No, hoppá.. Valahogy gyermekkoromból emlékeztem rá.. Sok embert megkerestem kicsiny írásaimmal apró gyerekként...levélben.. vagy táborban...Hm.. a kék szeme felejthetetlen, mint ahogy az indokolatlan haragja is..
No, még egy hegesztő szakos is megismerné, nem egy magyar szakos, aki mióta eszét tudja, írogat...meg aki az ő versein nőtt fel..
Egyébként...
Akárcsak Szepessy.. A második benyomásom szerint, ami az említett eset...Kedvessége pillanatokon belül a el tud szállni, mintha csak csillagköd lenne...
Az első talán az akadémiai felolvasóest volt, volt oktatási dékánom könyvével....
No, mindegy is talán.. ezek csak foszladékok, amelyek talán mégis meghatároznak dolgokat, életre szólóan... NE is gondoljak rá?
Eddig még kevés jó tapasztalatom volt.. Bár az alkotókkal sokat foglalkoztam...S többnyire tudom, hogy egy művész milyen hangulatváltásokon szokott átmenni.. De ez is kezelhető etikailag ...
Mert ha tudnám, miért is haragszik, holott talán soha nem mutatkozott be nekem, és nekem sem volt alkalmam rá, hogy bemutatkozzam.. akkor talán megérteném, hogy mi történhetett..
Amúgy meg szívesen kértem volna egy dedikációt.. de hát folyton elfordult, mérgesen, mintha nem is tudom milyen gyilkos bűnökkel rendelkeznék.. eltekintve attól, hogy égkék szemei mélyen a szemeimbe fúródtak egy pillanatra..
Nem is tudom, ha ölni tudott volna ezzel a pillantással, már halott lennék.. De inkább akkor ölt volna vele, amikor elküldtem 9 évesként az írásaimat a lapoknak, és soha nem kaptam rájuk választ.. viszont más gyerekek neve alatt megjelentek.. Na, akkor szívesen meghaltam volna.. Mostmár azért sem!! :D :D
Még a Székelyföld miatt sem.. én is oda küldtem az írásaim egy részét .. vótak.. eltűntek.. még az álneveim is...
Pfúúú.. még ma is iszonyatos érzés...
óó..Egyébként pedig már két évesen a kis gyermekverseit szavaltam az anyukám szavai után...A tesókám kedvence a Sárpogácsája lett....nem adta volna ide az Istenért sem..pedig csak verset akartam belőle tanulni... Hááát igen..
Jó régen volt, és soha nem is gondoltam, hogy egyszer még csak úgy összefutok vele, vagy valami közöm lesz az irodalomhoz... vagy esetleg ha majd felnövök, nem fogom tudni megtagadni az irodalomszeretet, és minden ellenem irányuló áskálódás, jogtiprás ellenére (hm.. ezt Fodor Nóri mondta nekem annak idején.. jó kis szó :D :D ) újra másokért is síkra merek majd szállni..
No, már sokszor x vagyok azóta...
Háát... tudom, hogy sokaknak nem tetszik, hogy jó emberek tanítottak, s nem hagyom őket sem bántani... S ha már jó eredményeket produkáltam, és oly módon, hogy sokak tehetséget emlegettek.. hát... szégyen lenne nem azt csinálni, amire teremtettek...
Dehát "ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van" - írta annak idején kedvenc Illyésem...
De nem megy ki a fejemből...
Hogy tudja valaki elrontani ismeretlenül mások boldogságát, irodalomszeretetét, rajongását egy pillanat alatt...
S milyen alapon?
Könnyebb nem megismerni valakit, hanem mások hazugságai alapján elítélni és ítélkezni..?
No, remélem, én soha nem voltam ilyen senkivel...
S talán így jó etikai gárdával a hátam mögött, nem is leszek..
Hááát.. azért én még mindig szeretni fogom... továbbra is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!