Keresés ebben a blogban

Betöltés...

Tollforgató Irodalmi Lap Blog

Válogatások az Internetről.

A blogban pályázatokról, rendezvényekről, és hirdetésekről tájékozódhat, valamint zenét hallgathat, videót nézhet, és az interneten megjelent hivatalos műveket olvasgathatja. Ha folytatni akarja a mű olvasását, akkor kattintson a szöveg címére!

Az alsó sávban weboldalakat, videósávot, és híroldalakat talál!

A fő oldalunkat itt találhatja:

Az alkotásokat a tollforgato.lap@gmail.com és a tollforgato.lapcsoport@gmail.com címre várom! Köszönöm, hogy megtiszteled az olvasóidat az alkotásokkal, a türelmeddel és a tanításaiddal!

Keresd meg a jobb oldalon a rejtett linkű, vagy lent a középen látható Chat-falat! Beszélgess, vitatkozz irodalomról, művészetről, történelemről, régészetről, vagy írástörténetről, logikáról, másról oldalainkon!


Új aloldalaink nyíltak:

Látogass el új blogunkra is!


A fiók nem Adsense fiók, támogatókat keresek!

2010. február 28., vasárnap

MÜNCHHAUSEN VIDÁM KALANDJAI (részlet) - A litván paripa




A litván paripa

Nemcsak kutyáimra emlékszem vissza szívesen, hanem nagyszerű, pompás litván lovamra is. Ez a paripa többet ért pénznél, aranynál is. Mondhatnám, a szerencsés véletlen juttatott hozzá.

Barátom, Przobowsky gróf pompás litvániai kastélyában vendégeskedtem. Szívesen időztem a grófnál, mert remek vadászterülete s még remekebb lovai voltak.

Egy délután pihenésképpen a dámák körében üldögéltem a nagy szalonban. Teázás közben kellemes csevegéssel töltöttük az időt. Az urak mind az udvarra mentek, ahol éppen egy fiatal telivér csődört vezettek elő. A gróf nagy reményeket fűzött ehhez a ménhez. Magam is szívesen lettem volna a férfiakkal, de a hölgyeket nem hagyhattam magukra.

Hirtelen segélykiáltásokat hallottunk. Felpattantam, és bocsánatot sem kérve a dámáktól, kirohantam az udvarra.

A csődör vad volt, féktelen, rúgott és harapott. Senki sem merészkedett a közelébe, senki sem mert a hátára ülni. Még a legbátrabb lovasok is csak távolról szemlélték döbbenten és tanácstalanul a zabolátlan csődör viharos táncát, tüzes tekintetét és habzó száját. Mindnyájan felkiáltottak, amikor váratlanul a hátára pattantam. Cselekedetem meglepte a lovat, de aztán, mintha hét ördög bújt volna bele, hányta-vette magát. Két hátsó lábán táncolt, ágaskodott, majd tüstént farát vágta a magasba. Mindent megkísérelt, mégsem tudott levetni. Lovaglótudományom és hidegvérem csakhamar lecsillapította és kezessé tette.

A megrémült hölgyek ott szorongtak a szalon ablakában, egyszerre sóhajtoztak az ijedtségtől s az ámulattól. Hogy meggyőzzem s egyben megnyugtassam őket a ló kezességéről s arról, hogy immár nem kell tartaniuk tőle, az ablakon át beugrattam a szalonba. Itt hol lépésben, hol ügetve, hol pedig vágtában néhányszor körbejárattam a lovat, majd felugrattam a gyönyörűen megtérített asztalra, s ott a csészék és tányérok között mutattam be a dámáknak a lovaglás magasiskoláját. Lovam olyan ügyesen engedelmeskedett parancsaimnak, hogy egyetlenegy leheletvékony csészét, teáskannát vagy tányért sem tört össze.

Huszárbravúrommal leírhatatlan lelkesedést váltottam ki. A hölgyek, de a ház ura előtt is toronymagasra nőtt a tekintélyem. Végül Przobowsky gróf a tőle megszokott udvariassággal megkérdezte, vajon elfogadnám-e ajándékba a megszelídített lovat. Ő ugyanis nagyon szeretné, ha ezzel a lóval győzelmes háborúba mennék a török ellen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!