Tévedés áldozata vagyok. Az elefánt átkelt rajtam gyalog...
Elhunytam, mert ez idén sörét nőtt a venyigén. Szüretkor a puskák rám szórták a mustját.
Kinek járandója csak egy apró morzsa, ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.
Hogy lenyúztak, ó, én árva, Elvittek az operába! Lógott ott meg hód, nyest, menyét, Ó, hogy utálom a zenét!
Ha volna sírkövem, megtudnád belőle, azért nincs, mert azt is elittam előre.
Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska? ...Várnom kell az esti névsorolvasásra.
Feltemettek. Azt se tudom, kicsodák. Most felülről szagolom az ibolyát.
Azt hittem, a kókusz még éretlen. Tévedtem.
Csábos voltam csitri jérce koromtól Az érckakas rámugrott a toronyból.
Dörgedelmes intelmemből tanulj, hogyha tudsz: Az ágyúcső égnek mered, mégsem galambdúc.
Lustább voltam én, mint mások. Pihegettem. De ez már sok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!