Keresés ebben a blogban

Betöltés...

Tollforgató Irodalmi Lap Blog

Válogatások az Internetről.

A blogban pályázatokról, rendezvényekről, és hirdetésekről tájékozódhat, valamint zenét hallgathat, videót nézhet, és az interneten megjelent hivatalos műveket olvasgathatja. Ha folytatni akarja a mű olvasását, akkor kattintson a szöveg címére!

Az alsó sávban weboldalakat, videósávot, és híroldalakat talál!

A fő oldalunkat itt találhatja:

Az alkotásokat a tollforgato.lap@gmail.com és a tollforgato.lapcsoport@gmail.com címre várom! Köszönöm, hogy megtiszteled az olvasóidat az alkotásokkal, a türelmeddel és a tanításaiddal!

Keresd meg a jobb oldalon a rejtett linkű, vagy lent a középen látható Chat-falat! Beszélgess, vitatkozz irodalomról, művészetről, történelemről, régészetről, vagy írástörténetről, logikáról, másról oldalainkon!


Új aloldalaink nyíltak:

Látogass el új blogunkra is!


A fiók nem Adsense fiók, támogatókat keresek!

2010. április 21., szerda

Tinódi Sebestyén: História Zsigmond császárnak fogságáról és szabadulásáról, Magyarországban törtínt dolgáról

Tinódi Sebestyén: História Zsigmond császárnak fogságáról és szabadulásáról, Magyarországban törtínt dolgáról

(1552)

Ad notam: Ne hagyj elesnem, felséges Isten etc.

PRIMA PARS


1 Zsigmond királnak mondom fogságát, nagy nyomorúságát
És az fogságból szabadulását, Budában lakását,
Nikápol alatt miként elveszte sok magyar urakat.

2 Jőni nem merte az Zsigmond király is Magyarországba,
Mert magyaroktúl igen fél vala, hogy ott vesztek vala,
Xerxes királynak szerencséjétől oly igen fél vala.

3 Görögországban igyét az Xerxes elvesztötte vala,
Sok jó vitézit az viadalban elvesztötte vala,
Maradékitől végre az Xerxes megöletött vala.

4 Méne evezve az Zsigmond király Konstantinápolyba,
Onnat az Ródba, onnat evezve az Dalmáciába,
Horvátországnak el-béeveze az ő határába.

5 Ott véle vala az esztergemi, az jó János érsök,
Kanizsai István ott véle vala, érsök atyjafia,
Követi által magyar uraknak dolgát szerzi vala.

6 Nám, az nagy urak Magyarországban vannak nagy haragban,
Az Laczfi István kazdag úr vala, erdéli vajda vala,
Simontornyából más István vala, ez is nagy úr vala.

7 Több nagy urakkal az király ellen ők tanácskozának,
Hogy soha többé az Zsigmond királyt bé ne bocsátanák,
András királynak egy unokáját Apoliából hoznák.

8 Királynak fia, kit megölének, László király vala,
Apuliából jó ifjú vala és fő király vala,
Követek által az magyar urak ezt hívaták vala.

9 Ímé, nagy hamar megkoronáznák, azt fogadják vala,
De László király atyja halálát meggondolja vala,
Igen fél vala, az királyságra jűni nem mer vala.

10 Rágondolának urak, hogy értek jűni nem akarna,
Kérék az királyt, levelét, pecsétit küldené és adná,
Mit cselekedett Magyarországnak, érte ne bántaná.

11 Adá meg király, urak örülnek, eljárnak dolgokban,
Az hitlenségben nemös jobb részét ráhajtották vala,
Kit az nemesség megmaradéki most siratnak vala.

12 Lám, Zsigmond király jól érti vala, ebben üdő tölt vala,
Másfél esztendeig szomszéd országban ő múlatott vala.
János érsöknek, Kanizsai Istvánnak, Maróti János bánnak

13 Nagy hívségökben az Zsigmond király igen bízik vala,
Kik erejekkel az királyságban Budába jött vala,
Két István úrnak ő hitlen dolgát mind jól érti vala.

14 Az térés után harmadfél esztendőt uralkodik vala,
Az üdőközben az hitlen pártok sokasultak vala,
Mind egész ország azért jobb része reá bosszús vala.

15 Király ellenek az magyarokat indította vala,
Ott lőn először harminckét úrnak nagy szörnyű halála,
És Nikápolnál sok magyar úrnak elveszte, megholta.

16 Főképpen reá mind egész ország bosszonkodik vala,
Mert hatalmával ő hadaiban sok pártot gyűjt vala,
De mindezökért az Zsigmond királyt fogni akarják vala.

17 Ott az nagy urak kincses Budában egy gyűlést tevének,
Király házában el-bégyűlének, hogy ott végeznének,
Királt közikbe ott béhívatták, hogy beszélenének.

18 Gyűlésben király közikbe méne, jó kedvvel fogadák,
Nagy szidalommal bűnét királynak mind szömébe hányák,
Rátámadának, királyt ragadák és űtet megfogák.

19 Sőt az királynak akkor baráti ott nem voltak volna,
Az Zsigmond királyt magyari urak ott megölték volna,
Garai házában Soklyós várába űtet vitték vala.

20 Atyjoknak neve Garai Miklós nádorispán vala,
Kit királné asszony mellett régenten megöltenek vala,
Egyiknek neve Garai János, másik Miklós vala.

21 Gondot adának az magyar urak az ifjú uraknak,
Fogva az királyt kezekbe adák, hogy fogva tartanák,
Soklyós várában atyjok halálát rajta megtorlanák.

SECONDA PARS

De liberatione regis Sigismundi


1 Az Zsigmond király Soklyós várába viteték fogságba,
Urak, kik hozzá előbb valának gonosz akaratban,
Elrejtett gonoszt ők kijelönték nagy bosszúállásban.

2 Rettenetesen haddal gyűlének, kevélyen járának,
Az országszerte zászlóját hordozák az László királynak,
Minden városban papok, barátok processiót járnak.

3 Oly igen vonsszák az harangokat, mert csak félnek vala,
Ezt ezönközben László királynak hírré adták vala,
Hamar sietne az királyságban – igen kérik vala.

4 László király is Zsigmond fogságát hogy hallotta vala,
Az ő hívei hatalmasságval föltámadtak vala,
Apuliából király népével magyarrá indula.

5 Ez üdőközben az Zsigmond király tömlöcben ül vala,
Ő szemeiből nagy sírás miatt sok könyvet ejt vala,
Királi mellyét gyakor könnyhullás megázlalta vala.

6 Sok óhajtását és sok sírását gyakran hallják vala,
Azt feljöl mind ott két szép ifjúnak anyja hallja vala,
Az tisztes asszony, Garai Miklósné keserödett vala.

7 Szomorúságán, nyomorúságán, sírásán embernek
Asszonyállatok az férfiaknál inkább keserülnek.
Az tisztes asszony elejbe méne két szép gyermekének.

8 Azt mondja vala az tisztes asszony két szép fiainak:
„Mire löttetek ily nagyobb oka király fogságának?
Lám, az több urak magokat mentik, hogy fogva tartjátok.

9 Bolondság néktek ti uratokat fogságban tartani,
Hallottuk régen ti atyátoktúl gyakran azt mondani:
„Koronás királyt, ki lött törvényből, híven kell szolgálni,

10 Az baromhoz ha hasonlatnék is, lönni kell mellette.”
Ha király felől urak készülnek gonoszt szerzenie,
Akarnám, néktek részetök abban hogy semmi ne lönne.

11 De ha az királyt, mint urak alítják, itt ti elvesztitek,
Megmaradéktokkal királyvér-ontók mindörökké lésztek,
Az krónikákban kik beírattok, utálatosok lésztek.

12 Urak, kik vagytok, gyakran örültök ti az új királynak,
Utálatosok lesztök, fiaim, ti az új királynak,
Alejtjátok-é, mely nagy bűn vérét ontani királynak?

13 Lám, az nagy gonosz átkozott bűnnel kezetök förtőzik,
Mi méltósággal maradéktokat – vélitök – illetik?
Számkivetettök lésztök, mint latrok, mert mind elhírhesztek.

14 Az Zsigmond király nagy sok ideje hogy koronás király,
Kit akartok hozni, nem mi királyunk, egy idegön király,
Kérlek, fiaim, meg ne ölessék tűletök az király!

15 Soklyósnak várát ily gonosz névvel meg ne rútítsátok,
Lám, az királyért kegyetlenül holt meg az ti atyátok,
Megholt Károlynak fiát béhozzák, tudom, jól tudjátok.

16 Az ti atyátok nagy oka vala Károly halálának,
Fia rajtatok kezdi torlani halálát atyjának,
De ha ez fogoly királya lészen ismét az országnak,

17 Reágondolván, ezt fogadjátok, ti nyertesek lesztök,
Zsigmond királynak szeretetiben, méltóságban lesztök,
Atyátok halála feledve nem lészen, nagy jutalmat vesztök!”

18 Ott ezt az ifjak hallák anyjoktól, nagy gondba esének,
Nagy sok dolgokról ketten szólának és törekedének,
Asszony azonban méne királyhoz, fenekére tömlöcnek.

19 Lám, ott az asszony megszomorodék, monda az királynak:
„Jó Zsigmond király, te ellenségid ám új királyt hoznak,
Téged megölnek ez fogságodban, ők mind azon vannak!

20 Sok könnyhullásid, gyakor sírásid szívem szomoríták,
Ifjúságodnak keserűségi johomat indíták,
Csak én könyörgök, király, érötted, hogy szabadítsanak.

21 Erről de vagyon nagy gondolatom, rettent, vonszon engem,
Félök azon, ha megszabadítlak, elfelejtesz engem,
Hálaádatlan te hátra veted én két szép gyermekem.

22 Budában míg léssz az királyságban, ha most felfogadod,
Híven mihozzánk mindenben lészen nagy jóakaratod,
Minket el nem hagysz, megszabadítlak, azt bizony meglátod!”

23 Ezt Zsigmond hallá, asszony lábánál az földre borula,
Lábát apolja, könyvét hullatja, sírva mondja vala:
„Én jó asszonyom, én édes anyám, járj el ez dologban!

24 Segítségöddel ha bémehetek én királyságomba,
Ha tirólatok lészök éltemben háládatlanságban,
Isten veszessen engemet ennél nagyobb nyomorúságban.

25 Tégedet itt ma hittel fogadlak én hites anyámmá,
Vitéz fiaidat, Jánost és Miklóst, hites atyámfiává,
Hitöm tenéked nagy igaz lészen, mindentek meglátja!”

26 Ímé, hogy hallá az tisztes asszony, fiaihoz méne,
Királyt megnyeré, tömlöc-fenékről hamar felviteté,
Morkolábságban titkon Morvába iktatá, viteté.

TERTIA PARS

De reditu regis Sigismundi in Ungariam


1 Ebben hírek lőn hitlen uraknak, igen rettenének,
Az ő hívei, szabadulását hallák, örülének,
Nyomorúságban kik élnek vala, haddal készülének.

2 Nagy haragjokban hitlen uraknak jószágit pusztíták,
Két fél magyarok viadalokban sokan meghalának,
Zsigmond királlyal az Buda felé sokan indulának.

3 Derék táborral, csehhel, magyarral, jó Budába szálla,
Mert Buda várát sok végházakkal azkik tartják vala,
Hívek valának, az király mellől el nem hajlottak vala.

4 Ez időközben az olasz király benn Apuliában
Haddal készüle az királyságra jó Magyarországban,
Mert magyar urak szüntelen hívák az birodalomban.

5 Az király méne Dalmáciába, ott egy új hírt mondnak,
Csehek, magyarok Zsigmond királlyal Budában vigadnak:
Nagy gondba esék, ő békét hagya jó Magyarországnak.

6 Kárával siet visszatérnie atyja országába,
Levelet íra Zsigmond királynak jó Buda várába,
Nagy szeretettel kéré az királyt nagy bosszúságában.

7 Kik magyarok közt új királt hozni örülnek, vigadnak,
Ő nagy bűnökről megbüntessenek és levágassanak –
Kik király miatt, üdő bételvén, veszének, romlának.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kérlek, hogy csak etikusan és nyomdafestéket tűrően írj a bejegyzésekhez megjegyzést!