sose volt fontos az ember,

és mi elszántan tartjuk az irányt.




A gyermek felnő – valahogy, egyszer,

régen nem tudatosan működünk

csupán a tudat mélyen gyűlölünk,

jogunk minden igazságot elnyel.




Nem látunk már se bajt, se problémát,

aki lát – az a legnagyobb gengszter,

szólni, írni a legnagyobb fegyver,

a világ nem tűr semmi prófétát.




Hasztalan gyászolsz, vágod föl ered,

alkotnád újra szakmád, kollégád,

mert a birkát – csak terelni lehet.




Tisztelettel: Sárközi László

Szent István király Kis Legendája

Szent István király Kis legendája

(1083 után)

1. Ha felismerjük, hogy a szentek érdemei fel vannak jegyezve az élet könyvében (Fil. 4,3), és így az állandó emlékeztető lesz az Úr előtt (2Mózes 28,24), bizony felette üdvösnek nyilvánítjuk, hogy valamit a jók életéről és tetteiről példának az utódok nemzedéke számára írásba foglaljunk. Ezek Krisztusért hűségesen harcoltak, s harcukért szerencsésen megkoszorúztattak; ha mi munkálkodásuk utánzására törekszünk, miként Pál mondja: „Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei leszünk”(Róm. 8,17). A vértanúk viadala az anyaszentegyházat nap mint nap megkoszorúzza, a hitvallók hív nyeresége megújítja, s ennyi sok fényességgel felcifrázva csillog a föld forgandó tengelye körül. Sok olyan dicsőséges harcukat látta egykor a világ, melyet elzárt az idők vénsége, a hívők emlékezete pedig nem őrizte, mert sose zengte meg égi dalnok.[1] De hallgassunk a régiekről, melyeket már számba venni nem lehet – tudjuk úgyis, Isten előtt az örökkévalóságban dicsőségük soha el nem évül –, térjünk azokra, amikből előadásunk szövődik.

A felette szent István hitvallónak, vagyis Pannónia híres királyának életét és cselekedeteit, miként az akkori idők tanúinak hiteles és igazmondó elbeszéléséből meghallottuk, úgy érezzük, az utókorra hagyományozni méltó és tisztelendő feladat. Sem a grammatikusok tudós összemesterkedett rendjét, sem a filozófusok magyarázatait vagy tudálékos szőrszálhasogatásait nem utánozzuk, mert balgaság a nyílt tengerre szállni, ha nem tudsz a révhez sem beállni. Ezt csak olyanok helyeselhetik, akik a költői mesék szerint a Pegazus-ütötte forrásból ittak, és azzal dicsekszenek, hogy a Parnasszus szent hegyén álmodoztak.[2] Ezeknek bölcsessége hiúságból hiúságba hiúsult, s mivel belőle saját épülésükre semmi hasznot sem meríthettek, oktalanná váltak (Róm. 1,22). Ti tehát, megértve, ami az író szájából hangzik, törődjetek bele csekélységébe, mert azt mondja el, amit szavahihető emberektől hallomás útján tudott meg. Bizonnyal úgy ítéli, hogy a terhet erejével fel nem éri, mert távolról sincs meg benne a ragyogó ékesszólás s a jó felfogóképesség. Kiváltképpen fél az irigykedők mardosásaitól, akik a magukét hanyagul rakják össze, a mások írásait viszont ízekre szedik. Így hát, bár forgathatjátok ugyanezen tárgy hiteles első szövegét, olvassátok mégis ezt a rövidebbet, s ha netán szabálytalanságot, ha netán kevésbé ékes előadást találtok benne, nézzétek el parasztságát.

2. Nos, midőn a magyaroknak barbár nemzete a hitetlenségben már régóta tévelygett, s a pogányok szokása szerint hiú és szentségtörő babonákat követett, úgy tetszett az Üdvözítő irgalmának, hogy bűneiknek véget vessen, s ha az ördögi csalatás eloszlik, e nemzetnek legalább maradéka üdvözüljön. Mert mint fénysugarat a sötétségből, a boldogságos királyt, Istvánt úgy élesztette; s a katolikus hit igazsága szerint kiművelve a nép megnyerésére alkalmassá tette. István Esztergom városában született, s már gyermekkorában teljességgel átitatta a grammatika tudománya. Apja ugyan király volt, de eleinte pogány. Később megvilágosítva a Szentlélek kegyelmétől, felismerte az út és az élet világosságát, s követve az evangéliumi tanítást, az igazság nyomába szegődött. Közben pedig Isten színe előtt igen dicséretessé tette magát azzal, hogy katonaságának vezéreit az igaz Isten tiszteletére térítette. Akiket pedig rajtakapott azon, hogy más utat követnek, fenyegetéssel és rémítgetéssel törte igába. Mikor már megöregedett, s érezte, hogy testét felbomlás fenyegeti, az ország élére emelendő fiának a római császárok kiterjedt nemzetségéből származó felette nemes feleséget hozott.[3]

Eközben költözött el a keresztény nevet kedvelő király, leróva a természetnek adóját, s mint hisszük, az Istenséget vallván elnyerte az örök boldogság dicsőségét.[4]Halála után a még gyermek István a főemberek és a köznép kegyéből dicsőségesen az ország trónjára emeltetvén, lángoló lélekkel kezdte terjeszteni az igazságot, mert ámbár még gyermekéveinek virágjában állt, nem a száján volt a szíve, hanem szívében volt a szája (vö. Sirák 21,29). Nem feledve a Szentírást, melyért szerfölött hevült, a megfontoltságot és az igazságot tartotta szeme előtt Salamon szavai szerint: „Ha bölcs hallgatja őket, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon” (Péld. 1,5). Igazságtalanságot elkövetők és azzal egyetértők nem állhattak meg szeme előtt, hanem minden rendeletében Isten hű sáfárának (Lukács 12,42-43) mutatkozván azon kezdett elmélkedni, hogy ha a szent keresztségben már újjászületett népről leveszi a fegyelem gyeplőjét, utóbb könnyen visszatér az hiú tévelygésébe. Így az egyház tanai szerint oktatta, rárakta nyakára a fegyelem igáját és törvényeit,[5] s a gonoszság minden mocskát a földig lerontotta.

3. Bizonyos nemesek pedig, kiknek szívében féktelenség s restség fészkelt, látván, hagy kényszerből el kell hagyniuk a megszokottat, ördögi sugallatra elvetették a király meggyőződését, és a korábbi élvezetekre adva ismét lelküket, fegyvert ragadtak ellene. S már pusztították is városait, majorságait irtották, fosztogatták birtokait, szolganépét gyilkolták, s hogy a többiről szót se ejtsek, már a királyt is bántalmazták. Mikor pedig nem akartak letérni eltévelyedett útjukról, s dühöngésük nem csillapult, a király bizakodván az örök erényben, seregének sokaságával elindult, hogy úrrá legyen az ellenség veszett dühén. Ezek e napokban éppen a köznyelven Veszprémnek mondott várost ostromolták, hogy ezt az ő gyalázatára fordítsák: ott tanyáztak le ugyanis, ahol a király szokott megszállni és tartózkodni, hogy könnyebben nyíljon út más erősségek elfoglalásához. Az isteni kegyelemtől vezérelt király rajtuk ütött; ezek hitükben, azok bizony csak a fegyverekben bizakodtak, s mindkét részről küzdöttek. Végül, hogy az ellenséget legyőzték, s részint leölték, részint foglyul ejtették és megkötözték, a győztes király híveivel hazavitte a győzelmi jeleket.[6] Ezenfelül birtokaikról – mind a földekről, mind a falvakról – bölcsen rendelkezett, nem úgy, mint egykor Saul, aki legyőzvén Amaleket, az Úr tilalma ellenére a zsákmány javát válogatta ki magának (vö. 1Sámuel 15,1-9). Mert mindebből semmit sem tartott meg a maga szükségére, hanem elmenvén, Szent Mártonnak szentelte, akinek tiszteletére bazilikát is épített. Őket pedig és utódaikat mind a mai napig az egyház szolgáivá tette. Később főembereinek közbenjárására elhatározta, hogy csak tizedet adjanak abból, amijük van, nehogy szorongattatásukban szétszóródjanak a földről.[7]

4. Támadóinak tömegét leigázva, s királyi trónját békében megerősítve a szent vallásnak egyre inkább bajnoka lett, s minden Krisztusban jámborul élőt egyre inkább megszeretett. Okosságának híre az emberek fiainál igen nagy tiszteletben állott. Napról napra növekedett a hívők egyháza, és a világ különb-különb vidékeiről, hallván tudománya felől, sokan özönlöttek hozzája. Míg a szent Isten tisztelői széltében-hosszában sokasodtak, a király, hogy a jótettekben még szívósabban serénykedjék, eltökélte: kibővíti a szentegyház csarnokait, mit is a legalázatosabban teljesített. Mert megújította a dicsőséges szent Szűz Máriáról elnevezett templomot Fehérvárban – a város kivételes nemességéről kapta nevét –, s ide többek közt tarka drágakövekkel ékes, színaranyból kalapált ereklyetartókat helyezett el a tárház szükségére.[8] Majd mindenféle javaiból részt ajánlott fel – mind földekben, mind szőlőkben –, és megszabta az ott majdan Istennek szolgáló papok kötelezettségeit. Észrevéve, hogy a híveknek milyen fáradságos, ha az ünnepi misére távol eső helyekről özönlenek, megparancsolta, hogy tíz falu népe egy templomot építsen,[9] annak kerületébe tartozzon, nehogy a fáradtságtól elgyötörve a vallás kötelezettségeivel kevésbé gondoljon. Élükre életük érdeme szerint püspököket és papokat állított, hogy a népet az apostoli hagyomány tekintélyével oktassák.     

Nem sokkal utána másfelé fordult erőt nyerve Istennek e szózatából: „a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy [jótetteiteket látva] dicsőítsétek mennyei Atyátokat” (Máté 5,16), és néhány kiválasztott emberét Rómába küldte, szerfölött sok kincset bízva rájuk, hogy ott István első vértanú tiszteletére egyházat alapítsanak.[10]Ez meg is történt. Azonkívül még mást is kiosztott, hogy azon vegyenek házakat, falvakat, birtokokat és egyéb hasonló dolgokat, melyek az egyház szolgáinak kiadásait fedezik. És minden egyes évben, ameddig csak élt, tetézte az ajándékokat és a megajánlásokat, nehogy valamit is kívülről kérjenek, akik a tárház ügyeit igazgatják. A jeruzsálemi monostorban is, melyet épített, szerzetesi közösséget alapított, ennek minden szükségéről hasonló rendelkezéssel gondoskodott.

Ó, igazán boldog István, hagy lakása legyen a mennyekben felépítve örökkön, magát formálta az Úr hajlékává a földön!

5. Hogy Istennek szent egyházát békében megtelepítette s római jóváhagyással méltón megszervezte, a besenyőknek a hittől jócskán idegen és szinte vadállati balgaságú, értelem híján való népe rombolni tört országának határaira. A király pedig a megelőző napokban távoli vidékeken vadászgatott, hogy elnyűtt tagjai a sok szorongató gond után legalább valamennyire felfrissüljenek. Mikor tehát a déli órákban álomra hajtotta fejét, Isten akaratából, ki a jövőt szellemlátás útján nyilvánítja ki és tudatja híveivel, úgy tetszett neki, mintha szemtől szembe tárgyalna a haza elébe álló ellenségeivel, s hogy megrémítse őket, ilyen szavakat szólna: „Miért akarjátok hitvány seregetekkel letörni a szentegyház zárait? Miért jöttetek pusztítani a nagy pásztor nyáját és aklait? Távozzatok, távozzatok, mert parancsolómtól elnyertem védelmezőm és vezérem, vagyis Mártont, aki nem fogja tűrni, hogy harapásotok az igazak legelőit marcangolja.” Felébredvén friss kedvvel hívatott egy hírvivőt. Mikor az előállt, így szólt hozzá: „Te nem töltheted be követségem tisztét, jöjjön más, akit hívebbnek találok.” Ugyanezekkel a szavakkal küldte el az új jelentkezőt. Harmadikat is szólított, mondván: „Rajta, fel útra, siess hamarjában, vidd el a parancsomat, mondd meg a túlsó végeken mulató hadnagynak, hogy mindent ellásson, a csatára férfiakat válasszon, és a rám zúduló ellenség ékeit verje vissza!” Lóra kapott az tüstént, repült a mondott helyre, a parancsot jelentette, s azt serényen teljesítették is. Az ellenség már közeledett, városfalat már bekerített, mikor váratlan rajtaütéssel a hadnagy serege rajtavert. Akkor mindkét részről viaskodni kezdtek. Ezekre Isten oltalmának ereje kötött kardot, amazok esztenlenségük súlya alatt elejtik a kardot. Végül hátat fordítva menekültek, többen azonban elterültek, s többen fogságba kerültek. A vérontás végeztével, aki a királytól jött, visszatért, hogy hírt vigyen. Hallván a háború kimenetelét, hálát adott a király a Mindenhatónak, hogy megadta híveinek ellenségei fölött a győzelmet. Úgy hisszük, kétségtelenül égi kegyelem látogatta meg őt: hogy az ellenség körül ne vegye, mennybéli szabadítót érdemelt vezéréül és oltalmazójául. Mert miként Isten az ő felkentjét, Dávidot egykor angyala pártfogásával szabadította meg a filiszteusoktól, őt is így ragadta ki üldözőnek kezéből, kivezetve és elvezetve az üdvözülésre (vö. 2Sámuel 22,1).

6. Miután nevének híre eljutott az egész világ fülébe, és a szájából szóló ítéletek általános elismeréssel mindenütt híressé váltak, hatvan férfi a besenyők közül, akiket fentebb említettem, minden felszerelésével, nevezetesen rengeteg arannyal, ezüsttel és az ékességek sokféle fajtájával megrakott szekereken elhagyva a bolgárok vidékét, Pannónia határai felé közeledett. De sokan a szolgák közül, kiknek lelke hajlik a bűnre, akár a viasz,[11] a fenekedés fáklyájától fellobbantva elébük mentek, karddal levágtak egyeseket, a többieknek elrabolták mindenüket, és kifosztva, félholtan otthagyták őket. Ezek a király ítéletére tartogatva, ami történt és amit elszenvedtek, folytatták a megkezdett utat, egyenesen hozzá siettek és lába elé borultak. Láttukra így szólt: „Mi az oka bajotoknak?” „Uram – felelték –, mi, a te szolgáid semmi rosszat nem forralva, ítéleted tudományát jöttünk meghallgatni, és egyesek – bár okot nem adtunk rá – elragadták mindannyiunktól a magunkkal hozott vagyont. Ezenkívül, akit elkaptak, lemészárolták, és mi épp hagy életben maradva eljöttünk, hogy ezt hírül adjuk.” A király, amilyen okos lelkű volt, sem tekintetével, sem szavával nem fenyegetőzött, hanem tartóztatva magát – ahogy írva van: „mérgét a bölcs végül is lecsillapítja” (Péld. 29,11) – tüstént elküldött azért a hadnagyért, aki alatt a vendégpusztítók katonáskodtak, s elrendelte, hogy meghatározott napon állítsák színe elé valamennyiüket. Úgy lett, ahogy parancsolta, és vallatni elébe vitték őket. így szólt hozzájuk: „Miért hágtátok által az Istentől rendelt törvényt? Miért nem ismertetek irgalmat, és ártatlan embereket miért büntettetek? Mert nem azokat kell sújtani, akik a törvényt hallgatják (Róm. 2,13), hanem akik áthágják. Ahogy ti cselekedtetek, úgy cselekszik ma az Úr is színem előtt veletek.” Miután ítéletüket elnyerték, valamennyit elvezették, és az ország minden táján az utak mentén kettesével felakasztva elvesztették. Ezzel akarta hát megértetni, hogy aki nem nyugszik meg az Úr által meghirdetett igazságos törvényben, az így jár. Hallották a föld lakói az ítéletet, mellyel a király intézkedett, és megrettentek.

7. Nem sok idő múltán betegségbe esett, melytől utóbb testében megfogyatkozott, s mivel a nyavalya hosszan tartó gyöngeséggel nehezedett rá, már lábára sem tudott állni. Látta pedig udvarának négy legfőbb nemese, hogy hosszan és súlyosan betegeskedik, s mert szívük mélyén még mindig hitetlenségben tévelyegtek, csalárd tervet kovácsoltak, és megkísérelték leromlott állapotát halálra váltani. Már esteledett, mielőtt a házban meggyújtották volna a világot, egyikük a homály leple alatt vakmerően behatolt, és a gyilkos tetthez egy csupasz kardot rejtett köpenye alá. Alig tette be lábát oda, ahol a király pihent, csakis égi ösztönzésre a penge lehullt, és a földhöz ütődve megpendült. Nyomban felriadt a király és kérdezte, mi az, bár tudta, mi történt. Az az ember megtörve, szorongva bevallotta őrült tervét, bánta, közel lépett, térdre esett, a király lábát átkarolta, beismerte, hogy bűnözött, és kegyelemért könyörgött. A bocsánatért esdeklőt el nem kergette, gonosztettét gondtalanul elejtette, az pedig parancsára cinkosait az árulásban leleplezte. A következő napon a király rendeletére a felkutatott gyilkosokat elővezették, és ő fejükre ítéletet mondott. Hogy pedig az utódoknak okulására legyenek, és tanulják meg uraikat a legnagyobb tisztelettel tisztelni, látásuktól őket megfosztotta, ártó kezüket levágatta, s akik igaztalanul az igaz vér (vö. Máté 27,4) ellen fondorkodtak, igazságos ítélettel bajos életre jutottak.

8. Az Úr megtestesülésének 1038. évében, a VI. évkörben,[12] Henrik római császár idejében, a maga uralkodásának pedig 38. esztendejében elhunyt, és Szűz Mária bazilikájában temették el, melyet pazar munkával hozott tető alá. Majd, hogy elszaladt sok esztendő, akár a népben megsokasodott gonoszság, akár az egyházban történt valamely meghasonlás miatt, e szerfölött gazdag kincs a földben lappangott, és a halandók tudomása elől elrejtve, egyedül az Úr szeme előtt mutatkozott. De mert az ő felfoghatatlan jósága fel akarta fedni, mennyit ér ő Isten előtt, csodák felcsillanó sokaságával megdicsőítette az emberek szemében, és miként ő dicséretekkel és énekekkel szolgált az Úrnak a mennyekben, úgy őt is az Úr egyházának dicséretével és énekével méltó módon és emlékezetesen felékesítette a földön. Mert miként az új fényforrás sugara, úgy ragyogta be szentsége az összes környező vidéket, mint az illatos kenőcs édessége, töltötte meg a hallgatók szívét. Özönlött minden különb-különbféle kórban senyvedő ember, jámborságának orvosszerétől érintésre meggyógyultak, akik a rontás nyavalyájában majdnem elsorvadtak, talpra állva tértek vissza. Mikor a jámbor emlékezetű László király[13] ült a királyság trónján, a püspökök és apátok, s kik a szentegyház élén álltak, szentségét tanújelekből megfigyelvén, közös határozatban háromnapos böjti sanyargatást hirdettek, s maguk imádkozással töltve az időt, várták, hogy az égi kegyelem lelátogat a népre. Majd Istenhez emelve szívüket, himnuszok hangjaival zengték imába nevét, s így érkeztek arra a helyre, ahová a fenséges test volt zárva. Mikor ezt felbontva felnyitották, oly hatalmas illatár szállt fel, amilyen a körülállókat még sohasem lepte meg, s minden betegnek, aki odafutott, meggyógyultak a tagjai. A vakok visszakapták szemük világát, a sánták lábuk szilárdságát, a poklosok tiszta bőrüket, az inaszakadtak épségüket; bármiféle baj lakozott bárkiben, gyógyulást érdemelt. Felemelték a felbecsülhetetlen értékű terhet, hálát adtak a mindenható Istennek, elvitték, s ezüsttartóba zárván, reá pecsétet ütöttek.[14]

Fordította KURCZ ÁGNES

[Jegyzetek]

SZENT ISTVÁN KIRÁLY KIS LEGENDÁJA

Latinul: SRH 2,393-400; magyarul: Árpád-kori legendák, 16-22.

[1] Horatius, Ódák, IV,9,28.

[2] Utalás Persiusra:

Ajkam nem ízlelé Hippocrene vizét,

Nem álmodoztam én Parnass kettős hegyén.

(Satirae, Prologus 1-2; Barna Ignác ford.)

Pegazus, a szárnyas ló rúgása nyomán fakadt egy forrás (Hippokréné = lóforrás) a Helikon hegyén, melyből ha isznak a Múzsák, ihletet nyernek.

[3] Ld. Nagy legenda 13. jegyzet.

[4] Ld. Nagy legenda 1. jegyzet.

[5] Szent István két törvénykönyvét ld. a jelen kötetben.

[6] Koppány Géza fejedelem halálakor (997) – mint a legidősebb Árpád-leszármazott – magának követelte a fejedelemséget és Géza özvegyét, Saroltot. István azonban nyugati lovagok segítségével legyőzte Koppányt és kivégeztette.

[7] Ld. Nagy legenda 11. jegyzet.

[8] Ld. Nagy legenda 15. jegyzet.

[9] Ld. Második törvénykönyv, 1.

[10] Ld. Nagy legenda 16. jegyzet.

[11] Vö. Horatius, Ars poetica 163.

[12] Az évkör (indictio) római eredetű időszámítás, tizenöt évenként újrakezdődő ciklusokra szakaszolja az éveket. Az 1038. esztendő az 1033-ban kezdődő és az 1047-ben befejeződő 15 éves ciklus hatodik éve volt.

[13] Szent László király (1077-1095) életére vonatkozóan ld. a kötetben található legendáit.

[14] István királyt 1083. augusztus 20-án avatták szentté.