KOLUMBÁN SÁNDOR
A kanyargó Kormos mentén
A kanyargó Kormos mentén
Áll egy rozzant régi ház,
Udvarát a fű benőtte,
Nem jár arra senki már.
A kapuja félig nyitva,
Kerítése kidőlt már,
Kiszáradt a vén eperfa,
Csak az odvas törzse áll.
Ház előtt egy korhadt lócán
Néhány száraz falevél,
És a kitört ablakon át
Búsan dudorász a szél.
Mennyi emlék köt e házhoz,
Mennyi fájó szép emlék...
Nem maradt meg más belőle:
Megfakult családi kép.
...........................
Sötét vizű Kormos mentén
Áll egy rozzant régi ház.
Udvarát a fű benőtte,
Nem jár arra senki már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!