Keresés ebben a blogban

2009. november 13., péntek

Tóth Endre: Már te is elhagytál

Tóth Endre:


Már te is elhagytál


A szerelem miért múlik el?
Már gyülölsz s örökre
ellenség leszel.



Mely a Golgotára visz,
a gúnyos tömegben
ott tolongsz te is.



Ott rohansz, és nyelvedet
örvendő kacajjal
rám öltögeted.



Kinzó szomjúság gyötör
veszett szerelmedért,
s neked ez gyönyör.



Gyönyör, mert szenvedni látsz.
Szememben már lángol
a rőt pusztulás



Talán le is köpsz, lehet
vagy megkövezel, mint
egy eretneket.



Tükröt tartasz majd elém,
hogy saját arcomtól
undorodjak én.



Összetört és béna, csúf
testemről ízenként
rohad le a hús.



Ropogó csontjaimon
férgek futkároznak,
megfojt az iszony!



S mikor már csak váz leszek,
jönnek üvöltözve
éhes ebek,



és szétszedik csontomat
mardosva az éles,
állati fogak.



És te látod, s nem szánod.
Szagolsz mosolyogva
egy friss virágot,



Mely poromból feléledt,
de kegyetlenül
azt is letépted.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!