A 80 éves Szepessy Tibor klasszika-filológust, irodalomtörténészt köszöntötte ma Hiller István oktatási és kulturális miniszter a budapesti Eötvös József Collegiumban. A tárcavezető bejelentette, hogy miniszteri keretből támogatást nyújt Szepessy Tibor írásainak kötetbe rendezéséhez.

Az ünnepelt (jobb oldalt) és a miniszter.## (Fotó: Gordon Eszter.)Az ünnepelt (jobb oldalt) és a miniszter.
(Fotó: Gordon Eszter.)
Szepessy Tibor tudósi, kutatói tevékenységével nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi klasszika-filológia is gazdagodott – hangsúlyozta Hiller István, aki kiemelte azt is, hogy az irodalomtörténész mindig hű volt az Eötvös József Collegiumhoz, akkor is, mikor eltávolították, akkor is, mikor a collegiumot többen próbálták elpusztítani, s akkor is, mikor a magyar tehetséggondozás „legendás bástyáját” próbálták feltámasztani.

A miniszter felidézte, hogy Szepessy Tibortól a lexikális tudás mellett tartást, emberséget és kritikát is tanult. Az irodalomtörténész egész életében megőrizte a kritikát és a kreativitást, hiszen egy értelmiségi akkor értelmiségi, ha alkot, és akkor marad értelmiségi, ha megőrzi a kritikai szellemet.

Szepessy Tibor klasszika-filológus, irodalomtörténész, műfordító 1929. január 7-én született Budapesten. 1949-ben felvették az Eötvös József Collegiumba. A kollégiumban meghatározóvá váló kommunista frakció klerikális szemléletűnek bélyegezte és a tisztogatás áldozatául esett: tagságáról való lemondásra kényszerítették. 1952-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen görög–latin–magyar szakon. 1956-ban, a forradalom leverését követően az egyetemen aláírásokat gyűjtött a később kivégzett Brusznyai Árpád felmentéséért, ezért eltávolították az egyetemről. A végzés indoklása olyan kiemelten veszélyes személynek minősítette, „aki súlyos befolyással van a diákságra, ezért alkalmazása még ingyen sem engedhető meg.”

Az eltávolítását követő évtizedekben fordításokból, lexikon-szócikkek írásából, (gyakran álnéven végzett) szerkesztői tevékenységből élt. Végül (kiváló görög tudásának köszönhetően) az Irodalomtudományi Intézet alkalmazta. 1972-ben doktori fokozatot szerzett (CSc), 1980-tól az irodalomtudomány kandidátusa.

1984-ben rehabilitálták, az ELTE újonnan alakult ógörög tanszékének élére került. 1995-ben nyugalmazták. 1992–2005 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójaként tevékenykedett. 2005-től az Antik Tanulmányok főszerkesztője.

Az Eötvös Collegium újkori történetének meghatározó alakja, a Klasszika-filológia Műhely vezetője, később rendszeres óraadó, a kuratórium elnöke.

Kitüntetései: Európa Kvk. Nívódíja 1976, 1983; Révay József-díj 1976; Marót Károly-díj 1978; Ábel Jenő-emlékérem 1988; Szent-Györgyi Albert-díj 1998; Akadémiai Nívódíj 2008. Munkái, publikációi itt.