Vallomásféle
KOCSORDI NAGY BÉLA·
2018. OKTÓBER 21., VASÁRNAP
Isten látja a lelkemet, tényleg úgy van ahogy mondom!
Szülőfalum “vizitáltam”, mely nekem már rég nem otthon.
Temetője köt még oda...kicsit megdőlt sírkereszttel,
És emlékek sokasága... ez az ami nem ereszt el...
Emberöltő van mögöttem, mit leéltem messzi tájon!
És én balga...valamiért a falumba...visszavágyom!
Jólesne ha számontartna? Nem tagadom, vágyom erre,
Sz’ van mit tennék asztalára, mi a KÖZnek...hasznos lenne!
Ám valahogy...nem jön össze....elütötték parolámat!
Vezérkolomp...régi, s újabb...cinkosokként...összezárnak.
Ne zavarjam köreiket...meg vannak ők jól magukban!
Nem a könyv a legfontosabb! Sz’ dúskálnak a...programokban!
Különben is... múltkorában, reám írt a polgármester...
Nem lakom ott/hát/jogom sincsen!!! S ebből érthet is az ember...
DE...kibicnek...Falu-napon...menjek bátran, inni, enni,
S hozzátette: minden INGYEN!!! Kell ehhez még hozzátenni?
Tartozom egy vallomással, sokatmondó! Bárhol járok,
mennyire van elvadulva az út széle és az... árok??!
S abból látom...az a falu...mint gondozza dombját-rétjét?
S legyen akár autósztrádád...nézd meg jól a... legelőjét!!!
Mondanék még egyebet is, de azt hiszem, nincs értelme...
Minden más lett arrafelé, s az olyannak/már/nincs hely benne
...aki nem csak hozsannázik... lesve kegyet, avagy koncot,
...hanem szól, hogy hé emberek, szóvá tennék egy-két gondot.....!!!
......................................................................................................
Pupákfalva, 2018. 10.21. kocsordi Nagy Béla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!