Röntgensugár olvassa Arkhimédész írását

Az ókor egyik legnagyobb matematikusának és fizikusának, Arkhimédésznek az egyik, eddig csak töredékesen ismert művét sikerült tudósoknak olvashatóvá tenniük. Módszerük újdonságnak számít, és talán más régi kéziratok információinak megfejtésében is segíthet.

Magas intenzitású röntgensugarakat eddig még nem alkalmaztak olyan célra, amilyenre most a Stanford Szinkroton Sugárlaboratórium fizikusai szánták el magukat. Röntgensugarakkal átvilágítva ugyanis láthatóvá tettek egy olyan szöveget, amelyet évszázadok óta nem tudott senki sem elolvasni.

Mi az a palimpszeszt?

Az ókor nagy tudósának, Arkhimédésznek az egyik régi írásáról van szó, amelyet nagy valószínűséggel egy írnok a X. században másolt le. A „mechanikai teorémák metódusáról" szóló eredeti szöveget, – amely Arkhimédész egyik legfontosabb műve –, azonban a XIII. században „újrahasznosították", imakönyvvé alakították át. A pergament levakarták, és vallási szöveget írtak rá.

Az efféle dokumentumok nem ismeretlenek a tudósok előtt, gyakori volt az ilyen újrahasznosítás a „sötét" középkorban. A kivakart pergameneket (és a „kimosott" papiruszokat) palimpszesztnek nevezik. A palimpszesztosz szó egyébként görögül azt jelenti: „kivakart".

A tudósok 1906-ban fedezték fel a most megröntgenezett pergament. A felfedezés után a szöveg nagyobbik részét elolvasták, méghozzá nagyítókkal, illetve ultraibolya fényben. E módszerekkel a tinta maradványaira lehet rábukkanni. Ám a szöveg néhány lapját huszadik századi hamisítások – középkori művészi alkotásokat utánzó „kiegészítések" – borították, így a szövegrészletek olvashatatlannak bizonyultak a hagyományos módszerekkel.

Átlátnak az ábrán

Hogy átlássanak a modern tintán, a stanfordi fizikusok a röntgensugarakat vetették be: a régi tinta részecskéi, pontosabban vas összetevői ugyanis felvillannak, fluoreszkálnak, ha röntgensugárzás éri ezeket. Így a tudósok először láthatták meg az eredeti szöveget a pergamenen.

Egyelőre csupán az első oldalt világították át a fizikusok, a teljes szöveg elolvasása azonban még várat magára. A hamis rajzokat már sikerült kiszűrni, a XIII. századi „ráiratot" és a X. századi szöveget viszont még nem tudták elkülöníteni egymástól. Az is gondot okoz, hogy a röntgen számára teljesen mindegy, hogy melyik oldalára írtak a pergamennek. Így az írást még további részletes vizsgálatoknak kell alávetni: el kell különíteni az elülső és a hátsó oldalra vonatkozó információkat, továbbá a különböző korok írásait.

Ugyanakkor Uwe Bergmann, a laboratórium fizikusa szerint a mostani eljárás egyedülálló, más tudósok pedig azt hangsúlyozzák, hogy számos régi kézirat válhat olvashatóvá ezzel a módszerrel a jövőben. Márpedig a görög-római világra vonatkozó legfontosabb forrásaink a fennmaradt szövegek.