Keresés ebben a blogban

2010. április 24., szombat

scorpio verset mond Shakespeare Hamlet Monológ

Hamlet - monológ




Lenni vagy nem lenni:

Az itt a kérdés.

Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri

Balsorsa minden nyűgét s nyilait;

Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,

S fegyvert ragadva véget vet neki?

Meghalni, - elszunnyadni -, semmi több;

S egy álom által elvégezni mind

A szív keservét és a test ezer

Természetes rázkódtatását.

Olyan cél ez minőt óhajt a kegyes.

Meghalni, és aludni.

Tán álmodni, ez itt a bökkenő

Mert, hogy mi álmok jőnek a halálban

Ha majd leráztuk mind e földi bajt,

Ez visszadöbbent.

E meggondolás az, mi

A nyomorúságot hosszan élteti;

Mert ki viselné a kor gúny-csapásit.

Zsarnok bosszúját,

Gőgös ember dölyfét,

Utált szerelme kínját,

Per-halasztást, a packázó

Hivatalt s mind a rúgást,

Mellyel méltatlanok bántalmazzák


A tűrő érdemet.




Ha az ki szenved,

Nyugalomba küldhetné magát

Egy puszta tőrrel?

Ki hordaná e terhet

Izzadva, nyögve élte fáradalmán,

Ha rettegésünk a halál utáni valamitől
a nem ismert tartomány,

melyből nem tért meg utazó –

le nem bénítja kedvünk,

inkább viselni mégis ezt a gonosz jelent,

mint mások, ismeretlenek felé sietni?

Igen az öntudat, egyként,

gyávát csinál belőlünk.

Így hát az elszántság természetes színét

Halványra betegíti a sápadt gondolat

Ily kétkedés miatt kifordul medriből

Sok nagyszerű, fontos vállalkozás,

És elveszti „tett” nevét.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!