Somlyó György
Tétova óda
Ha tegnap nem, ma mért?
S mért holnap, ha ma nem?
Így szól a tetten-ért
s tettig-nem-ért jelen.
Így hull az elvetélt,
a máris-múlt jelen.
Mulasztott élvekért
kárpótlás nem terem.
Egy öröklétre mért
láz múlik lelkemen.
Mulasztott művekért
sosem lesz kegyelem.
Ó, szókra felcserélt
csókok! ó eremen
tomboló, egekért
dobogó szerelem!
Arra is – erre sem:
így bolygom át a tért,
indulva mindenért,
míg állok egy helyen.
Mit kezdjek? hol lelem
a percet, mely elért?
Hol van a tett, melyért
túladjak végtelen
lehetőségeken?
Ó, szél, zúgd és meséld,
ó nap, ragyogd nekem
az egyetlen esélyt!
Ragadj el, értelem!
s a mélyeidre mért
isteni méreten
a megoldást felérd.
Ragyogj fel, újraélt
terveknek testtelen
talányán tetten-ért
aránya: életem.
S a torló éveken
gyűlt sorsodat megérd. –
Ha tegnap nem, ma mért?
S mért holnap, ha ma nem?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!