Bár magamat továbbra is csak amolyan parlagi betűvetőnek tartom, az Élet úgy hozta, hogy a Tollforgácsok 1. címet viselő verseskötetem után 9 hónapra megszülessen a második szellemi szerelemgyerekem is, benne 100-on felüli, a közelmúltban írt versfélékkel, tollforgácsokkal. S aztán...kicsit javító szándékkal is a vers-demográfiai mutatókat illetően, ha már benne voltam a versfaragásban, újabb 5 hónap múlva, 2017 júniusában kezembe vehessem a Tollforgácsok 3-at is, olyan 120 körüli verssel. És a dicsekvés minden szándéka nélkül, de elmondom azt is, hogy az Úr 2017-ik esztendejének végére - talán még Karácsony előtt - meg lesz a Tollforgácsok innen-onnan címet viselő, - ugyancsak verseskötet - amiben megint csak lesznek tollforgácsok rendesen. Hogy lesz - e még újabb verseskötetem, nem tudom, bár egy - két téma, ötlet még ott zümmög a fejemben, megírásra várva. De van ott még jó néhány prózai próbálkozásom is...megkezdve vagy befejezve, azokkal is kellene kezdeni valamit... Hogy azoknak mi lesz a sorsa, azt sem tudom. Minden attól függ, hogy...Baróti Szabó Dáviddal szólva az a bizonyos Kaszás... mikor kezdi el bontogatni a sátramat... Mit mondjak még, mit tegyek hozzá az eddigiekhez? Aki már ismer, tudja rólam a legfontosabbakat. 1946 március 1-én születtem egy Érszalacs nevű, akkoriban még igen sáros faluban, valahol az Érmelléken, egy jó madárröptére Ady Endre szülőhelyétől, Érmindszenttől. Bár életutam nem volt egy sétalovaglás, azért ott volt benne minden, ami egy normális férfiéletben ott kell hogy legyen. Vagyis tűrhetően szép gyerekkor, az önmagamat keresgélő serdülő és ifjúkor, felnőtté válás. Majd...annak rendje - módja szerint a családalapítás, egzisztenciateremtés, - annak minden gondjával és örömével-, szerető és gondoskodó jó feleséggel, gyerekek, unokák... Az életemben voltak elültetett és termőre fordult szőlőtőkék, gyümölcsfák, még egy - két elültetett diófa is, valamint két megfogant somfacsemete is arról a koltói somfáról szaporítva... Születtek versek és prózában megírt dolgok...olyanok amilyenek, talán több is lehetne, ha nem csak most, néhány éve kezdtem volna el írogatni. Hát nagyjából ez lenne a gyorsmérleg, ha valahonnan jeleznék, hogy ...na öreg Pupák, szedelőzködj! És ha muszáj, akkor megyek...raportra, nyugodt lelkiismerettel. Veszem a kis motyómat, benne mindazzal amit elkövettem: egy tisztességgel ledolgozott élet, néhány bolondság...amit bevállalok...bármilyen bíró elé is kerülök odaát. Lesz még benne egy - két szép régi nóta, vagy az általam írottakból egy kettő, néhány versem, amiben referálnék erről - arról az Ég urának, ha meghallgatna, ( a Képzeletben és az Egy poéta álma, mindenképp). Aztán néhány adott és kapott kedves szó, finom, csókízű csókok emléke, amikért érdemes élni a magamfajta férfiembernek... Ami meg ideát marad, azzal meg gazdálkodjanak szeretteim, esetleges olvasóim, tisztességes embertársaim,...kedvük és legjobb tudásuk szerint. Aztán majd, ha netalán összefutnánk valahol...odaát, akkor megállhatnánk egy-két szóra, úgymond... mesélni, referálni egymásnak...hogy is volt....mint is volt..... .
KOCSORDI NAGY BÉLA
Sorok egy medáliáról
2018. OKTÓBER 21., VASÁRNAP
1. Régen történt, aki adta: Bem tábornok, bal kezével!
..jobbja kötve...hetek óta, kardvágásnak a sebével.
Aki kapta: egy poéta... Nagykőrösnek volt szülötte,
Bem-apónkat lengyel földről Isten, s a Sors hozzánk küldte!
2. A szabadság szent eszméje mindkettőnek nagy-nagy álma!
Lengyel honnak elnyomója: Moszkva, s annak gyűlölt cárja
Magyar földön osztrák császár tipor jogot több száz éve!
Erdélyt... vívja maroknyi had, s ritka-jellem-hős vezére.
3. A harcokról szólnak regék, írtak lapok, régi könyvek.
Volt egy mondat: Bem-apóval/a/pokolban sem kell félned!
S az eredmény... meg is látszott: ‘negyvenkilenc tavasz-végén,
Erdély-szerte, ellenség csak elvétve volt ország földjén!
4. Bem tábornok jó parancsnok! A harcoknak szünetében
Kitüntet és előléptet... érdem szerint...méltóképpen!
S egy őrnagyi hajtókára... maga tűz fel érdemrendet
Petőfié az a zubbony, /ki/ tollal, s karddal nevet szerzett!
5. A folytatás történelem! Cár-atyuska százezrével
Küldte ránk a katonáit, s Arad-várban, ősz jöttével...
Legjobbjaink kivégezve... menekülés, hontalanság...
S Petőfinknek ma sincs nyugta! Sorsa: magyar “SORSTALANSÁG”!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!