Keresés ebben a blogban

Betöltés...

Tollforgató Irodalmi Lap Blog

Válogatások az Internetről.

A blogban pályázatokról, rendezvényekről, és hirdetésekről tájékozódhat, valamint zenét hallgathat, videót nézhet, és az interneten megjelent hivatalos műveket olvasgathatja. Ha folytatni akarja a mű olvasását, akkor kattintson a szöveg címére!

Az alsó sávban weboldalakat, videósávot, és híroldalakat talál!

A fő oldalunkat itt találhatja:

Az alkotásokat a tollforgato.lap@gmail.com és a tollforgato.lapcsoport@gmail.com címre várom! Köszönöm, hogy megtiszteled az olvasóidat az alkotásokkal, a türelmeddel és a tanításaiddal!

Keresd meg a jobb oldalon a rejtett linkű, vagy lent a középen látható Chat-falat! Beszélgess, vitatkozz irodalomról, művészetről, történelemről, régészetről, vagy írástörténetről, logikáról, másról oldalainkon!


Új aloldalaink nyíltak:

Látogass el új blogunkra is!


A fiók nem Adsense fiók, támogatókat keresek!

2010. december 30., csütörtök

GYÖNGYÖSI ISTVÁN: RÓZSA KOSZORÚ. [Ä] (részlet)

GYÖNGYÖSI ISTVÁN: RÓZSA KOSZORÚ. [Ä]


Azon Méltóságos Gróff Urhoz ajánló levél, A' mellyben summáson foglaltatna nevezetessebben viselt dolgai-is õ Nagyságának. Méltóságos Gróff Uram.

EZen
Kõnyvetskében foglaltatott Rósa koszorú kõtésnek mivét vévén az el-múlt Adventi Napokban kezemre, a' mint mostani gondos Tisztembéli sok foglalatosságim, és a' múnkát gyengén gyõzõ egésségtelen õrõgségem engedhették, addig dolgozdogaltam a' kõrûl, hogy azt, hol mások veteményén nõtt, és szedett, hol magam plántlgatásin termett, ahoz illõ fûrtõskékbûl meg-is kõtõttem: Es mint hogy Nagyságodhoz való régi kõtelességem,ne meg-ujitására egyéb Ujságom nem lehet, gondolván, hogy Télben az Rosa-is Ujság, azon koszorúval akartam Nagyságod Méltóságos személlye eleiben, az Uj Esztendõben bé-kõszõnném, és az által fellyeb emlitett kõtelességemet meg-újétanom: [p [A3]] Az pedig másképpen-is senkit nem illethet ugy mint Nagyságodat: Mert az mint az emlitett koszorú feir, és piros Rosákbúl, az az, vigaságos és keserves dolgokbúl kõttetett, ugy az Nagyságod életének-is koszorúja hol gyenge, hol sértõ virágokkal, tudni illik, keserûséggel, egyeles õrõmmel és Dûtsõsségel fûzetett eleitûl fogvást. Az mint hogy õrvendetes és dûtsõséges virágoknak mondhatom az Nagyságod részérûl mindgyárt azokot az Minervának az hajdaniak leleményeskedése szerént bõltseség és vitézség Isten Aszszonyának szentelt fiatal esztendõkbéli kedves ûdõkõt: az mellyeket Nagságod akkori gyenge iffiúságában az Deáki Tudományok Kertében, azon Isten Aszszony elsõ szolgálattyán, az ott való Pállyázásban azont ûzõ Bajnok Társai kõzõtt ditsiretes miveskedése altal maga dûtsõségére ugy virágoztatott, hogy Nagyságod elõtt, mind az aprób, mind az nagyob tudományokban senki nem vehette el annak érdemire nézõ Palmáját: hanem Nagyságod vólt elsõ, és masoknál fellyeb-is bõtsûltetott azaránt való ditsíretes serénykedésében. Az mellyen lehetett ugyan nem kõz õrõme s' dûtsõsége máskor-is, de leg kiváltképpen akkor, az mikor amaz sok Méltósagos Herczegi, Fejedelmi, Gróffi, Uri, és Fõ-Nemesi
Rendekbûl álló Iffiuságnak ki szinlet virágjával dûtsõségessen ragyogó Bétsi Universitásban Philosophiájának végsõ próba kõvén az egész varos nevezetesb Bõltseinek nagyob része jelen létében, sok erõs ellenvetesek kõzõtt, elméjét mas senki nem igazgatván, hanem már mind Mester mind Tanitvány maga lévén azon Philosophiájábeli bõltsesegét, mint méltán csudálható ritka virágot, ugy adta világossagra Nagyságod, hogy azért, annak szokása szerint érdemes Homlokát dûtsõségesen kõrnyûl véjendõ Borostyán koszorú helyett, az mostani Fõlséges Elsõ LEOPOLD Császár, és koronás Király Urunk õ Fõlsége nagy árú Arany Lánczal keritette kõrûl Nyakát. Az mellyel akarta ugyan akkori érdemére nézve-is dûtsõiteni Nagyságodat, de által látta vólt nem kétlem az jõvendõre-is szemes azon Császári és Királyi Fõlség azokot az kõvetkezhetõ dolgokot-is a' mellyeknek szûksége korán Ember kévántatik az gátra, tudta pedig azt-is, hogy az bõlts, és tudós férfi erõs és nagy tehetségû: Vir sapiens, fortis, vir doctus, robustus, & validus, Prov: 21. Es azért kévánta eleve magához lántzolni, hogy annak idejében élhetne szolgálattyával, és attúl senki ne szakaszthatná-el [p [&Ag] rave;] Nagyságodat. Minek-utánna pedig az nevezett pállyán az Bõltseségnek czéllyát illy dûtsõségessen el érte, és már az arany Almán Paris elõtt põrlekedõ Isten Aszszonyok tõrvényében-is méltán Itélõ Biró lehetett vólna Nagyságod; azok pedig az akkor leg szebb sengéjében lévõNagyságod iffiuságának-is kedves Virágán, mint valamelly drága arany Almán nagy vágyással kapdosnának, és ki ki, kiváltképpen Venus az ( ) szerelmes Isten Aszszony sok édesgetésekkel hitegetné magához: Es azomban Bachus-is Moiosával tellyes aranyos fellyege mellet, kõzikben szemtelenkedvén, az-is sziveskedik vala azon, miképpen tudhatta vólna mézes Borára édesgetni Nagyságodat; de tudván azt, hogy
judicium Paridis manet alta mente repostum,
Ovid: meg-ártott vala Parisnak az arany Almának, az tõbb Isten Aszszonyok kissebségére Venusnak itéllése: Mert azt végtére Troja fell põrseltetésével boszszúllotta vala meg Minerva az Bõltseségnek és vitézségnek Isten Aszszonya: és az-is nyilván lévén Nagyságodnál, hogy az Bachusnak-is Boros korsója eleitûl fogvást sokaknak széditette fejét, sõt Trója veszedelmének-is õ vólt edgyik oka, a' midõn annak fel dúlásakor,
somno vinoque sepulti,
Virg: álomban, és borban valának el-temetve lakosi. Kohez képest ehez az intõ vershez alkalmaztatván magát:
Nec Veneris nec tu Vini capiaris amore: Avien:

Uno namque modo Vina Venusue nocent.
Rufus.
ugyan akkor férre tévé azt mind a' kettõt Nagyságod, és õrõkõs bútsút véve tõlõk; hanem Minervahoz adá megint magát, és a' kinél az Bõltseség czéllyának ûzésében szivessen szolgált, annak akart továb-is soldossa lenni, tudni illik az Deáki Tudományok pállyájábúl az vitézi Oskolában állani: Az mint hogy alig-is tõrûlhette meg abban ditsiretésen vett izzadásibúl Homlokát, hogy ennek vette fel megint fáradságos, de dûtsõségre nézõ munkáját, az mellyben-is ugy kévánt serénykedni; hogy másoknál hátrab maradó nem lenne, tudván, nagy áron adgyák az bõtsûletet, és az ki azért kimilli munkáját, nem érdemes az arra.
Non est dignus ut inde exigat honorem, ubi refugit laborem.
Hieron: in Epist:
Elsõben-is pedig kegyelmes Király Ura õrõkõs Adománnyábúl az Fûleki fõ-Kapitányságnak álván vitézi pallyájára, abban lévõ bajnokoskodásinak-is idején, vallyon nem õrvendetes, és dûtsõséges Rosákkal virágoztaké azok az napok? az mellyeken a' Tõrõk ellenség fõldérûl fegyvere által élõ vitézlõ Rend, igazán vérre [p [A5]] izzadó fáradsága, és kõrõm szakasztó kûszkõdése után, szapora izben hoszszú rendre fûzõtt rabokkal, és egyéb diadalmas ragadományokkal, sûrõ lõvések alatt az eleikben todúló Népnek õrvendezése kõzõtt, dûtsõségesen érkezvén bé-vég házában, az rabokot sereggel allatta, a' rest nélkûl való fejeket sákokkal hordotta, halmokot tõltõtt az nyert portékákbúl szeme eleiben Nagyságodnak, és azután azoknak kótyavetyés vásárán az egész piaczok, és útczák õrvendetes hangzással telnek vala. Hasonloképpen az Nagyságod szemeskedése miatt dolgaiban elé nem mehetõ, azért szomszédságát sem szeretõ, élete után less hányó, mindazonáltal vitézi hirét, nevét bõtsûllõ és félõ végbéli Pogányság, számos ezerekbûl álló csoportokra felesedvén, és a' végre, hogy vagy lesére vehesse Nagyságodat, vagy más káros csapást tehessen ottan, végháza alá ûtvén, annak eleiben jó reménség alatt, õrõmmel menõ keveseb számú seregével egyben kapott vélek, és sokszor nem tsak el-vervén onnét, hanem felesset-is ejtvén, és fogván kõzûlõk nagy dûtsõségessen tért viszsza Nagyságod azok vigasztalására, az kik az viadalnak diadalmassan meg- léte elõtt kétséggel és félelemmel-is várják vala annak ki-menetelét Skárlát szin festi vala akkor az Fûlõki Zõld pásitot, és Búza kivék helyet Tõrõk testek rakatnak vala a' mezõn keresztekben. Nem keveseb õrõme, és dûtsõsége virágozhatott akkor-is Nagyságodnak, az mikor szomszédos Tõrõk ellenségét vitézi játékra akarván ingerleni, kapuja eleiben botsátott Martalekja után, annak érkezését, lesében nagy szive szakadva váró kévánságának bé-telésével, már szeme elõtt viselvén: ki csap onnét ellene, õszve kap véle, azomban nem álhatván erõssen fogását ellensége, hátat kezd adni, és az Nagyságoddal lévõ Bajnokok most ezt verik le Lovárúl, most annak veszik fejét: itt ezt kõtõzik, amott amazt terengetik, és kinek puska ropog hátában, inek kopia tõrik óldalában. Ezekhez járuló õrõmének és dûtsõségének Rosája lehet az-is: hogy az midõn ennek a' fel-fõldi Magyar hazának elébbeni csendessége meg-kezdett vala zajosodni, és annak elsõ Arja meg-gátlására, hol egy hol más Méltóságos Generálokot kûldõtt vólna az Fõlséges Udvar, azok mellé-is kiváltképpen való Vezér Kalauznak és Martalékos elõl Járónak legszaporábban (:az kinek tudni illik sem az szerelem bé nem kõtõtte szemét, sem az Bor el nem vette Eszét:) Nagyságod rendeltetett, az melly Múnkás hivatallyában-is [p [A']] felele meg-Tisztének, és olly nevezetessen viselte magát mind kezének, mind fejének sokra érõ tehetségével, hogy akkor-is valami diadalmassan ment végben, annak nagyob részét bizvást az maga ditsiretes tselekedetinek hoszszú laistromában irattathatta Nagyságod. Es annak utánna-is, az mikor már azon haza csendetlenségének nevezett árja (? azt az Tõrõk-is szaporitván:) szélessebben ki õntõtt, és az, ennek az Fõldnek nagyob részét koronás Ura hûségtelenségében hozta vólna, Nagyságod annak habiai kõzõtt-is, mint meg-mozdúlhatatlan kõ szál álhatatossan maradván hûségében, az azzal ellenkezõk partyán lévõknek elõmenetelekben nem kevés meg-gátlást szerzett ellenek való szemes õrállásával: Noha nehéz vala utóllyára az Ország akkori pusztitóinak sok helyeken lévõ tág részeit majd egyedûl csak magának strásálni, mint hogy az akkori Tõrõkõs czimbora naponként nagyob nagyob erõt vévén, annak erõs szélvesze miatt végtére mindenestûl-is két vagy három hely maratt vala tántorodás nélkûl királya hûségében: az mellyel sokaknak lehetett Nagyságod Példája mint kellessék álhatatoskodni akár melly erõs probákban-is Ura szolgálattyához való kõtelességében. Valóban ritka Madár-is vala az akkori Esztendõk zavorában az Nagyságod maculátlan hûségének tiszta Kristallya s' feir Rosája: Az mellyért a' melly szép hire, neve, ditsiretes emlekezete folyt már a' Tyberisnek vize mellet-is, annál inkáb pedig az szomszédosb keresztyén Tartomanyokban, és a' minémõ magasztaló, õrõkõs meg- tartást érdemlõ irásokkal tisztelte, és más királyi kegyelmességében-is részeltette Fõlséges Ura Nagyságodat, méltó vólt azt-is fellyeb emlitett õrõmének és Dûtsõségének Rosái kõzé számlálni, és azokban-is gyõnyõrkõdni ?agyságodnak: Nem-is lehet nagyob õrõmûnk, és drágáb kintsûnk, mint az jó hir s' név, mert tõbbet ér az minden Aranynál s' Ezûstnél: Melius est nomen bonum, quàm divitiae multae: Super Argentum enim & Aurum gloria bona. Proverb: 22. De mint hogy a' tiszta dél szint-is gyakran éri; az mosolygással fel-kelõ hajnal-is sokszor meg-szomorodik: az Arany fénumságának tûz a' probája: Tõvis kõzõtt terem a' Rosa, és a' Tengerbéli drága kõvek-is habok kõzõtt szedetnek: Azért nem lehetet mindenestûl, hoygy az Nagyságod õrvendetes és dûtsõséges állapottyának-is elébbeni ragyogó fényében sõtét homály, édes mézében keserõ méreg, lágy Rosái kõzé [p [A7]] éles csalán ne egyveledne, és az elõtt kedvessen follyo dolgain lévõ szivének csendességét annak meg-változásával keserves sérelmek ne kõvetnék: Nem ugy mindazon által, hogy véle szûletet fénnyén járó Nemesi Erkõltse meg- csûggedõ alatsonkodásra esne azokkal; sõt mint hogy Terh alatt gyarapodik az Palma-fa, és annál kedvessebbek az tisztességes dolgok, mennél nehezebben juthatni azokhoz
Gaudet patientia duris:
Latius est, quoties magno sibi constat honestum:
Lucanus Lib: 19.
Ugy az-is erõsõdne inkább jõvendõbéli nagyob dûtsõségre, ha addig nehéz lenne-is szenvedése. Abban lehetett pedig leg inkáb annak elõtte való õrvéndezése Rosáinak meg- hervadása, avagy ugyan csalánná válása, és dûtsõség ohajto szivének leg hathatób sérelme, hogy minekutánna az fellyeb emlitet Tõrõkõs Czimbora meg- erõsõdésének hamar gyûlõ Arja anyira el-boritotta vólna ezt a' felsõ Magyar Országot, hogy Kassát-is, annak fõb várossát, nem tsak ki mozditotta az Királyi hûségbûl, hanem el-is vonta azt sok Vármegyekkel attúl. Jutá az végre minden erejével Fûlek alá, azt tartván leg- nagyob láb ûtõ kõvének, az Nagyságod ott való szemes õr állására nézve, és nagy erõvel, ugy mint az akkori kõz hir szerént hatvan ezer Tõrõkkel az Budai Vezér, az oda czimboras Magyarság-is feles néppel meg-szálván, midõn már kemény Lõvések, és Ostromok alá vétetett vólna, kiváltképpen az Tõrõktûl azon hely, és már az Ellenség vérével-is piroslottak vólna az Bástyák, és az Arkok testekkel tõltek vólna, az Várban-is vólt vólna már mint az Borbélyoknak, mint az sir ásóknak szorgos Múnkája, és azonban hová tovab mind erõssebben ujúlván az ostromok, szaporodván az veszedelmek: Nagyságod pedig az nagy Torkú ágyúknak rettenetes bõgési, és azoknak az Nap fényét, elfogó kénykõves fûsti kõzõtt sûrõn szikrázó Lõvéseknek halálos Menykõvei: az egymással õszve csapásban, szaporan pengõ és tûzet hányó kardoknak irtóztató villámási: az Ostromló sokaságnak, és azzal õszve egyveledet Várbéli Népnek maid vegsõ itéletet képzõ iszuszonyú sikóltása, és mind a' két részrûl sûrõn húlló testeknek lábok alatt egymást érõ fetrengése kõzõtt, mint az saskeselyõ az Menykõves égi háborúkban,
Interpide adversis opponens pector a rebus.
Horat: lib. 2. sat:
meg-tántorodás nélkûl álván, az vala abban fel-tett, és el-tekéllet czéllya: Ha az [p [A8]] helynek fatuma ugy hozná, hogy azt a' Pogány, és azzal kõzõs Magyar fegyver erõszakossan ki vonná kezébûl, nem engedné azt egyébképpen meg-lenni, hanem azon helyhez hites kõtelessége, és Urához való igaz hûsége mellett élete le tételével: Inkább akart vólna tudni illik dûtsõséges halálával jó emlékezetet hadni maga után, hogy sem mint az Várnak szégyenes fel-adásával élete meg-maradván, annak utánna az elõtt lévõõ jó hire neve szép fényét leg keveseb maculával-is meg-szenyesiteni, tartván magát az szent irásnak amaz szavaihoz.
In omnibus operibus tuis praecellens ne famae tuae maculam imprime:
Ecclesias: 7. & 33.
Es tudván azt-is hogy az hitet tõkélletesen meg-tartani ditsireteseb akár melly Ország fényességénél, amaz vers szerint.
Illesam servare fidem, fulgentibus Ostro, pulchrius est Regnis.
Silius Ital: lib. 3.
Noha látván az Ellenség az Várbélieknek erõssen kezdett kõrmõskõdését, és azzal sokaknak halálos meg- Kartzoltatását, s' Népének szaporodó veszedelmét, ha továb-is hasonló Férfiságát mutatt vólna az, maga és lakó helye óltalmában, alig tett vólna tõb probát ottan maga nagyob veszedelmére az Pogány, hanem fel-szedvén sátorait, továb ment vólna onnét. De az gonosz meg- hasolásnak veszedelmes Férgé, esik végre kõzikben, és annak hamar szárnyára kelõ Bogara meg-vesztegetvén elébbeni edgyes értelmeket, el-állonak végtére Nagyságod mellõl: az Várnak fegyverrel továb való óltalmának ellent mondanak. Azután erõszakot tévén az Vár fel-adását ellenzõ, oltalmazását pedig vérének végsõ cseppe ki- folyásáig félben hadni nem akaró Nagyságod el tekéletségén, az ellenség kezében adák azt, és azután szemek láttára Vulcanusnak áldozzák. Oh melly keserves lehetett Nagyságodnak annak az helynek szomorú fûstét nézni, az kit Nagyságod maid minden vég házaknál dûtsõségesebbé tett, sok jõvevény vitézlõ Rendel szaporitott, az vitézi Regulának álló épûletekkel ékesitett: és az ki másképpen-is régtûl fogvást a' TõrõkVégházak Délczegségének erõs Zabolája, az Ujság kõvetõ Magyarok Szilajságának meg-rekesztõ korláttya, Felséges Urának tekéletes szolgája, az Királyi Tárházas Bánya Városoknak, sõt azok egész Tartományának óltalmazó õr állója, az Országnak egy erõs Bástyája, az Vitézség, és tõrvényes Tudomány Pállyáját ûzõ Ifiaknak nevezetes Oskolája, egynehány Nemes Vármegyéknek Székes helye, sok Uri, [p [A9]] Fõ és Nemesi Rendeknek kedves házája vala, és ez, az egyenetlenségnek gonosz férge miatt illy véletlenûl el- vesze, porrá s' hamuvá léve. Ez aránt lévõ nagyságod fájdalmas keserûsége ág bogosodhatott abbúl-is: hogy midõn mások, az Várnak Conditios fel-adása után békeségesen maradnának, Nagyságodnak annak lobogó ûszõgét jól meg sem engedék nézni, hanem szomorú szemlélésûl el-ragadván elsõben Regécz, azután Munkáts, Tokaj, és Ungváraiban vivék, és azokban esztendõknél továb terjedõ hólnapok alatt, minden Társaságtúl magányosan rekesztõ: Konyhai Mosadékra hozatott Zavaros vizzel. Lovászok praebendájára sûttetett száraz kényérrel sanyargató: Az mindenek szolgálattyára teremptetett Nap-fényének világosságátúl el-fogó: Sovany Ebédét és tisztuló szûkségét egy helyben végesztetõ: Az levegõ Egnek tikkanó reketségébûl, az régi szemétnek, nedves penyészébûl származott dohossággal szédelegtetõ, és ugyan abbúl szaporán tenyészõ szõke és barna Hangyáknak gyakor serkengetésekkel nyughatatlanitó, végre majd halálos betegséget nemzõ, és másféle sok nyomorúságokkal tellyes Rabságban tarták Nagyságodat. Az mellyben sok vólt ugyan ennyiképpen lévõ kesergetésének Tõvise; de talám az sem vólt az tõbbinél gyengyébben sértõ, hogy azon kénos remeteségében az kûlsõ dolgokban (: ' kiknek folyásátúl fûghetett szabadúlásának remensége:) semmit nem lehetet érteni Nagyságodnak. Azon raboskodásának idejében vólt pedig Bétsnek mind meg-szállása, mind az Tõrõknek onnét gyalázatos el-szaladása: Esztergomnak, Ujvárnak, végre Budának és más helyeknek-is a' pogány kézbûl, s' annak jobbágysága elól Kassa városának-is ki-vétele: a' mellyekben sûketnek és vaknak lenni, melly keservessen eshetett annak, az ki azoknak dolgátúl várhatta szabadúlását, el-gondolhattya akar ki. Bokrosodhatott azomban onnét-is rabságabéli kénos nyomorúsága, hogy jóllehet minden vigasztaló hireknek, bé- vólt elõtte az úttya vágva, és azoknak hallásátúl el- rekesztetett Nagyságod; de az mikkel szomoritani lehetett, azoknak szabados menetelje lévén hozzája, adgyák értésére kedves õttsének Kohári Jánosnak-is Rabbá esésétt, és édes Annyának-is halálát: azok mellet viszsza forgatván az kûlsõ dolgoknak valóságos folyását: az Hóld Apadását Tõltének, Fottát Ujultának: az sas terjedõ szárnyait tsonkúltnak erõs kõrmeinek élesûlt horgait tompáknak: Ennek [p [&Ar] ing;] maid az Egig nevekedõ dûtsõségét fõldig le-nyomattatotnak, annak fõldhõz vert szerentséjét az Egeknél járónak teli Torokkal hirdetvén a' végre: hogy azok hallásával annál inkáb szomorittatna, szabadúlása reménségében meg- csûggedne, és Urához való hûségének álhatatos vóltában meg-tántorodna Nagyságod; de nem birhatnak az Habok, akár mint Ostromollyák-is azt, az erõs kõszállal, az szelek az mozdúlhatatlan Tõlgy fa tõrsõkkel; Tûz a' tiszta Arannyal, põrõl az igaz Gyémántal: Nagyságoddal az sok nyomorúságoknak Terhe, a' mellyet a sok halálos fenegetések, a' kik kõzõtt nem kõnyõrgõt, nem félt, nem retteget:
Non ille rogavit
Non timuit mentuit ve mori;
Stat. 1. 2.
Hanem a' mint annak elõtte, ugy mostan-is merõ derékkal áll szokott hûsége erejében, és tudván nem kétlem azt a' szent irásbúl, hogy az Férfinak szenvedése által õsmértetik meg tudományá:
Doctrina Viri per patientiam noscitur,
Prov. 16.
és Ovidius irásibul-is, mint az Aranynak a' tûz, ugy az igaz hûségnek az ellenkezõ dolgok probái:
Scilicet ut fulvum spectatur in ignibus Aurum,
Tempore sic duro est inspicienda fides.
Ovid, Lib. 1l. Trist.
mind addig csendessen tûrõ békességgel szenvedi Rabságának nyomorúságát, valameddig az ûdõvel változó dolgok szerentsés meg-fordulásával hoszszas nyomorgatása után ki nem feselhet azon Rabságának hurkos kõtelébûl, az kibûl végtére az Sas diadalmas szárnyainak szélesen ki terjedésével az Hóldnak fénye bé-feddetvén, sé annak meg-sõtétedésében kõvetõi eléb szabadon járt úttyokbúl ki-téveledvén, ide s' tova széllyedvén, az Nagyságod õr állói-is el-oszolván, és Nagyságodnak szabad el-menetelt engedvén, végre szerentséssen meg-is szabadúla. Az mellyel jóllehet az elõtt szenvedet nyomorúságinak már tellyes végének szakadni, és amaz mondás szerint:
Quod fuit durum pati meminisse dulce est,
Seneca in Herc: fur:
az el múlt nehéz dolgokot emliteni kedvesen kellt vólna: az mint hogy azoknak akkori keserûségét meg-is nád-mézelte vólt már, tekélletes hûségét megõsmérõ, és azt jutalmazni kévánó jó Ura, Koronás Királlya, az ki tudni illik, mind jószágabéli értékét nevezetessen bõvitette, mind tiszteinek Méltóságos állapottyát garaditsonként nagyobbitotta, az midõn aranyos kúltsú, az az, tõbb elõmenetelekre ajtót nyitó Komornyiksága után, elsõbben Tanáts Uri, azután Mezei ezeres Kapitányságbéli Tisztességre: végre, [p [&Ac] irc;] az Dunán innét lévõ Vég-házak Vice-Generálisságának minden kérelem nélkû tulajdon maga indúlattyabúl juttatta Méltóságára, ugy hogy az kiket mások szorgos kõnyõrgések, és bõ fizetések által-is nehezen vihetnének végben, Nagyságod azokhoz az egy meg-jutalmazásra méltó érdemen kévûl tsak ingyen jutna, akarván azok által-is sokszor emlitet jó Ura keserves Szenvedésinek mélyen hatot fájdalmit szivérûl el-venni, és azokot el-felejtetni Nagyságoddal: Mind-azon-által ezen õrvendetes Jóknak-is kedvessen szedett Rosája nem lehetett még tõvis nélkûl: Mert a' midõn továb sem akarván Uroknak Rosárában Mézet szedõ más Méhek kõzõtt Nagyságod-is here lenni, sõt az mit az elõtt az Tõmlõcz, az lábán lévõ vass, és azok tartóztatásábúl lett szabadságtalanság Ura szolgálattyán el-múlattatott véle, azt-is helyre igyekezvén hozni, alig vethette le Rabi kõntõsét, alig adhatta irtás alá annak elõtte Phoebus személlyét viselõ, Rabságában Faunus Abrázattyává vált Orczája két Esztendõnél továb nõtt Berkének sûrõ ág bogait, és azoknak le-tett terhe után alig vehetett meg- pihenést, hogy kardot kévánna-is, kellete-is mindgyárt kõtni, és a' Dunán innét lévõ Vég-házakbéli Vitézlõ Rendet bottya alá vévén, azzal elsõben székes Feir vár alá (? az hol-is az Fûlõki vitézi Czében mutatott Mester Remeke szerént, két izben nem kevés Tõrõkõknek vétetvén ki vérét, azzal az ott való száraz és szomju fõldet Billicumosan itatta-meg, és Rabokot-is szép számmal hozott onnét:) végre Egerhez menni, és az akkor azt szoróngató Táborban fõ Generálisságot viselni, az hol kevés ûdõ alatt annyira-is vitte vólt az kezére bizatott dolgot, hogy naponként várhatta annak az nevezetes Tõrõk véghelynek Országostúl szivessen régen ohajtott fel-adását; De az midõn annak maid maid le- szakasztandó kévánatos Rosájához nagy reménséggel bizik vala Nagyságod, a' helyet igen éles csalánt esett ottan szakasztani: Mert a' mikor egy nevezetes próban az vár alatt, a' Tõrõk keménykedésével másképpen nehéz lészen vala birni, hogy Turnus modgyára maga jelen létével nagyob szivet adna Vitézinek, az Seregek elõtt forgolódván, az Hartz Ujitásra nógatná õket, és azomban maga-is kõzikben egyveledne, egy Golyóbis éri véletlenûl Nagyságodat, és az az job karját s' konyekét meg- szaggattya, a' mellynek meg-gyógyúlhatatlansága miatt jóllehet ekkoraig tartó kénos fájdalmi-is nem kis keserûségére lehetnek Nagyságodnak; [p [&Aa] cute;2] mind-azon- által azt tarthattya abban érezhetõbb nyavalyájának, hogy azon sebe miatt annak az nevezetes helynek nem várhatta-meg ottan keresztyén kézhez jutásat, és az melly dûtsõség egyebek felett Nagságodat illette vólna abban, azt másnak kelletet kezére botsátani: Es már továb sem lehet az hadi állapotokban erõtlen kezével olly alkalmatos Ura és hazája szolgálattyára, az mint annak elõtte. Az mellyen méltó-is vólt meg-szomorodása el-esvén azzal azoknak alkalmatosságátul, a' kikben annak elõtte legnagyobb õrõmét s' kedvét helyheztette, és továb-is kévánta vólna helyheztetni:
Scilicet est cupidus fludiorum quisque suorum,
Tempus & asveta ponere in arte juvat.
Ovid:
Ezen szerentsétlenségét pedig nem tsak maga érezhette szomorúan Nagyságod, hanem az egész Magyar háza és annak koronás Ura és méltán sajnálhattyák-is, mert nehez helyében más ollyat találni, a' kinek kezére illhetnének azok az dolgok, az mellyeket Nagyságod ditsiretessen és dûtsõsségessen viselt. Mind- azon-által az kõlteményes régiség azért tartván Minervát az Hadakozásnak Bõlts Aszszonyát az Jupiternek Agyavelejébûl szûlettetnek lenni, hogy az Hadi dolgok nem annyira dagályos szivel, és hirtelen kézzel, mint Tanátsos fõvel és csendes elmével viseltetnének; Az szent irásbéli példa beszédek-is azt mondgyák pedig: kormányozva igazgattatnak az Hadak, és az hol sok az jó Tanáts, ott vagyon az meg-maradás:
iubernculis reguntur Bella, & erit salus ubi multa Consilia sunt.
Am bár hibás légyen-is most már keze tehetsége, de fejének épségével iffiuságátúl fogvást sok látott, hallott, cselekedett dolgokbúl vett nagy okultsága mellet tõbbet tehet ez után-is azokban sokaknál, és továb-is remelheti Méltóságának gráditsos Felsõbségét: s' az ennek elõtte ditsiretessen viselt dolgaiért-is fel-marad õrõkõs jó hire neve, és ditsiretes emlekezete Nagyságodnak:
Semperhonos nomenque tuum laudesque manebunt.
Illyen és tõbb ezekhez hasonló feir és piros, avagy õrvendetes, dûtsõséges és keserves Rosákot virágozván azért eleirûl fogvást az Nagyságod Elete Csipke bokra-is, nem cselekedtem oknélkûl, ha én is azok mellé az én Rosa Koszorúmot, az melly-is szomoruságnak és õrõmnek Rosáibul kõttetett Nagyságodnak nyújtom edgyért azért: Hogy a' mikor azon Rosa koszorúnak Rosáit Levelenként forgatván, azoknak Titkait jól az szivére veszi, [p [&Aa] cute;3] ha az maga fellyeb emlitet kedves és keserves Rosáinak vagy kényeztetésébûl (: mint hogy az jó izû falat-is csemert okoz néha :0 vagy kesergetésébûl (: az melly annál hamaréb nemzhet nyavalyas változást :) esett valamelly kûlsõ vagy belsõ sérelmet érezne magában Nagyságod, azon Rosa koszorúban foglaltatott Rosakban keresse annak Orvosságát, az mellyeknek ereje tõbbet-is fog használni akar melly Apathécában készittetett másféle Rosáknak és egyéb Virágoknak Orvosságánal: Mint hogy azok az szenvedést-is az Getzémani Kertben kezdõ, és azután-is elsõben kertéz képében meg-jelenõ Orvosok Orvosának, és az õ édes Annyanak (: a' ki-is Salus Infirmorum, Betegek egéssége :) kertébûl, és gyógyitó mûhelyibûl valók. Másért azért, hogy azon koszorú be-mutatásával az Uj Esztendõben én-is újjonnan kõtelezzem magamot az Nagyságod szolgálattyára, kérvén vegye kedvessen mindazon Koszorút, mind az ujab kõtelesseget régi szolgájátúl, és tartsa-meg azt továb-is szokott Uri jó- akarattyában, s' azonban érjen maga-is sok Uj Esztendõket, és éllyen azokban szerentséssen Nagyságod. Kõlt Krasznahorka Várallyai házamnál, Boldog Aszszony havának 1. Napján 1690. Esztemdõben

Nagyságodnak

Alázatos és kõteles Régi szolgája

Gyõngyõsi István.

[p 0001] Az Rosa- koszorukõtéshez való készûlet, Az melyben foglaltatnak rõvideden az koszoru Rosaiban lévõ dolgok-is.

Az
ki az iffiab idõkben,
Játékosab Esztendõkben
Helicon-ban siettél:
Ott gondokot felejtõ,
Elméket gyõnyõrkõttetõ
Mulatságot kõvettél.

Hol emelkettsél Bérczére,
Hol ereszkettél Võlgyére,
Magadat ugy mulattad:
Apollo, Lantya pengését,
Musák kedves éneklését
Õrvendezve halgattad.

[p 0002] Pegasus Lába rúgását,
Annak bõséges forrását,
Gyõnyõrkõdve szemlélted:
Kostolgattad tiszta vizét,
Néked tettzet kedves izét
Másoknak-is ditsirted.

Vólt-is ott õrûlni minek,
Járúlt kedve valakinek
Az szép tudományokhoz:
A' bõlts Musák, a' mellyekkel
Magnesi Erõségekkel
Ugyan vontak magokhoz.

Altak kilenczen egy rendben,
Alkalmasztatván mindenben
Apollo-hoz magokot
Maga tudományit kiki
Elé adta, s'-beszélte ki
Nagy kedvesen azokot.

Clio szép szerrel sazmlálta,
Laomedon mint fundálta
Régen Troja városát:
Apollo Lantya hangjával
Kõvek õszve vonasával,
Mint végzette rakását.

[p 003 ] Az után az mint romlott-el,
Ismét miképpen épûlt-fel
Priamus idejeben:
Ujonnan Paris szerelme,
Mint lén annak veszedelme
Porrá tévõ tûzében.

Melpomene elé adgya,
Minerva miképpen hadgya
Medusát el-veszteni:
Fejét vétetvén magának,
Arany szálait hajának
Rút kigyokká tétetni.

Thalia ujab dolgokot,
Comedias játékokot,
Mutogat jó kedvében:
Venus Mars mint baratkozott:
Hany Formában tõnt, s'-változott
Jupiter szerelmében.

Euterpe sipot hozatott,
Ad ahoz kedves hangzatott
Azt fúvó ajakával:
Es azt sok-képpen formállya,
Apollo-nak-is talállya
Kedvét víg Notájával.

[p 0004] Terpsicore egyengeti
Cytharáját, és pengeti
Annak hangos húrait:
Kivel õrõmre indittya
Az sziveket, és tágittya
Azoknak bús gondgyait.


Tanczolni indúl Erato,
Kinek melly rendes (látható)
Inaj gyors hajlása:
Maga ver tánczot magának,
Az szerént vagyon Lábának,
Szép alkalmasztatása.

Kezd Calliope Verseket,
Sok szép cselekedeteket
Emlegetvén ezekben,
Ugy-mint régen Herculesnek,
Sok Probairúl hiresnek
Nagy dolgait mindenben.
Az magas Oriásokkal,
Kegyetlen Oroszlányokkal
Szállott szemben miképpen,
Es azokot mint birta-el
Cerberust-is mint hozta-el
Pokolig menvén éppen.

[p 0005] Az szerint a' Hydra Sárkánt
mint gyõzte-meg miképpen bánt
Annak Bokros fejével:
Kiben az mellyet le-csapott,
Más nõtt mindgyárt, s'-az harapott
Mérges foga élével.

Az Erimantus hegybéli
Rettenetes erõbéli
Vadkant miként õlte meg:
Es az ugyan ott légelõ,
Aranyas szarvat viselõ
Szarvast, mint kõtõzte-meg.

Az kegyetlen háromfejû,
Majd gyõzhetetlen erejû
Geriont mint vesztette:
Stymphalides Madaraknak,
Az kik kárt tették sokaknak,
Seregét el-kergette.

Azokkal Theseus-nak-is,
A' mellet Perseus-nak-is.
Emlegeti dolgokot:
Ditsireteket neveli,
Majd az Egekig emeli
Verseivel azokot.

[p 0006] Ariadna tanátsával,
Az Minotaurus csudával
Ez szemben miként szállott,
Es azt Vitézûl meg-õlvén,
Kegyetlen Minost kerûlvén
Onnét férre mint állott.

Amaz szép Andromedának,
Lest hányó õreg Sárkánynak,
Eletét mint fogyatta:
Es az meg mentet szép Leánt,
Kit szivbûl szeretet, s'-kévánt,
Magának mint tartotta. Urania az kék Eget
Nézi, és beszéll eleget
Annak állapottyárúl:
Az ott fénlõ csillagoknak
Természetekrûl, s'-azoknak
Hasznos szolgálattyárúl.

Amaz Pollux: mutogattya,
Ez Castor: mint ragyagtattya
Mind az kettõ szép fényét:
Mond: csillagzása ezeknek
Az Tengeren evezõknek
Adgya kévánt reményét.

[p 0007] Orion hova tétetet,
Helice mint helyheztetet
Csillagok seregében:
Ariadna Coronája,
Pleadesek hét fáklyája
Hol van azok rendében.

Phlegon úttyát merre járja
Az napnak, és holott várja
Déli ki eresztését:
Az után mint jút esetre,
Mint veszi onnét keletre
Reggli Tûndõklését.

Phaëton mint vitetett-ki
Utyábúl, és hol eset-ki
Szekerébûl Attyának:
Athlas hol tartya az Eget,
Mi okoz hévet, s'-hideget
Az ûdõ járásának.
Polymnia kõvetkezik,
S'- mondgya; melly jól emlekezik,
Eõ az régi dolgokrúl:
Jút voltaképpen eszében,
Mit hallott az ôidõben,
Az nagy Oriásokrúl.

[p 0008] Az Eg ellen mint harczoltak,
Némellyek, miként romlottak
Jupiter Menykõvétûl:
Azok pedig Minervának,
Ezek tegzes Dianának - õlettek-meg kezétûl.

Hajója Deucalionnak
Mint ebettzet, és Pytonnak
Honnét lett származása:
Azt Apollo mint õlte-meg,
Ezt Cupidonak lõtte- meg
Miért boszszonkodása.

Orpheus az nagy hegyeket,
arlon az Tengereket
Miként õrvendeztette,
Az a' Fakot és kõveket,
Ez az õreg Delphineket
Vigan szõgdétseltette.

Az mint beszélli nyelvével
Ugy gestállya is kezével
(! Polymnia
ezeket:
Feje, szeme, és homloka,
Majd ugy terjeszt, mint ajaka
Elõnkben mindeneket.

[p 0009] Vólt Phoebus kõztõk kõzépen,
Harfáját pengette szépen,
Beszedi kõzt ezeknek:
Ettûl árad tudományok,
S' minden eszes találmányok
Innét forr Elméjeknek.

Te pedig nézted ezeket
õrõmmel, s'-bõlcseségeket
Csudáltad e' Szûzeknek:
Kévántál nékik tettzeni,
Tiszteleteket szerzeni

Azt érdemlõ kedveknek.
Az mint hogy szépen ágazot,
Daphné Testébûl változot
Laurus Bokrot kerestél,
Arrúl Menykõvet nem érzõ,
Zõldségét soha nem végzõ
Fris Leveleket szedtél.

Fûztél azokbúl koszorút,
Melly sem túd Egi háborút,
Azt Phoebusnak szentelted,
Szedtél Palma Agakot-is,
Azokkal az Musákot-is,
Az mint illett, tisztelted.

[p 0010] Onnét Cyprus szigetében,
Venusnak lakó helyében
Sétáltál mulatozni:
Szemlélted nagy csudálattal,
Ott melly sok féle illattal
Szoktak annak áldozni.

Es te-is õnnõn magának
Szederin marta lábának
Vérén nõtt Rosát szedtél,
Azzal mentél eleiben,
Ûnneplõ Tiszteletiben
Néki ugy kedveskettél.

Tõrdeltél Myrtus Agot-is
S'-vettél egyéb virágot is
Annak szép illattyához,
Nyujtottad azt-is kezében,
Avagy Oltára tûzében,
Tetted áldozattyához.

Delosban-is el- érkeztél,
Es ottan-is szemben lettél,
Csak hamar Dianával,
Amaz módosan pozdrázott,
Nyillal, tegezzel ruházott
Nymphának Aszszonyával.

[p 0011] Az kikkel néha vadásztál,
Néha másként mulatoztál,
Azok vig Seregében:
Delosbul néha ki-mentél
Vélek egyûtt, és érkeztél
Cythaeron Erdejében.

Hol érhetett olly gondolat,
Oh! ha az Vadászat alatt
Mint Actaeon ugy járnál
Diana tekéntésébûl,
Mint õ emberi képébûl
Te-is szarvassá válnál,

Es Ebek Praedája lennél;
De hogy olly változást vennél,
Azt te nem érdemletted:
Mivel hogy az szûz Aszonynak
Nem vétettél, hanem annak
Inkáb kedvét kerested.

Azomban az Vig-szellõknek
Agai-kõzt az Erdõknek
Kedvesen zugásában
Es a, Levelezett Fáknak,
Egy másra dõlõ gallyaknak
Szép hives Arnyékában,

[p 0012] Meg- telepedik Diana,
Kinek vagy te-is utánna,
S'-kõveted serénységgel:
De tõle ottan távozol,
Es az Võlgyre bocsátkozol

Sétáló csendeséggel.

Ottan az viz le- mentében
Lévõ fáknak ligetében
Keresdegelsz ujságot:
Az ûdõ lévén tavaszkor,
Találsz (a' ki nyilt tsak akkor
Egynehány Gyõngy Virágot

Mellyet látván, mondod mindgyárt,
Itt Lában hijában nem járt,
Hasznos lett fáradságom:
Vann már, kit az szûz Aszonynak
Adgyak (tartom nagy haszonnak)
Arra való Ujságom.

Ugy nem is illethet senkit,
Venust, Júnót más akár kit
Az Gyõngy Virág szépsége;
Mint e' tiszta Aszonyságot:
Mint hogy példáz tisztaságot
Annak szép sejétsége.

[p 0013] Azért hozzája fel-is mégy,
Hogy azzal kedveskedést tégy
Néki illendõ-képpen:
Az mellyet nyujtván kezében,
Es találván jó kedvében,
Meg-kõszõni azt szépen.

Onnét Nyssa Vidékére,
Bachus szûletõ helyére
Kezdett útadot veszed:
Szettz ott Borosztyán Agokot,
Es Vig énekkel azokot
Az õ Fejére teszed.

De ott sokkáig nem lehettz,
Megént Apollo-hoz siettz
Es az kilencz szûzekhez:
Látván szép tudományokot,
Meg-kedvelletted azokot,
Vágy szived seregekhez.

Ah! de hadd félben útadot,
Ne fáraszd továb magadot,
Ezeknek járásában.
Hagy békét már Helicon-nak
Cyprus-Delos-Cytheron-nak

Hegyei hagásában.

[p 0014] Oh! hivságoknak hivsága,
Iffiu elme bolondsága,
Hogy eddig-is ott jártál:
Az ûdõt csak vesztegetted,
Mert, annak mi hasznát vetted,
Es azért mi jót vártál?

Az melly zõldellõ Agokot,
Rosát, s'-egyéb virágokot
Eléb ott szedegettel:
Es az Musaknak, Phoebusnak,
Dianának
és Venusnak
S' Bachusnak-is szenteltél.

Hánd ki mar most mind kezedbûl,
Ne kévány továb ezekbûl
Koszorúkot mivelni:
Menned más helyre kelletik,
Ott virág-is más szedetik,
Mást-is ell ott tisztelni.

Nem az Musák csevegését,
Nem Phoebus Lantya pengését
Kelletik már halgatnod:
Nem az vadász Dianával,
Vagy az Cyprus Aszonyával
Te magadat mulatnod.

[p 0015] Nem Bachus Bolondságának,
Kortsmás Fársangolásának
Nézned Esztelenségét:
Más Pállyát kell immár futnod,
Azon más czélhoz-is jutnod,
S'-ott érned útad végét.

Onnét azért erre fordúly,
Ûdvõségesb útra indúly,
Es nagyob Nyereségre:
Lészen itt kitõl tanúlnod,
Szivedben mitõl ujúlnod,
S'-Jutnod Gyõnyõrûségre.

Ha néha szomoríttatol,
Megént meg-vigasztaltatol,
õremed Dupláztatik:
Az Fáratság nyugadalma,
Az szolgálat bõ-jutalma

Kész ott, s'-meg-is adatik.
Avagy, már meg-is indúltál,
Sõtt talam bé-is jutadtál
En Lelkem Nazaretben:
Mert oda vagyon útad már,
Az kin valaki hiven jár,
Jút az Bóldog életben.

[p 0016] De itten meg-állapodgyál,
Hova gyõttél, gondolkodgyál,
Már nem Heliconban vagy:
Ott az dolgok csekéllybbek,
Itt magossabbak, s'-mélyebek
Kiknek Titka igen nagy.

Itt nem csak Uranianak,
Vagy más akar nelly Musának
Vehedd jõvendõlését:
De az Istennek magának,
Fõldre gyõtt Archangyalának
Halhatod beszéllését.

i az szûz Leánt kõszõnti,
Akarattyát meg-jelenti
Az Fõlséges Atyának:
Hogy Igéje Testé lészen,
Testet pedig tõle vészen,
Eõ tétetvén Annyának.

Fogadgya is azt Méhében,
De azzal szûzeségében
Meg-marad most-is éppen:
Vallyon melly Musa fogja-meg?
Melly Phoebus magyarazza- meg?
Ez titkot volta-képpen?

[p 0017] Ez az igaz Szûz Diana,
Kinek elõtte, s'-utánna,
Nem vólt, s'-nem lesz hasonló:
Tisztásága szépségében,
Elete feirségében
Igazán ritka Holló.

Terhben eset ez, még- is Szûz,
Leányi koszorúkot fûz
Most-is méltán fejének:
Nem az Férfi illetése,
De az Isten lélegzése,
Lévén oka Terhének.

Az szûzeséget példázó,
Szépségében nem ragyázó
Gyõngy Virág feirsége
Ezt méltábban illetheti
Jobban-is érdemelheti
Azt ennek szûzesége.

elly-fel innét, és meny továb,
Az merre érhetz hamaráb
Az hegyes tartományban:
Adván magadot Joseph-hez,
Mariával Eõrsébethez
Zacharias
házában.

[p 0018] Részesûly te-is azokban,
Az õrvendetes dolgokban,
Kikkel õk akor telte,
A' mikor juttak egy-mással
Szemben, és Zachariassal
Szivekben szõdécseltek.

Meny az után Betlehemben,
Az szent szûzzel egyetemben,
Es véle edgyûtt, szály-meg:
Sõt mint hogy már szûlése-is
El-érkezet, azért te-is
Ottan most ugyan hály-meg.

Nézd az térdeplõ Barmokot,
Miként imádgyák Urokot,
Melly fekszik az Jászolban:
Az Angyali Enekeket
Hallyad: Vallyon illyeneket
Ki mondott Helicon-ban?

Innét az Templomban siess
Egyûtt az szûz Annyával,
Mikor magát be-mutattya,
Es Simeonnak halgattya
Aldását kis Fiával.

[p 0019] Lásd ott alázatoságát,
Mellynek noha Tisztaságát
Szeny soha nem illette:
Im még-is vár ott Tisztulást,
Szenved szemérmes pirulást,
Noha nem érdemlette.

Az Gyermek fellyeb ferdûlvén,
Szûlei rajta õrûlvén,
Magoktúl el nem hadgyák:
Hanem vélek vann mindenkor,
De el-szakad tõlõk egykor,
Hová lészen nem tudgyák.

Az kin felette búsúlnak,
Kõnyvei szaporán húlnak
Azt sirató szemeknek:
Az mig fel nem találhattyák,
Magokot tõrik, faggattyák,
Nints nyugalma sziveknek.

Oh! menit járnak alá s'-fel,
Az kikkel néked-is el-kell
Eõtet keresni menned:
Az hol azt fel-találhatod,
Job lészen ott (meg-valhatod)
Mint az Musaknál lenned.

[p 0020] Fel-is lelitek azomban
Doctorok kõzt a' Templomban
Tõlõk kõrõl vétetvén:
Az hol õket ez tanittya,
Az szorgos nép nem tagittya,
Az irást fejtegetvén.

Ha tekénteted kisdedségét,
Csudálhatod bõltseségét,
Kivel masokot meg-dúl;
Meg-áll ott szava mindennek,
Az holott Ajaka ennek,
Ekes szóllásra indúl.

Ne keress már más Apollót,
Nem-is lelst ahoz hasonlót
Sem itt, sem Parnassus-ban;
Ez az Igaságnak úttya,
Forr az Bõltseségnek kúttya
Itt, nem Castalius-ban.
Itten kell azért tanúlnod
Ez után már, és meg-únnod
Az elébbi Oskolát:
Ha ez bajmolódik veled,
Tudom, hogy hamaráb leled
Nála Elméd gyámolát.

[p 0021] Az mikor Ember kort ér már,
Sok fõldet bé-kerûl, és jár
Gyakor csuda tévéssel:
Tõbb dolgait el-végezvén,
Cedron vizén ált kõltõzvén
Kezd lenni kesergéssel.

Te itt se maradgy el tõle,
Ott légy, ne meny-el mellõle
Semmi az kertben mint bánkodik,
Es Attyához fohászkodik
Kõnyves Imádságában.

Nézd az Vér Veritékeket,
Ah! ki hallott illyeneket
Akar melly ô ûdõben?
Az melly ennyire badgyasztot,
Viz helyet vérrel izzasztot,
S'-ki ûlt olly gõz fõrdõben?

Azomben el árúltatik
Judástúl, és meg- fogatik
Az rá gyõtt seregektûl:
Az kik viszik valamelyre,
Sok nép szorúl minden helyre,
Szidatik mindenektûl.

[p 0022] Az tõbb Tanitvány el-hadgya;
Péter pedig meg-tagadgya
Itt õ édes Mesterét:
Ah! te õtet most se hadd el,
Véle légy, és végig járd-el
Szenvedése tengerét.

Es elsõben-is Anas-nak,
Az után az Caifás-nak
Meny-bé véle házában:
Ne fély ott egy szólgálotúl,
Avagy más Ajktón állótúl,
Légy mindenûtt nyomában:

Onnét Herodes Udvarát,
Pilatus szorgos Pitvarát
Es Tanáts-házát járd- meg;
Végre az Calvariá-nak
Hegyén, e' Tragoediá- nak
Ki-menetelét várd-meg.

Oh! melly iszonyú dolgokot
Látandasz majd, az hollyakot
Eddig soha nem láttál:
Ezekhez képest tsak semmi,
Forgott elõtted valami
Az hol ez elõtt jártál.

[p 0023] Clio Historiaibúl,
Calliope Ritmusibúl
Nem tudhatod ezeket:
Polymnia sem mondhatott,
Urania sem tudhatott
Jõvendõlni illyeket.

Csak álom Troja rakása,
S'-annak Fõldig le-romlása,
Az kit tõlõk hallottál:
Semmi vére Medusá-nak,
Kigyoká léte hajának,
Az mellyen álmélkottál.

Semmi Hercules Probája,
Gerion hármas Pofája,
Sok feje az Hydra- nak:
Perseus
Vitézkedése,
Altala menekedése,
Mint lén Andromedá-nak.

Semmi Gyermek Phaëton-nak,
Semmi vadász Acteon-nak
Remélletlen romlása,
Annak Attya Lovaitúl,
Ennek maga Agaritúl
Rút halálra jutása.

[p 0024] Az tõbbi hasonlo- képpen,
Ehez képest semmi éppen,
Akar hol mit értettél:
Az mig mostani útadban
Nem térvén, másut jártadban
Fel, s'-alá tekergettél

Jaj! mert imé mindeneknek,
Egnek, Fõldnek, Tengereknek
Urát kénozzák itten:
Az Ur szenved az szolgaért,
Alkató az Alkatmányért,
Az Emberért az Isten.

Ah! hallani is szõrnyûség,
Az Istentelen Nemzetség
Ezzel bán a' miképpen:
Põkdõsi, veri, csufollya,
Hajanál fogva hurczollya,
Ellene dõhõtt éppen.

Nevezi káromkodónak,
Mondgya, halálra valónak,
Noha semmit sem vétett:
Kiáltya hogy ez hallyon-meg,
Barrabas szabadúllyon-meg,
Elis bocsáttyák õtet.

[p 0025] Ennek Ruháját le- nyúzzák,
Magát az Oszlophoz húzzák,
S'-oda kõtik Lánczokkal:
Csattog az Ostor szaporán
Hátán, óldalán, tomporán
Iszonyu csapásokkal

Koronát-is készitenek,
Kit Tõvisbûl épitenek,
Es nyomják az fejében:
Adnak nagyob csufságára
Bársony ruhát-is vállára,
Es Nád szálat kezében.

Végtére az Sententiát
Mondgyák ki, az isten Fiát
Kereszt-fára itélvén:
Adgyák-is mindgyárt vállára
Azt, hogy az Calvariára
Vigye, maga emelvén.

Mellyel midõn fel- érkezik,
Ragadgyák ott, és szõgezik
Az magas kereszt-fához:
Az után fel-emeltetik,
Es Lelke ki- eresztetik
Fohászkodván Attyához.

[p 0026] Ally-meg itt Lelkem, s' tekincs-fel:
Lássad kit fûggesztett-fel
Az kegyetlen Sidó Nép:
Dûhõtt kegyetlenségében,
Ugy meg-szaggatván testében:
Hogy nints abban semmi ép.

Egy Seb az másikát érvén,
Rajta már tõb el sem férvén Edgyûvé szakadozott:
Rongy az Teste mindenestûl,
Bõre az Gyakor ûtéstûl
Eppen el- hasadozott.

Meg-repedezet minden ér,
Ki folyt belõle minden vér
Selébin az Sebeknek:
Ah! számát ki tudhattya-meg,
Fájdalmát ki mondhattya-meg
Az sok száz ûtéseknek.

Fel-is fûggesztették végre:
Ez nagy Istentelenségre
Ha szemedet forditod,
Azoknak kegyetlenségét,
Urok rontó feneségét
Oh! mihez hasonlitod?

[p 0027] Typhonnál Istenteleneb,
Perionnál kegyetleneb,
S'-azoknak sok fejeknél,
Sokak életét el-rontó,
Az Egeket-is bosz ( ) szontó
Vérben kevert kezeknél.

Kegyetlenb, mint Busirisnek
Istentelen Phalarisnek,
Ezeknek dûhõségek:
Annak, tûzes szekerénél,
Ennek, hévûlt réz õkrénél
Kénozób Mesterségek.

Actaeon éhûlt Ebei
(Kiktûl halálos Sebei
Voltak véletlen estén)
Kegyetlenbek nem lehették,
Az mikor vendégeskették
Urok ártatlan Testén.

Melpomene elé állyon,
Lassa õ-is, hol talallyon
Ehez hasonloságot:
Bár fel-járjon elméjével
Világ hoszszával, szélével
Minden hajdaniságot.

[p 0028] Illy Tragediat nem lelhet,
Az minémõt most szémlélhet
Calvaria tetején:
Hogy ehez nem vólt hasonló,
Tudgya maga-is Apollo,
Világ minden idején.

De ki az, a' ki itten fûg,
Meg-hólt már, s'- feje alá csûg,
Ki az? im megént kérdem:
Hogy ennyire kárhoztatták,
Az keresztre akasztatták,
Honnét let az az érdem?

Meg-felelsz erre én Lelkem,
Es azt mondod itt énnékem:
Nézzem meg az Egeket,
Az sziveket irtoztató,
Természetet változtató
Most ott lévõ jeleket.

Lássam az Világ stzemének,
Az Nap tûndõklõ fényének
Szokatlan setétlését:
Szememet továb bocsássam,
Az Fényes Holdnak-is lássam
Keserves felyegzését.

[p 0029] Hallyam miként keseregnek
Angyali az Békeségnek
Ezeken az Egekben:
Hallyam Vadak Orditását,
Kõsziklák õszve omlását
Szemléllyem az Hegyekben.

Nem kell ide Urania,
A' nélkûl-is tudhatnia
Ezek magyarázattyát:
Hogy kénzonak az kereszten
Nem mást, de az Atya Isten
Edgyetlen edgy magzattyát.

Im ki Ura Fõldnek, Menynek,
Gondviselõje mindennek
Isteni hatalmával,
Az Egeket csillagoknak,
Az Mezõket Virágokna
Szinli czifrázattyával.

Tollakkal az Madarakot,
Szõrrel pedig az Vadakot,
Az fákot Levelekkel:
Másokat-is mindeneket
Eõ ruhaz, s'-fõdi testeket
Kellõ õltõzetekel.

[p 0030] Ah! ah! még-is õ magának
Az mindeneknek Urának
Nincsen más ruházattya:
Hanem lyuggatott Testére
Sebeibûl forrott vére,
S'-az Sebek varazattya.

Mezitlen fûg egyébképpen,
Ez világ csúfja lett éppen,
Ah! olly dolgot ki hallott?
Az szenved ki bûnt nem tészen,
Az pedig szabadúlt lészen,
A' ki vétet, s'-bûnt vallott.

Annak Jegy ruha adatik
Ez tellyesen meg-fosztatik
Minden õltõzetitûl:
De Pallyáját már végzette,
Lelkét-is ki eresztette
Meg szûnt szenvedésétûl.

Már szent Testét-is le- veszik
A' keresztrûl, s'-sirban teszik,
Végzik az Tragoediát:
Le-szedetik superláttya:
Harmad Napra masént láttya
Szent Annya édes Fiát.

[p 0031] Melpomene távozzon már,
El-megy az Tél, érkezik Nyár,
Vége lész a' sirásnak:
Thalia Calliopével,
Allyon elé vig versével
Ide õrûlõ Társnak.

Jelen lehet Euterpeis
Sipjával, Terpsicoreis
Citharáját foghattya:
Annak kedves Notájára
Most Eratois tánczára
Kelhet s'-azt el-járhattya.

Meg ell az Szemet tõrûlni,
Vagyon már mine õrûlni
Utanna siralmúnknak:
Mert a' i minap meg-hala.
Es meg- szomoritott vala,
S'-léve oa gyászunknak.

Az mint az Angyal hirdeti
Marianak, s'-el hiteti
Bizonnyal-is azokal:
Fel-támatt Dûcsõségessen,
Es az Poklokrúl nyertessen
Meg-tért sok nyert rabokkal.

[p 0032] Ah! jusson jól itt Eszedben,
Mit adott vala elõdben
Calliope Versével:
Hercules-nek dolgairúl,
Csudallatos probairúl,
De inkáb csak Mesével.

Az tõbbi kõzt a' Plutonak,
Poklokon Uralkodónak
Országát mint járta-meg:
Annak hármas fejû Ebét,
Az melly õrzõtte kûszõbét,
Cerberust, mint fogta-meg.

Itt nem fabulás õlteményt,
Avagy mesézõ Lelemént
Lehett errûl hallanod:
Hanem igaz valoságot,
Valoságos igazságot
Kelletik már vallanod.

Mert ha eddig véle jártál,
Talám mostán sem marattál
Igen meszsze mellõle,
Hová másként nem mehettél,
Oda elmeddel siettél,
Hogy el ne szakadgy tõle.

[p 0033] Ez Mennyei Hercules-nek,
Halálon Poklon nyertesnek
Láttad nagy Diadalmát:
Az halált miként gyõzte-meg,
Az Sátánnak mint tõrte-meg
Elébbeni hatalmát.

Az Poklot mint szaggatta-fel,
Az Foglyokat mint hozta-fel
Onnét gyõzedelmesen:
Mint jelent meg szent Annyának,
S'-az Apostolok Nyájának
Végre ditsõségesen.

Oh melly õrõm! oh melly vigság!
Vólt ott, oh! az szûz Anyaság
Mit tudhatott mivelni?
Az minap meg-hólt magzattyát,
Meg- õsmérvén abrázattyát,
Az midõn láttya élni.

Szent Annyát meg-vigasztalván,
Apostoli-is kostolván
Eõremét elégséggel:
Készûl végtére Attyához,
Az ki-is várja magához
Atyai kegyességgel.

[p 0034] El-is búcsúzi Annyátúl,
Hivei társáságátúl,
S'-Emelkedik az Egben.
Te is botsássad Elmédet
Utánna, és Vezéredet
Kõvessed siettségben.

Lásd az Mennyi Lelkeknek
Ditsõséges Seregekne
Eleiben jõvését:
Azok sûrõ áldásának,
Sok Osanna mondásáak,
Hald gyõnyõrû Zengését.

Nézd, fel- tõrvén az Poklokot,
i hozott az melly Foglyoot
Azoknak Tõmlõczébûl:
Jeléûl Diadalmának
Mint mutattya bé Attyának
Ott vett Nyereségébûl.

Kikkel edgyûtt nagy edvessen,
Pompássan, Ditsõségessen
Fogadtatik Attyátúl:
Nints ott most az õrõmben vég,
Meg nem szûnik az egész Eg
Az so áldás mondástúl.

[p 0035] Edes Fiát édes Attya
Kézen fogja, fel-juttattya
Maga lakó helyében.
Mennyi Királyságára,
Nagy Ditsõséggel jobjára
Helyhezteti székében.

Az világot onnét nézi,
Annak dolgait intézi
Maga akarattyaként:
Azomban édes Annyára,
Árván maradott nyájára
Hiveinek-is teként.
Láttya Szomorúságokot,
Hogy árván hatta azoot
Eõrõmet siet adni:
Kirûl igéretet-is tett,
Az mikor tõlõk búcsút vett,
Es el-akarta hadni

Azért a' meg-Vidámitó,
Es sziveket bátoritó
Szent Lelket gyors szeleben
Le bocsáttya õrõmekre,
Es szállittya azt fejekre
Eõsmérhetõ Tûzeben.

[p 0036] Az melynek evánt melege
Mihelt éri, lész elege
Mindenekben szivenek:
Erõsõdi gyengesége,
Vidámúl edvetlenségek,
Nints hija õrõmeknek.

ezdnek szólni Uj Nyelveken,
Vann mit csudálnod ezeken:
Illy dolgot i-is hallott?
Hogy azt tudhatta valaha,
Valaki, az mellyet soha
Nem tanúlt, nem gyaorlott.

Pegasus Lába nyomában,
Hypocrene folyámában
Vagyon-é olly csurgovány,
Az mellynek eredésébûl
Származó tiszta vizébûl
Forrana illy tudomány.

Mondhatom bizvást, hogy nintsen,
Azért téged se térittsen
Viszsza oda semmi út:
Az szent Léleknek malasztya,
Melyre hiveit marasztya,
Az ezekkel forró kút.

[p 0037] az i ezt izelitheti,
Elméjébûl ki-vetheti
Régi tudatlanságát,
Az Jot kõvetni tudhattya,
Es elméjének mondhattya,
Lenni nagy bóldogságát.

Azért te-is maradgy ennél,
Kár-is vólna, ha el-mennél
Ennek édességétûl:
Apostolokat tanitó,
Martyrokat bátoritó
Bõltseség kút fejétûl.

De nézz megént az Egekre,
Ládd mint gyûlnek seregekre
Az Angyalo ujonnan:
Várnak, (az miént keszûlni
Láttatnak, s'- annak õrûlni)
Vendéget valahonnan.

Mondgyá, miolta el- vála
Fia tõle, nem talála
Az olta csendességet
Utánna vágyodó Annya,
Az hól van szive Arannya,
Ott várván békességét.

[p 0038] Azért mind addig sûrgeti
Ez Fiát, hogy ki véteti
Véle Lelét testébûl:
Hogy azt maga mellé vegye,
Eõtet-is részessé tegye
Mennyei õrõmébûl.

Le-mégyen azért Gabriel,
S'-Angyalonak-is viszi-el
Némely részét magával:
Ottan az Testet le-tévén,
Az Lelket pedig fel-vévén
Viszi azt nagy Pompával.

Az Seregek várván készen,
Méltó tiszteletet tészen
Ki-ki õ Aszszonyának
Az Istenne bé-mutattyák,
Országában bé-állattyák
Az õ édes Fiának.

Meg-van ugyan már Lelkének
Bóldogsága de Testéne
Dolga rothadandóság:
Imé majd porrá változik,
Mint hogy abbúl-is származik:
Annya az romlandóság.

[p 0039] Tanátsot tart az Istenség,
Mondgya: vólna illetlenség,
Annak csa ott maradni:
S'-az Fõld emésztõ gyomrában,
Mint másnak nedves sirjában
Ennek-is el-rothadni.

Illetlen azt a' szent testet,
Az ire bûnt nem terjesztet
Az Paradicsomi Ete:
Az Annya tisztán nemzette,
Es az után sem illette
Leg-kissebben-is vétek.

inek az Isten testé lett,
S'-magának kedves szállást vett
Szeplõtelen Méhében,
Tiszta tejével nevelte,
Gondgyát nagy hiven viselte
Annak Gyermekségében.

Kár vólna, és illetlen-is,
Ha azt csak leg-kissebben-is
Az Fõld meg-rothasztaná,
Tisztán tartatott testére,
Motskoló Féreg végtére
Fogait botsátaná.

[p 0040] Azlrt megént szóllittatik
Gabriel, és bocsáttati
Fõldre az magosságbúl;
Hogy az szent Testet fel- vegye,
Fel-hozza, s'-az Egben tegye,
A' Fõldi romlóságbúl.

Ezt viszi-is gyorsan végben,
Ujab õrõm lesz az Egben,
Hogy véle fel-érkeznek:
Csoportozna eleiben,
Részesûlni õrõmiben
Mindenek igyekeznek.

Gazdag Mennyegzõt készitne,
Palotákot ékesitnek,
Az mellyekben szállittsák:
Eõszve állatván Lelkével,
Ezt-is anna õrõmével
Egy-aránt boldogittsák.

Már mind ettõ edgyé-is lett,
Hasonló Ditsõséget vett
Az Testis, mint az Lélek,
I elvén az gyarlóságbúl,
Az halálna birtokábúl,
Eõrõk élet van vélek.

[p 0041] Hozták ide Aszonyságra,
Az érdemlet Méltoságra
Imé fel-is emeli,
Az irálynak bé- mutattyá,
Fia jobjára állattyák,
So áldással tisztali.

oronát hozna végtére,
Az mellyet teszi fejére
Egyenlõ értelemmel:
Az egész Eg magasztallya,
Aldgya, s'-Aszonyának vallya
Bõcsûlli félelemmel.

Õ pedig nagy irgalmának,
Meszsze érõ Palastyának
Szárnyait i terjeszti:
Melly alá mégyen valaki,
Bé- fogadgya, nem hadgya ki,
Tõle el sem rekeszti.

Láttzanak-is nagy Seregek,
Gyermekek, Iffiak, õregek
Az kik oda sietnek,
Tudván arnyékában annak,
Batorságos helyen vannak,
Senkitûl nem félhetnek!

[p 0042] Kész ott igyeket fel-venni,
Es tulajdon magát tenni
Azok szószóllojának,
Az miben néi vétettek,
Hiven szollani mellettek.
Az õ édes Fiának.

Végben-is viszi érelmét,
Nyeri bûnõk engedelmét,
Az hozzá folyamóknak:
Végre Fia Országában,
Az maga Társaságában
Iratt szállást azoknak.
Oh! én kedves Szarándokom,
Latodé? vólt arra okom,
Hogy elébbi utadtúl
Másuvé tétettelek,
Es job helyre vezettelek
Abban fel- tett czélodtúl.

Mert a' mit ottan fel-tettél
Elmédben, s'-elõdben vettél
Mind hijában valóság:
Sõtt abban olly-is lehetett
Melly által sértést vehetett
Az Lelki ártatlanságg.

[p 0043] Meg-bánthattad Istenedet,
ASz elõtt tiszta Lelkedet
Ejthetted rút szennyekben:
Annak pedig Orvoslását
Nem lelted, s'-meg Tisztulását
( Heliconi
Vizekben.

Hanem az ûdvõsség úttya
Ez már, s'-bõ irgalma kúttya
Itten forr az Istennek:
Bizza pedig szent Annyára,
(Az lévén leg fõb Sáfára)
Osztogatását ennek.

Oh! bezzeg jó helyre értél,
Bóldog vagy, hogy jobra tértél
Utadnak balságábúl:
Erre vólt szûkséges menned
It lehet jutalmat venned
Az jol futott Pallyábúl.

De ujiab fáradságot kell
Néked megénten venned-fel,
Noha azt ne sajnáld bár:
Mint hogy viszsza kell fordúlnod,
Az útat nem kell tanúlnod
Tudod ott az járást már.

[p 0044] Nem kûldelek Parnasus-ban,
Nem Delos-ban, nem Cyprus-ban,
Az hol-is immár jártál:
De ott az Virág szedésben,
Es az koszorú kõtésben
Nem sok hasznot találtál.

Hanem Nazaret-ben menned
Kelletik, és onnét venned
Utadot megént erre:
Virágokot keresgetve,
Az hol találsz, szedegetve,
Mégy által valamerre.

Hogy el- végezet utadbúl
Helyre érezvén, azokbúl
Rosa- Koszorút kõthess:
S'-azzal az Isten Annyának,
Menynek, Fõldnek Aszszonyának
Eõrõmmel edveskedhess.

Mert ha eléb Laurust szedtél,
oszorút abbúl kõtõttél
Apollo Homlokának:
Venus-nak pedig Rosákkal,
Kedveztél, s'-Gyõngy Virágokkal
Az Delos Aszszonyának.

[p 0045] A' nélkûl itten sem lehettz,
Mert kedvetlenséget tehettz
Menvén hozzá ûressen:
Mint hogy néz õ-is érdemre,
Abbúl indúl egyelemre,
Es ugy fogad kedvessen.

De nem Adonis Testébûl,
Vagy Venus Lába vérébûl
Eredet Virágokot:
Nem-is Daphne-búl változott,
Es Apollo-nak áldozott

Laurust, vagy más agoot.

Hanem az Egben nõtteket,
Az Fõldre onnét gyõtteket
Eõrõkké virágzókot
Kelletik immár eresned:
Es azokért férre vetned
Az hamar változókot.

Tudod van szép virágos kert
Nazaret-ben, az hol nem vert
Gyûkeret semmi borján:
Más-képpen-is nints ebben gaz,
Az mi ott vann, mind tiszta az,
Nem terem ott Bojtorján,

[p 0046] Mellyben az meg Testesedet
Szent Ige le telepedet,
S'-szállást foglalt magának,
Az midõn ottan Gabriel,
õvetségét végzette-el,
Es helyt szerzett Urának.

Itt az szûz tiszta Méhének,
Szûzen Terhben esésének
Szedd elsõben Rosáját:
Ez igazán ritka Virág,
Almélodhattya e' világ
Tenyészete csudáját.

Az melly Mag nélkûl cifrázik,
Gyûmõlcsõsõn ugy virágzik,
Oh! nagy ujsága ennek:

Tõbb illyen virág nem vólt még,
Es ennél tõbbet az Fõld, s'-Eg
Ez után sem teremnek.

Ezzel ottan kedved telvén
Es az után által kelvén
Az hegyes Tartományban
Ved-fel az régi nyomokot,
Meny-bé (kõvetvén azokot)
Zacharias házában.

[p 0047] Az merre ment szetn Terhével,
Hogy szemben légyen Nénnyével
Nézd-el ott az útakot,
Az kik szent Nyomain kõlték,
Vagy hol nyugodott, ott, nõtték,
Találsz szép virágokot.

Edgyet ezekbûl is tõrj-le,
Osztan Betlehem-ben meny-le
Abban az Istállóban,
Az hol szent Terhét le- tette,
Vy szûlõttét helyheztette
Ott az hideg Jászólban.

Oh! melly gyõnyõrû szép Virág,
(Az kinek az egész Világ
Nem ér ékességével:)
Nyilt itten az szalma kõzõtt,
Az hova az szûz kõltõzõtt
Szentséges szûlésével.

Bizony virágok virága,
Es világonak világa,
Ekesség ékessége:
Kiben az Fõldnek és Menynek,
Azokban lévõ mindennek
Foglaltatik szépsége.

[p 0048] Ez, amaz Menyi Plánta,
Kinek Nyilását kévanta
Az Atyák sohajtása:
Ez, amaz Orvoságos Fû,
itûl mindennek, az ki hû
Adati gyogyúlása.

Mint ez az Istálló azért,
Annak ebben nyilásáért
Szeb kertet ki s'-hol lelhet?
Illy virág termõ ágyakot,
Mint itten most az Jászlakot,
Ah! melly kertész mivelhet?

Hol az szûz Anya Méhének,
Szentt Lélek Veteményének
Ki nyilt titkos Rosája:
Nem nemzhet illyen Ujságot,
Hogy fel érné ez virágot
Chlorisnak-is Múnkája.

Ennek az Isteni fõlség,
Az mindenkori bõltseség
Maga vala kertésze:
Oh melly szépen készûlhetne
Koszorúd, hogy ha lehetné
Annak ebbûl-is része.

[p 0049] Lehet-is, mert ez Rosának
Régen várt ki nyilásának
Ujsága sengéjébûl,
Ugy mint szent szûletésének
Kõzinkben érkezésének
Ohajtot õrõmébûl,
Csirázo Rosák bõségét,
Tõbbi kõzt gyõnyõrûségét
Az õ édes Annyának
(Melly szeretetibûl gerjed
Es az mi reánk-is terjed,
Kedves Rosa Fiának.)
S'-annak virágzó Ujságát,
Avagy ujuló virágát
Szabadossan szedheted:
Es azt, az tõbb virágokhoz.
Illeni-is fog, azokhoz,
Koszorúdban kõtheted.

De tóvób-is kell még menned
Es az Templomfelé venned
Már most innét útadot:
Ott Simeon Látásában,
Hogy részt vehess áldásában,
Jutatnia magadot.

[p 0050] S'-meg látnod melly alázattal,
Az ezén lévõ Magzattal
Az szûz Anya most áll ott:
Várván az Papnak áldását,
S'az által meg tisztúlását
Noha bûn rá nem szállott.

Mert amaz szép virág szál az,
Melynek (nem érvén semmi gaz)
Sértetlen tisztasága:
Allapottya éppen szépség,
Nints gõrtse, egyenes épség
Annak a' simasága.


Ez amaz szép Rosa-Bokor,
Melly mindenkor sûrõ, s' gyakor
Az sok nyiló Rosákkal:
Tellyesek valahol jár, s'-kél,
Akár Nyár légyen, akár Tél
Minden helyek azokkal.
Itt is virágzik sok képpen,
Az tõbbi kõzt ragyag szépen
Alázatoságának
Rosája, melynek szépsége
Lehet edgyik ékessége
Koszorúd kevájának.

[p 0041] Jerusalem-ben ballagj már,
Az hol-is egy szép Rosa vár
Az Templom õzepében:
Az Gyermek Jesus ott ûlvén
Az Doctorok kõzt, õrûlvén
Szent Annya ott leltében.

Mert tévesztette vala-el,
Nehezen találhatta- fel,
Sokat járt s'-kõlt érette,
Keresvén kedves virágát,
Sõtét kõd fogta világát
Az még fel nem lelhette.

Az mikor akart szemében,
Nagy Vigasság gyõtt szivében
Meg-lelt kedves virágán:
Az bánat õrõmet hozott,
Es Gyõnyõrûség bokrozott
Le nyeset búsúltságán.

Egy fûrt innét-is ki-telhett,
Szemed majd tõbbet-is lelhett
Az már szedett Rosákhoz:
De meg-kell egyvelitened,
Pirosokat-is ejtened
Az Fejér virágohkoz.

[p 0052] Fordúlnod kell az Tepmlom-túl
Immár az Cedron vizén-túl
Az Geczemani kertben,
Ott keresned tõbb Rósákot,
Fel-is találod azokot
Ott, s'-az tõbb kénos helyben.

Mert imátkozó helyétûl,
Vérrel izzasztó hévétûl
Fogvást, a' vég óráig,
Nem szûn sebe újúlása,
Teste vérrel virágzása
Annak mind ki folytáig.

Es elsõben- is az kertben,
Kénnyait kezdetõ helyben
Testén csurgó vérének
Piros Rosáit szedheted,
Rendében helyheztedheted
Koszorúd kõtésének.

Meny Pilátus Udvarában
Onnét, s'-ostorozásában
Nõtt vére tengerébûl
Származott Rosákot keress,
Van-is ott sok, de mind veres,
Mert eredett vérébûl.

[p 0053] Az után Coronázása,
S'-azzal feje lyuggatása
Kénos helyére mehettz:
Szent Orczáján le-csorduló
Vérén, szaporán ujúló
Rosákot ott-is vehettz.

Midõn keresztét fel-veszi,
Valahány lépését teszi,
Annak nehéz terhével:
Minden nyomai meg-telnek,
ik-is Rosákot nevelnek
Ott áradó vérével.

Fel-szedheted azokot-is
Majd találhattz másokot-is
Calvarian ezekkel:
Az hol keresztre szõgezik,
Es ottan éltét végezik
Ujabb ujabb sebekkel.

Az inek szentséges, drága
Véréne piros vírága
El-boritotta éppen:
Szabad abbúl-is el- venned,
Es az tõbb Rosákhoz tenned,
Oda-is illik szépen.

[p 0054] Látom, hogy el keseredtél,
Kõnyvet-is sokat ejtettél
Itt az Virág szedésben:
Nézvén helyét az kénoknak,
Lehettz-is méltán azoknak
Sok vóltán kõnyvezésben.

De innét már tovább menvén,
Ott Annyának meg-jelenvén
Fel-támadott szent Fia:
Kedved tellyesen meg-gyõhet,
Vigasságodnak nem lehet
Az után semmi hija.

Sirt Geczemani kertében
Az Ur, most kertész képében
Hirdet nagy vigaságot:
Itt nem véres Orczájárúl
De fénlõ Abrázattyárúl
Kell most szedned virágot.

Melly az Skárlat szint le-tette,
Kivel eléb jelentette
Az vérrel forró sok ént:
Nyilik fejér Levelekkel,
Békességet hoz ezekkel
Most már nékûnk fejenként.

Az mellyet itt fel-szakasztván,
Es az tõbbihez akasztván
Igyekezz oda ménni:
Az hol az Tanitványokot,
S' vélek fel-támatt Urokot
Edgyûtt találod lenni.

Midõn búcsút vészen tõlõk,
Es el- enyészik elõlõk
Emelkedvén az égben:
Ottan Mennyei Pompával
Helyheztetik szent Attyával
Edgyenlõ Dûtsõségben.

Hol az régi véres Sebek,
Most az Napnál fényesbbek
Meg-dûcsõûltségekben:
Illyen szép rosákká lettek
Miolta által vitettek
Az Mennyei kertekben.

El vehettz bennek innét-is;
De le-kûldi szent Lelkét-is
Cska hamar az Egekbûl
Az Apostolok Fejére,
Mellyet Lelkek õrõmére
Vártak tellyes szivekbûl.

[p 0056] Az mellynek le-szállásával,
Bé-telik szent Malasztyával
Tellyesen kévánságok:
Van az idején Pûnkõsdnek,
Az mikor nyilnia kezdnek
Leg-inkáb az virágok.

Oh! melly szép Pûnkõsdi- Rosák:
[Méltó, ditsiretnek Musák
Ti nektek-is ezeket:
Mert sem Helicon teteje
Sem Paphos kertye s'-mezeje
Nem termet illyeneket.]
Azok a' Mennyei tûzek
Kik itt láttzonak, mert ezek
Lobogo pirossága
Nem csak szemet gyõnyõrkõttet,
De szivet-is õrvendeztet,
Sok annak Orvossága.

Ezek-is oda illenek
Az tõbbihez, ha kellenek
Az koszorú kõtésben:
Kellenek-is, mert nem elég
Az mit szedtél, tõbb-is kell még,
Hogy azt vihessed végben.

[p 0057] Azért fel- szedvén ezeket,
Indúly keresni tõbbeket,
Kikkel be érjed éppen:
Koszorú készitésedet:
Azzal kedveskedésedet
Mutásd-bé osztán szépen.

Azok pediglen termenek,
Az melly Rosák még kellenek
Menyben vitele úttyán
Az Testes Isten Annyának,
Es ott vett boldogságának
El-fogyhatatlan kúttyán.

De ezekhez-is még egy kell,
Az pedig találtatik fell
Abban az Dûtsõségben:
Az melly Teste fel-hozásán,
Végre meg coronázásán
Vala az magos égben.

Ezeket-is azért szedgyed
Amazokhoz, és el-kezdgyed
Kõtni az koszorút már:
El-készûlt régen kávája,
Az szerént selme czérnája,
Egyedûl tsak kõtést vár.

[p 0058] Kávája, Az Szûz Anyának
Edes Fia sok úttyának
Meszszére terjedése:
Mellyen Pállyáját el-futván,
Attyához az égben jutván,
Eõrõm lett szenvedése.

Czérnája avagy kõtele,
Lészen (ki akkor visele)
Gyakor szorongatása,
Az mellybûl-is lett vigasság,
Nyugalmat vett az fáratság
Végzõdvén Pállyázása.

Az mint látom kõtõd-is már:
Fáradságod nem lészen kár,
Csak végezzed Múnkádót:
Ha el-kezdted, félben ne hadd,
El-készûlvén kézhez-is add
El-szánt ajándékodot.

Az mikor pedig oda mégy
Le-csûggesztett homlokkal légy,
Es fõldre nézõ szemmel:
Ugy békéllyél szent kezéhez,
Essél azomban térdgyéhez
Illyetén kérelemmel.

[p 0059] Királynéja fõldnek, Menynek,
Es pártfogója mindennek
Az ki te hozzád járúl:
Látod eleget fáradtam,
Az mig elõdben juthadtam
Czélomnak Pallyájárúl.

Az merre tértem vólt eléb,
Hogy onnét hozzád hamaréb
Meg-fordúlni nem tudtam:
Esvén az gyarloságombúl,
Meg botsáss, ha néked abbúl
Kedvetlenséget adtam,

Jártam már most útatokon,
Rosákot szedtem azokon
S' Koszorúban kõtõttem:
Hogy azt néked bé mutassam,
Szent kezeidhez juttassam,
Imé elõdben gyõttem.

Van tizenõt Rosa benne,
Reméltem hogy elég lenne
Az ahoz mostanában:
Az abban foglalt dolgoknak,
Es azokbéli titkoknak,
Elõdben adásában.

[p 0060] Az õte õrvendezését,
Eõte pedig kesergését
Jelengeti sziveknek:
Ditsõséges azok õte,
Kit Lelkem Jeléjûl kõte
Mennyei õrõmednek.

Eõrõmed vólt, hogy kõszõntõtt
Gabriel, és azzal õntõtt
Nagy Vigságot szivedben
Eõrsébethez-is õrûlve
Mentél, õ-is majd repûlve
Vigadván ott létedben.

Eõrõmedre vólt szûlésed,
Avatkozásra menésed:
S'-atta az-is kedvedet,
Midõn sokáig kerested,
Az Doctorok kõzt fel-lelted
Végtére Gyermekedet.

Keserves, vérrel izzadni,
Az hohéroknak akadni
ezekben szent Fiadnak:
Keserves, Ostorozása,
Tõvissel Coronázása
Mennyei királyodnak.

[p 0061] Keserves, az sebes Testnek,
Gerendáját az keresztnek
Calvariára ) vinni:
Keserves ott utollyára,
Az Világnak csudájára
Eletét- is le-tenni.

Dicsõséges, fel-kelése
Hóltábúl, s'- meg jelenése
Vigaságos Orczával:
Egben mente Dûtsõséges,
Hol fogatta az Fõlséges
Atya fényes Pompával.

Dûcsõséges: Szent Léleknek
Eõrõmére az hiveknek
Egbûl le-jõvetele:
Ugy Dûcsõséges az Egben
Eõrõkké való Fõlségben
Lõlkednek is vitele.

Az hova Tested-is végre,
Jút hasonló Dûtsõségre,
Meg-is coronáztatik:
Angyalok Királynésága,
Menynek s'- fõldnek Aszszonysága
Te kezedben adatik.

[p 0062] Szedtem kertekbûl ezeknek
Az Rosákot, a' mellyeknek
Fogd immár koszorúját:
Azt tõlem kedvessen vévén,
S'- az által csendessé tévén
Lelkemnek háborúját.

Az légyen Palmám, Laurusom,
Platanusom
és Cedrusom,
S'-minden védelmes ágom:
Lelkem nyugtató Arnyékja,
Esetemnek tartalékja,
En tellyes Bátorságom.

Itt senkitûl nem-is félek,
Szép bizodalomban élek
Annak nyugodalmában:
Csak adgyad, hogy ki ne térjek
Innét, és viszont ne érjek
Régi útam sátrában.
Onnét õrvendezésidnek,
Innét keserûségidnek
Ereje óltalmazzon:
Dûtsõûlt voltod amonnét
Segittsen: Az bûn Sohonnét
Veszélyt reám ne hozzon.

[p 0063] Hogy igy ezek Rosájábúl,
Kõttetett koszorójábúl
Származó árnyékodban
Olly õrézetben lehessek;
Hogy onnét én-is vehessek
Coronát Országodban.

El- végezvén beszédedet,
Az ki vezérlet tégedet,
Istenedet Imádgyad:
Az õ szerelemes Annyának,
Bûnõsõk szószóllójának
Szentséges nevét áldgyad.

Mondván: Ditsiret, Dûtsõség,
Hála-adás, és Tisztesség
Adassék mind kettõnek:
Annya érte esedezzen,
Fia pedig kegyelmezzen
Az koszorú kõtõnek.

[p 0064] ROSA KOSZORV az melly Az Testé lett Ige JESUS CHRISTUSNAK, és az õ édes Annyának a' szeplõtelen szûz MARIÁNAK, õtt rendbéli kivált- képpen való Eõrõmének, keserûségének, és Dûcsõségének feir és piros Rosáibul kõttetet.

ELSÕ RÉSZ.

Õrõmnek Rosái

Elsõ Rosa.

Az Jesus Fogantatásának Titka.

[p 0065] AZ
elsõ Ember Vétének,
Reán terjedet Mérgéne
Halálos Mirigyétûl
Az ki meg- mentvén bennûnkõt,
Szabaditotta Lelkûnkõt
Õrõk veszedelmétûl.

Annak szentséges szûz Annyát,
Menynek és Fõldnek Aszszonyát
Eõrvendõ Ûdvõzlettel
Kõszõntsed, és magasztallyad
En lelkem, s'-áldotnak vallyad
Az mennyyei kõvettel.
Tellyes szivbûl tapsoly, vigadgy,
Eneket mondgy, hálákoz adgy
Az õ nagy jó voltának:
Valamiént tõled lehet,
Erõd valamire mehet
Eõrûly Méltóságának.

Ez, az mint hogy Felségével,
Es élete szentségével
Van minden állat felet:
Ugy mindgyárt az Isten után
Ezt illeti igen méltán
Az leg-felsõb Tisztelet.

[p 0066] Szebb ez, az Napnak fényénél,
Nagyob ez Világ szélénél,
Az egeknél fellyeb ér:
Kit semmi hely bé nem foghat,
Eg, s'-fõld meg nem határozhat,
Ennek Méhében el-fér.

Mert ez, amaz Dûtsõséges
Tiszta szûz, kit az Fõlséges
Isten, sok ezerekbûl
Eõrõktûl fogva választot,
Ki vett, és tisztán marasztott
Minden-féle vétekbûl.

Ha nem vólt vólna ez a' Szûz,
Amaz õrõkké való tûz
Maratt vólna nyakúnkon:
De hivén ez Gabrielnek,
Szûnt haragja az Istennek,
Melly vala minnyájúnkon.

Ûdvõz légy Isten Jegyesse,
Kiben minden bizvást vesse
Batorságos Reményét:
Az ki egy Ugy légyen által,
Minnyájunkot meg vigasztal,
S'-fel hozza napunk fényét.

[p 0067] Te vagy gyapja Gedeon-na, Király széke Salamon-nak, Te az Frigynek szekréynye:
Gyõnyõrûség Prâditsoma,
Szent Háromságnak Temploma
S'-minden jóknak Edénye.

Kit az Atya Leányának, Az Fiú Isten Annyának,
Szent Lélek Jegyessének
Választott õnnõn magának,
Tett minden jokkal drágának
S'-tulajdon kedvessének.

De mind ennyi so jókban-is
Kikben mint az nap, s'-jobban-is
Ragyagsz, és fényeskedel:
Te az Ur szolgálójának
Mondod magad, és szavának
Ugy engedelmeskedel-
Oh nagy maga meg-alázás,
Oh nagy készség, s'-kedves hangzás
Fûlében az istennek:
Cselekette ez az ige,
Hogy teve az õrõk Ige
Aszszonyává mindennek.

[p 0068] Azért szállott le az égbõl,
Az ott való Dûtsõségbõl
Te méhedben kõltõzvén:
Hogy ott tõled Testet vegyen
Az Isten, s'-Emberré légyen,
Gyarlóságban õltõzvén.

Tehát minnyájan vigadgyúnk,
Méltó tiszteletet adgyúnk,
E' drága szûz Anyának:
Az egész ég álmélkodgyon,
Minden Dicséretet mondgyon
Az Ur szolgálójának.

Ki, az Isteni Felségnek,
Es az õrõk bõltseségnek
Választatott Annyának:
Noha Férfi nem illette,
Még-is szent Méhében vette,
Es Annya lén Fiának. Kiáltsa minden: Ûdvõz légy
Oh Maria! és áldást végy
E' fõldõn mindenektûl:
Idvõz légy Isten Aldotta,
Az ki magát meg-tartotta
Az bûnõs Esetektûl.

[p 0069] Vagy tellyes minden malasztal,
Meg érdemled, ha magasztal
Mind ez fõldi sokaság:
Méltóságod felette nagy,
Egyszer-s'-mind szûz és Anya vagy:
Oh hallatlan nagy Ujság!

Ezért, az nagy Méltóságért,
Es mély alázatosságért
Kérlek szent szûz tégedet:
Hogy minden dagályt meg-vessek,
Szelid életet kõvessek,
Adgyad olly kegyelmedet.

Az melly Ige Testet véve
Erettem, s'-Emberré léve
Az te tiszta Méhedben:
Azt én-is hiven kõvessem,
S' tellyes szivembõl szeressem
Mind egész életemben.

[p 0070] Második Rosa.

A' Bóldogságos Szûznek Eõrsébet Aszszony látogatására menetelének Titka.

Kelly-fel,
kegyes Lélek, elly-fell,
Ne sajnáld, ha mostan le-kell
Szokot álmodot tenned:
Kelly-fel, kelly- fel, az hajnal már
Fel-õlt, az Hegyek kõzõt jár,
Kelly fell, útra kel menned.

Már amaz szép hajnal csillag
Fel-kõlt, s'-az hegyek kõzt villag
Arra lévõ úttyában:
Tudni-illik amaz szép szûz,
Melly,mint akar-melly égi tûz
Tûndõklõb járásban.

Veszi uttyát valamelyre,
Nagy õrõm gyõn minden helyre,
Személyétûl ujúlván:
Tõle te se maradgy hát-el,
Kelly-fel, kegyes Lélek, kelly-fel,
Nyoma után indúlván.

[p 0071] Kõvesd õtet Gyorsasággal,
Csokold alázatossággal
Nyomdokit az hol leled:
Siess jó illattya után
Kedved szerént nyughatz osztán,
Ha lészen edgyûtt veled.

Az õ uttyai melly szépek!
Oh melly áldott, s'-bóldog Népek!
Az kik nyomják azokot:
Gyõnyõrûséges õsvények,
Hol semmi rõgõs Tõltvények
nem fértenek Lábokot:
De rakottak minden jókkal,
Zengenek vig Musika szókkal
Mennyei dicséretben:
Ott minden gyõnyõrûséges,
Az vigasság kõzõnséges,
Elnek egy szeretetben.

Minden felõl az szenteknek,
Mint Annyok kõrûl Méheknek
Vann sûrõ sereglése:
Most az Ur Istent imádgaa,
Most annak szent Annyát áldgya
Azok zengedezése.

[p 0072] Az nap ád szép fényesse3get,
Az Fõldhoz ékes zõldséget,
Az Urnak kedveskedvén:
Szellõk gyengén lengedeznek,
A' Fris Arnyékok kedveznek,
Az szûznek õrvendezvén.

Azért én-is az mint ezek
Néked szivbûl õrvendezek,
Buzgó tõredelemmel,
Azomban hozzád járúlok,
Szent Lábaidhoz borúlok
Illyetén kérelemmel.

Szent Méhednek szent Terheért,
Annak érdemes kedveért
Mutasd olly irgalmadot:
Hogy itt egy kevessé álly-meg,
Avagy, inkább ugyan szály-meg,
Es nyugtasd-meg magadot.

Ideje is meg-szállani,
Mert az nap kezd hanyatlani,
Mindgyárt setét éj lészen:
Alkalmatlan továb menned,
Jobb meg-maradnod, s'-itt lenned,
Hol van szállásod készen.

[p 0073] Kérlek továb ne-is menny már,
Szivem nyitott ajtóval vár,
Szálly-bé kedves vendégem:
Szálly-bé, ne szegjed kedvemet,
Szálly-bé, foglald-el szivemet,
Szálly-bé, gyõnyõrûségem.

Bár csak annyi idõtskére,
Az mig lelkem õrõmére
Az te édességedbûl
Edgy kis csõpõcskét vehessek,
S'-azzal kedvem tõlt lehessek
Kegyes Engedelmedbûl.

Tudom ugyan, van ott sok gaz,
Avagy inkább mind éppen az
Szivem motskos hajléka:
De az, hozzám jõvésednek
(Kõnyõrgõk kegyesse3gednek)
Ne legyen tartalékja.

Lám az rõgõs hegyeken-is,
Más irtatlan helyeken-is
Kesztél sétálni bizvást:
Azért ide-is bé-szálhattz,
Ha gazos-is, de találhattz
Ott kedves meg-nyugovást.

[p 0074] Az darabost egyenessé,
Az tisztatlant ékessé,
Az rútat széppé teszed:
Meg-változtattz engemet-is,
Meg tisztitod szivemet-is,
Mihelt magadnak veszed.

Imé mostani útadnak
Fel-tett czéllyán, Rokonodnak
Alig júttz látására:
Kezet vele alig foghattz,
Es jó napot alig mondhattz
Erkezvén szállására.

Hogy ott mondgyárt nagy vigsággal,
Telik minden, ez Ujsággal,
Oda érkezésedben:
Ott minden jó bõven árad,
Es az soha ki nem szárad
Az te jelen létedben.

Kezd kedves õrvendezettel
Zacharias Eõrsébettel
Szent Lélekkel bé telni:
Eõrsébetnek az Méhében,
Az Gyermek-is õrõmében
Kezd vigan szõkdécselni.

[p 0075] Azzal Ura hozzá jõtét,
Illy nagy irgalmasság tététt
Kõszõni furcsasága:
Zachariásnak-is nyelve
Meg-óldatik, s'-lész bé telve
Szivének évánsága.
Sokat jõvendõl Fiadrúl,
Sok áldást tészen magadrúl,
Mellyet meg-is érdemlesz, (vagy,
Mondván: melly jó, melly kegyes
Irgalmad azokhoz melly nagy,
Kiket szerettz, kedvellesz.
Azért oh szûzt szent Anyaság!
Mellyben nagy az Irgalmasság,
Engemet se utálly meg:
Am bár légyen tellyes gazzal
Szállásom, ne gondoly azzal:
Meg-tisztúl, tsak iott szálly-meg.

Látogass-meg engemet-is,
Kedves jelen léteddel:
Bizonyitsd-meg irgalmadot,
Engesztellyed szent Fiadot
Szokott kõnyõrgéseddel.

[p 0076] Hogy az miként szent Terheddel
Eõrsébethez menéseddel
Ott mindent vidámitál:
János-is Annya Méhében
Rõpdõs vala õrõmében,
Kit-is fel te inditál.

Ugy én-is õrvendezhessek,
Eõrvendezve rõpdõshessek
Ti jelen léteteknek:
Annak vége se lehessen,
Eõrõkõssõn õrûlhessen
Lelkem Dûcsõségteknek.

[p 0077] Harmadik Rosa.

Az JESUS szûletésének Titka.

Bûnõs
Lelkek, jó hírt mondok,
Távozzanak az bús gondok,
Jó hírt mondok mindennek:
Jó hírt mondok, õrûllyetek,
S'-azért nagy hálát tegyetek
Minnyájan az Istennek.

Imé az egek Királlya,
Ez világot nem utállya
Emberré lész, szûletik:
Szûletik ti érettetek,
Edgyenlõvé lész veletek,
Romlás alá vettetik-

Már félelmeskedni nem kel,
Az régen várt idõ jõt-el,
Bátorságban legyetek:
Ki- ki vig õrõmre kellyen,
Kedves reménséggel tellyen
Erõssétett szivetek.

[p 0078] Az kit láttz az Istálóban
Helyheztetve kis posztóban
Fekûdni két Barom kõzt:
S'-az ii most ott szénán fekszik,
Barmok szájátúl melegszik,
S'-nem lel ahoz más eszkõzt.

Es ezeket mind éretted
(Noha boszúval illetted)
Cselekszi bûnõs Ember:
Hogy az te sok inségedet
El-venné, az melly tégedet
El-boritna, mint tenger.

Ahoz gyõj kõzellyeb kérlek,
S -borúly hozzá vétkes Lélek,
Es áldgyad jelen létét:
Csudálkozzál szegénységén,
Almélkodgyál kegyességén,
Eõsmérd-meg nagy jó tétét. Nézd vidám szemetskéinek,
Ragyogó Fényetskéinek,
MInt jádzanak golyobisi:
Nézd rosás orczátskáinak,
Piros Ajakacskáinak
Mint mosolyognak Clárisi.

[p 0079] Mostan rszket testetskéje,
Van mostan melegetskéje,
Most szent Annya pólállya:
Most kedvetskéje változik,
Nyõgdõgelve siránkozik,
Szemetskéit kõnyv állya.

Most van megént vidámabban,
Adgya magát hozzád jobban
Fel-vett karocskáival:
Most Annyához kezd hajlani,
Mint ha akarna szóllani
Nyilt ajakatskáival.

Mind ezekkel azt mutattya,
Nagy hozzád jó akarattya,
Ha az néked kellené:
Kõnyõrõg-is szent Attyának,
Hadna békét haragjának,
Veled meg-békéllene.

Ezeket mikor szemléled,
Minek tartod, minek vélled,
Szerelme illy Nagyságát?
Véghetetlen Irgalmának,
Nagy alázatosságának
Mint bõcsûllõd sokságát?

[p 0080] Nem de hasonlatos-képpen
Te-is viszsza adod éppen
Kõltsõnõs szeretetét?
Mondván: Oh nagy Irgalmasság!
Mellyel az romlott Gyarlóság
Igy leli új életét.

Mellyel minden bûn, bûntetés,
Csak legyen meg az szeretés,
Bõven meg bocsattatik:
Es az, Mennyeknek Lakosa
Lészen, s'-Isten osztályosa
Az kinek ez adatik.

Most van a' Malaszt ideje,
Most nyílik annak mezeje,
Most napja az õrõmnek:
Kõzõnséges most az vigság,
Oh végtelen Irgalmasság!
Kõz ez az jó mindennek.

Az miként gyõt mindeneknek
Kedvéért ûdvõségeknek,
Vévén Testet magára:
De semnkit nem találhatott,
Ki bûnnel nem motsoltatott,
S'-méltó nem vólt halálra.

[p 0081] Ugy mindennek meg-váltója
Akart lenni, s'-bõ osztója
Isten ajándékinak:
Valakik jó akaratban
Vannak, és igaz járatban
Eõsvényén uttyainak.

Valakik hozzája mennek
Bé-veszi, tészen mindennek
Részt Irgalmasságábúl:
Bé-veszi, az Ajtó nyitva
Nincsen senki ki-szoritva
Kegyelme Tárházábúl.

Azért ide siessetek,
Alázva térdre essetek
Lábánál ez Gyermeknek:
Azt-is vigan imádgyátok,
Szent Annyának-is adgyátok
Temjényét sziveteknek.

Mondván: oh te Dûcsõséges,
Nagy érdemõ, és szentséges
Szûz Anyaság! Aldott légy:
Az ki nékûnk Idvõséget
Szûltél, azért Tisztességet
Méltó tõlûnk te- is végy.

[p 0082] Szûlvén-is szûzen marattál,
Ránk minden jót árasztottál
Szentséges szûléseddel:
Kész már az Menyország úttya,
Az Mennyei Malaszt kúttya
Forr az te érdemeddel.

Szabadé itt meg-kérdenem
Tõled szép szûz, és értenem
Nagy alázatossággal:
Mitsoda szivel lehettél,
Kisdededre tekinthettél,
Minémõ buzgósággal?
Mikor az hideg Jászolban
Kemény Posztón, nem Fátyolban
Látod azt helyheztetve:
Látod ott mint reszket, fázik,
Orczácskája miként ázik
Kõnyveit kettõztetve.

Es mint adgya kotsótskáját,
Mint emeli Lábotskáját,
Hozzád akarván menni:
Kévánkozik kebeledben,
Reménli, hogy melegebben
Fog ottan nálad lenni.

[p 0083] Ráz az hideg, sért az Szalma,
Nem lehet azon nyugalma,
Tõled vár csendességet:
Ehezik-is, de egyébtûl
Abban sem, csak szent Mellyedtûl
Kéván õ elégséget.

Azért fogd-fel, vedd magadhoz,
Emeld csókra ajakadhoz,
S'- tedd meleg kebeledben:
Ottan csendessen nyugtassad,
Kedved szerént ápolgassad
Szokot szeretetedben.

Nintsenek-is méltób kezek
Ahoz nyúlni, az mint ezek,
Az kikkel te illeted:
Tisztáb ajakak sintsenek,
Emlõk-is, kik ugy tettzenek
Mint kikkel te élteted.

Ez másra nem- is bizatot,
Te kezed alá adatot,
Hogy táplállyad nevellyed:
Te rendelettél Annyának,
Téged illet, hogy gondgyának
Kedves terhét emellyed.

[p 0084] Im az ki mindent teremptet,
Eltet, nevel, és legeltet,
Birtokodban adatik:
Az Istenne bõltsesége,
Eõrõk fénye, és szépsége,
Tejeddel tápláltatik.

Az ki elõt térdre esve,
Nagy rettegve, ws'-kedv keresve,
Sok száz ezeren álnak:
Várnak parancsolattyátúl,
Mihelt szó esik szájátúl,
Abban hiven el-járnak.

De ki tudgya számban tenni, Vagy csak elmére-is venni
Azoot elégséggel:
Kikkel ia az Annyának,
Annya viszszont az Fiának
Kedvet tett tellyességgel.

Az most a' te birtoodban
Vagyon, ál akaratodban,
Azt miként kõtõzgeted:
Mint akarod ugy pólálod,
Mindenûtt kedvét találod
Az hova helyhezteted.

[p 0085] Hol gyenge Orczátskájához,
Hol egyéb tagotskáához
Fordúlsz, és takargatod:
Hol fekvõ helyére teszed,
Onnét hol magadhoz veszed
Ugy nézed , s'-ápolgatod.

Ajakadot Ajakával,
Es Orczádot Orczájával
Az csok õszve lánczollya:
Játzik szemed szemeivel,
Annak fénye fényeivel:
Szived ugy vigasztallya.
Az holot õ szompolyodik,
Ott szived-is szomorodik
Kedveded háboritod:
Tóldod kõnyveit kõnyveddel,
Es õrõmét õrõmeddel
Neveled, szaporitod.


Sirását érzed sirással,
Mosolygását mosolygással,
Oh szerelmes változás!
Szemed róla le nem veszed,
Szived tárgyának azt teszed,
Oh gyõnyõrû czélozás!

[p 0086] Ki látott illy Méltóságot,
Hasonló hatalmásságot,
Ki az a' i érdemlet?
Nintsen kivûled más senki,
Egyedûl te vagy az, a' ki
Elte ezekkel fénlet.

Az természet-is csudájúl
Tartya, nem látott példájúl,
Azokot az dolgokot:
Kik lettek szent szûlésedben
Ki is tudhattya ezekben
Erteni az titkokot?

Azért méltán nagy vigságban!
Vagyunk, s'- áldgyuk buzgóságban
Te kedves szûlõttedet:
Az ki ennyisok õrõmmel
Edes mézzel nem ûrõmmel
Tõltõtte-bé szivedet.

Es annak kévant Ujsága
Leve alkalmatossága,
Minékûnk is sok jónknak
El-húnt napúnk el-virrada,
Hólt életûnk el-támada,
Vége leve gyászúnknak.

[p 0087] Add azomban, oh Istennek
Szûz szent Annya, és mindennek
Csalatlan bizodalma:
Hogy ezen sok õrõmedben
Juhassak én is eszedben,
S'-légy életem óltalma.

Es midõn tiszta Mellyednek,
S'-onnét gyõvõ szent tejednek
Elteted nád-mézével
Az te edgyetlen edgyedet,
Kérjed, (meg-is hall tégedet
Szokor engedelmével)
Kérjed azon; meg-tisztittson,
Eõrõgségembûl szállitson
Engem-is isdedségre:
Hogy úgy alázatosb legyek,
Es tágossab útat vegyek,
Az õrõk dûcsõségre.

Es azzal új Ember lévén,
Az után tõbb jótt-is tévén,
Végre érdemelhessem,
Hogy az kit most te õledben
Imádok, azt az Egekben
Szinrûl szinre nézhessem.

[p 0088] ( Negyedik Rosa.

Az Iesusnak a' Templomban bé-mutatásának Titka.

IM
megént újab vigságnak,
Avagy vigságos Ujságnak
Jelentetnek Titkai:
Sok itt, az mit csudálhatunk,
De annak kin vigadhatúuk [!]
Sokkal tõbbek okai.

Kelly-fel kegyes Lélek, siess,
Hogy tõle meszére ne ess,
Mégyen már a' szûz Anya:
Lassán ballag, nem lép nagyon
Mivel hogy õlében vagyon
Drága kintse s'-Aranya.

Nála van edgyetlen Edgye:
Hogy serkenni ne engedgye
Szapora járásával.
Nagy óva tészi lépését,
Kerûli fel- serkentését
Mindennémû gondgyával.

[p 0089] Ha el- ébred, mely szivessen
Keresi, miként lehessen
Jób nyugalma õlében.
Eõrõmest ugy helyheztetné,
Az mint leg-jobban lelhetné
Kedvet, nála létében.

Szemeit gyakran el-fedi,
Reá borúl sûrûn szedi,
Rosáit Orczájának:
Vigan mosolyog szemében,
Az Gyermek-is õrõmében
Rõpdõs, s'-vigad Annyának.

Gyakran nézi, tapogattya,
Félti, az hideg meg-hattya
Bé- pólált testetskéjétt:
Oltalmazza minden-képpen,
Es vigyázvá viszi szépen
Edgyetlen Edgyetskéjét.

Meg- ál véle, mihelt mozdúl,
Nagy gyorsan hozzája ordúl,
Mint vagyon tekéntgeti:
Azomban továb mentében,
Szive tellyes õrõmében,
Illy szókkal édesgeti.

[p 0090] Drága kintsem, szép Jesusom,
Gyõngy Virágom, Narcissusom,
Szivem Gyõnyõrûsége:
Oh melly szép, oh melly kedves vag',
Edességed-is oh melly naggy,
Eõrõmem tellyessége.

Megyûnk házában Atyádnak
Ott elsõ fáradságodnak
Mutasd-bé te úyságát
En pedig õ Fõlségének,
Hozzám aló kegyelmének
Kõszõnõm meg-sokságát.

Nem de vagy-é nagy õrõmben,
S'-vigan rõpdõszszé õlemben,
En szerelmes nagzatom!
Hogy oda vivén tégedet.
Ajándékúl személyedet
Atyádnak bé-mutatom.

Melly kedves Ajándék lészesz!
Azzal melly nagy kedvet tészesz
Atyád Akarattyának:
Nem-is lehet semmi ennél
Kedvesseb, akármit tennél
Tûzére oltárának.

[p 0091] Illy magányos beszédekkel
Vagyon, és magát ezekkel
Uttyában mulatgattya:
Er az városban azomban,
Es ott magát a' Templomban
Az Urnak bé- mutattya.

Noszsza mi-is útat vegyûnk
Utánna, és gyorsak legyûnk
Az õ kõvetésében:
Lássuk melly nagy szelidséggel
All, és engedelmességgel
Az Templom kûszõbében.

Jol lehet tiszta ez éppen,
Nem mocskosúlt semmiképen,
Mert bûn reá nem szállott:
Mind-az által az mint mások,
Kiknek szûkség tisztulások
Ugy õ-is oda állott.

Szemeit le- fûggesztette,
Alázatra eresztette
Egész Teste állását:
Ugy várja engedelmessen
Csendessen, szemérmetessen
Ott az Papnak áldását.

[p 0092] Ezeket az kik láttyátok,
Im van eleven példátok,
Csak õtet kõvessétek:
Tanúllyátok szelidséget
Az dagályos negédséget
Rólatok le-vessétek.

Magát ki-ki meg alázza
Az kevélységnek le rázza
Szivérûl undok férgét:
Az Isten hagyományinak
Engedgyen, ugy dolgainak
Erúheti bóldog végét.

De mennyûnk-bé az Templomban,
Legyûnk ott mi-is azomban,
Mig vége lész ezeknek:
Nézzûk az szûz vigadását,
Hallyuk Simeon áldását
Eõrûlvén az Gyermeknek.

Oh! melly kedvet ád magának,
Midõn karjárúl Annyának
Veszi Saját kezére:
Oh! mint gyõnyõrkõdik benne,
Már meg-halni-is kész lenne,
Ezt érvén vénségére.

[p 0093] Ezt, õsméri Istenének,
Ezt, világos Nap-fényének
Az vakúlt Nemzeteknek:
Ezt, az õ maga Népének
Ohajtott Dûtsõségének,
S'-Urának mindeneknek.

Mondgya sokan fel-támadnak
Ez által, és nem maradnak
Továb az sõtétségben:
Hane, õrõk Dûtsõségre,
Homálytalan fényességre
Emeltetnek az égben.

Es ezen kõzõnségesen
Minnyájan õrvendetessen
Legyûnk mi oh! bûnõsõk:
Mert valamik itten esnek,
Azok mind érettûnk lesznek,
Es mi-velûnk kõzõsõk.

Erettûnk mutattatik-bé
Az Gyermek, hogy tõltessék-bé
Az Tõrvény tartozása:
Ertûnk kõnyõrõg Attyának,
Hogy enyhõdgyõn haragjának
Ellenûnk lángozása.

[p 0094] Magára veszi vétkûnkõt,
Hogy bé-állasson bennûnkõt
Az régi kegyelemben:
Õtet ezeknek okáért,
Mi-is illy nagy jó vóltáért
Tisztellyûk félelemben.

Esedezzûnk szent Annyának:
Hogy általa az Attyának
Mennyei Templomában
Légyen bé-mutattatásunk,
Es õrõkõs maradásunk
Annak Bóldogságában.

[p 0095] Õtõdik Rosa.

Az Jesusnak a' Doctorok kõzõtt a' Templomban fel-találásának Titka.

Búra
fordúl az vigaság,
Eõrõm után szomorúság,
Kezd im itten-is esni:
Indúl kõnyvezõ Orczával,
Joseph-is kedves Társával,
Edes Fiát keresni.

Amaz búsúl, ez kesereg,
Hol itt, hol amot tekereg
Az utakon alá s'-fel:
Kérdezi ettõl, attúl-is,
Tudakozza innét, s'-túl-is:
De nem találhattya-fel.

Az Annya az Aszszonyoknál
Az szûz, az szûz Leányoknál
Férfiaknál az Attya
Keresi, és tudakozza,
Magát tõbb tõbb búra hozza,
Hogy fel nem találhatya.

[p 0096] Oh meg keseredet szûle!
Melly keserves bánat ûle
Akkor az te sziveden:
Melly szomoru étszakád vólt
Lehettél olly majd mint meg-hólt
Véletlen eseteden.

Mikor edgyetlen Edgyedet,
Azal minden õrõmedet
Hirtelen el-vesztetted,
Es az tõled hová lõtt-el
Nem tudván, jártál alá s'- fel:
De azt meg nem lelhetted.

Illyet edgy Atya sem fajzott,
Hasonlót Anya sem rajzott,
Es semmi hely nem termet:
Nem vólt, nem-is lészen mássa,
Hova léte nem tudása
Méltán ád nagy gyõtrelmet.

Sir-is utánna valóban,
Usznak szemei nagy Tóban,
Sûrõ kõnyvezésben:
Arván maradott Annyának
Nints száma gyakor orjájának,
S'-igy ohajt keservében.

[p 0097] En magzatom hova lettél?
Hogy meg nem térsz, hol rekettél?
Hol vagy én reménségem?
Ki võtt el tégedet tõlem?
Hová rõjtettek elõlem?
Hol vagy gyõnyõrûségem?

Oh! Jesusom draga kintsem,
Nálad nélkûl mint enyhittsem
Iszszonyú bánatomat?
Oh! kedves edgyetlen Edgyem,
Térj viszsza, hogy õszveszedgyem
El- oszlott vigságomat.

Térj-meg Rósám, Gyõngy-virágom,
Virraszd-fel el-húnt világom,
Térj-meg édes Magzatom:
Térj-meg tellyes vigasságom,
Mínden kedvem, nyájaságom,
Térj-meg, s'-ûzd-el bánatom.

A' bús Anya igy kesereg,
Van Josephen-is nagy sereg
Bú, s'-gond, fel-s'-alá járván:
Szánnya gyenge jegyesét-is,
El-tévedet Gyermekét-is
Kõnyvezi nem találván.

[p 0098] Kettõs fájdalom szorittya
Szivét, és gyakran ujittya
Annak keserûségét:
Mind azon-által biztattya
Az bús Anyát, hogy láthattya
Ezeknek kedves végét.

Azomban megént óhajtást
Edgyûtt az szûz Anyával:
Nintsen-is szûneti annak,
Egész étszákán igy vannak
Szivek nagy fájdalmával.

El-felejteni nem lehet,
Elméjekbûl i nem mehet
Lelkek választot szépe,
Szûntelen elõttõk forog,
Melly után szivek háborog,
Annak gyõnyõrû képe.

Hogy magával nem lehetnek,
Eõrõmével nem élhetnek
Ohajtyák keservessen;
Ujab újab ként éreznek,
Es továb-is értekeznek
Felõle fegyelmessen.

[p 0099] Oh szentséges Anya! enged,
Hogy én hûségessen téged
Kõvesselek ezekben:
Velet edgyûtt siránkozam,
Járjak, kellyek, s'- bocsátkozzam
Alá Jerusalemben.

Az hova az Ej el-telvén,
Az virradó Nap fel-kelvén,
Sietõ gyorsasággal
Meg-is indúlsz, mégy szaporán:
Hogy bé-érhess oda korán
Szomorú Társasággal.

Vagyon Joseph most-is veled,
Oh! melly sok kénnal terheled
Itt-is sebes szivedet.
Melly szivesen esedezel,
Melly serénnyen igyekezel
Keresni gyermekedet.

Néztek ide, néztek oda,
Az kit láttok, az kitsoda?
Hiven tudakozzátok:
Várjátok honnét gyõne-fel
Az, a' kit vesztettetek-el,
Jaj! hogy nem láthattyátok.

[p 0100] Hol meg állasz, hol el-hallattz
Hól elõl jársz, hol el-marattz
Szûz Anya búsúltodban:
Láttya Joseph ezt, s'-kõnyvezi,
Vigasztalni igyekezi
Szived illy ball sorsodban.

De nem túd veled mit tenni,
Már a' városban kell menni
Az kapuhoz érkezvén:
Hol vesztek olly reménséget,
Hogy ezt a' keserûséget
Gyõzitek, bé-férkezvén.

Már ben lévén, jártok s'- keltek
MInden hellyen, de nem leltek
Ollyat az ki tudhatná,
Meg-mutatni, hol lehessen:
Esik ez melly keservessen,
Ki, az ki meg-mondhatná?

Minden utszát, szegleteket,
Piatzot, s' egyéb helyeket
Meg jártok, fel-kerestek:
Kiket értek utól, s'-elõl,
Kérdezitek minden felõl:
De nyomában nem estek.

[p 0101] Mind csak hijában fárattok,
Azzal tõbb fájdalmat attok
Epedõ sziveteknek:
Harmad napja van pedig már,
Hogy nem tudgyátok holott jár,
S'-hire nints gyermeketeknek.

Lankad az In, az szû szakad,
Hogy elõtõkben nem akad.
Ennyi kéréstekre:
Az sok járás el- fárasztott,
A' nagy bánat el-bádgyasztott
Nagy gond ûlt szivetekre.

Már lábotok alig mehet;
Mind az által a' mint lehet,
Továb-is vigyázzátok:
Es mindenûtt keresitek:
Oh melly keserven érzitek,
Hogy nem találhattyátok.

Oh! szûz Anya, oh! szent Atya,
Kénos Lelketek bánattya
Kõzõsûllyõn velem-is:
Hogy a' Fájdalmot kóstolván,
Annak ideje-el folyván,
Tellyen õrõm engem-is.

[p 0102] Ugyan-is ki nem mondhatni
Sõt elmében sem foghatni
Azt, a' melly õrõm teli,
Meg- vigasztalt sziveteket,
Ha edgyetlen edgyeteket
Sok Járástok fel-leli.

Addig-is jártok azomban,
Hogy végtére az Templomban
Doctorok kõzõtt ûlvén:
Véletlen fel-talállyátok,
Az hol mihelt meg-láttyátok,
Majd el-haltok õrûlvén.

Meg-eszmélvén magatokot,
Kõzelitvén Fiatokot,
Futnak minden bánatok:
Meg- frisûl bádgyat éltetek,
Meg-újúl hervat kedvetek,
Fel-virrad húnt Napotok.

Mingyárt az elsõ látásban,
Abban a' szempillantásban
Szakad az búnak vége:
Szemetek kõnyve meg-szárad,
Az hellyében rátok árad
Minden õrõm bõvsége.

[p 0103] Aldgyátok az Egek Urát,
Hogy Doctoroknak Doctorát
Gyermekteket meg-adgya:
Az sirást váltya vig beszéd,
Az Ujúlt szû õrõmet széd,
Régi gondgyát el-hadgya.

Bóldognak mondod magadot
Szûz Anya, meg-lelt Fiadot
Kedvessen ápolgatván,
Karodat veted nyakára,
Ajakadat ajakára
Fûggeszted csókolgatván.

Im én-is elõdben megyek,
Hogy tõled Irgalmat vegyek
En szerelmes Jesusom:
Kérlek szûz Anyád kedvéért,
Mostani nagy õrõméért,
Légy egyelmes Orvosom.

Engedd: hogy azon õrõmnek,
A' te nagy kegyességednek
Hatható malaszttyábúl,
Lehessek én-is érzõje,
Az által Lelkem õrzõje
Az õrdõg hatalmábúl.

[p 0104] Adgyad hogy bûnõm siratván,
Es Ajtot te hozzád nyitván,
Mind addig keresselek,
Mig az égben fel- találván
Az Angyalok kõzé álván,
Ott vigan ditsirjelek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!