Radnóti Miklós REJTETTELEK
Rejtettelek sokáig
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent
ha kezed hajadra lebben
bokád kis billenését is
őrzöm már szívemben
s bordáid szép ívét is
oly hűvösen csodálom
mint aki megpihent már
ily lélegző csodákon.
És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli Isten
szorítlak száz karomban.
(1942. február 20.)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!