Keresés ebben a blogban

2010. december 15., szerda

Vandra Attila: Ebadta kölyök!


Július 26-án megjelent Vandra Attila első novelláskötete, az "Ebadta könykök!" Az
első könyvbemutató Budapesten volt,

a Lilaköd Könyveskávézóban, (Budapest, XIII kerület, Tátra utca 22)
pénteken, augusztus 6-án 18 órai kezdettel.

Mindazoknak, akik nem tudtak eljönni, de érdekelne a könyv, mely NEM
KERÜL KÖNYVESBOLTOKBA, MAGÁNKIADÁS! a könyv ára
Romániában 20 lej + postaköltség (kb 25 lej)
Magyarországon 1500 Ft- + postaköltség


***************************************************************************************************************************************

Vandra Attila könyvét olvasva, Gárdonyi Gézával

Amikor a megtisztelő felkérés érkezett, hogy írjunk előszót Vandra Attila „Ebadta kölykeihez”, kétszer is újraolvastuk a novellafüzért. Azt már korábban is tudtuk, hogy a szerzőt fékezhetetlen mesélőkedv, egészséges humorérzék és a Székelyföld mélyén megtermő humánum jellemzi, párosulva egy botcsinálta pszichológus terápiás türelmével, de ez a sorozata most mégis meglepetést okozott. Pöttöm hőseit Vandra Attila úgy hozza közel az olvasókhoz, hogy egyidejűleg képesek legyünk feltételek nélkül szeretni őket, de egyszersmind lássuk esendőségüket, gyöngéiket. Erre a gyermekábrázolásra pedig csak a legnagyobbak képesek.

Hogy pontosabban megértsük, miről is van szó, egy szikár egri tanítót hívtunk életre a ködbefúlt időből: Gárdonyi Gézát.

S tisztelettel kérjük a nyájas olvasót: Vandra Attila novellafüzérét úgy olvassa, hogy mottónak az alábbi Gárdonyi-idézeteket tekinti:

„A virágot a napfény fejleszti ki, az emberi lelket a szeretet.

Akinek a nyakát soha nem ölelte át kisgyermeki kéz, akinek sohse mondta gyermeki ajk: apám; aki soha nem remegett a halál árnyékában egy gyermekért, aki soha nem borult lelkében Isten elé a gyermek megmaradásáért hálából, az olyan ember csak töredéket kapott az érzések világából. Földi élete - akármilyen luxusvonaton haladt is - alagútban haladt.”

„A gyermek földre szállott angyal, aki nem tudja még, hogy a talpacskája poros.”

Vandra „tanító úr” ugyanis – itt a 21. század digitális vadonában – így írta ezeket a történeteket. Az örökifjú Gárdonyi szellemében, lelkeket pendítve.

Köszönjük neki, hogy a nevelésnek, megértésnek és szeretetnek vannak még végvárai, s az egyiknek – a messzi Brassóban – ő a vitéze.

Vesztergom Andrea és Szokolay Zoltán

Budapest, 2010. VI. 13.



( A bemutató szöveget csak a Vandra Attila iránti tiszteletből tettem ide utólagosan, a két említett bemutató szerzőtől egyetlen sor sem lesz sehol közölve a Tollforgató egyetlen oldalán sem.)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!