FELTÁMADÁS!
(márciusi rigmus a magyarokhoz)
Írta: Iványi Sándor
Petőfi kel, nem egy, ezer,
Bús szívekbe,
Szabad honért ütemet ver!
Újult rigmust,
Szabad hazát, nosza hamar!
Hol szép népünk,
Magyar nemünk egyet akar!
Magyar földet, üzemeket,
Nem vérszívó,
Utazgató zsebeseket!
Igaz magyart,
Kossuthokat, Széchenyiket,
Nem pózoló,
Vitatkozó vérebeket!
Hazát, milyet István akart,
Mert immáron,
Kereszt helyett, ural a kard!
Nincs már itthon
Szabad jog és szavazat,
Van helyette
Vörös szegfűs akarat!
Van egy kevés anyaföldünk,
Őrizzük meg,
Vigyázzunk rá, ez a testünk!
Van még zengő,
Szépen csengő anyanyelvünk,
Őrizzük meg,
Vigyázzunk rá, ez a lelkünk!
Éljünk velük, gazdagodjunk,
S véletlen se
Vörösökben bizakodjunk!
Nem bízhattok
Pogányban, ki szegfűket hoz,
Ám ha rászólsz,
Duna hídon gumibotoz!
Istene nincs, vagyona nagy,
Téged aztán,
Szegény hazám, roboton hagy:
Napszámosnak,
Szolgának, ki izzad; miért?
Hosszútávú,
Világbanki hitelekért!
Kilincselnek hitelekért,
Melyből aztán,
Nagy busásan, ők látnak bért!
Elraboltak
Milliárdos vagyonokat,
Szívük híján,
Neked hagyva garasokat!
Garasokat ne akarjunk!!
Szép hazánkat, s
Alkotmányunk visszakapjunk,
Külhoninak
Polgárjogot visszaadjunk,
Magyarverőt
Országunkból ebrudaljunk!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!