Napraforgók
KOCSORDI NAGY BÉLA·2018. NOVEMBER 25., VASÁRNAP
Napraforgótányért látok... virágozni egy fényképen.
Szívderítő, üde látvány, ritkán van ilyenben részem!
Szinte hallom, mint zümmögnek a beporzást végző méhek,
szorgalmasan gyűjtögetve... minekünk a lépesmézet!
Minden gondom elfeledem ha virágzó táblát látok!
Gyerekkorom köszön vissza, s emlékek, mit úgy imádok.
Mint örültünk, - hogy ha láttuk -, egy egy nagyobb kalapjának,
Átmérője... mint kereke... kisebbfajta taligának!
Talán van még ki emlékszik, mint csépeltünk napraforgót!?
És csurgatott olajából... kenve lángost és friss cipót...
Az illatát ma is érzem, pedig eltelt emberöltő,
Olyasmit már nem tartogat sem a jelen, se jövendő!
Azt sem fogom elfeledni, mint fűtöttük kemencénket...
Fűtőanyag a... szára volt, azt használtuk tüzelőnek.
S/a/kemencében, mit nagyapám épített meg, réges - régen,
Süült a kalács, házikenyér, s más finomság minden héten.
Hát, efféle gondolatok jöttek elő a kép láttán! S mint afféle...
öreg bútor, volt örömöm ennek kapcsán...
S vallom hittel, ki hasonlót nem tapasztalt életében,
Csak azt tudja: míly’ kenyér van... a pékségek üzletében!?
Pupákfalva, 2018. 11. 25. kocsordi Nagy Béla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!