Keresés ebben a blogban

2009. november 21., szombat

Szabó Lőrinc Shakespeare: CXXXIV. szonett

Szabó Lőrinc Shakespeare: CXXXIV. szonett

Most hát bevallottam, hogy ő tied,
És én önkényed záloga vagyok;
Én veszhetek, de másik énemet
Vigaszomra, ugye, visszaadod?

Nem, nem adod; s ő nem vágyik reá,
Te, mohó, és ő, jósággal teli:
Csak kezesként s értem írta alá
A kötvényt, mely ily erősen köti.

Szépséged biztos rabját akarod,
Uzsorás vagy, ki csak haszonra ád;
Értem járt közben s te lefoglalod:
Saját hibámból vész el a barát.

Elveszett máris: mindkettőnk rabod;
S teljes túsz ő, s szabad mégsem vagyok.

/fordította: Szabó Lőrinc/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!