Somlyó György - Tétova óda

Somlyó György

Tétova óda

Ha tegnap nem, ma mért?
S mért holnap, ha ma nem?
Így szól a tetten-ért
s tettig-nem-ért jelen.

Így hull az elvetélt,
a máris-múlt jelen.
Mulasztott élvekért
kárpótlás nem terem.

Egy öröklétre mért
láz múlik lelkemen.
Mulasztott művekért
sosem lesz kegyelem.

Ó, szókra felcserélt
csókok! ó eremen
tomboló, egekért
dobogó szerelem!

Arra is – erre sem:
így bolygom át a tért,
indulva mindenért,
míg állok egy helyen.

Mit kezdjek? hol lelem
a percet, mely elért?
Hol van a tett, melyért
túladjak végtelen

lehetőségeken?
Ó, szél, zúgd és meséld,
ó nap, ragyogd nekem
az egyetlen esélyt!

Ragadj el, értelem!
s a mélyeidre mért
isteni méreten
a megoldást felérd.

Ragyogj fel, újraélt
terveknek testtelen
talányán tetten-ért
aránya: életem.

S a torló éveken
gyűlt sorsodat megérd. –
Ha tegnap nem, ma mért?
S mért holnap, ha ma nem?